Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-29 / 17. szám
X. évfolyam. 17. szám. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Var-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulujdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Szegzárd, 1900. április 29. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre . . . 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóivatalon kirül elfogad fvrammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséihez intézendők. Hirdetések mersókeTen megállapított árszabály szerint számíttatnak. j A békeszövetség. Apponyi Albert gróf, aki negyedszázados parlamenti működésével nemcsak nálunk, de a külföldön is nagy hírnévre tett szert, újabb időben csak igen csekély mértékben érdeklődik a képviselőház tárgyalásai iránt. Visszavonultan él eberhardi birtokán és szavát már csak ritkán emeli föl a politikai vitatkozásokban. A nemes gróf tartózkodó magatartásának okait fürkészve, azt kell tartanunk, hogy a Széli-kormány működése nem szolgáltat neki elég okot intenzivebb kritikára, másrészt pedig a belpolitikai konstelláció nem érett meg annyira, hogy aktiv politikusként érvényesítse a maga ragyogó tehetségét. Apponyi Albert gróf ezúttal a nemzetközi politika szférájában emeli föl súlyos szavát. Mint az interparlamentáris békeszövetség tagja arra a meggyőződésre jutott, hogy a béke állandósítására irányuló mozgalom csak úgy vezethet jelentősebb eredményre, ha a sajtó is önzetlen és céltudatos támogatójává válik ennek a mozgalomnak. A legújabb kor történelme ugyanis kétségtelenné tette, hogy a népek ösztöne és szenvedélye sokkal inkább veszélyezteti immár a békét, mint a diplomácia cselszö- vényei. Régente a dinasztiák hatalmi törekvései és diplomaták fondorkodásai voltak legtöbb esetben okozói nagy és véres háborúknak. Újabb időben azonban ama különös jelenségnek lehetünk a megfigyelői, hogy az uralkodók és a kormányok mindent elkövetnek a nemzetközi konfliktusok elkerülésére, miglen a nemzetek sovinizmusa és a gazdasági érdekek már nem egyszer kockára tették Európa békéjét. A kormányok és az uralkodók békés intencióit legjobban illusztrálja a múlt évben megtartott hágai békekongresszus, a népszenvedélyben rejlő nagy veszedelmet illetőleg pedig elég reámutatni arra a fanatikus fölhevülésre, mely az egész angol társadalmat elfogta abban a kérdésben, a melyben nem annyira Anglia dicsőségéről, mint inkább a délafrikai arany- és gyémántbányákról van szó. Hogy a francia revans-eszme és a nemzetiségi mozgalom valósággal rákényszeríti a legtöbb hatalmat fegyverkezéseinek folytatására, alig szükséges bizonyítani. Ám nyilvánvaló, hogy a soviniszta és nemzetiségi mozgalmak mozgató erői elég gyakran a szerkesztőségi bürókban találhatók. Mint agitációnális eszköznek, nincsen párja a sajtónak. E tekintetben hatása majdnem kiszámíthatatlan. Apponyi Albert gróf azért igen helyes nyomon halad, amidőn a béke eszméjének mindenekelőtt a sajtó támogatását akarja biztosítani. A sajtó csakugyan nagy szolgálatot tehet annak a nemes eszmének, amelyért Apponyi lelkének egész hevével, idealizmusának teljes erejével lelkesedik. »A béke müvét — igy mondotta Apponyi — a hágai egyezmény betetőzte azzal, hogy a nemzetközi bíróságok szükségének elismerést szerzett az összes civilizált államoknál. Ennek az épületnek csak egy híja van, az : hogy éljenek vele. Ezt kivivni lesz a sajtószövetség feladata, melynek megoldására, ime elsőnek a magyar újságírók vállalkoztak.« Apponyi gróf teljes elismeréssel adózott az orosz cárnak és a többi uralkodónak, a kik kormányaiknak lehetővé tették a hágai konferencia megtartását, Hogy a konferencia működése nem elégítette ki az optimistákat, az nem riasztja vissza Apponyit és a vele hasongondolkozókat a további küzdelmektől és ínért tudják, hogy a dinasztiák és a kormányok gyengék ahhoz, hogy ezt a nagy ideát a megvalósulás útjára tereljék, máshol keresik a kibontakozás eszközeit. A béke hivatott apostolai rég felismerték annak szükségességét, hogy a kormányakciókkal párhuzamosan a parlamentek is a leghathatósabban közreműködjenek a terv keresztülvitelében. így jött létre az interparlamentáris