Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-13 / 19. szám
X. évfolyam. 19. szám. Szegzárd, 1900. május 13. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. ( Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- iratalon kívül elfogad Krummer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Lr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Egy verdikt. —Ik. Farkas József 21 éves tüskepusztai lakos f. évi március hó 14-én a dombóvári katonai sorozás alkalmával egy ottani korcsmában a naki legényekkel dulakodásba elegyedett és miután őt Tormási Sándor ököllel fejbe verte, elővette zsebkését és azzal lormási Sándort mellbe szúrta, olyannyira, hogy Tormási 5 perc múlva meghalt. Ez a rövid tényállása annak a bünpernek, a melyet a szegzárdi kir. törvényszék, mint esküdt- biróság f. hó 9-én tárgyalt, és a melynek során az esküdtek verdiktje alapján a törvényszék a vádlottat felmentette. Ez a felmentő verdikt, mely főleg jogászkörökben keltett nagy feltűnést, mondhatni, megdöbbenést, kötelességünkké teszi, hogy ezen a helyen foglalkozzunk ezzel az esettel. A kir. ügyész szándékos emberölés bűntettének elkövetésével vádolta vádlottat azon az alapon, hogy vádlott egy emberélet kioltására föltétlenül alkalmas eszközzel: késsel, mellén, tehát az ember legnemesebb testrészén szúrta meg az elhaltat. Terheltnek az ügyész vádja szerint tudnia kellett, hogy ily eszközzel való mellbe szúrás okvetlenül halált okoz és ha a verekedést kezdeményező terheltet az elhalt egyszer fejbe is ütötte, azért Farkas József cselekményének eredményét kellőképen mérlegelhette. Az ügyész azonban arra az esetre, ha az esküdtek terheltnek ölési szándékát fen- forogni nem látnák, az esküdtekhez még több, a terheltnek kedvező kérdést is intézett, nevezetesen, ha az esküdtek terheltet a szándékos emberölésben bűnösnek nem találnák, állapítsák meg azt, hogy terhelt nem követett-e el halált okozó súlyos testi sértést, továbbá, hogy vádlott erős felindulásban kövctte-e el a testi sértést és hogy vádlottnak erős felindulását az okozta-e, hogy az elhalt személy öt súlyosan bántalmazta? Ezen utóbbi kérdések alkalmat adtak volna az esküdteknek arra, hogy terheltnek bűncselekményét úgy minősítsék, hogy a törvényszék az emberölésért kiszabható 10- től 15 évig terjedhető fegyházbüntetés helyett legfeljebb 3 évig terjedhető börtönnel büntesse vádlottat. Azonban az esküdtek meggyőződése szerint Farkas József — ki egy embertársát fosztotta meg életétől — büntetendő cselekményt nem követett el, hanem kimondották, hogy Farkas József jogos önvédelemben szúrta le Tormási Sándort; a jogos védelem pedig tudvalevőleg büntető törvényünk szerint kizárja a bűncselekmény beszámithatóságát. Esküdt urak ! Tisztelet és becsület az önök humánus érzelmeinek, lovagias felfogásának, emberszeretetének, de az önök verdiktje erősen beleütközik az emberi és jogi törvényekbe. Gondolják meg minő elvet statuálnak önök, ha egy korcsmái dulakodás közben parasztlegények között ejtett fejbeverést olyan mérvű támadásnak minősítenek, a melyért emberélet büntetlenül járhat cserébe. A legősibb és legelemibb igazságszolgáltatási axióma volt: fogat fogért, szemet szemért, de egy fejbeverésért emberélet nem dukált. Nem múlik el vasár- vagy ünnepnap korcsmái verekedés nélkül. Az, hogy dulakodás közben egy legényt fejbevernek és a megtámadottat újabb bántalmazás nélkül többen körülveszik, legfeljebb hasonló retorzióra, hogy ő is fejbe üsse a másikat, ad a megtámadottnak jogot és ezzel el van intézve a dolog. Jogos védelemről az adott esetben nemcsak azért nem lehet szó, mert a Farkas József ellen intézett támadás