Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-21 / 3. szám
X. évfolyam. 3. szám. Szegzárd, 1900. január 21. Tolnavármegye Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... fi > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- iratalon kirül elfogad Krammor Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéz iratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. Szegény bírák. így kiáltunk fel sajnálkozólag, amidőn hosszas, kínos vergődés után at bűnvádi per- rendtartásról szóló törvénykönyvet végre leteszszük. Ötszázkilencvenkét szakasz ! Es ezekhez járul még egynéhány törvény egy- nchányszáz paragrafussal. De ez még nem minden. A vaskos rendeletekben százakra menő más szakaszokkal találkozunk és mindezen törvények és rendeletek szakaszaiban hivatkozások más törvények és más rendeletek paragrafusaira! Paragrafusok és paragrafusok vég nélkül! Milyen tömege az elméleteknek, melyek a világ tudósainak agyvclejében megszületvén, a tekervényes és szövevényes törvényszakaszokban kifejezésre találtak. Mily furfangos casuistical Ezerféle aprólékos meghatározás a legkisebb részletekről, a legfinomabb nuance-ok tömkelegé, a cautelák egész özöne; varázsüst, melyben a legkülönbözőbb tanrendszerek vegyi összetételekben forrnak és jege- cesednek. Szegény bírák! Azon furcsa gondolatra jutunk, hogy nekik más ősatyjuk volt, mint a többi halandónak és hogy nemcsak a tudvalevő eredeti bűnt, hanem ehhez hasonló más rettenetes bűnöket is követ el ama bizonyos kertben, amely emiatt büntetésképpen állammá lett, ahol nekik, a megátkozott ősember üldözött utódainak, a bün- # TARC A. Téli reggel. Nem néztem régen ilyen kedvvel A kék eget, mint újra ma. Szivembe szállt a téli reggel Elomló, üde aranya. 0 téli reggel tiszta csöndje! Vidám ez óra s hallgatag, Az utca finom dérrel födve, Az égen fényes sugarak. Amott fenn rózsás, könnyű pira, Biborszin felhő, ég, ragyog, Ott járnak fényes glóriába’, A láthatatlan angyalok. Leirhatatlan zengés árad Az üde légben szerteszét; Még hallani az angyalszárnyak Zengő csapását, halk neszét. SZALAY FRUZINA. vádi perrendtartáson kell iágódniok. Mily szerencsés az, a ki nem bíró! Mi mindnyájan, kik az állam túlterhelt szekerének nekidülve, nehéz dolgot végzünk, arcunk verejtékével keressük ugyan kenyerünket, mindamellett tetteinknek indító okai saját lelkűnkben keletkeznek, elhatározásaink saját elveinknek következményei, cselekvésünk vagy mulasztásunk minden mozzanáta többé-kevésbbé saját akaratunk produktuma. De öuök, tisztelt biráink, önök valóságos áldozatok, kiket a paragrafusok zsinegéit egy titkos rendező föl és alá táncoltat. Hol van lelkiismeretük szabadsága? Hol emberi voltuk méltósága ? Hol van döntésük erkölcsi szabadsága? Nyelvük le van tapasztva, kezeik béklyókban vannak, hátuk mögött poroszló áll nagy fóliánsokkal, hogy mindén mozdulatra ügyeljen és azt szükség esetén szabályozza. Szegény bírák ! Ha meggondoljuk, hogy a rettenetes bűnvádi perrendtartáson kiviil még sok ezer paragrafus létezik, melyek téit igényelnek a bíró fejében és amiket minden percben készenlétben kell tartania, úgy egy zongoraművész kézügyessége, mely- lyel hangszeréből a legszövevényesebb variációkat kicsalja, — viszonyítva a jogszolgáltatás mesterségéhez — valóságos gyerekjáték. Aki ezen bizarrnak látszó kijelentés igazságában kételkedik, azt tiszteletteljesen felszólítjuk, hogy az 1896. évi XXIII. törvénycikket tanulmány tárgyává tegye. Ha Az ovodai tea-estély. Szegzárd, 1900. január 17. — A »TOLNAVÁRMEGYE* eredeti tárcája. — A szegzárdi farsangi krónikában az évek egész sorozatára kell visszatekintenünk, mig a megfakult, sárga lapokon olyan minden irányban fényesen