Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-15 / 28. szám

1900. julius 15.

3.

TOLNAVÁRMEGYE.

— Irodalmi hir. Kálmán Dezső kölesdi ev.

ref. lelkész, a >Protestáns Pap* szerkesztője, országos nevű Írónk az őszszel ismét egy kötet zamatos magyar humorral megírt elbeszélést, históriát, krónikát ad ki, melyre már előre felhívjuk a jóizlésü, müveit olvasóközönség figyelmét, mert a Kálmán Dezső derűs kedélyéből fakadó müveket mindenkor örömmel fogadja a jó könyvek iránt érdeklődő közönség.

— A grábóczi búcsú. A grábóczi gör. kel. zárda búcsúja e hó 1«2 én, az ó-naptár szerint június 29-én Péter és Pál napján tartatott meg. A nagymisét Stánisics Adrián zárdafőnök tartotta s mise után a vendégszeretetéről hires zárdafőnök vendégei tiszteletére ebédet adott.

— A Vöröskereszt-egylet köréből. A Vöröskereszt-egylet kórházai háború esetére egyre szaporodnak. így most a tolnamegyei »Ferenc*-közkór- ház Szegzárdon 54 sebesült ellátását vállalta el és pedig 4 et ingyen és a többit csekély ápolási dij mellett. Kezelő orvos: dr. Tanárky Árpád, tudósító : dr. Hangéi Ignác, megyei főorvos. A sebesülteknek a vasúti állomásról való beszállításáról a szegzárdi vörös kereszt fiókegylet gondoskodik.

— Gyászhir. Reményteljes fiatal életet oltott ki a halál kérlelhetetlen keze és gyászba borított egy eddig boldogságban élő családot. Szegzárd fiatalságának egyik közszeretetben álló, rokonszenves tagját, ki két évvel ezelőtt még viruló egészségben hagyta el városunkat, zavartalan boldogság közepette és a legszebb jövő küszöbén, gyógyit- hatlan betegséggel tért vissza szerettei körébe, s hosszú szenvedés után örökre lehunyta szemeit. S z i g e t h Nándor kaposvári aljárásbiró, néhány év előtt még a szegzárdi társasélet legkedveltebb alakja, barátai, ismerősei mély bánatára múlt szerdán elhunyt Szegzárdon. Gyászjelentése ekként szól: «Özv. Szigeth Nándorné sz. Borsody Izabella a maga, mint leánya Mártha, valamint a kiterjedt rokonság nevében is mély fájdalommal jelenti a felejthetetlen legjobb férjnek és drága édes atyának, Szigeth Nándor kaposvári kir. aljárásbirónak élete 32-ik, boldog házasságának 4 ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után julius hó 11-én déli 12 órakor bekövetkezett gyászos elhunyták A boldogult hült tetemei folyó hó 13-án délelőtt 10 órakor fognak az alsó-városi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise áldozat pedig ugyanaznap reggeli fél 8 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Szegzárd, 1900. julins hó 11-én. Áldás és örök béke lebegjen a drága kedves halott hamvai felett!» Temetése pénteken délelőtt őszinte részvét mellett ment végbe. Szegzárd úri társadalmának összes tagjai bánatos szív vei, könnyes szemekkel adták meg a végtisztességet az oly korán elhunyt fiatalembernek, kinek emlékét még sokáig kegyelettel fentartják ismerősei.

— Súlyos kardpárbaj. Múlt hétfőn délután a

szegzárdi vámházi erdőben Szunyoghy Zoltán törvényszéki aljegyző és Schulcz Béla pénzügyigazgatósági irodatiszt, kávéházi összekoccanás miatt kardpárbajt vívtak, melyben Szunyoghy homlokán könnyebb, nyakán pedig súlyosabb vágást kapott; ellenfelét pedig két lapos ütés érte. Szunyoghy segédei Simontsits Elemér és br. Jeszenszky György voltak, Schulzé pedig Boda Vilmos és Hájá Béla. Orvosokul Tanárky Árpád és dr. Drágíts Imre szerepeltek. Szunyoghy sebesülése nem veszélyes és néhány nap múlva már begyógyul.

— Nyugdíjazás. A vallás- és közokt. m. kir. miniszter, Csukly László regölyi rom. kath. tanítót 1626, Kettessel János kalaznói ág. ev. tanítót pedig 1200 korona nyugdíjjal folyó évi szeptember hó 1 tői nyugalomba helyezte és utóbbinak, tekintettel 40 évet felülhaladó szolgálatára, elismerő köszönetét is nyilvánítottá.

— Országos kongresszus. A kér. betegsegélyző-pénztárak az 1891. évi XIV. t. ez. módosítását célzó kereskedelemügyi miniszteri javaslat tárgyalására e hó 11. és 12-én Budapesten az országos iparegyesület helyiségében szaktanácskozásra gyűltek egybe, melyen a szegzárdi kér. betegse- gélyző-pénztár képviseletében megjelentek Mehr- werth Ferenc elnök és dr. Herczegh Gyula pénztári főorvos.

