Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-15 / 15. szám

6

tolna varitf^ye.

1900. április 15.

IRODAI.OM. ZENE.

— protestáns Pap gyakorlati szakközlöny, Szerkesztik és kiadják : Lágler Sándor, kölesdi ev. pap, Kálmán Dezső, kölesdi ev. ref. pap. Előfizetési ára: Egész évre 8 korona. — Félévre 4 korona. — Negyedévre 2 korona. — Egyes számok ára 80 fljlér. — Kéziratok, előfizetési pénzek, felszólamlások a szerkesztőkhöz intézendők, Kölesdre (postahely Tolnavármegye). A legutóbbi szám tartalma: Bratlied. H. G. A csalódhatlanság dogmája a gyakorlatban. A század kérdés kulcsa. Halljuk mit szólnak mások is. Virágvasárnapi egyházi beszéd. Húsvéti egyházi beszéd. Vegyes. (Régiség). Törvények és rendeletek tára. Irodalom. Halálozázok. Boríték.

— A Pesti Hírlap valóságos irodalmi eseménynyel kezdte az újévet s azzal is zárja az első negyedévet. — Gárdonyi Géza ötkötetes nagy történeti regénye ez: Az egri csillagok, mely a lapban most ér véget. Oly rendkívüli érdeklődést, oly általános tetszést csak kevés mű aratott még a magyar olvasóközönségnél, mint a kitűnő költő és iró ez első nagyszabású regénye. A második negyedre azonban már újabb irodalmi eseményt jelent be a Pesti Hírlap: Mikszáth Kálmán uj nagy elbeszélését, melynek közlését a közeli napokban kezdi meg. Az már régi ismert tény, hogy a Pesti Hírlap ad legtöbb és legváltozatosabb olvasni valót a napi események megbeszélésén kívül; ad előfizetőinek különféle kedvezményeket: évenkint nagy naptárt, havonkint kis jegyzéknaplót, díszes divatlapot féláron s mégis most újabb kedvezményt is tart fenn, de már csak leghivebb, legkitartóbb előfizetőinek ; azt már csak azok kaphatják meg, akik megszakítás nélkül egész éven át előfizetői maradnak a lapnak. Ezért is melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe e páratlanul álló, nagy magyar napilapot, melynek előfizetési ára egy hóra 2 kor. 40 fillér, negyedévre 7 korona; s a Párisi Divat cimü hetenkint megjelenő díszes kiállítású divatlappal negyedévre 9 korona. Kiadóhivatal: Bádapest, V., Váci-körut 78.

KÖZGAZDASÁG.

Ä TOLMMEGTEI GAZDASÁGI EGYESÜLET

hivatalos közleményei.

Rovatvezető: Molnár József, egyesületi titkár.

Jegyzőkönyv.

Fölvétetett a tolnamegyei gazdasági egyesület igazgató választmányának, úgy is mint vármegyei mezőgazdasági bizottságnak 1900. március 21-én Szegzárdon megtartott ülésén.

Jelen vannak Jeszenszky Andor elnök, Bem- rieder János, Bernrieder József, Dőry Dénes, Dőty Frigyes, báró Jeszenszky László, Kovács S. Endre, Mittweg Henrik, Nils István, Pcrczel József, Pleszky Antal, Sass László, Simontsits Elemér, Sulyok Géza, gróf Széchenyi Sándor, Tenczlinger Lajos, Vizsoly Ákos, Wiltzek Sándor ig. választmányi, illetve várm. mezőgazdasági bizottsági tagok és Molnár József titkár, mint jegyző.

Elnök a jelenlevőket szívélyesen üdvözli, a gyűlést megnyitja és a jegyzőkönyv hitelesítésére Nits István és Wilczek Sándor ig. választmányi tagokat kéri fel.

Ez után a tárgysorozat rendje szerint :

1. Bemutatja titkár a vármegye alispánja által a vármegyei mezőgazdasági bizottságnak véleményezés végett kiadatott és a faiskolákról és fásításokról alkotandó vármegyei szabályrendelet tervezetét. — A vármegyei mezőgazdasági bizottság szakaszonkint veszi tárgyalás alá a szabályrendelet tervezetét és élénk eszmecsere alapján a következőkben nyilvánítja a fölött véleményét, megbízván egyúttal az elnökséget, hogy ezen véleményt a vármegye alispánjával közölje. Ad. i. §. A községek által létesítendő faiskolák területe iránt rendelkező i-ső bekezdés szövege a szerint módosítandó, hogy a faiskolák legkisebb területének megállapításánál ne a község lakosainak száma, illetve ne az a körülmény, vájjon kisközségről, vagy pedig nagyközségről van-e szó; hanem a község határának kataszteri holdakban kifejezhető területe képezze a számítás alapját; olyan formán, hogy a község határának 200 kát. holdjára legkevesebb 100 □•öl jusson a faiskola területéből. Ugyanezen bekezdés szövegéből »és rendezett tanácsú városi- kifejezés kihagyandó, mert ilyen nincs a vármegyében.

