Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-27 / 21. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD HOEITEL. SZÉKELY FERENC. X. évfolyam. 21. szám. Szegzárd, 1900. május 27. Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. Fél évre . Negyed évre Egy szám ára 6 > 3 » 24 fillér. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- iratalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz* | lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. A közigazgatás rendezése. Pest vármegye volt az első vármegye az országban, mely tisztviselői és alkalmazottai fizetésének felemelésére pótadót szavazott meg és ezzel tisztviselőinek és alkalmazottainak anyagi helyzetét mérvadóan javította. A nemes példát azóta több vármegye követi. Pest vármegye ezen elhatározásával ismételten bebizonyította, hogy méltó ma is az ország első vármegyéje kitüntető jelzőre. Most pedig a pestmegyei főszolgabírók országos mozgalmat indítottak a közigazgatási eljárás egyszerűsítése, gyorsabbá tétele, a közigazgatás hibáinak és bajainak községenként, városonként, járásonként és megyénként leendő részletes megállapítása és mielőbbi orvoslása végett és határozati javaslatot és gyakorlati tanácsokat dolgoztak ki a közigazgatás javítása érdekében, s azokat Pestmegye törvényhatósága bizottsági közgyűlése elé terjesztették és hasonló eljárás végett a hazai közigazgatási hatóságokhoz megküldték. Az érdekes és a gyakorlati életből merített javaslatban többi között a következő megszivlelésre érdemes dolgokat mondják el: A közigazgatási teendők már annyira felszaporodtak a közigazgatás egész mezején, hogy csak az erőknek legnagyobb megfeszítésével és a megengedhető könnyítések igénybevételével lehet a hivatalokra nehezedő terhekkel úgy a hogy megküzdeni. Ennek pedig nem a szeznélyzet elégtelensége az oka, hanem a munka szükségtelen szaporítása és a fizetések elégtelensége. Kivéve a községeket — nem a személyzetet kell a közigazgatási hivatalokban szaporítani, hanem a) azokat minden szükségtelen —- tehát felesleges — dolog alól felmenteni és b) a meglévő állások javadalmazását a megélhetés színvonalára emelni. így aránylag kevés költséggel lehetne megoldani a — további késedelmet már nem tűrő — közigazgatás javításának régen húzódó kérdését. A bajok megszüntetése érdekében azt ajánlja a szakértelemmel és a gyakorlati élet iránti érzékkel Írott javaslat, hogy be kell hozni a közigazgatásban a közvetlenséget. Vagyis minden ügyet azon hatósághoz kell — az elkerülhető közvetítés mellőzésével — beadni, kiadni, áttenni, vagy felterjeszteni, amely hatóságnak azon ügyben valamely érdemleges intézkedést kell tenni, mert a közvetítési rendszer mintegy 40-80% munka szaporulatot okoz a törvényhatóságoknál és járási hatóságoknál, az iktatásban, mutatózásban, nyilvántartásban, továbbításban; tetemesen szaporítja nevezett hivatalok dologi kiadásait és ezen kívül hetekkel-, sőt sokszor hónapokkal késlelteti a dolgok elintézését Az eddigi közvetítő rendszer minden nehézség nélkül mellőzhető, mert az a községi elöljáróság vagy más hatóság, akinek valamely ügyben érdemlegesen kell intézkednie, — ép oly jól intézi az ügyeket közvetlen megkeresésre, mint ha annak elintézésére felsőbb hatóságától kapná a felhívást. Könnyen és teljes biztossággal kiszámítható a beálló munka kevesbedés a közvetítési rendszer elhagyása esetén az illető hatóságoknál (és a postahivatalokban); de nem lehet számokban kifejezni azt a szellemi és erkölcsi értéket, amit a felesleges dolgok terhe — és az anyagi gondok súlya — alul felmentett hivatalnokok felszabadult szellemi és erkölcsi ereje és a közigazgatás gyorsabbá tétele képviselnek. Meg kell állapítani és össze kell vonni lehetőleg egy törvénybe és egy