Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-15 / 28. szám
X. évfolyam. 28. száiti. Szegzárd, 1900. julius 15. Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... fi » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- iratalon kívül elfogad Kraramer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulujdonos : Lr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hlrdata.eV máraékel'.n mepAlUpitott árvzabAlj „zerint izimlttamak. Alkalmi cikk. Magyarország tudvalevőleg arra van teremtve, hogy népe tulnyomólag mezőgazdasági foglalkozást űzzön, mert nálunk legtöbb kincset ebből lehet kiaknázni. A hon- | foglaló ősmagyaroknak is az volt a legelső gondolatuk, hogy a természet kincseiben bővelkedő országot szerezzenek a maguk számára. Ezért foglaltául ezt a földet a Duna és a Tisza tájékán, ezt az i aranykalászszal ékeskedő rónaságot, mely a világ legszebb búzáját termi. Földmives és pásztor nép volt és maradt a magyar Árpád apánk idejétől kezdve mind a mai napig. Azért volt mindig attól kezdve a mi , nemzeti életünkben oly nagyfontosságu tényező az aratás. Ennek kimenetelétől függött az, hogy ez a nép boldoguljon, bőségben legyen, avagy szűkölködjék. De viszont a régi időben, az akkori gazdasági viszonyok között, az egyik évben, mikor bőséges termés volt, majd a saját zsírjában fulladt meg a magyar; a mikor pedig a hét szűk esztendők egyike következett be, majd éhen haltak egyes vármegyék. Majdnem hihetetlennek látszanak most előttünk, a miket a régi krónikában olvasunk, hogy ugyan voltak idők. a midőn a nagy éhség következtében a nép a nádat, a száraz levelet, a fagyökereket ette meg, midőn már éhségében összes állatait, a vadakat kipusztitotta. A krónikák ezen sötét ködén keresztül is láthatjuk, hogy a magyar ember tulajdonképen sohasem volt valami élelmes nép, sohasem folytatott számitó, racionábi- lis életet. A magyar sok ideig nem látott tovább az ekeszarvánál; megmaradt évszázadon keresztül a természet vad, de mindig jóindulatú és civilizációra hajló fiának. Ezért váltak a mi fajunkból mindenkor nagy és jeles férfiak, mivel ez a faj ott az alföldön a civilizációtól ugyan elmaradt, de úgy szellemi, mint fizikai erejében romlatlan maradt, j A magyar fajnak ezt a legbecsesebb tulajdonságát szeretnék megtartani továbbra is, sót nemesebbé tenni a kultúra és civilizáció utján. Ennek a kultúrának és civilizációnak tehát össze kell vágni a mi éghajlati és természeti viszonyainkkal. Az idegen kultúra sehogysem való a mi népünknek. Sohase iparkodjunk- azon, hogy a magyart a földművelésből kivetköztessük. Inkább ezt a gazda hajlamát kell fejlesztenünk és előszeretetét növelni a természeti j gazdagságokkal megálldott föld iránt. A fajszeretet, a hazaszeretet, az ősi erények hajléka legyen minden földműves ház. Hisz volt idő, midőn a magyarság és a magyar nyelv immár ezekbe a cserebogár hátú földműves házakba szorult. Tanult, müveit ember már nem is beszélt magyarul. Nem is nevezte magát magyarnak, hanem latinosán T>hungarus<t.-x\ak. De most is, midőn már a magyar nyelv az állam diplomatikus nyelve lett, midőn a királytól kezdve minden hivatalos személy magyarul beszél ; a tudomány, a művészet és a fővárosi, valamint mindenütt az előkelő társadalom nyelve a magyar, most is még mindig a magyarság erőforrása maradt a falusi földműves család. Ebben van a nemzet egyik erőforrása, miként nemzeti gazdaságunk fő- ereje az aratás. De miként a nemzetgazdasági tudománynak egyik legfőbb elve, hogy valamely nemzet gazdasági erejét abban kell keresnünk, hogy minél több gazdasági forrást nyissunk; akként a mi népnevelési politikánknak is egyik sarkalatos elve legyen, hogy a földművest sokoldalúvá, minél szélesebb látkörüvé tegyük. Minden földműves legyen egy-egy okszerű gazda. Minden tenyérnyi földből legyen egy-egy kis mintagazdaság. A természeti erőt, melylyel a mi hazai földünket oly dúsan megáldotta a Mindenható, párosítsuk