Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-17 / 24. szám
ménynyel; Albert István szegzárdi asztalos mester, az asztalos munkára 15% engedménynyel ; Mestrics Jenő mülakatos Pécsről, a vasmunka 5% engedménynyel; Romeisz György bádogos Pécsről 15% engedménynyel; Márton Miksa és társai Pécsről, az összes munkára 10.25% engedményt tettek. Mestrics Jenő éz German Ferenc Pécsről, az asztalos, lakatos, mázoló munkára 18% engedménynyel; Marxreiter A. Viktor Pécsről, szobafestői munkára 15% engedménynyel; ifj. Vogel János kőfaragó Pécsről 2% engedmény, süttői kőből 7%, sziléziai kőből 6% engedmény, karszti márványból pedig 6% feliilíizetés; Lehr Alajos kőfaragó Piskiről, 27% engedmény a benyújtott arany nagy Rapolti kőből. Grácz Gottlib szobrász Budapestről 24% engedmény ; Molczer Károly Szabadkáról, az összes munkára 8% engedmény; Friedmann Mór szegzárdi szobafestő és mázoló 35% engedmény. A munkálatokat, mint a megyei közgyűlésről hozott értesítésünkben is közöltük, a legkedvezőbb ajánlatot tevő Márton Miksa és társai, pécsi vállalkozók nyerték el. — Kis gyermekek mulatsága. A szegzárdi r. kath. ovodát és gyermekmenhelyet fentartó egyesület múlt kedden, a Pernitz-féle vasúti nyári vendéglőben nyári mulatságot rendezett a kis ovodás- gyermekek részére, akik délután 3 órakor kettes sorban vonultak le a vasúti vendéglőbe a kedves testvérek és szülők kíséretében. Az ünnepi ruhába öltözött kis apróságok kezében nemzeti szinü zászló volt, s örömtől sugárzó arccal igyekeztek a mulatság színhelyére, hol vig kedvvel játszottak ugrándoztak, énekeltek. Uzsonnára mindegyikök kapott papirboritékban szép piros cseresznyét és ropogós kiflit, ami jó kedvöket még inkább fokozta. A mulatságon megjelent Dory Pálné, az egyesület elnöke és Triebler Ilma az egyesület alelnöke is. — Áthelyezés. Popovics József pécsi posta- és távirófőtisztet az igazgatóság Paksra helyezte át, s a főnöki teendők végzésével is megbízta. — Jelentem alásan, hat huszár ! Sárközben múlt vasárnap nagyon megható jelenet folyt le. Kossuth Ferencet természetesen bandériummal fogadták. A bandériumnak volt hat olyan tagja, a kik a magyar szabadságharcot végig küzdötték mint huszárok. A derék öreg — legények, — ámbár legtöbbje már nagy-, sőt dédapa is, — most is lóra ültek, sőt kardot kötöttek és gyöngyén részt vettek a bandériumban. De igyekeztek is közel férkőzni Kossuth Ferenc kocsijához, s mikor csakugyan odajutottak, köztök a »ranglegidősb« kirántotta (mondjuk: kihúzta} kardját, reszkető kezével megtette a szokásos katonai szalutálást s a mikor ennek végeztével lesuhintotta kardját, meghatott hangon, könnyező szemmel szólt Kossuth Ferenchez: — »Jelentem Kossuth Lajos fiának, — hat huszár!» — Tankötelesek. Érdekes az eredmény, ha a tavalyi és az idei összeírást összehasonlítják. Az ovodások száma az idén : £63, (735) a mindennapi iskolásoké : 1474(1456) ismétlő-iskolásoké: 870,(851). A gyermekek közül ráír. kát. 2567,(2400) ev. ref. 392.(390) ág. ev. 30,(31) názdrános 7,(1) izraelita 211,(211). Nyelvre nézve: magyar 3200,(3012) német 7(30). — A volt újvárosi p eb nos bajai. Lantsukról írja tudósítónk: Hanny Gábor pécsi kanonok, Szinkovcs Károly mohácsi főszolgabíró s Szántner Antal dunaszekcsői esperesplebános tagokból álló szentszéki bizottság folyó hó 5-ikén Gótz Sándor plébános ellen fölmerült panaszok tárgyában fegyelmi vizsgálatot tartottak Lancsukon. A község lakosai, kik csak az utolsó percben értesültek a vizsgálatról, összegyűlvén a faluházán, a rend s csend mivel sem lett zavarva; ebből is látni, hogy máskor sem lett volna szükség csendőrökre, midőn a plébános őket személyi biztonságára mise tartásra, tejszövetkezeti gyűlésre s egyéb alkalmakra kirendeltette, ami egyik szülő oka volt a község elkeseredésének. A vizsgálat első kérdése az volt, hogy miből áll a plébános fölpanaszolt lelkiismeretlensége r Erre egy panaszos előadja, hogy a plébános, mielőtt még a lancsuk i viszonyokkal megismerKedett, a tejszövetkezet elnökségére aspirált, a mit úgy vélt elérni, hogy a tejszövetkezet vezetői ellen izgatta a népet, azokat hűtlen kezeléssel vádolta, majd, mikor czélját el nem érte, 4.