Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-15 / 15. szám
X. évfolvam. w 15. szám. Szegzárd, 1900. április 15. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Var-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulaidonos : Segédszerkesztő : Dr. XjÍEjOFOXjD KORNÉL. SZ2KELY FSRSHTC. á Előfizetés ar : R Egész évre . . . 12 korona. Ej Fél évre . . . ti » tj Negyed évre . . 3 » B Egy szám ára . . 24 fillér. fejj Előfizetéseket én hirdetéseket a kiadóy ivatalon kívül elfogad Krammer Vil- mos könyvkereskedése Szegzárdon. A föltámadás ünnepén. A keresztény világ egyik legmagasz- tosabb ünnepe egybeesik a természet fölébredésének idejével. Rügyfakadáskor ülik ;neg a föltámadás mély jelentőségű ünnepét, mely kedvező alkalmul szolgál az emberiségnek a megtisztult ideálok megdönthetetlen erejéről s az örök eszme föltámadásának symbolumáról elmélkedni. Az eszmei törekvések diadalát, a durva anyag fölött a halhatatlan szellem győze- delmét hirdeti e szép ünnep, mely uj erőt és hitet, tisztultabb érzéseket és biztató reményt fakaszt az emberek lelkében, midőn a természet lépten-nyomon az uj életre ébredésnek lelket örvendeztető tüneteit tárja a szemlélő elé. Az eszme diadalába vetett erős hit vezérel minket is társadalmi és politikai életünk jelenségeinek szemlélete alkalmával, midőn a mai, némileg zilált közviszonyok mellett is reményt táplálunk arra, hogy a zavaros és gyakran elszomorító állapotokból egy derültebb, tisztultabb jövő feltámadása fog bekövetkezni. A szabadelvű eszmék és intézmények néhány év óta sok kíméletlen támadásban, alaptalan gyanúsításban részesültek. Ellenségei sokszor vakmerőén, elszántan s a rossz indulat felismerhető fegyvereivel rontottak a liberális irányzatnak úgy a politikában, mint a társadalomban és közgazda- sági életben. A sanda gyanú és rágalom mérgét akarták belecsöpögtetni a szabadelvű eszmék iránt lelkesülő hazafiakba; ádáz harcot vívtak a liberális intézmények ellen, hogy rést üssenek a modern jogállam már eddig, nagy küzdelemmel fölépített falain. Elszomorító jelenség az, hogy a liberális elvek ellenségei az utóbbi időkben növekedtek s látszólag tért foglalnak a magyar társadalom szélesebb köreiben is. Legutóbb már a felekezeti gyülölség sötét zászlóját is kitűzték s vallási harcba akarták belesodorni a magyar társadalmat; a politikai meggyőződést vallási hitvallás szerint ítélik meg s a szabadelvű párt híveit is felekezetek szerint egymástól szétválasztani iparkodtak. Elégedetlenséget, zavart igyekeztek létrehozni úgy a politikai, mint a társadalmi életben, hogy meggyöngitsék azt a nagy pártot, mely harminc év óta a magyar nemzeti állam fölépítésén fáradozik. Ezen bomlasztó törekvésük azonban, mint eddig, úgy ezentúl is hiábavalónak fog mutatkozni. Mert a tiszta szabadelvüség erős alapjain álló pártot semmiféle retrogad irányú, a magyar nemzeti eszméktől idegen s a felekezetiesség szolgálatában álló törekvésekkel meggyöngiteni, vagy megdönteni nem lehet. A szabadelvű eszmék erején a kétes célú fondorkodások nem ütöttek rést eddig sem, mert az emberiség boldogitásának, szellemi, erkölcsi és anyagi jobblétének elő- ; mozdításáért küzdő elvek kiállották már ! a tüzpróbát és mindenkor diadalmaskodtak az eléjök gördített akadályokon. Nincs ok aggodalomra, hogy a liberális eszmék uralma és erej« meggyöngüljön, a magyar állam consolidálásáért küzdő erős, szabadelvű pártot nem fenyegeti veszély onnan, ahol a felekezeti harcok iiszkét iparkodnak közzé dobni. Ephemer, látszólagos sikert érhetnek el néhol, de ennek semmi jelentősége nincs ; mert a szabadelvű eszmék iránt való ragaszkodás nálunk már oly mély gyökeret vert, hogy azt hangzatos, üres jelszavakkal és kétes értékű ígéretekkel meggyöngiteni nem lehet. Magyarország jövőjét csak liberális alapon lehet biztosítani ; ha ettől valaha eltérnénk, akkor a felekezeti és nemzetiségi kielé- githetlen érdekek és torzsalkodások a magyar TARCA. —k 88*— Husvét ünnepén. Mi hír száll messze szép keletről ? tízív dohban, mozdul lomha rög. Hajnalkor e hír hangja kelt föl, A régi, mégis uj s