Az első bekezdésben kimondott kötelezettség alól való fölmentés, illetve a kötelezettségnek társulás utján is lehető teljesítését szabályozó j-ik és 4-ik bekezdés eredeti szövege helyett a következő szövegezés lenne alkalmazandó: »Hogy mely községek menthetők fel a faiskola létesítésének és fentartásának kötelezettsége alól, illetve, hogy mely községek társulhatnak ezen kötelezettség teljesítése körül más községekkel: az iránt a törvényhatóság határoz. Ez iránti kérvények az illetékes járási mezőgazdasági bizottság indokolt véleményével felszerelten, legkésőbb ezen szabályrendelet hatályba léptét követő 3 hónap alatt a törvényhatósághoz rendes utón még azon községek által is fölterjesztendők, amelyek ilyen jogot már az előbbi időből élveznek.«

Ad. 2. §. Az eredeti szöveg helyett a következő lenne alkalmazandó : »A faiskolák területének

*/6 (négyhatod) részén szederfa, */« (egyhatod) részén gyümölcsfa, Vg (egyhatod) részén pedig, a község különleges igényeihez képest, vízmosások, futóhomok területek megkötésére, esetleg házi ipari czélokra alkalmas faanyag csemetéi termelhetők.

A termelendő gyümölcsfák fajtáját minden községben az elöljáróság állapítja meg a járási mezőgazdasági bizottság előzetes javaslata alapján.

Ad. j. §. A 4-ik bekezdés kimaradhat, mert fölösleges.

Ad 4. §. Maradhat változatlanul.

Ad s■ §■ Maradhat változatlanul. Mindjárt utána, uj szakaszban mégis gondoskodni kellene arról, hogy — az 5. §. által a községi elöljáróságra rótt feladat hatékonyabb gyakorolhatásának biztosítása érdekében — a faiskola kezelése fölött szükséges közvetlen felügyelettel az elöljáróság egyik tagja kifejezetten megbizassék és hogy ezen megbízott kilétéről úgy a hatóságok, mint a selyemtenyésztési felügyelőség és a járási faiskolafelügyelők mindenkor tájékozva legyenek.

Ad 6. §. Maradhat az eredeti szöveg.

Ad 7. §. Az eredeti szöveg helyett a most érvényes 268/rkgy. 73. sz. várm. szab. rendelet 10. § ának szövege lenne alkalmazandó.

Ad 8., 9., 10., ii. §§. Maradhat az eredeti szöveg.

Ad 12. §. Az állami közút mentén futó árkokon túl az állam tulajdonát képező földszalagokra csak az esetben legyenek fák ültethetők, ha ezen földszalagok legalább 2 méter szélesek.

Ad ij. §. Az utolsó bekezdés kiegészítendő volna olyan értelmű rendelkezéssel, mely szerint a 10 méternél nem szélesebb utón a fák egymástóli távolságának kétszerese tartandó be, vagy pedig a rendes fatávolság betartásával csak az egyik utszél szegendő be fasorral.

Ad 14., iő., ló., 17. §§. Maradhat az eredeti szöveg.

Ad 18. §. Maradhat az eredeti szöveg. Az abban foglaltakon kívül azonban czélszerü lenne az iránt is rendelkezni, hogy a községek határvonala 1 sor fával jelöltessék.

Ad ip. §. Az eredeti szöveg helyett : »A közutaknak a községek belterületein átvonuló részletei az orsz. selyemtenyésztési felügyelőség utasításai szerint szederfákkal és a külterületeken futó részletei is 2/3 (kétharmad) részben szederfákkal, V3 (egyharmad) részben pedig azon fanemekkel ültetendők be, amelyek az illető község faiskolájában tenyésznek.

Ad 20. §. Maradhat az eredeti szöveg.

Ad 2i. §. A járási faiskola-felügyelők járásonként! létszáma akként lenne megállapítandó, hogy 1 — 1 járási felügyelőre legfölebb 15 községből álló körzet jusson.

Ad 22. §. A 3. és 4. pont között levő bekezdés kimaradhat.

Ad 2j. §. A járási faiskola-felügyelők látogatási dija, a mostani állapotkoz képest, 4 koronában állapítandó meg. Ugyanezen §. 4-ik bekezdésének eredeti szövege akként lenne módosítandó, hogy: »Ha valamely község ezen kötelezettségét nem teljesiti : a járási faiskola-felügyelő a mulasztó község terhére fuvart fogadhat és annak költségeit behajtás végett az illetékes főszolgabíróhoz tartozik bejelenteni.«

Ad 24., 2g. §§. Maradhat az eredeti szöveg.