____________________________________ a szövetkezetét fel akarta robbantani, pedig ezt a nép nagy anyagi áldozattal és sok fáradsággal létesítette s az teljes megelégedésre működik, első rendű bevételi forrását képezvén a községnek. Egy további vádpont hamis bizonyítványról szólt. Az itteni postamesterné elhanyagolta hivatalát és a hivatalos órákban nem volt föllelhető. Ezen állapotot a nép megunva, feljelentést tett a posta- igazgatóságnál, mely a postamesternőt felelősségre vonta. Az egy, a plébános által aláirt s még a plébánia hivatalos pecsétjével ellátott bizonyitvány- nyal igazolta magát, hogy ő pontosan s lelkiismeretesen betartja a hivatalos órákat. Egy plébános bizonyítványa természetszerűleg nyomatékos, s ezáltal a postamesterné ellen föllépett panaszosok kompromittálva voltak, de ezen bizonylattal szemben sikerült nekik az ellenkezőt bebizonyítani. Újabb vádpontot képezett, hogy illetéktelenül avatkozott családi ügyekbe. Kalmárkodással is vádolva volt. Bebizonyult, hogy ecet-kivonatot, viaszgyertyáka- s viasztekercseket árult Az ecet-kivonat életveszélyes méreg, ő pedig azt nyíltan árulgatta, de ettől az ecettől el is romlott a nép paprikája s uborkája. Panasz tárgyát képezte, hogy még eddig nem végezte a húsvéti gyónást az iskolásokkal, sem a lelkigyakorlatokat nem tanította az ismétlő iskolásoknak. És ezek ez hasonló panaszok merültek föl. A bizonyítási eljárás a plébános ellen a jegyzőkönyv fölvétele után befejeződött, délután viszont a plébános feljelentése folytán a két tanitó ellen folyt a vizsgálat, mert a plébános kijelentette, hogy a tanítók, főleg a kántortanitó elmozdítását keresztül fogja vinni. A nép pedig a tanítók pártjára állt. — Kórház Dombovárott. A »Vörös kereszt egylet* dombóvári fiókja már egy Ízben az egylet központjához azzal a kérelemmel fordult, hogy Esz- terházy hercegtől eszközöljön ki egy felépítendő kórház részére alkalmas telket. A központ igazgatósága most arról értesíti a fiókegyletet, hogy a telek megszerzése érdekében sikerrel közbenjárt. A herceg ugyanis a Jókai utón egy megfelelő telket ötven évre bérbe ad a »Vörös kereszt egylet«-nek és pedig csekély húsz korona évi bérért. A herceg azonban kiköti magának, hogy, ha az ötven év alatt bármikor szüksége volna a telekre, az egylet köteles lesz azt visszaadni. Ellenben a herceg erre az esetre az épitkezés és berendezés teljes költségeit megtéríti. Ilyen eset beálltakor egy évi felmondási időt állapított meg. A dombóvári fiók-egylet a leirat tárgyalása céljából junius 5-én gyűlést tartót*, és örömmel vette tudomásul a herceg bőkezű ajánlatát, csupán a felmondási időt három évre kívánja felemeltetni, mert, ha időközben tényleg felmerülne a telek visszaszolgáltatásának szüksége, az egylet nem volna képes ily rövid idő alatt a kórházat más helyen felépíteni és berendezni. — Olcsó lőpor a viharágyukhoz. A földmi velésügyi miniszter értesitette vármegyénk törvényhatóságát, hogy a jég ellen viharágyukkal való védekezéshez szükséges, robbantó lőport az érdekelt, gazdaközönség a katonai szertárakból mérsékelt áron, vagyis kilogrammonként 76 fillérért szerezheti be. — Tizennyolc éven aluli nő vallásváltoztatása. A m. kir. Curia 1895 évi 6179 számú elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy 18 éven aluli nő férjhez menetele után azonnal fölvehető más vallásba, habár áttérési szándékát a férjhez- me netel előtt jelentette is ki. — Visszaélés az ország címerével. A belügyminiszter engedelmével számos keteskedő-cég használja firmájában és levélpapirosán az ország címerét. Ezt az engedelmet némelyek odáig tágították, hogy pecsétjökben is használták az ország címerét. A belügyminiszter most ez ellen rendeletet küldött az összes törvényhatóságoknak, s hangoztatja, hogy az ország címerének használatáról szóló engedelem nem terjed ki hallgatagon a pecsétre is, mert ez csak állami és országos jellegű hatóságot illet meg s ezért magánosnak, vagy magánjellegű testületnek, vállalatnak és intézetnek meg sem engedik. A rendelet, amely a hivatalos lap legutóbbi számában jelent meg, fölszólítja a törvényhatóságokat, hogy minden cég, a mely ezt a visszaélést elkövette, figyelmeztessék