sikerült mulatságra akadunk, a minő az elmúlt szerdán lezajlott ovodai bál volt. A rendezőség az egyesület lelkes és fárad- hatlan elnökével : D'óry Pálnéval az élén, valóban sisifusi munkát végzett, a midőn 10 nap alatt ilyen mulatságot tudott létrehozni. V észterhes fellegek tornyosultak az estélyt rendező hölgybizottság feje fölött, a midőn a munkához hozzálátott, de a sok ambició, odaadó ügyszeretet, leleményesség és áldozatkészség ellenállhatatlan erővel küzdötte le az akadályokat, a felhő- gomoly csakhamar eloszlott és tiszta verőfényben ragyogott az égboltozat. A szeretet nevében rendezték ezt az estélyt, a szeretet eszméjének diadalmaskodnia is kellett. A békének vagyunk hívei, mely áldást fakaszt és nem a viszálynak, széthúzásnak és az ármánykodásnak, a mi mindig csak rosszra vezet. Társadalmunkba térjen tehát vissza a békének és az igazi kiengesztelődésnek mindent áthidaló nemes szelleme, mi pedig ezen, akaratlanul is pennánkba került inkább böjtbe, mint farsangba illő kenetteljes allokucio után szintén térjünk vissza a bálterembe. a merész vállalkozó körmönfont jogászember, úgy húsz szakasznak napi elfogyasztása és megemésztése mellett, egy hónap lefolyása után a legnagyobb valószínűséggel idegbeteg lesz és emellett a következő hónap kezdetén csak halavány sejtelmekkel fog bírni arról, mit rendelt a bölcs törvényhozó! Ha pedig laikus a vállalkozó, kinek persze semmi köze a büntető perrendtartáshoz, róla biztosan állíthatom, hogy az első fejezet végéig sem fog eljutni, ha mindjárt élete és szabadsága függene is e törvény tanulmányozásától 1 Lelket ölő és szellemet tompító a vándorlás ezen sivatagon keresztül. Úgy érzi az ember, mintha labyrinthusba került volna, melynek tekervényes utaiból menekülés nincsen. Elmezavaró, mint valami egyházatya doktrínája az a jogi evangélium, melyből annyi szegény ember részére üdv vagy kárhozat fakad. A modern államok törvényhozása nap- ró!-napra jobban belekeveredik a casuistica őserdejébe. A törvényhozó vakmerőén azt hiszi magáról, hogy minden eshetőséget előre láthat, minden kanyarulatot kikerülhet, hogy képes minden talányt megfejteni. Hiú törekvés! Az első konkrét eset mutatja, hogy mily rövid az emberek előrelátása, és mily korlátolt bölcseségük. Akkor azután a foliánsok megtelnek a legfurább döntvényekkel, amelyek egymásnak homlokegyenest A bál.erem diszitése és világítása szemkáp- ráztatóan fényes volt. Alig ismertünk rá a mi vén nagytermünkre, mely levetve köznapi szürkeségét, csillogva, ragyogó díszben tárult elénk. A sok gonddal, előkelő ízléssel és rengeteg fáradsággal elkészített sátrak, melyeknek mindegyike egy-egy remekmű volt, a terem hátfalát és a sarkokat foglalták el. Kétségbeejtő dilemma előtt állottunk, a mikor a fölött tépelődtünk, hogy mit kívánjunk, mit válaszszunk magunknak ? Mi lenne jobb, nagyhatalmú mandarinnak lenni és kegyesen fogadni a tea-ház elbájolóan kedves tulajdonosaitól az elénk nyújtott illatos teát. Vagy betérni az óriási, keleti szőnyegből készült teheráni borsátorba és a forró délszaki naptól megóvó, remek szőnyeg baldachin alá menekülve, elégni a bárom napnál perzselőbb fekete szempár tüzétőí. Vagy bokharai fejedelemnek lenni és a valóban fejedelmi értékű, fehér, selyemhimzésü, keleti ornamentikával gazdagon díszített királyi sátorban, trónon ülve hallgatni a legszellemesebb miniszter- elnök bizalmas előterjesztéseit. Vagy tán a puszták királyának, beduinnak lenni és harcban eltikkadva, üdítő ital után epedve betoppanni a festői, bizarr beduin sátorba és ha másként nem, fegyverrel hatalmába keríteni------a pezsgőt . . . A bejárattal szemközt, a terem mélyén, már méreteinél fogva is impozáns benyomást keltett a
