Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-08 / 27. szám
X. évfolyam. 27. szám. Szegzárd, 1900. julius 8. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Var-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL SZÉKELY FERENC. Előfizetési ár : Egész évre . . . 12 korona. Fél évre . . . fi > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* ivatalon kiről elfogad K ramm er Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséihez intézendők. Hlrd.t4.ak m4ra4k.l'*n m«*4Ms|>lton inzabály «rillt «limlttatuk. A biztosítási ügy. A biztosítási ügy teljesen megérett már arra, hogy a törvényhozás komolyan foglalkozzék vele. A kormány figyelmét nem is kerülte ki ez az ügy, miután köztudomás szerint tervben van egy törvény, mely a magán biztosítási vállalatok ellenőrzését célozza. Egy önálló törvényben kétségkívül jobban kifejezésre juthat a törvényhozás akarata, mintha csak a kereskedelmi törvény vonatkozó szakaszai módosíttatnának; ép’ azért igen becses és érdekes egy elsőrangú szakembernek, Ágoston József országgyűlési képviselőnek röpirata. mely nagy tárgyismerettel szól a magánbiztosi- tási vállalatok üzletéről, egyúttal ismerteti az európai vonatkozó törvényeket s kormányrendeleteket, melyekkel mind azt bizonyítja, hogy a mi törvényünk már elavult, a szükségnek meg nem felel, sőt az ausztriai kormányrendeletben rejlő közjogi sérelmün- münket is kimutatja. Rámutat a visszaélésekre, melyeket a biztosítási üzlet körül a közönséggel szemben a biztosítási ügynökök, de még nem ritkán főleg az amerikai biztositó társaságok is a biztosítási űrlapok tartalmának utólagos beírásokkal való megváltoztatásával elkövetnek, mire mi is tudunk eseteket. Ágoston az ellenőrzés és az egész törvény reformjára nézve megteszi a maga javaslatait, melyek a biztositó társaságok alakulására, szervezésére, ügykezelésére vonatkoznak. Ajánlja ezenfelül, hogy a biztositó társaságok dijtartalékára nézve megkívánja a törvény, miként azok magyar értékekben helyeztessenek el s a felekkel kötött biztosítási szerződés törvényileg megállapítandó szöveggel bírjon. Az ellenőrzést állami bizottság gyakorolja, melynek tagjait részint az igazságügyi, részint a kereskedelmi miniszter nevezze ki. Kétségkívül fontos dolgok mindezek s valószínű, hogy a törvény megalkotásánál első sorban figyelembe vétetnek; de kérdés marad mégis, vajon egy oly törvény, mely a magán biztosítási vállalatok viszonyait szabályozza, nem lesz-e hamarosan fölösleges, vagy nem szorul-e legalább részben ismét revízióra. Mert hiszen állami biztosítás eszméje már rég fei van v^tve ; egész irodalma van már neki, melyben a kérdés gyakorlati megoldásának módja és feltételei is bőségesen meg vannak tárgyalva. Az állami biztosítás hívei különösen a mellett kardoskodnak, hogy az elemi károk ellen való biztosítás egyenesen közgazdasági szükség. Az átlagtermés biztosítás is csak úgy volna keresztül vihető, ha a kár elleni biztosítást az állam venné a kezébe. Ám a gazdag biztositó részvénytársaságok tudnak védekezni; hatalmas szervezetük élén előkelő, befolyásos s ami fó, dúsan dijjazott férfiak állanak, kiknek szava nemcsak az államkormányzat döntő köreiben, hanem a társadalomban is nagy sulylyal bir; mégis bizonyos, hogy a részvénytársaságok erősségei folytonos, lankadatlan ostromnak vannak kitéve. Azok a számtalan milliók, melyeket e részvénytársaságok összenyertek, izgatják