szövetkezet, melyben a müveit világ összes parlamentjei néhány kitűnő taggal képviselve vannak. De ez a nemzetközi egyesület sem bizonyult elég erősnek arra, hogy a nagy eszmét a társadalmak szélesebb rétegeibe is belevigye. Ezért létesültek minden országban az úgynevezett békeegyesületek, melyek az interparlamentáris szövetkezet működését eddig is a lehető leghathatósabb támogatásban részesítették. Ám Apponyi gróf meggyőződött arról, hogy igazi nagy eredményeket csak akkor és úgy lehet elérni, ha ezt az eszmét a sajtó orgámimai és munkásai világszerte felkarolják. Apponyi gróf tehát ideális szövetkezésre szólítja fel a világsajtót. Az Otthonból küldte világgá a megváltó szót, a magyar zsurnalisztika utján pedig érintkezésbe akar lépni a hetedik nagyhatalommal. A magyar sajtó emberei frenetikus lelkesedéssel fogadták Apponyi gróf fejtegetéseit. S az a lelkesedés, mely magas röptű szavait fogadta, nem fog szalmatüznek bizonyulni. A magyar zsurnalisztika megértette Apponyi gróf akciójának jelentőségét, s érezzük, hogy pártkülönbség nélkül tömörülnünk kell a nagy férfiú köré, hogy megadjuk neki azt az erkölcsi támogatást, mely első feltétele sikeres működésének. Erre a támogatásra Apponyi gróf annál inkább tarthat igényt, mivel akciójával nemcsak a humanizmusnak, de a magyar nemzetnek és a magyar sajtónak is históriai jelentőségű szolgálatokat tesz. Ezért lelkesedéssel és büszkeséggel sorakozunk mindnyájan az ő zászlója alá, Veritas. VÁRMEGYE. — Az előre fizetett adó. A közigazgatási bíróság 1898. évi 15695. sz. elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy a következő adóévre teljesített előrefizetés után kamattérítésnek helye nincs s az előrefizetés úgy tekintendő, mintha az a következő év első napján teljesittetett volna. — 11a a törvényhatósági bizottsági tagválasztás nem az előző év folyamán szabályszerűen összeállított választói névjegyzék alapján hajtatott végre, a választás akkor is megsemmisítendő, ha az pótválasztásnak minősíttetett is. (M. kir. közig, bíróság 1865/1899 sz. határozata.) — A községnek nincs joga a községben nem lakó birtokosokat »idegenek földjének össze- irási dija« czimén külön községi adóval megterhelni. (M. kir. közig, bíróság 2098/1899 sz. hatázozata.) — Községi képviselő. Az a körülmény egymagában, hogy valaki a községi választók névjegyzékébe felvéve nincsen, az illetőt községi képviselővé való megválaszthatóságától meg nem fosztja. (M. kir, közig, bíróság 2717/1899 sz. határozata.) — Községi elöljáróknak a községi közmunka alóli mentességét sem a községi képviselőtestület, sem a törvényhatósági bizottsági közgyűlés ki nem mondhatja. (M. kir. közig, bíróság 3229/1899 számú határozata.) — Ha a község költségvetése az 1886: XXII. t. cikk 126. §-ának a) b) és c) pontjai alatt felsorolt feltételeknek megfelel, a törvényhatósági bizottság a költségvetést érdemileg leiül nem bírálhatja, s annak egyes tételeit sem törülheti, sem azokat meg nem változtathatja. (M. kir. közig, biróság, 3142/1899 sz. határozata.) — Ha a törvényhatósági bizottsági tagválasztásnál választók azért nem szavazhattak, mert ez elöljáróság tagjai közül senki sem volt jelen, s igy a választók személyazonossága megállapítható nem volt, a választás megsemmisítendő. (M. kir. közig, bíróságnak 2394/1899 sz. határozata.) — Közigazgatási tekintetben csatolt puszta. Ahhoz, hogy valamely7 birtok bizonyos községhez csupán közigazgatási tekintetben csatolt pusztának mondassák ki, nem elegengő sem a külön adó területi beosztás, sem a pótadó egyezségének, illetőleg a pótadó kedvezménynek bizonyos ideig fennállott gyakorlata, hanem szükséges beigazolni, hogy az külön praediumot képezett s úrbéri rendezésbe bevonva nem volt. (M. kir közig, biróság 2142/1899 sz. határozata.) — Ha a községi tisztujitás ugyanazon a napon történt, a melyen a községi képviselő testület megalakult: a tisztujitás megsemmisitendő. (M. kir. közig biróság 2652/1899 sz. határozata.) — Közigazgatási hatósági közeg ellen elkövetett sértés (becsületsértés) elbírálása a köz- igazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. (M. kir. minisztertanácsnak 1900 évi február 16-án hozott határozata.)
