Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-05 / 10. szám

1899. március 5.

TOLNAVARMEGYE,

5.

adok kifejezést a földmivelésügyi magas minisztériumnak és a vármegyei törvényhatóságnak az egyesületünk irányában az elmúlt év folyamán is tanusitott hathatós anyagi támogatásért és őszinte köszönettel adózom mindazoknak, a kik szellemi és anyagi munkájukkal támogatni szívesek voltak a gazdasági egyesület törekvéseit.

Ennek tudomásul vétele után az egyesület múlt évi számadásáról a számvizsgáló jelentését tudomásul vették s a pénztárnoknak a fölmentvényt megadták.

Az egyesület folyó évi működési programm- ját a következőkben állapították meg:

1. Közvetítik a vármegye községeinek bikaszükségletét. 2. Bonyhádon tehén- és üsződijazást rendez. 3. Az ide vonatkozó szabályzatnak felsőbb helyen való tudomásul vétele után rendezi a h'ö- gyészi havi állatvásárokat, és azok keretében megoldani törekszik a tejelő versenyek rendezésének kérdését. 4. A szőlők njjáalkotásának előmozdítását célozó pályázatokkal megindított mozgalmat folytatja, és a g y á 1 i homoki szőlőtelep tanulmányozására kirándulást rendez. 5. A nép gazdasági ismereteinek bővítését célozólag népies előadásokat rendez. 6. A mezőgazdaság szolgálatára hivatott szövetkezetek szervezése iránt mozgalmat indít s az ilyen mozgalmakat támogatja. 7. Igazgató választmányának egész testületével, mint vármegyei mezőgazdasági bizottsággal közremunkál a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló törvény végrehajtása körül. 8. Ugyanilyen minőségben megbízottja utján felügyeletet gyakorol a vármegye területén létesült mintaparasztgazdaság kezelése és ügyvitele fölött. 9. A rendelkezésére álló eszközökkel egyébként is minden irányban azon munkál, hogy a mezőgazdaság érdekei érvényesüljenek és kielégítést nyerjenek.

A folyó évi költségvetést 3775 frt bevétellel és 3530 frt kiadással irányozta elő a közgyűlés.

Az egyesület vagyonára vonatkozólag ugyancsak a kezelése alatt levő állattenyésztési alapra, mely az állattenyésztés érdekében kifejtendő munkásság anyagi eszközeit szolgáltatni hivatott, költségvetést nem állapított meg, mert ezen alap igény- bevételének mérve attól függ, hogy a községek milyen arányban fordulnak az egyesülethez bika- szükségletiik kielégítése végett.

Jeszenszky Andor alelnök indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy a földmivelésügyi miniszterhez üdvözlő feliratot intéz a gazdasági egyesület a borhamisítókkal szemben tanusitott erélyes föllépéséért, a szegzárdi borellenőrző bizottságnak pedig köszönetét mondjon ügybuzgó működéséért és egyúttal a vármegye területén működő összes borellenőrző bizottságokat hívja fel, hogy azok hassanak oda, miszerint a borhamisítók ellen hozandó Ítéleteknek a «Borászati Lapokéban leendő kötelező közlése magában az ítéletben kifejezést nyerjen.

A bikaközvetitő bizottság elnökségéről lemondott P e r c z e 1 József helyébe Bern- r i e d e r Jánost, H e n k Imrének a vármegye területéről történt eltávozása folytán az egyesület igazgató választmányában megüresedett helyre pedig Simontsits Elemért választotta meg a közgyűlés.

Koritsánszky Dénes kölesdi gyógyszerész azon ajánlatát, hogy megfelelő támogatás esetén hajlandónak nyilatkozik a gyógyászat és il- latszerészet szempontjából fontos növényekkel termelési kísérleteket tenni, pártolólag terjeszti fel az egyesület a földmivelési miniszterhez.

_ törvénykezés.

A szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra kitűzőit bűnügyek:

1899. évi március hó 7 én.

Szendi István ellen tűzvész okozás mialt.

László Samu ellen rágalmazás miatt.

Müller Mórné ellen emberölés vétsége miatt.

Csöngedi Antalné ellen sikkasztás miatt.

Muszi Imre ellen lopás miatt.

1899. évi március hó 9-én.

Stern László ellen sikkasztás miatt.

Kolperger István és Venczel Antal ellen súlyos testi sértés miatt.

Samu József ellen hatoság elleni erőszak.

Szöllösi János és Weigel György ellen lopás

miatt.

