Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-08 / 14. szám
X. évfolyam. 14. szám. Sze^zára 1900. április 8. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket is hirdetéseket a kiadás iratalon kívül elfogad Krammer VM mos könyvkereskedése Szegzárdod POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulujdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő : SZÓKELY FBRSITC. Vármegyei íntizeiimunk. A törvényhatósági bizottság tegnap tartott gyűlésén örömmel fogadta azt a jelentést, melyben Wosinsky Mór a muzeum jelenlegi állapotáról beszámolt; mert meggyőződhettek arról, hogy ezen culturális intézményünk ma már a vidéki városok összes, hasonló alkotásait messze túlszárnyalta s fokozatos illesztés folytán mind magasabb színvonalra emelkedik. A muzeum nagy tevékenységű igazgatója, Wosinsky Mór ezen jelentése alapján constatálhatjuk, hogy örvendetes jelenség az az érdeklődés, amit a nagyközönség tanúsít a muzeum iránt. A múlt évben a látogatók száma vasárnap 200 — 400 között váltakozott, s még télen is, midőn takarékosságból a termeket nem fűtötték, 50— 60 látogató mindig találkozott. A muzeum művelő, izlésnemesitő és ismeretterjesztő hatása tehát bizonyára jótékonyan mutatkozni fog a nagyközönség körében is. Múzeumunk fejlődésének ilusztrálására fölemlítjük, hogy a múlt évben a cultusz- miniszter több ezer forint értékű szobrot és képet engedett át múzeumunknak s ezek közül két festmény a párisi világkiállításra is elküldetett. A könyvtár 747 kötettel szaporodott. A néprajzi osztály kibővült népköltészeti és halászati gyüjteménynyel. Az emlékosztály Jámbor Pál (Hiador) hírneves költőnk történeti nevezetességű reliquiáival szaporodott. A többi osztályok is szépen gyarapodtak, úgy hogy a múlt évben egyesek adományából és vétel utján 5573 darabbal szaporodott múzeumunk s az év végén már majdnem't negyvenezer tárgyat foglalt ma- gábanV vármegyénk ezen nagybecsű közművelődé* intézete. A ;tegnap tartott megyei közgyűlés muzeumuuk jövője érdekében nagy jelentőségű határozatot hozott: az Önálló múzeumépület létesítését! Égetően sürgős volt ennek a kérdésnek végleges és kedvező megoldása, mert a főgimnáziumban a muzeum gyűjteményei már csak nehány évig maradhatnak ; teljes nyolc osztály megnyitása után pedig már nem igen lehetne helyet szorítani múzeumunknak. Így tehát nagyo’n itt volt az ideje a külön álló múzeumépület létesítését biztosítani. Majdnem legyőzhetlen nehézségekkel kellett megküzdenie az épületre szükséges összeg előteremtése körül; azzal tisztában volt mindenki, hogy a vármegye további megterheltetésére számítani lehetetlen és csakis egyedül államsegéllyel valósítható meg az épület fölállítása. Ezt a nehéznek mutatkozó kérdést is szerencsésen oldották meg vármegyénk vezető férfiai, kik az ügy iránt érzett lelkesedéstől áthatva kieszközöltek a belügyi és közoktatásügyi miniszternél százezer korona államsegélyt az építés céljára. A magyaro- sitási alap időközi kamatai, az alapítványi uradalom 600 frt telekváltsági adománya, a muzeumegyesület 4000 frtos hozzájárulása és Szegzárd város ingyen telke lehetővé teszik tehát azt, hogy vármegyénk székvárosa egy díszes középülettel gazdagodik s nagyértékü múzeumunk végre végleges, önálló hajlékba költözködhetik, hol szakszerű elhelyezés mellett még nagyobb jelentőségű közművelődési tényezővé fog emelkedni. Elértük tehát azt, hogy a vármegye közönségének minden megterheltetése nélkül nehány év múlva lesz önálló, s a vármegye tulajdonát képező múzeumépületünk, melynek létrehozásáért teljes elismerés illeti a vármegye élén álló vezetőket s a nemes ügy iránt lelkesedő Wosinsky Mór esperest, ki fáradhatlan kitartással igyekezett a gazdag gyűjteménynek illő és megfelelő elhelyezéséről gondoskodni. Nyílt titok az is, hogy a majdnem kivihetetlennek látszó feladat szerencsés és sikeres megoldásában dr. Fraknói Vilmosnak, a szegzárdi apátnak A népköltészet keletkezésénél s fejlődésénél azon nézeteit vitatja, hogy az ihletett beszédnek előbb az