Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-19 / 12. szám
2 TOLNA VÁRMEGYE. 1899. március 19. bérbeadása ; a szegzárdi mértékhitelesitő iroda átalányának felemelése; gróf Apponyi Sándor házi gyógyszertár engedélyezése iránti kérvényének bemutatása; a megyebizottsági tag választások alkalmával megbízatásukról lemondott választási elnökök helyettesítése; a Nagy Mányok község határában létező mocsarak megszüntetése; a tolnai községi iskola államosítása ; a szegzárd—bátaszéki vicinális közút érdekcsoportjának feloszlatása ; Mozolán János volt utkaparó özvegyének segélyezése ; Mutt- nyánszky Alajos járási Írnok jutalomdíjának újból történendő megállapitása, stb. tárgyában. Az 1898. évi számadások a vármegyei közalapokról. Árvaszéki előterjesztések. Tiszti ügyészi vélemények a községek különféle ügyeiben. Felső-Iregh község birtokosságának szervezési szabályzata. — Hacker Ignác orvostudor oklevelének kihirdetése. — Községi költségvetések és számadások. — Időközben beérkezett tárgyak. — Legnagyobb pótadójuk van vármegyénk területén a következő községeknek : Murga 83 °/0, Nak 19%, Bátaszék 61%, Palatinen 62%, G'órbö 60%. E nagymérvű megterhelésnek oka: Murga és Palatincza községeknél a törzsvagyon teljes hiánya mellett adóalapjuk csekélysége ; Bá- taszéknél a vasúti hozzájárulás törlesztése, habár e község pótadója az előző évhez képest 472%'kai csökkent; Nak községnél egy községház vételárának törlesztése; Görbő községnél pedig annak nagyközséggé alakulása. A vármegyei szabadelvüpárt tisztelgése P 6 r C z e 1 Dezső házelnöknél és Széli Kálmán miniszterelnöknél. Múlt számunkban már táviratban közöltük a vármegyei szabadelvüpárt budapesti utjának főbb mozzanatait, ezúttal részletesebben számolunk be az érdekes tisztelgésről. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül azt az Ízléstelen és otromba közleményt, a mely a vármegyei szabadelvüpártnak Szegzárdon megtartott üléséről a «M a g y a r o r s z á g»-ban megjelent. A hány szó, annyi ferdítés és valótlanság. Tolnavármegyében nincsen Írni és olvasni tudó egyén, tartozzék bármilyen párthoz, a ki nem jóizü mosolygással olvasta végig ezt a cikkelyt, a melyben el van mondva, hogy milyen keservesen és nehezen sikerült Per- c z e 1 Dezső érdekében ezt a tisztelgést inrcenálni. Nem hisszük, hogy létezik Magyarországon még egy vármegye, a mely az ő szülötte iránt melegebb ragaszkodással és őszintébb tisztelettel viseltetik, mint épen Tolnavármegye közönsége, párt és osztálykülönbség nélkül, P e r c z e 1 Dezső iránt. Annyira szilárd és erős az a kapocs, a mely Tolnavármegyét P e r c z e 1 Dezsőhöz fűzi, a kölcsönös, kipróbált érzelmekben annyi bensőség, közvetlenség és igazság rejlik, hogy azokat meggyengiteni vagy lazítani semmi a világon nem képes. Legkevésbbé lehet pedig ezt a viszonyt hazugságokkal megbolygatni. A vármegyei szabadelvüpárt na k, de mondhatni a vái megye egész közönségének, úgy azon a bizonyos pártértekezleten, mint azon kívül, P e r c z e 1 Dezső kiváló egyénisége puritán jelleme és politikai karaktere iránt érzett tisztelete és elismerése oly spontán alakban és annyi lelkesedéssel nyilatkozott meg, hogy ama ép oly durva, mint elejétől végig valótlan hírlapi közlemény vármegye- szerte általános megbotránkozást keltett. U ána jártunk a dolognak, hogy ki lehet az a «szegzárdi levelező», ki ilyen rosszakaratú és elferdite t kö/.leményekkel traktálja a lapját. De első perctől kezdve úgyszólván kizártnak tartottuk, hogy idevaló embertől származzék az a közlemény. És föltevésünkben nem is csalatkoztunk. A M—g. állandó itteni levelezője maga siet kijelenteni, hogy az ő tudósítását teljesen «elferdítve» közölték; hogy a megjelent közleménynek tartalmáról ő is felháborodással szerzett tudomást. A «szegzárdi levelező», kinek tollba adta a M—g a szóban forgó tudósítást, ebből az alkalomból a köve'kező levelet intézte a »Magyarország« szerkesztőségéhez : A «Magyarország» tek. Szerkesztőségének Budapesten. Tekintetes