— 70 éves áldozár. E hó 2-án Sarlós Boldog- asszony ünnepén tartotta az egyházmegye papságának legidősebb tagja Hegyessy László tb. kanonok, 70 éves áldozári jubileumát, több paptársa, rokona és hívei jelenlétében Szt. mise után az agg lelkipásztor szép beszédben ecsetelte összegyűlt hívei előtt az Isten irgalmát s fejezte ki háláját, hogy ily hosszú élettel ajándékozta meg, mely ezrek közül egyeseknek jut osztályrészül. Az agg, még mindig agilis plébános megszámlálhatatlan tisztelői bizton remélik, hogy a most 93 éves plébános erőben és egészségben megéri a századik születése napját.

— A szegzárdi önkéntes tűzoltó-egylet ma

délután a Pernitz féle kerthelyiségben saját pénztára javára tánccal egybekötött népünnepet rendez. A népünnep sorozata : 1. D. u. 4 órakor a tűzoltók zenekarukkal kivonulnak az ünnepély helyére. 2. D. u. 5 órakor kolbász, zsák, lepény- és fazékverseny. 3. 7 órakor sorshúzás értékes nyereménytárgyakkal. 4. 8 órakor 70 kor. értékű női arany remontoir óra kijátszása. 5. 8 ófától reggelig tánc. Az 500-ik belépő 4 kor., a 700-ik 8 kor. s az. 1000 ik 40 korona jutalomban részesül. Belépti-dij személyenkint 60 fill , gyermekjegy 20 fill. — Mint bennünket értesítenek, a rendezőség hat tagot bi- ! zott meg tombolatárgyak beszerzésével, de ezek közül csak Mozolán János, városi esküdtnek sikerült szerezni tárgyakat, ki azonban maga száznál j több tárgyat gyűjtött, s köztük több igen értékeset.

Rajta, Gyuricám, mondta Martinot, csak erősen, szabatosan és ékesszólóan! Plan, plan! . . . Plan, plan!

E pillanattól kezdve csak homályos emlékeim vannak erről a história' napról . . . Emlékszem rá, hogy roppant szomorúság vett rajtam erőt . . . Minden nyomorultnak és ostobának tűn fel előttem . . . szerettem volna elszaladni elrejtőzni, eltűnni, hirtelen a föld alá az uniformisommal s a dobommal együtt ... De Martinot nem hagyott nekem békét, szüntelenül a sarkamban volts mondogatta:

— Nagyon jó! ... Erősebben . . . még erősebben! Nem lehet semmit sem hallani!

Az eső megeresztette a dobom bőrét s a vesszők gyors ütései csak tompa, elfojtott hangokat csaltak ki belőle.

Nem láttam a püspököt, nem láttam az ereklyeszekrényt, nem láttam semmit, csak egy nagy tömeget, idegen arcok tűntek fel, majd előttem szüntelen. Nem hallottam mást, mint zűrzavaros távoli hangok mormogását, mintha föld alól jöttek volna. Nem láttam mást, mint Martinot-t az ő vörös koponyáját, a mint a zenét dirigálta, a druidokat lök- döste, a lányok karénekét vezette.

És vertem a dobot előbb gépiesen, majd dühvei, őrülettel, ideges őrültség által elkapva, mit a Martinot buzdításai még inkább fokoztak.

— Ez az ! . . . bravó! . . . Erősen! . . . Plan, plan! . . . Plan, plan!

Sokáig, egy egész századig tartott utcákon, kápolnákon, diadalíveken keresztül.

Este a plébánosunk nagy vendégséget adott. Bemutattak a püspöknek.

— Ez az a fiúcska, ki olyan pompásan dobolt! mondta a plébános, az arcomat megveregetve.

— Valóban! — mondta a püspök — de hiszen egészen kicsiny!

És ő is megverege'.te arcomat.

A nagy vikárius ugyanazt tette, a mit a püspök, és az összes vendégek, kik húsznál is többen voltak, úgy tettek, mint a nagy vikárius.

Lásd, — mondta apám határtalan örömében! — Hallgatni fogsz rám máskor s máskor is, mi r

És mert nem feleltem semmit, szigorú hangon kijelentette:

Lásd fiam, te nem érdemied meg, a mi veled történik.

A mi velem történt? Annyi rázkódtatás és és izgatottság által leverve másnap lázba estem. Torokgyuladás tartott sokáig élet-halál közt, a legborzasztóbb déliriumban. És hogy bele nem haltam, mondogatta az apám, azt a dobomnak köszönhetem, a melyet meghallott Szent-Laut;n. . . .