érzések világa szolgáltatott tárgyat s igy a műköltészet nyelvén szólva, lyrai hangulatú költemények voltak ezek, s csak később szolgáltatott tárgyat a képzelem, a történelem, a melyből a cselekvő, az epikai költészet fejlődött. Kimutatja azután a régi görög világból, hogy mint volt az ihletett beszéd dallal, tánczczal összekötve s mint vált ki később ezekből a tiszta zenei elem. A költészet eredeti három factorának, az ihletett beszéd-, ének- és táncznak együttműködésénél áttér azután a felolvasó a Sárközben ma is feltalálható szokásokra. A téli időszak kivételével minden vasárnap délután összegyűlnek a Sárköz községeinek fiataljai a templom vagy a korcsma környékén az úgynevezett rjátszórai, a mely abból áll, hogy a leányok egymás kezét fogva kört képeznek, primitiv tánczot lejtve, a saját falujukban keletkezett dalokat éneklik, órákon keresztül napestig. Száz és száz daluk van s azt valamennyi tudja. A játszót, illetőleg a költemények egymásutánját, s a melódiák változtatását eg}'"egy j°bb hangú, vagy tekintélyesebb leány dirigálja. A legények csak szemlélő szerepre vannak utalva. E »játszó« alkalmával használt dalokat a nép maga készíti s főleg a nők, kik erre jobban reá érnek. Volt egy-két év előtt Őcsényben egy asszony, ki nagyon szaporán faragta a verseket s mindenki , csak tDallos Kata* név alatt ismerte. Csupán csak Őcsényből 259 népkölteményt gyűjtött össze eddig Bocskár Ferencz őcsényi tanító, s ezeket használtam fel ez alkalomra. Érdekes a népnek e költői s zenei termékeit megfigyelés tárgyává tenni, mert a népköltészet tanulmányozásával megismerjük hűen, a maga valójában a nép szellemi életének költői oldalát. Költeményeinek tárgyát érthetőleg nem elvont fogalmak, magasröptű elmélkedések szolgáltatják, hanem mindennapi életük, foglalkozásuk, szokásaik, a földmivelés, katonáskodás, templomuk, viseletűk, piperéjük. Mindezen tárgyak nagy részben helyi vonatkozásban vannak feldolgozva s költői oldaluk mindég a szerelem, melyet azonban sokszor nem ideális oldalokról tárgyalnak, hanem oly módon is, hogy bizony a lex Heintze alkalmazása itt is helyén volna, mert fiatal leánykák éneklik ezeket. A megénekelt tárgy illusztrálására szabadjon néhány példát felsorolnom. Templomokról szól daluk pl. a következő versekben : Az őcsényi templom piros bádogos, Az én kedves kisangyalom de magos ; Ha magos is, nem kell avval gondolni, Majd lehajol, ha meg akar csókolni. Bádogozzák az őcsényi tornyot, Tizenkét lány huzza rá a gembot. Tizenkét lány, tizenkét legénynyel, Minden kis lány a szeretőjével. Az őcsényi templom alja Márvány kővel van kirakva. Mikor végig megyek rajta, Czlterál a czipőm sarka. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek. TÁRCA. —k8B+— A sárközi népköltészetről. Wosinsky Mór felolvasása. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája.— A tolnavármegyei muzeum - egyesület múlt pénteken délután tartott közgyűlésén Wosinsky Mór, hírneves régészünk, nagyon érdekes felolvasást tartott a sárközi népköltészetről, s az egyes dalokat phonographon be is mutatta a közönségnek. Szellemes bevezetés után, melyben a régészet és költészet ellentétes természetéről emlékezett meg, régészeti s culturtörténeti szempontból fejtette ki bőven az emberi beszéd, az ének, a táncz s a naiv népköltészet keletkezését, egymásutánját s fejlődését. A beszéd és ének származásának rendjére vonatkozólag azon nézetét fejti ki, hogy a zenei előadás fejlettebb lévén az artikulált hangoknál, későbbi eredetűnek kell lennie s valószínűleg már a rythmikus vagy recitativ beszéd lehetett a legelső zenei jelenség, habár néhány tudós azt vitatja, hogy az emberek egyes hevüléseiket, a hatalmasabb szenvedélyeket előbb talán hangokkal, mint szavakkal fejezték ki. A táncznál mint a szenvedélyek kézlejtéssel és testmozgással elősegített- kifejezésénél, utal a zsidók történetére, Homér költeményeire, 's a pyramisok falfestményeire, a déli és keleti népek, a nubiaiak, abissiniaiak, s Középázsia népeinek szokásaira.
