Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-19 / 8. szám

8. szám IX. évfolyam. Szegzárd, 1899. február 19. TOLNAVÁRME Előfizetési ár: Egész évre . . 6 írt — kr. j Fél évre . . . 3 » —- » Negyed évre . . I > 50 » j Egy szdm ára ... 11 » j Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- j hivatalon kívül elfogad Krammer Yil- ( mos könyvkereskedése Szcgzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik, minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : J Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. IIirdetének mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. A jótékonyság szervezése. A jótékonyság nem az állam köteles­sége, hanem a társadalomé. Olyan köteles­ség ez, a mely nincs törvényszakaszokban elrendelve, a mint a társadalomnak egyálta­lán nincsenek írott, vagy szövegezett tör­vényei. A mely társadalom a jótékonyság iránti kötelességének nem tesz eleget, az nem érdemli meg a békés, nyugodt társa­dalmi életet; az ilyen társadalom nem til- takozhatik alantasabb rétegeinek zúgolódása ellen s mire sem hivatkozhatik, ha alsóbb elemei háborognak. A magyar társadalom mindig teljesítette ezt a kötelességét. Az intézmények egész sorozatát teremtette meg nyomorultjainak, betegeinek, szegényeinek, elhagyatottjainak befogadására. Egyének csoportjai, — egy­letek, társaságok — állottak össze nagy­számmal a társadalmi kötelesség lerovására s a jótékonyság gyakorlása mindez intéz­mények révén olyan mérvet öltött a magyar társadalomban, hogy már hosszú idők óta hangoztatni kezdik, hogy szabályozni, szer­vezni kell nálunk a jótékonyság mivelését. Azonban szabályozni a jótékonyságot annyit jelent, mint állami törvényeket mérni egy társadalmi munkálkodásra, a mi pedig szinte lehetetlenség ; mert az állam és a tár­sadalom lényegében két különböző fogalom lévén, egyiknek szabályos eszközét az — állami törvényt — a másikra — a társada­lomra — rászabni nem lehet. E mellett a jótékonyság gyakorlása nemcsak hogy társadalmi feladat, hanem bi­zalmas, benső dolga az egyénnek is; az egyén részben olyan megnyilvánulása, a melybe kívülről hatalommal, vagyis törvény­nyel behatolni nem lehet, már csak azért sem, meit az egyénből kikényszeritett jóté­konyság egyáltalán nem jótékonyság. Theoretikus nehézségek állottak eddig is útjában a jótékonyság törvényes szerve­zésének ; bár mindezidáig is éreztük szük­ségét annak, hogy a jótékonyság művelé­sének valami szervezett formát kellene ná­lunk is adni. Most ez a szervezés egyenest sürgős feladattá vált azok a sokat emlege­tett visszaélések folytán, melyeknek fölsoro­lásával napról-napra találkozunk a lapok hasábjain. Innen is, onnan is Írnak és be­szélnek, hogy ennél, vagy annál a jótékony intézetnél visszaéltek a közönség áldozat­készségével, de a hol csak kereken a bün­tető törvénykönyvbe vágó cselekmény nem történt, a közönség és a hatóságok szinte te­hetetlenül állanak e visszaélésekkel szemben. így aztán a jótékonysági intézmények esetleg szabad prédájára vannak hagyva a lelketlen embereknek, a kik kufárkodó szel­lemükkel a maguk hasznát-javát keresik s lelik a jótékony intézmények erkölcsi hite­lének aláásásában. S hogy a lelketlen ku- fárok ezzel a szabad prédával ugyancsak elbántak, mutatja az, hogy nem egy jóté­kony intézetnél a hatóságok most már szükségeseknek látták, hogy beavatkozza­nak, bár törvényes joguk sok, éppen nem volt hozzá. Hogy a hatósági beavatkozások mily visszaéléseket fognak napfényre deríteni, ez nem ránk tartozik, semmiesetre sem e ro­vatba, lehet, hogy a törvényszéki rovatba; de az a kérdés igenis beletartozik a társa­dalomnak szentelt e hasábokba, hogy mi módon biztosittatik az, hogy a társadalom jótékonysága azokhoz jut el, a kiknek azt a társadalom szánta. E biztosítás nélkül a most kiderült visszaélések ismertté válása esetleg elriaszthat a jótékonyság művelésé­től ; mert abban a tudatban, hogy jóté­konyságából lelketlen emberek a maguk számára uzsorakamatot szednek, senki se fog jótékonyságot gyakorolni. Tehát biztosítani kell a jótékonyságot a visszaélések ellen. Maga a társadalom azon­ban nem biztosíthatja magát ezek ellenében; ilyen intenzivitása a mi társadalmi életünk­nek nincs. Angliában, a hol az egyes u. n. szegény látogatók ezrekkel rendelkeznek saját diszkrécziójukra, maga a társadalom elég biztosíték ; nálunk biztosítékért, sajnos, az államhoz kell