2. Felolvassa titkár az osztrák-magyar autonom vámtarifa kidolgozására vonatkozó előmunkálatok tárgyában a földmivelésügyi m. k. miniszte- riumlól 177. ein. sz. a. érkezett leiratot és bemutatja a leirathoz csatoltan megválaszolás végett érkezett kérdő ivet. Utal egyúttal a kérdő Ívben Fölvetett kérdések nagy fontosságára és azon véleményének ad kifejezést, hogy a fölvetett kérdésekre helyes feleletet adni csak beható tanulmány alapján és a szükséges statisztikai adatok birtokában lehet. Erre való tekintettel javasolja, hogy a statisztikai adatok beszerzésével az egyesület titkári hivatala, a többi kérdésekben tárgyalandók tanulmányozásával pedig egy szükebb bizottság bizassék meg, a melynek feladata lenne, hogy a beszerzendő statisztikai adatok és a tanulmány alapján javaslatot terjesszen az igazgató-választmány legközelebbi gyűlése elé a minisztérium kérdő ivének kitöltése tárgyában.

zönséget, mert a darab — nem bukott meg. Nos és ez Molnár Gyulára nézve elég vigasztaló. Magyar irók úgyis ritkán részesülnek abban a szerencsében, hogy darabjaik az első előadást túléljék. Valami sajátságos, eddig szokatlan hang ütötte meg füleinket a Homok zátonyokban. Nem az a sablonos nagyvárosi unott hang, valami más ize volt annak. Nem csoda, hisz a szerző a vidéken élt sokáig s ott mások az ideálok, más a társadalmi élet. A darabot melegen fogadta a közönség. De ebből korántsem következik, hogy a Homokzátonyok hiba nélkül való darab. A darab, ha nem is ért el valami szenzációs hatást, minden esetre egy estén kellemesen szórakoztatja az embert. Legyen megelégedve a szerző ennyi sikerrel, reméljük a legközelebbi darabja maradandóbb és mélyebb nyomot hágy lelkűnkben. A rendezést kissé fogyatékosnak találtuk, mig a díszletek csinosak voltak. Úgy a szerzőt, mint az előadókat sokszor hivta a közönség a lámpák elé.

Bihari Imre: (Pécsi Napló) Molnár Gyula hosszú ideig egy zombori lap szerkesztője volt és ügyvédi praxisa és politikai működése és szereplése mellett még a szépirodalommal is foglalkozott. Még pedig sokkal nagyobb tehetséggel, sem mint azt a kritika méltányolta. Be kell ismernünk, hogy a főváros nem sokat törődik a vidéki íróval s ha ez az iró csak némiképen is érvényesülni akar, a fővárosba kell jönnie. Így tett Molnár is, aki néhány év előtt a fővárosba költözött s miután a vidéken csak a maga gyönyörű-égére ii haiti drámáit cs vigjáté- kait, itt rövid idő alatt sikerült „

Homokzátonyok“ cimü vígjátékét a Nemzeti Színházzal elfogadtatni.

Ez alkalomszerű kitérés után áttérhetünk magára a a darabra, amely a Nemzeti Színháznak az idén első eredeti vígjátékit. Az élet kisebb bajait, köny- nyebben leküzdhető akadályait jelzi, s azzal a társadalmi kinövéssel foglalkozik, a mely már-már epidémiává fajult — t. i. a spiritizmussal s az ezzel folytatott üzelmekkel. Tréfás, szatirikus alakban tárgyalja ezt a modern babonát s a baj gyógyítása közben megnevetteti a közönséget. A darab meséjét élénk, vidám és érdekes párbeszédek és ötletek tarkítják. A darab a zsúfolásig megtelt színház közönségnek tetszett s a szerzőt sokszor a lámpák elé hívták. Alszegi, Csillag és Xádai valósággal excel- táltak és pompás alakításukkal szaporították régi sikereiket. A nagyfejü kritikusok gúnyolódtak, mint rendesen, amikor magyar iró darabját adják elő.

A második előadásról is közlünk néhány kritikát :

Pesti Ilirlap: A Homokzitonyok mai második előadását szintén szép számú közönség nézte, mely bőven juttatott a tapsból és elismerésből a szereplők mindegyikének. A szerző nehány jelenetet meg- rövidi ett, a második felvonás utolsó jelenetét pedig egészen elhagyta, minek folytán a hatás ma kedvezőbb volt, mint a bemutató alkalmával.

Budapesti Napló: A Nemzeti Színházban a tegnapi második előadását szép számú közönség nézte Molnár Gyula Homokzátonyok cimü vígjátékénak. A második felvonás végső jelenete elmaradt, mi által ez a felvonás sokat nyert színpadi hatás dolgában ; a közönség jól mulatott a darabon.