Szerkesztőség ! Felháborodással olvastam a «Magyarország» múlt pénteken megjelent számában a iolnamegyei szabadelvüpárt gyűléséről küldött tárgyilagos tudósításom teljes elferditését és olyan szatirikus kiszi- nezését, a mi a valóságnak éppen nem felel meg. Miután Szegzárdon és az egész megyében tudva van, hogy én vagyok a «Magyarország» szegzárdi levelezője, nekem is tulajdonítják azt a bizonyos közleményt. Tehát tisztelettel arra kérem a tekintetes Szerkesztőséget, hogy vagy jelentse ki a lapban, miszerint nem én Írtam a «Tolnamegyeiek Széli Kálmánnál» cimü kis közleményt, vagy pedig megszűntein a «Magyarország» levelezője lenni. Szegzárdon, 1899. évi március hó 15-én. Kész szolgájuk : Horváth Ignác s. k. r. levelező. Magának a tisztelgésnek részletei programm- szerüleg folytak le. Szombaton délután pont két órakor fogadta P e r c z e 1 Dezső házelnök a küldöttséget, a képviselőház elnöki szobájában. A küldöttség tagjai voltak a lapunk utolsó számában már felsoroltakon kívül: Mádi Kovács György, nyug. tábornok, valóságos belső titkos tanácsos, gróf Széchenyi Bertalan főrendiházi jegyző, Rassovszky Julián főszolgabíró, Simontornyá- ról: B e r e c z k István, K e m p n e r István és Löwy Jakab, Hőgyészről: Klimes Antal, Téry Emil, R a u s z Antal, Stalle nberger József, Stockinger Vince és Klemencsics József, Regölyből : K e r b o 11 István, Nagy-Székelyből : Lohmann bátyánk, a régi elvhü szabadelvüpárti választó és még két polgártársa. A 65 tagú küldöttség fölvonulása impozáns képet nyújtott. Bernrieder József pártelnök a következő beszédet intézte Perczel Dezsőhöz ; Nagyméltóságu Házelnök ur 1 A tolnamegyei szabadelvüpárt engedve sugallatának, egyhangú határozattal küldött bennünket ide, megyénk szeretett fiához, pártunk egyik büszkeségéhez, hogy kijelentsük nagyméltóságod iránti tiszteletünk, igaz szeretetünk és tántorithatatlan bizalmunkat. Sajnálattal nélkülözzük nagyméltóságodat a belügyek élén, hol a törvény keretén belül, megyéje iránti jó indulatát mindig érvényre juttatá. De annál nagyobb örömünk atTelett, hogy az ország szabadelvű vezérférfiainak bizalma szivünk érzelmeivel találkozott és nagyméltóságodat azon állásra választotta, mely nem csak egyike a legmagasabb alkotmányos állásoknak, de a legszebb és legmagasztosabb a szabadelvű eszmék szolgála ában. Régi és igaz valóság az, hogy kiváló férfiaknak, mindig sok irigye és sok ellensége van. Nagyméltóságod sincs ennek hijjával, de hála Isten barátainak száma még jóval több. Azért is kedves nekünk e küldetés, hogy mi, kik szabad és független honpolgárok vagyunk, kik majd egy fél századot éltünk át nagyméltóságoddal, kik egyenes jellemének férfias tisztaságát mindég nagyrabecsültük, kik, majd 30 éves közpályájának ismertük minden mozzanatát, ezáltal ismét alkalmunk nyilt nagyméltóságod iránti tántoríthatatlan bizalmunknak és meleg ragaszkodásunknak újból is tanujelét adni. Adjon az Isten nagyméltóságodnak erőt, egészséget, hogy magas állásában tisztelői és barátai, szeretett hazánk jólétének, boldogságának előmozdításában még sokáig tisztelhessék. A zajos éljenekkel fogadott beszéd után Per- c z e 1 Dezső meghatva mondott köszönetét. Beszédében utalt ama eltörölhefetlen emlékekre, a melyek őt úgy közszolgálati idejéből, mint vármegyénk közéletében való egyéb aktiv szereplési idejéből Tolnavármegye közönségéhez fűzik. Érdekes visszaemlékezések fölsorolásával foglalkozott beszédében, melynek során rámutatott amaz okokra, a melyek a belügyminiszteri állásáról való megválása és a képviselőházi elnökség elfogadására bírták, végül pedig meleg szavakban fejezte ki a megjelenőknek, a figyelem és ragaszkodás e szép jeléért, köszönetét. A beszéd befejezése után az összes megjelentekkel társalgásba bocsátkozott és délután 6 órára az országos kaszinóba ebédre hívta a küldöttség tagjait. A képviselőházból a miniszterelnöki palotába ment át a küldöttség. A fogadtatás a díszteremben történt. Alig hogy a küldöttség félkörben