fordulni. Vagyis újra egy olyan viszás jelenségekkel állunk szemben, mi­kor a társadalom egy határozottan társadalmi feladat érdekében, az államot hívja segítségük De mivel a társadalom másként még nem tud magán segíteni, ezt az állami támogatást ki kell kérni. Ezúttal azonban az államnak sem sza­bad a maga rideg paragrafusos rendszeré­vel előállnia, nem foglalhatja szakaszokba - a jótékonyságot, nem szervezheti a jótékony intézeteket, nem oszthat-szabhat feladatokat i és kötelességeket. A jótékonyság szervezése diszkrét állami feladat, melynek betöltésé­nél az államot fokozott felelőség terheli, melynél egy az állami rendszabályoknál szo­katlan motívumnak, a gyengédségnek is szerepelnie kell. A jótékonyság szervezése körül az ál­lamnak nem szabad túllépni az ellenőrzésen. Biztosítsa az állam szigorú és erélyes el­lenőrzéssel a jótékony lelkeket arról, hogy a jótékonyság csakugyan eljut azokhoz, a kiknek a jótékonyság nem üzlet, hanem utolsó mentsvár. Jótékonyság produkálására, vagy fokozására az állam nincs hivatva, ezek továbbra is maradjanak a társadalom feladata és kötelessége, de a már produ­kált jótékonyság helyes felhasználásáról igenis gondoskodjék az állam ellenőrzése. Nem a jótékonyságot kell tehát szer­vezni, mert ez nem szervezhető, hanem a jótékonyság ellenőrzését; de az a tudat, hogy a jótékonyság gyakorlásának megvan a kellő ellenőrzése, már maga is produkál újabb jótékonyságot és fejleszti a meg­levőt. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság múlt szer­dán tartotta meg február havi ülését gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. Jelen voltak: Döry Pál, Wosinsky Mór, Bernricder József, Fink Kál­mán, tihanyi Domokos, dr. Hangéi Ignác, Kurz Vilmos, Pevszina Alfréd, Boda Vilmos, Fördős Vil­mos, Krcsmarik Pál, Orjfy Lajos, Jeszenszky An­dor, Perczel Lajos és D'óry Dénes ; elmaradásukat igazolták : dr. Kratnolin Emil, Kováts S. Endre és lotíh Ödön. Az alispán jelentése szerint a közigazgatás menete általában szabályszerű és rendszeres volt. Az ügyintézés eredménye az előző év hasonló idő­szakához viszonyítva kedvezőbbnek mondható. Be­érkezett a folyó évi január havában 3045 ügyda­rab, a múlt évről elintézetlenül áthozatott 445, fel­dolgozandó volt összesen 3491, ebből január hó I folyamán e intéztetett 3175, közgyűlésre fentartatolt 121, hátralékkép február havára áthozatott 195 | ügydarab. A közbiztonsági állapot normális volt. j Kisebb jelentőségű mulasztások miatt 8 esetben alkalmaztatott rendbírsággal való büntetés. Az al- | ispán javaslatára a községi munkás segély-alapok I szervezéséről és kezeléséről alkotott vármegyei sza- I bályrendelet jóváhagyását a földmivelési miniszté­riumnál megsürgetik s ezen alapok létesítéséhez kormánysegélyt kérnek. A főorvos jelentése szerint az elmúlt január j hónapban az általános közegészségi állapot kedve- \ zollen volt, a hanyatlást a légző szervek nagyszámú megbetegedései okozták. Az influenza évek óla nem lapasztalt nagy mérvekéi öltött, súlyosabb esetei tüdő s mellhártyalob alakjában hosszantartó egész­ségi zavart idéztek elő s a halálozási arányt is kedvezőtlenül befolyásolták. Nagy elterjedés tapasz- j talható a heveny fertőző betegségeknél is, difteritis [ 22 községben 97, kanyaró 83, vörheny 55, hagy- I máz 24, fültőmirigylob 8. E betegségek lefolyása azonban elég kedvező s enyhe volt. Trachomából csak a dunaföldvári járásban találtatott 3 újabb megbetegedés, mely idegenben dolgozó munkások által hurcoltatott be. Rendőri boncolás 5 leljesitte- tett, talált hul'án egy, öngyilkosság folytán egy, | véletlen haláleset folytán 3 esetben. Védhimlő oltás szünetel, az összeírás most van folyamatban, köz- i egészségügyi személyzetben változás elő nem for­dult. A szegzárdi «Ferenc» közkórházban december hóról ápolás alatt maradt 317, fölvételett 150, ápol­tatott összesen 467 ; gyógyu t 71, javult 26, gyó- gyulatlan elbocsájtatott 2, meghalt 4. A tanfelügyelő jelentése szerint a múlt hó folyamán 6 iskolát látogatott meg s az előhaladást | kielégítőnek jelezhette. A bátaszeki külvárosi vegyes iskola II. osztályú tanterme szűk s ezen baj orvos- ; lása végett az elöljáróság megkerestetett. A vár- , megye tanítói részére a közoktatásügyi miniszter eddig 5650 Irtot utalványozott. Az árvaszéki elnök jelentése szerint a múlt I hónapban 2173 ügydarab érkezett, melyhez a múlt

Next

/
Thumbnails
Contents