örök. Harangzúgás köszönti e napot — Az Ur feltámadott! Feltámadott a nap, világa Éjt űz az ég négy tájirul, tí a hit, a szív rejtett virága Ébred, növekszik és virul. Harmatban úszik fű- fa és szemünk — Hiszünk s emlékezünk. Emlékezünk, kik lent nyugosznak, A kedvesekről, édesen; Szellője érint szebb tavasznak, S nem fáj a gyász keserve, nem : Sírnál, halálnál — áldjad végzeted — Erősb a szereld! A szeretet tüze meggerjedt, A nap mindjobban félre hág; Köszöntjiik az uj Édenkertet, S gyümölcstől hajlik meg az ág: Felénk boldogság s béke integet — Hála, Atyánk, neked! Atyánk, neked legyen dicsőség! Velünk a vallás: angyalunk Hálánk tiéd, oh égi Fölség, S tiéd mi, élünk vagy halunk! Harangzúgás köszöntsd, e szent napot — Az Ur feltámadott! San tha Károly. Homokzátonyok. Vígjáték 3 felvonásban. Irta: Molnár Gyula. Bemutató előadás a Nemzeti Színházban 1900. április 6-án. Igaza van a darab egyik alakjának : Tarnaij Tádénak, a mikor megbotránkozva panaszolja fel a lépten-nyomon nyilvánuló századvégi dekadenciát. Szomorú dekadenciát és züllést tapasztalunk a század végén az ország legelső műintézetében. Avagy létezhetik-e a dekadenciának nagyobb mérve és fri- volabb megnyilatkozása, a midőn az ország első színpadán annak egyik legkiválóbb művésze a maga részéről forcirozottan rossz játékával mindent elkövet, nemcsak hogy szerepét elejtse és eltorzított alakításban mutassa be, hanem hogy magát a darabot is elbuktassa. A művésznek a szerep eltorzítására irányuló törekvése fényesen sikerült — és hogy a darab ennek dacára el nem bukott, az csak a szerzőnek az érdeme. Mondják, hogy lustaság, mondják, hogy egyszerű kedvetlenség az oka a művész averziójának és cinikus magatartásának szerepével szemben, azt is hallottuk, hogy ennek a nagy művésznek ! derogál hazai iró darabjában uj szerepet vállalni, neki újabban csak olyan szerepek kellenek, a melyek előzetesen már Európa nagyobb színpadait is dicsőségesen bejárták. De akármi legyen is a művész eljárásának ; indító motívuma : egyszerű szeszély vagy szándékos rosszakarat, az nem enyhíti és nem kisebbíti a mai Nemzeti Színház szégyenletesen desparatus állapotát. A színésznek kötelessége a neki kiosztott szerepet legjobb tudása és képessége szerint betanulni és eljátszani. Ez a színházi fegyelem legelemibb : kelléke. Kétszeres kötelessége ez egy nagy művésznek, ki a nemzet első műintézetének egyik oszlopos tagja, hazai szerző darabjában, hogy az ő nagy művészetének teljes érvényesítésével segítségére legyen babért szerezni egy magyar írónak. Azonban a Nemzeti Színháznál evvel nem törődnek, ott büntetlenül megeshetik az, hogy egy művész a szerepbetanulásnak szánt időt azzal fecséreli el, hogy az uj darabot előre agyonkritizálja és fonák játékával a neki kiosztott szerepet az első előadáson tönkre silányitja. Ez csak eg}' adat annak megértéséhez, hogy Paulay halála óta hová jutott és mennyire sülyedt a Nemzeti Színház? Ezzel a rendszerrel nemcsak a hazai írókat, hanem a nagy közönséget is elidegenítették a Nemzeti Színháztól, a melyben már évek óta legnagyobb részt üres házak előtt folynak az előadások. A napi sajtó épenséggel nem túloz, a mikor a Nemzeti Színház teljes elzüllését hirdeti. Mikor e sorokat Írjuk, kezünkbe akad egy napilap, a mely a következő hű képet festi a mai Nemzeti Színházról: »Mi hát a baj ebben a boldogtalan tartományban ? A baj épp oly egyszerű, mint világos és régi. A Nemzeti Szinház teljes demoralizációja, klikk- és pajtás-uralma; osztozkodó hatalma jövedelmeken, gázsin, befolyáson, szereposztáson, fölléptetésen, protekción és mindenen, a mi az ily erkölcsileg, anyagilag és művészileg züllött társaságban lábra kap, mialatt nyögnek a jobbak, min erőszakoskodnak a befolyásosabbak s a mi megrothaszt mindent, lehetetlenné teszi a rend helyreállítását, lehetetlenné az igazgatót, az intendánst, és mindama felsőbb célokat, a melyekért színész, intendáns és szinház egyáltalán létezik.» Magáról a Homokzátonyok-ról átadjuk a szót úgyszólván az összes lapok szini kritikusainak : Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