épenséggel sem volt olyan mérvű és jellegű, hogy az ő élete veszélyben forgott volna, hisz az életet közvetlenül fenyegető és veszélyeztető támadásnak kitéve egyáltalán nem is volt, de azért sem, mert Farkas az ő előzetes verekedése, tehát a saját ténykedése által maga is hozzájárult az esküdtek szerint terheltre nézve veszélyes helyzetnek az előidézéséhez. Jogos védelem csak akkor forog fenn, ha a megtámadottnak alkalma sem lehetett az összeütközést kikerülni, de ki van zárva a jogos védelem az olyan esetben, a mikor az összeütközésben magának a megtámadottnak is volt része. Hisz minden verekedésnél az egyik fél a támadó, a másik pedig a megtámadott, az egyiket, a szelidebbet veszély fenyegeti az erősebb és az erőszakosabb részéről, de hová jutunk, ha az ilyen verekedésnél azt mondjuk, hogy a megtámadott jogos védelemben szúrta le a támadót, mert ököllel vagy kézzel bántalmazta a másikat. Hogy jogos védelemről az adott esetben szó sem lehet, azt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy maga a vádlott védője, a kiváló jogász és védőügyvéd sem indítványozta, hogy ez irányban kérdés intéztessék az esküdtekhez, hanem elfogadta a vádhatóság által javasolt kérdéseknek feltevését. Ezzel szemben maguk az esküdtek kérték a birdo ságot, hogy intézzen hozzájuk a jogos védelemre nézve kérdést. A ki esküdt, az ne feledje, hogy bírói tisztet teljesít, hogy a jogszolgáltatásnak egyik tényezője, védelmezője a jognak és őre a törvénynek. Ne feledje az esküdt, hogy nem indulhat puszta impressziók és legkevésbbé hangulatok vagy föltevések után, hanem keresnie kell a feltett jogi kérdéseknek helyes megoldását. Ne feledje az esküdt, hogy a hozzá intézett kérdéseknél nemcsak a ténybeli kérdésekre nézve ad a felmerült bizonyítékok és adatok alapján választ, hanem arra is, hogy az alkalmazandó törvénynek ismérvei, alkotó elemei fenforognak-e, ne feledjék, hogy nemcsak a ténykérdés, hanem a jogkérdés eldöntése is az ő hatáskörükbe tartozik. Az esküdtszéki intézmény jogszervezetünk és jogrendszerünk keretében a legideálisabb rendelkezés. Kizárólag az esküdtekül kijelölt magyar állampolgároktól függ, hogy ezen nagybecsű, korszakalkotó intézménynek haszna és áldása mennyire megy majd át az életbe. A verdikt, melyről szólunk, igazságérzetünkbe ütközik, sérti a jog szellemét és gyakrabbi ismétlődés esetén — kimondjuk nyiltan — veszélyeztetheti magát a jogrendet, alááshatja a személy és vagyonbiztonságot, mert az ilyen verdiktek a nép körében csakhamar téves értelmezésre, hamis kommentárokra és rosszhiszemű kiaknázásra vezethetnek. Meg vagyunk róla győződve, hogy a mi esküdtjeinket a szóban forgó esetben a legjobb indulat és a legtisztább intenciók vezérelték és csak a törvény félreértése, helytelen interpretálása okozója ennek a verdiktnek. A bűncselekmények téves minősítésével' ezentúl is gyakran fogunk találkozni, azt jól tudjuk, ez előfordul a szakbiróságoknál is. Azonban, hogy emberölés a vázolt körülmények között minden megtorlás nélkül maradjon, sőt a tettes, ki embertársát ölte meg, a miért a fótárgyalásig vizsgálati fogságban volt és most felmentették, uj bűnvádi perrendtartásunk alapján most még az előzetesen kitöltött vizsgálati fogságért kártalanítási eljárást indítson az állam ellen és tényleg kártalanításban is részesüljön, ellenben a megölt személy hozzátartozói kártérítésre igényt nem tarthatnak — vagyis az, hogy egy súlyos beszámítás alá eső bűncselekménynek beismerésben levő elkövetője büntetlen maradjon és minden büntetéstől szalváva legyen, annyira beleütközik a közérdekbe, hogy mindjárt a legelső alkalommal, habár bona fide is történt, felemel