össze az emberi ész találékonyságával, leleményességével. Minden természeti erő fokozható. A termények kiadó képességét is lehet emelni. Ezt nevezik intenzív gazdaságnak. Ez azonban még a mi földnépünknél túlnyomó részben ismeretlen. Ennek a földnépnek jóléte és boldogulása még nagy részben a természeti erők szeszélyétől függ. Erre bízza termését, a földjét. Az öntudatos célszerű gazdálkodást kicsinyben még nem ismerik. Pedig ezt nemcsak a nagy darab földön lehet űzni. Kis darab föld termóere- jét is leket fokozni okszerű gazdálkodás utján. Erre kell megtanítani a magyar földművest. Hisz a földművelés tudománya any- nyira kifejlett és oly egyszerű, hogy azt bármely úgynevezett paraszt észszel el lehet sajátítani. Ez legyen a jövő feladata. T A R C A. @arssis Pillanat. Nincs egyetlen pillanat a világon, A mely döntő, nagy pillanat ne volna ; Nincs egyetlen perc, a melyet ne várjon Valaki sóváran avagy szivszorongva. Oly sok a szív, legalább egyikének A perc üdvöt vagy sújtó bánatot hoz, Véghetetlen örömök, szenvedések Tapadnak minden kurta pillanathozEgy sincs, nmly elsuhanna észrevétlen És perzselőn égő sebet ne ütne, És egy sincs a mely oly keveset érjen, Hogy ne függne tőle egy élet üdve. S nincsen oly perc, a melylyel el ne jöjjön Egy félve várt, vagy rég csengett óra, S nincsen perc, melylyel valahol a földön JEgy-egy ösvény ne jutna, fordulna. VESZELEI KÁROLY. A dobos. — Mirbeau Octávtól. — Szent Latuin volt — és remélem, az még I mindig — a mi falunk tisztelt védszentje. Normandia első érseke, a keresztény éra első századában, pásztorbotjával űzte ki a tartomáTiyból az emberi vért áldozó druidokat. Nagyon régi könyvekben j meg vagyon irva, hogy már az árnyéka is meggyógyította a betegeket s feltámasztotta a halottakat. Még sokkal szebb erői is voltak, képzelem, l hasonlók azokhoz, a melyekkel Mounier tisztelendő atya fel volt ruházva, ki ha ujját az idegenek ajkára tette, rögtön felruházta őket a breton nyelv tudásával, mint a hogy azt a quimperi székesegyház falain Jean d'Argentnak egy freskója feltünteti. Szt. Latuinnak ezekre a csodás erőire már éppen I nem emlékszem, bár azok ringatták a gyermekkoromat. Az egész csak zavarosan él ma az emlékezetemben s nagy zavarba jönnék, ha el kellene mon- , dánom a neki tulajdonított összes csodákat. A püspöki székesegyházi aranyos bronz ereklyetartóban némi hiteles és poros maradványait őrizte nagy kegyelettel ennek a mágikus Szent Latuinnak; egyebek közt egy fogat és több apró lábszárcsont-szilánkot, akkorákat, mint egy-egy gyufaszál. Kultuszát fentartották a lelkekben a tudós fexegézisek és a mi jó plébánosunk csodás anekdotái, Szent Latuin ily módon tiszteletben állott nálunk. A községnek, szerencsétlenségre, csak egy fogyatékos gipsz szobra volt a szeretett védszent- től, ez is erősen meg volt rongálva és olyan hitelesen apokrif volt, hogy az öregek emlékeztek rá, hogy az ő fiatal korukban szükséghez képest Szent-Péter, Szent-Fiaere és Szent-Rókus alakját ábrázolta. E fokozatos átvedlések valóban minden méltóságot nélkülözlek s a hit ellenségei tisztelet- len gúnyolódásaik tárgyává tették. Ez bántotta a plébánost, ki nem tudta, hogy segítsen ezen a helyzeten, melyet éppen nem a hívek közönyössége, hanem a plébánia segélyforrásainak szegénysége okozott. A plébános sok utánjárással és ékesszóló kérésekkel kieszközölte a püspöknél, hogy a mi templomunknak ajándékozta a drága ereklyéket. Nagy örömet keltett ez a hir, a mint egy vasárnap a tisztelendő ur tudatta a szószékről híveivel. És legott hallatlan ünnepélyekkel készültek megülni az ereklyék átszállítását. Én akkor tizenkétéves voltam és úgy tudtam dobolni, mint bármelyik dobps. Élt a faluban egy Martinot Sosthénes nevű sajátságot ember. Még most is látom őt nagy puf- fadt képével, kenetteljes gesztusaival, lapos, tar, vörös koponyával. Ügyvédember volt, de hat évre eltiltották az ügyvédségtől sok minden visszaélései