— Megölte az apját. Széles körökben fog feltűnést kelteni a szegzárdi kir. törvényszéknek folyó hó 2-án hozott azon határozata, hogy egy apagyilkost felmentett. Az eset igy történt: Kis József tótkeszii 18 éves legény múlt év december hó 17-én este 9 óra tájban a községi nagykorcsmába ment gyufát venni, ahol atyját részegen 8 éves kis öcscsével együtt találta. Az öreg Kis József a 8 éves kis fiút borral i atta, leakarta részegíteni. Vádlott ezt látva, felhívta öcscsét, hogy menjen haza Emiatt apja felbőszült s egy padot vágott hozzá, de a tettlegességben őt 1ringer András és Haypál István megakadályozták, mire a vádlott apja állapotát mérlegelve, haza ment gazdája: ifj. Paska Márton házához és ott elkeseredésében egy baltát vett magához. Tudta jól, hogy apja otthon anyját fogja üldözni és azért várt az apjára, aki 11 óra tájban a korcsmából haza is tért. Felesége látva a férj feldühödött állapotát, elmenekült a szomszédba. Id. Kis József erre visszament a korcsmába, de mivel azt zárva találta, haza készült. Ekkor következet be a végzetes jelenet. Az apa az ajtó előtt találkozott fiával, feléje ment egy késsel, de fia a szúrás elől félre ugrott, atyja hátamögé került és a baltával egyszer főbe vágta, mire az ösz- szeesett és meghalt. A lélektani mozzanatokkal teli bűnügyet folyó hó 2-án tárgyalta a kir. törvényszék, melynek tagjai Ágoston István elnöklete alatt Schmidt Imre és Kóvessy Ödön birák, Fejős Imre aljegyző voltak. A vádat Sárospataky József al- ügyész, a védelmet dr. Beöthy Károly ügyvéd képviselték. A nagyszámú tanuk vallomásából, különösen az anya előadásából kiderült, hogy Kis József jogos önvédelmet használt akkor, amidőn anyjának és saját magának éleiét megmentendő, útját állotta a bősz apa végzetes akaratának. A fiú évek óta látta azt az iszonyú kegyetlensége', amelyben a félvad ember, a béte humaine nejét és családját részeltette és az évek óta összegyülemlett keserűség mind kitört egyszeriben az anyját és családját védő gyermekben, amidőn baltát fogott az apára. A kir. törvényszék megoldotta ezt a nehéz kérdést az emberi jó érzés megnyugtatására és a gyermeket felmentette a vád alól. Az ítélet ellen a kir. ügyész felebbezést jelentett be.

IRODALOM.

Nem lész enyém!*

Kinos dal ébred lent a szivem mélyén,

Bús sejtelem zavarja csöndemet ;

Nehézkes álom aggaszt éjek-éjén,

S hajt nappalomra terhes felleget :

Meddő a küzdés, kába a remény :

— Úgy is tudom, nem lész te az enyém !

Mert jő idő, hogy elborul világom :

És hervadok, mig ajkad dalra kél,

Fásult szivemnek könybe vész mosolya ;

Reád tavasz vár, rám csak puszta tél.

Meddő a küzdés, kába a remény :

— Úgy is tudom, nem lész te az enyém !

Ajkam dalát is hülni, fogyni érzem,

Mint őszi táj hülő napsugarát,

A mely csak pusztulásom búját rontja,

A mely szivemre uj tavaszt nem ád.

Meddő a küzdés, kába a remény :

— Úgy is tudom, nem lész te az enyém !

Az én világom, mint a puszta télen :

Reménye vész, dala a fergeteg.

Te a tavasznak harmatos virága,

Vész, fergeteg közt élned nem lehet.

Meddő a küzdés, kába a remény :

— Úgy is tudom, nem lész te az enyém !

És mégis, mégis dalra késztem ajkam,

Titkos mélységbe rejve gondomat.

Sejtelmem ébred kéjről, boldogságról :

Szivem világán uj tavasz fakad.

Elszáll a gond, dal kél a bú helyén :

Lesz dal, virág . . . csak te nem lész enyém !

«Hangulatok* cim alatt egy kötet verssel jelent, meg a nyilvánosság előtt Liszbauer Antal szegzárdi pénzügyigazgatósági számgyakornok. Kár lett volna e verseket az Íróasztal fiókjában hever- tetni, mert egy igazi tehetség nyilatkozik meg ben- nök, a maga gyönyörű mivoltában, ifjúi lelkesedésében. Szó sincs róla : nem a helyi nagyságoknak való himnusz-zengés adja a tollat a kezünkbe, a

* Mutatvány Liszbauer Antal „Hangulatok“ cimü kötetből,

mikor e szebbnél-szebb, bájosabbnál-bájosabb verseket, bíráljuk, hanem egy kellemesen töltött órának hatása, a mely e költemények olvasása után fogva tart. Liszbauer bátran kiléphet a helyi költők sorompóiból, fel, oda a bohémek táborába, a hol ma még szűk szemhatára maga előtt látja a költészet végtelen rónáját. Borongó dalai egy örök igazságot juttatnak eszünkbe: a szerelem örök változatosságát. Mirza Saffí buja kéjtől ittasult szerelmétől Leopardi senyvesztő álmáig hány millió poéta koptatta lantján a szerelem húrjait és ennek a kezdő fiatal embernek ajakán mintha uj dal kélne szárnyra, sejtelmes, borongós, édesen hangzó dal.