— Hűvös nyár. A múlt heti rekkenő hőség után hideg őszi idő köszöntött be. Az ország több vidékén a sok vihar és jégeső annyira lehütötte a levegőt, hogy az őszi felöltök ismét előkerültek s a lürdőzés is megakadt. Svájczban több napig esett a hó s több hegycsúcs egész az aljáig hóval van födve. S igy a gabonafélék, melynek egy része még lábon áll, sokat szenvedtek.

— Tanító választás. Nagy-Doroghon Tóth Bálintnak lemondásával megürült községi tanítói állomásra, Tóth Gyula kitünően képesített deáki (Pozsonyin.) tanitó egyhangúlag választatott meg. Nagy a reménye az iskolaszéknek, hogy iskoláját ezen választottal magasabb fokra emelte!

— Halálozás. Lilienthal Ármin csongrádi kereskedő, Lukács Emil szegzárdi borkereskedő édesatyja, 60 éves korában Csongrádon meghalt.

— Árlejtések. A tolnamegyei m. kir. állam- épitészeti hivatalnál julius hó 28 án d. e. 10 órakor árlejtés lesz. 1. A budapest-eszéki állami ut 143—144. szakaszán szükséges kerékvetők fölállítására 1234 K. 14 fill, költségelőirányzattal; 2. ugyanazon ut paksi átkelési szakaszán levő utteknő helyreállítására 1782 K. 16 fill, költségelőirányzattal.

— Megcáfolt kígyó. Pápay István mözsi községi jegyző határozottan megczáfolja ama kósza hirt, mintha a mözsi tejszövetkezet helyiségében egy egész kígyó család találtatott volna, s a mely hirt az ugorka-szezonban egyik tolnamegyei lap hízott kacsaként tálalt fel olvasóinak.

— A három biró sorsa Szakéten, a vásártéren van egy csinos, magában álló kis ház. Hatalmas két jegenyefa áll szomszédságában, melyek közt egy szép kőkereszt mutatja a falu kezdetét.

E kis ház, az úgynevezett cédula-ház, mert itt szedik be és adják ki vásárkor a pas-zusokat. Régibb időkben e házikóban senki sem lakott, csupán vásárkor, tehát évente négyszer nyitották ki; most azonban, körülbelül 5—6 év óta elhatározta a község érdemes elöljárósága, hogy e házat, illetőleg kis szobát, hadd lakja és tartsa rendbe a falu legszegényebb embere,, kinek csak kegyelemből adogat a falu népe itt-ott egy-egy istállóban avagy düledező fészerben nyugvóhelyet. A véletlen-e, avagy Isten keze ? — — úgy hozta magával, hogy most, utolsó időben, három oly ember volt e kis ház lakója, kik valamikor tekintélyes, vagyonos emberei voltak e községnek, sőt a főszerepet is vitték, mint a falu bírái. Ilia György, Buzsáki Ambrus és Erezik Mihály voltak azon volt birák nevei, kik közt Erezik, julius 8-án halt meg hosszas betegség és nyomor után.

— Nagy erdöégés. A gróf Wimpfen Simon tulajdonát képező udvari erdőben a napokban tűz támadt, mely alkalommal az óriási kiterjedésű cserjés erdőből ezer négyszög öl leégett. A tüzet — melynek keletkezési oka eddig még ismeretlen — csak úgy sikerült eloltani, hogy néhány favágó, körülbelül öt méternyire a tűzhelytől, kivágta a cserjéket. A mi tüzet fogott, az el is pusztult. Miután azt gyanítják, hogy a tüzet gyújtogatás okozta, a légszélesebb körű nyomozást indították ez iránt.

— A napszurás áldozatai. Ssászy Anna faddi 12 éves leánykát aratás közben napszurás érte s azonnal meghalt. Hasonlóan napszurás érte Bóvári Julia 14 éves faddi leányt, a ki azonban felgyógyult.

— Ki akar erdöör lenni ? A fóldmivelésügyi miniszter augusztus 1-én való lejárattal pályázatot hirdet a királyhalmi, vadászerdei, liptóujvári és görgény-szt. imrei m. kir. erdőőri szakiskolákba való felvételre. Pályázhatnak azok, a kik: magyar állampolgárok, 17-ik életévöket betöltötték, írni olvasni tudnak. A kérvények a községi elöljáróság utján nyújtandók be. A tanfolyam október 1-én kezdődik és 2 évből áll. Minden egyes szakiskolában több ingyenes hely is van.

— Öngyilkosság. Szabályban csütörtökön hajnalban a nagyvendéglő udvarán felakasztva találták Réz/nan János volt tamásii 50 éves vendéglőst, ki a högyészi vásárról tért oda be s éjfélig idejét meglehetős ittas állapotban a korcsma asztalánál töltötte. Rézman valamikor jobb időket látott, szerencsétlen spekulációk következtében azonban elszegényedett s már évek óta hibbant elméjű volt. Özvegyet és 4 árvát hagyott a legnagyobb nyomorban.