az ostromlókat s a közvéleményt ezek részére hódította meg az is, hogy a sok diferenciának, pörnek, melyek a társaságok és felek közt évről-évre felmerülnek, se szeri se száma. Azok az ellenszenves alakok, kik mint ügynökök molesztálják a közönséget, mind a részvénytársaságok ellenfeleit szaporítják. Erre mutat az is, hogy újabb időben a biztositó felek igyekeznek a kárbiztositá- sokra maguk között szövetkezeteket alakítani. Nincs kizárva, sőt valószínű, hogy a szövetkezeti eszme ezen a téren is hódítani fog. Sőt el lehet mondani, hogy a biztosítás éppen legalkalmasabb tárgya a szövetkezeteknek ; mutatják ezt az amerikai s európai nagy biztosítási szövetkezetek. Nézetünk szerint, ha a károk elleni biztosításra kisebb körökben, például egy-egy vármegyében alakulnának biztositó szövetkezetek, bizonyára nagy előnyökkel vehetnék föl a harcot a részvénytársaságokkal, nemcsak az üzlet terén, hanem másként is. A szövetkezetekben érdekelt közönség bizonyára hatalmas befolyást gyakorolhatna a törvényhozásra is, mely a biztositó szőTARCA. Az égi nemtő. Földre szállt a legszebb angyal, Égő szívvel piros ajkkal, A ruhája hófehér. Szivet képes megigózni, Ah őt látni, ah őt nézni: Boldogsággal ez felér. Nosza gyorsan, hosszú sorban, A hány ifjú csak s a hol van, A szűz mellé gyűljenek! Int a pálya, rendben állva, Vajh kié lesz itt a pálma? Ifjak szive ngy remeg. Délczeg ifjú im előtör, Csörög a kard, csillog a tőr, Bátor hős ő, Márs fia. Ám ki győzött harcz tüzében, Vesztesége érzetében Némán kell most állnia. Jő a másik sebbel-lobbal, Drága gyöngyöt hoz halommal, Csupa gyémánt és arany. Kincsen nyerhetsz egy világot, De csókolni e virágot Minden gyöngyöd hasztalan. Jő egy karcsú szép Adónisz, Üde arczán vér is, ho is, Sok irigy szem rá tapad. Férfi-szépség, szemre tetsző, Ám e szivet fólgerjesztő Szépség nincs az ég alatt. Negyedik jő. Néznek rája: Ragyogó a koronája, A seregből úgy kivál. Népek üdve trón hatalmán, De szerelmem birodalmán Nem lehetsz ur, oh király 1 Mind oszolnak. Egy maradt még: Énekére hallgat az ég, Kis virág nyit, szív dobog. Égi nemtő védi, óvja, Élve-halva rajt’ mosolyja — Oh a költők boldogok ! SÁNTHA KÁROLY. igán«®) Zilahi Gyula Szegzárdon. A derék és kitűnő művész — ismerőseinek és jóbarátainak kedves »Zsül«-je — vidéki kőrútjában hozzánk is betért, hogy bennünket is megkacagtasson és ha csak néhány órára is, száműzze tőlünk az élet keserves gondjait. A ki a mai publikum természetrajzát ismeri — se tekintetben a főváros és vidék között nem igen lehet manapság különbséget tenni — jól tudja, mit jelent az a vállalkozás, ha valaki azzal a szándékkal lép a pódiumra, hogy előadásával a jó kedv derűjét fakaszsza és nem hagyva időt sem gondolkodásra, sem kritikára, viszi a hallgatóságát egész odáig, mígnem a jóizü nevetéstől kicsordul a köny s végezetül önkénytelenül kitör a taps a szerzett örömök hálás viszonzásaképen. Hát bizonyos, hogy ily siker eléréséhez nem közönséges művészi tehetség kell s bizonyára azt is fölösleges konstatálnunk^ hogy Zilahi Gyula ezt a sikert kivívta és minden tekintetben rászolgált arra, hogy az ő művészetének teljes elismeréssel adózzunk. Örömmel említjük meg, hogy városunk intelligens és műértő közönsége tudatában annak, a mivel Zilahi kitűnő művészi egyéniségének tartozik, majdnem teljes számban megjelent és zsúfolásig. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