jogtalan eljárásra. TOLNA VARMEGYE. ________ — Egy regényes történet. Egy dunántúli, városban a következő történetet beszélik: Élt mi- nálunk egy boldog szerelmes pár. Már ki is tűzték az esküvő napját. A vőlegény felment Pestre. Sok pénzzel — a maga és a — menyasszonya pénzével. Kelengyét akart vásárolni, mindenféle bútort és szobaberendezést. Májns volt a fővárosban. Szerelemnek és lóversenynek korszaka. A vőlegény gazda volt s szerette a szép, tüzes lovat, mint minden magyar ur. Elment a lóversenyre. Ha már ott volt, egyik-másik lovat megrakta néhány forinttal a totalizatőrnél. Nyert. Nem valami sokat, de eleget arra, hogy megszólaljon lelkében a nyerészkedési vágy démona. Másnap már a bookmaker körül sürgött-forgott. Nagyobb összegbe játszott és sokat veszített. Elvesztette a maga pénzét teljesen. Ám a pénzre szükséoe volt, elhatározta, hogy visszanyeri. De másnap újra vesztett. Elúszott a menyasszonya pénze is. A szerencse, ez a szeszélyes istenasszony, nem fordította többé felé ragyogó szemét. Mit tegyen? Hogy számoljon be otthon? Hogy kerüljön a menyasszonya szeme elé ? Nem csoda, ha kétségbeesett szegény. Az esze megzavarodott, kábult fővel nekiment a Dunának. Megírta, hogy megöli magát s ezt az írást és a kabátját megtalálták a viz partján. — Bár a holttestét nem fogták ki, a menyasszonya, családja,, barátai megtudhatták belőle, hogy egy boldog vőlegény az esküvője előtt elemésztette magát. Csakhogy nem halt meg. A hideg viz eszméletre téritette, feltámadt benne az élet ösztöne : úszni kezdett. Jó úszó volt, de nedves ruhája akadályozta mozgásában. Kifáradt, lábaiba görcs állott, mint a fejsze, lemerült másodszor is. Tutajosok kifogták, életre keltették. Kinyitotta szemeit, eszébe jutott minden. Menyasszonya szülei, már értesültek öngyilkossága híréről s keservesen megsiratták. Mi sem áll útjában, hogy uj életbe kezdjen, Kérte a tutajosokat, a kik fát szállítottak az Al-Dunára, fogadják fel hajoslegénynek őt is. Nem akarták. Hogy végezzen erős, kemény munkát fehér, uras, gyenge kezével? Addig rimánkódott nekik, hogy szivük meglágyult. Gondolták, valami rossz fát tett a tűzre,, azért akar menedéket keresni a társadalom legalsó rétegeiben. Átment egy csomó viszontagságon, végre beállott halászlegénynek. Ez az életmód kedvére volt. A napfényben szikrázó folyam, a csónakról a vizbe vetett háló, a gazdag zsákmány érdekelte. A csipős reggelek, a langyos csillagos éjszakák, a melyekben végtelen álmodozásokba merült s elhagyott szépséges, menyasszonyáról gondolkozott. Eltelt igy öt év. Arcza feketére sült, keze eldurvult, a nehéz munkát megszokta. Kezdte elfelejteni, hogy ur. Ara egy szép tavaszi alkonyaton vadásztársaság érkezett nádfedeles, kis halászkunyhójához. V izimadarakra lestek egész álló nap. Farkasét- vágygyal láttak hozzá a dunai halpaprikáshoz. Beszélgettek, adomáztak, mint a hogy már az ilyenkor szokás. A halász elsápadt, a hogy hallgatta. Keze reszketett, mikor a halpaprikást egy bográcsban elébük tette. A könyei peregtek. Az urak az ő városából valók voltak. A menyasszonyáról beszéltek, a ki már öt év óta siratja. Gyászbaborult szüleiről, a kik ma sem hiszik, hogy fiuk öngyilkos lett. Hisz vallásosan nevelték, inkább talán gonosz emberek dobták a Dunába a pénzéért. A vége az lett, hogy a halász elárulta magát. Barátainak mindent bevalott. Azok nagy diadallal vitték haza a tékozló fiút. Otthon tárt karokkal fogadták a szülői, meg a menyasszony.A napokban vezette oltárhoz szive választottját, hogy a teljes boldogság valamennyi csillagával a szivükre és fejükre szakadjon. Ebben a regényes történetben az a legérdekesebb, hogy szóról-szóra igaz. Mert az élet a legtalálékonyabb regényíró. — Talált női arany óra. Szászy István, vármegyei hivatalszolga, múlt pénteken délelőtt a vár- megyeház melletti járdán egy női aranyórát talált láncostól együtt, s átadta azt a főszolgabirói hivatalnak. — Az órát Várkonyi Gizella k. a., Vár- konyi Iván, kölesdi jegyző leánya veszítette el, s igy még pénteken délelőtt megkerült az óra gazdája. — Országos vásár. K'ölesden a vásár f. hó 26-án és 27-én — kedden és szerdán — lesz. 1900. junius 17.