rendeletbe az egy és ugyanazon ügyre vonatkozó érvényben levő törvényes rendelkezéseket úgy, hogy azokat ne csak a törvénytudós, hanem a közigazgatás gyakorlati embere — és bárki, minden nehézség nélkül könnyen feltalálhassa, — megérthesse és alkalmazhassa. A közigazgatási tiszti- és segédszemélyzetnek biztosítani kell a javadalmazások megfelelő emelésével a tisztességes megélhetést, mert csak ez esetben lehet megkövetelni tőlük azt, hogy a közigazgatási pályát élethivatásnak tekintsék és teljes odaadással teljesítsék hivatalos kötelességeiket. T A R C A. — +3S*— Költőszerelem. Kedveséhez a költő hütelen, Nem önzetlen nála a szerelem, Minden szív, mit a sors elébe vet, Egy lépcsőfok, mely fölfelé vezet. Forró könnyek, mik érte hullanak, Éltető harmat virágainak, És a hervadandó rózsalevél Neki az örökéletről beszél. S mig kedvese ajka ajkára tapad, Tőle már e csókban messze szakad, S csak annyit visz el szive rejtekén, Ami belőle álom — költemény. YESZELEI KÁROLY. Mentő eszm e.*) Irta: Molnár Gyula. (Éjfél van. Az egyszerű és kopottas butorzatu 'szobát gyertyafény világítja meg.) Kardos-. (Fejét keblére horgasztva, hosszú léptekkel méregeti a szoba padozatát.) Márta: (Az oldalajtón bedugva fejét.) Még se jösz ? *) Megjelent a jMagyar Hirlap«-ban is. Szerk. Kardos: Csak feküdjél le édes Mártám. Dől- > I gom van. Márta: (Belép.) Te valamit titkolsz előttem! [ Valami bánatod van ! Leolvasom az arcodról! Kardos: Hagyd el, Márta. Menj csak aludni. Márta: Mondom, hogy valami nagy bánatod van. Föl van írva a homlokodra . . . Csakhogy nem tudom: mi lehet az ? (Hozzámegy, átöleli.) Nem akarod megmondaná? Nekem?! Tiz év óta hű és odaadó hitvesednek? Kardos: (Gyengéden eltolja magától.) Jobb volna soha se tudnod .. . Egyébiránt úgyis idejekorán megtudod. Márta: Látod . . . Most már bevallottad. De én ezzel nem érem be. Mondj el mindent. Meglásd, mindjárt könnyebb lesz elviselned. Kardos: A gyermekek alszanak? Márta : Már rég. Kardos : Nézz be hozzájuk. Márta: Onnan jövök. Mondom: alszanak. Kardos : Zárd be csak az ajtót. Mária : Oktalan félelem! Ilyenkor senki se jön : Kardos: Csak zárd be. (Márta bereteszeli az j ajtót.) Látom már, hogy el kell mondanom ... Oh, ez nehéz sor lesz. De jó . . . Legalább megbeszélhetünk mindent . . . Márta: Olyan különös, olyan zavart vagy ! Kardos: Jer ide. Egész közel hozzám. (A szoba egy zugába vonja, ahol egymással szemközt leülnek.) Halgass meg, Márta. Mária: Szólj már! Megölsz ezzel a huza-vonával Kardos: (Suttogássá/.) Ez az én utolsó éjszakám, meg kell halnom ... A hajnalt nem szabad megérnem. Márta: (Megborzadva.) Őrült vagy? , Kardos: Józan vagyok. Borzasztó józanság ez. Mindjárt meg fogsz érteni! Márta, édes Mártám, bocsáss meg nekem! Márta: Megrémítesz. Kardos: Sikkasztó vagyok . . . Márta: Te?! Kardos: Én! Márta: De nem ... Ez borzasztó álom csak . . . Álom, melyből föl kell ébrednem ... Te — sikkasztó Te, a legszorgalmasabb hivatalnok, aki kötelességei legkisebbjét se szokta elmulasztani, akinek apró gyermekei vannak . . . Nem . . . Kardos: Térj magadhoz! Irtózatos való az, amit mondok. Figyelj reám. Évek óta sikkasztok már. Fejem fölött a bűnös üzelmek egész garmada halmozódott föl. Ügyesen lepleztem. De tovább nem lehet. Ma kezdték a rovancsolást. Rájöttek mindenre. Holnap újra megvizsgálják a gyanús tételeket. Mondom, hogy végem van. Még ma éjjel meg kell halnom. Márta: Várj csak! Hadd értselek meg! Az lehetetlen. Te pénztáros vagy. De azért egyedül nem férkőzhettél oly pénzekhez, melyekből éveken át lehet sikkasztani, anélkül, hogy rájönnének. Én tudom, hogy ez lehetetlen. Ha pedig a nagy vaspénztárt kinyitod, — jelen kell lennie Bakynak is, az ellenőrnek. Az ő kulcsa nélkül nem nyílik meg a pénztár ajtaja.