A szerelem az ő tárgya, csak a szerelem, a lángoló, vágyódó, hasztalan epedő szerelem ; de nem lesz sentimentális soha. Dalol, mint a párját búgó vadgalamb, dala hangjában megremeg szivének bús sejtése, hogy szere!me hasztalan, de nem lesz érzékeny, szive nem törik meg. Imádkozom érted, Édes csengő, Alkonyodik, Laurának cimü dalai díszére válnának akármelyik anthologiának alak és tartalmuknál fogva.

De Liszbauer költői tehetségét dalainak formai szépsége is dicséri. Mig költészetének tárgyát illetőleg főképen Komócsy hatása alatt áll, a formát Endrődytől látszik tanulni és mind a két iskola elég jó ahhoz, hogy kitartással és szélesebb tudással elsőrendű poéta lehessen. A szebbnél-szebb képek tarka sokaságban helyezkednek el verseiben, de sohasem fárasztóan. Csak itt-ott mutatkozik a szép hangzás hajhászása, a mely azután sokat ront egy-egy költeményében. De egészében egy rászületett költő sikerült verskötete ez a «Hangulatok» cimü könyv és ha szer/.ője sokat tanul (mert a poétának is kell tanulnia) és eszmevilága növekedik, rövidesen kiléphet a helyi sorompóból a nagy világ elé. Könyve Lengyel Pál nyomdájában jelent meg és a ki egy forintért néhány órányi kedves olvasmányt akar magának szerezni, vegye meg ezt a kedves kis könyvet. Még csak azt jegyezzük meg, hogy a magyar költészet érdemel annyit, ha valaki erdejét tapossa, szedjen magára magyar köntöst és német nevét cserélje e! magyarral.

— Egyiptom és Görögország. A tudomány régóta keresi a görög műveltség egyiptomi elemeit. Az archeológia a képzőművézzet terén nem igen talált rokonságot, de a mythologia (Müller) s a philosophia (kivált Rőth és Gladisch), annál többet. A görögök I. Pszamitik idejében kezdtek Egyiptomba vándorolni. A bölcs uralkodó szívesen fogad'a a jövevényeket, de gondosan úgy telepítette le őket, hogy a Nílus elválaszsza az egyiptomiaktól. A nép gyűlölettel fordult el a csalárd jövevényektől. Tisztátalan fajú teremtésnek tekintette a hellént, kinek közelében fertőzés nélkül élni nem lehet. Az alsóbb nép a világért sem akart együtt enni a görögökkel, nem használta táljukat, fazekaikat. Az előkelők bizonyos lenézéssel tekintettek e gyerek-ország csélcsap, könnyelmű fiaira, kiknek ősei néhány század előtt még barbárok voltak. Annál nagyobb tisztelettel tekintettek a hanyatlásában is nagy Egyiptomra az élelmes görögök. Hozzájuk simultak, isteneiket ez ős kultúra isteneitől származtatták, hőseiket az Ősi pharaóktól. S kezdetét veszi egy nagy proczesszus, a gyerek-ország iskolába jár a régihez, tanú', emelkedik hozzá. A mint Egyiptom sülyed, úgy nő Görögország, s a történet lejtőjén szembetalálkoznak nemsokára. Egyik lefelé megy, vénülve, aggva, a másik ifjú erőben siet fölfelé. Leveszi roskadozó hátáról a terhet, s viszi magával ragadmányát a magasba, a művészi ideál felé. Egy nép ifjúsága jelen meg előttünk, mely magába olvasztja a régi élet tanulságait, eredményeit, s a kísérletek helyébe lép egy uj, nagy művészet, a világ legelső, legnagyobb művészete. A hatások e kicserélődéséről ir — igen szépen — a Nagy Képes Világtörténet most megjelent 15 ik füzete A mü 12 nagy kötet lesz. Marczali Henrik egyetemi tanár szerkeszti. Egy kötet ára 8 forint. Kapható részletfizetésre is. Füzetenként is megjelen, egy héten egy füzet. Egy füzet ára 30 kr. Kapható a Révai Testvérek Írod. Int. R. T.-nál és minden hazai könyvkereskedésben. A közoktatásügyi miniszter e jelen müvet az összes iskoláknak megvéte re ajánlotta.