elfoglalta helyét, belépett a terembe : Széli Kálmán, Magyarország miniszterelnöke. A küldöttség szónoka ezen a helyen is Bernrieder József pártelnök volt, a ki a következő beszéddel üdvözölte az uj miniszterelnököt: Nagyméltóságu Miniszterelnök Ur ! A tolnamegyei szabadelvüpárt eljött, hogy Nagyméltóságod iránti igaz és őszinte tiszteletének kifejezést adjon. Azon párt ez, mely minden egyes tagjának szive mélyében gyökeret vert azon hit, hogy szeretett hazájának boldogsága, csakis a halhatatlan emlékű nagy hazánkfia, Deák Ferenc által kibontott szabadelvű eszmék zászlója alatt érhető el. A közel múltban lezajlott politikai események szomorú és nyomasztó hatása alatt legjobbjaink is csüggeteg tekintettel aggódva néztek maguk körül, mig végre szeretett Királyunk bölcsessége és igaz alkotmányos érzése a nemzet pártkülönbség nélküli bizalmával párosulva Nagyméltőságodban találta meg azon férfiút, ki a politikai bonyodalmak közepette hazafias önfeláldozással, bölcs és tapintatos módon oldotta meg a nehéz feladatot és igy szivünk mélyében gyökerező ama zászlót, izmos karral oly magasra emelte, hogy annak szeplőtlen tisztaságát egész Európa láthatja és látni is fogja mindörökké, mert annak gyökerei, az igaz, tiszta, önzetlen hazaszeretetből merítik éltető erejüket. Adjon az Isten Nagyméltóságodnak hosszú éveken át erőt, egészséget, hogy szeretett hazánk dicsőségére, önzetlen hazafias érzések által vezérelt kipróbált bölcsességét, szeretett hazánk javára, még sokáig szentelhesse. Bernrieder beszédére hosszasan, egész programmbeszéd alakjában válaszolt a miniszterelnök, megköszönte a küldöttségnek megjelenését, a melyet — úgymond — nagyon becsesnek és értékesnek tekint. Nehéz viszonyok közt, nagy küzdelmek után, melyek a parlament egyensúlyát megzavarták és nehéz elhatározással foglalta el e helyet, a melyre 0 Felsége kegyes parancsa és a politikai helyzet alakulása folytán állott. Ismeri a reá várakozó feladatok nagyságát, a helyzet nehézségét és erői fogyatékosságát, de kötelessége volt, hisz a kötelesség teljesítése elől soha nem tért ki, erre a helyre állani, a hol gyenge erejéhez képest a legjobb intenciókkal és mindenkor meggyőződése szerint fogja elvállalt kötelességeit teljesíteni. Az ő hitvallása ismeretes, azt nem kell részletesebben fejtegetnie. Magában az országgyűlésen programmját már talán a kelleténél is részletesebben előadta. De azért ment bele annyira a részletekbe, hogy politikai irányát minden részletében és homály kizárásával ismertesse mindenki előtt és midőn az ország bizalmát kéri, tudja mindenki, mi áll azon a zászlón, melyet ő tart kezében. Meggyőződése, hogy abból a válságból, a melybe jutottunk, egyedül az általa helyesnek tartott békés kibontakozásnak útja vezethet ki. Ezen ut pacifikálhatta egyedül a parlamenti zavarokat. Célja a béke és a nyugalom helyreállítása nemcsak a parlamentben, hanem az országban mindenütt és eképpen a közügyeknek tárgyilagos és szenvedélytelen menetét biztosítani. Két oszlopon nyugszik az ő politikája, ennek két sarktétele : tántorít hatatlan ragaszkodás az 1867. XII. t.-c. lies, annak védelmezése és intakt fentartása, másrészt pedig a határozott, hamis it halat lan szabadelvű irányzatnak követése és szabadelvű intézményeknek fejlesztése. Még egyszer ismétli köszönetét, melyet nem egyszerű udvariassági szólamnak kér tekinteni, hanem őszintén érzett, hálás köszönetnek, kérve a pártnak politikai bizalmát és jóakaratát. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után a miniszterelnök a küldöttség minden egyes tagjával, kiket gróf Széchenyi Sándor főispán és Bér n- r i e d e r József pártelnök mutattak be, szívélyesen kezet szorított. Délután hat órakor találkoztak a küldöttség tagjai az Országos Kaszinó fényes termeiben, a hol P e r c z e 1 Dezső, mint házigazda, a nála megszokott szeretetreméltósággal fogadta a megjelenteket. — A nagy fehér teremben szolgálták fel a kitűnő ebédet, melynek étrendje a következő volt:
