Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-31 / 53. szám

1399. december 31.

TOLNA VARMEGYE.

3.

/ — Ha a községi és törvényhatósági

pótadó, valamint az utadó alapját képező állami adó bármely cimen töröltetik vagy helyesbittetik, az azokon alapuló községi és törvényhatósági pótadó, valamint az utadó is megfelelőleg helyesbítendő, . illetve törlendő. Pótadók visszafizetésére való igény elévülése csak a pótadók alapját képező állami adók törlésének, időpontjától kezdve számítandó. .(A m. kir. közigazgatási bíróság 1899. évi 1386. sz. határozata.

— Iparkihágási ügyekben is van ujra- felvételnek helye. A jogerős Ítélet végrehajtásának felfüggesztése kérdésében az ujrafelvétel iránti kérelem tárgyában hozott határozatban kell dönteni. (A kereskedelemügyi miniszter 5519. sz. a. hozott határozata.)

Lapunk kedvezménye.

Abban a kedvezményben, melyben lapunk előfizetőit eddig részesítettük, az „Otthon“ czimü folyóiratot illetőleg, a jövőben is részesülnek lapunk előfizetői. Az „Otthon“-t, mely évenként 12 vastag könyvet ad, ezentúl is ingyen kapják előfizetőink és csak a posta- és egyéb költségek fejében számítunk fel negyedévenként egy koronát. Oly nagy kedvezmény ez, milyenben még a külföldi nagy lapok sem részesítik előfizetőiket. Akik olvasóink közül eddig az „Otthon'-t járatták, tudják, hogy mily gazdag tárháza ez a rendkívül érdekes olvasmányoknak, mily sok becses irodalmi és művészi anyag van itt együtt, hogy az olvasót szórakoztassa és oktassa. És hogy egy év alatt egész kis könyvtárt kap az előfizető.

A nőket különösen fogja a sok olvasmány mellett érdekelni, hogy az „Otthon“ oly gazdag divat-rovatot közöl, minél fogva még divatlap járatása is fölöslegessé válik.

Kérjük tehát t. előfizetőinket, hogy lapunkra való előfizetésük alkalmával az «Otthon »-t is rendeljék, már csatolván előfizetésükhöz az «Otthon» részére egész évre 2 forintot, félévre 1 irtot.

A „Tolnavármegye“

politikai hetilap kiadóhivatala, Szegzárdor.

A paraszt gondolkodva kérdezte :

— Hát arról az 1200 frankról, a mit évente kapunk, lesz-e valami irás ?

— Természetesen, mindjárt holnap — nyugtatta meg Hubiéresné.

A parasztasszony, a ki a helyzetet alaposabban kezdte megérteni, igy szólt:

— Tetszik tudni, száz frank egy hónapra, az éppen nem ölég, ha odaadjuk a gyerekünket. Tetszik tudni, egy pár év múlva már kereshet is valamit. Legalább százhúsz frankot kéne kapnunk.

Hubiéresné, a ki türelmetlenül tipegett-tapo- gott, azonnal beléegyezett. És miután a gyereket rögtön magával akarta vinni, letette a száz frankot, mig a férje Írást készített. Azonnal jegyzőt és tanúnak egy parasztot hívtak.

A fiatal asszony olyan ragyogó boldogsággal vitte magával a bőgő gyereket, mint egy nippe; t, a melyet már rég megkívánt a kirakatból.

Tuvache-ék a kapu alól némán, komolyan, talán egy kis bünbánással néztek az elrobogó kocsi után. *

Soká nem hallatszott hir a kis Valiin Jánosról. Szülei minden hónapban pontosan kapták meg a maguk százhúsz frankját. Időközben összevesztek a szomszédaikkal, mert Tuvache anyó mindenfelé azt beszélte, hogy undok, embertelen, piszkos dolog a tulajdon gyerekét eladni. Azzal kezébe vette Károlykát és hogy a szomszédok, meglássák és meghallják, igy szólt hozzá:

Hírek.

Tisztelt előfizetőinknek, munkatársainknak és lapunk barátainak boldog újévet kívánunk.

— Búcsúzó. Mire e sorok napvilágot látnak, a mi régi műhelyünk, a hol hétről-hétre gonddal és fárasztó munkával készült a lolnavármegye, gazdát cserél. A hajlék marad a régi, lapunk továbbra is az eddigi szép kiállításban fog megjelenni, pontosan, minden vasárnapon a reggeli órákban, csak a Lajos bácsi válik meg a nyomdájától, melyet 40 évi tiszteletreméltó, szeplőtlen tevékenység után fiatalabb erőnek adott át. Nem tagadjuk, elfogultság és meghatottság vesz rajtunk a bucsu- zás ezen pillanatában erőt. A Tolnavárme%ye születése percétől kezdve a Lajos bácsi műhelyében készült a mai napig és az együttlét és együttmű ködés ezen hosszú ideje alatt mindenkor a legjobb és legbensőbb viszony állott fenn szerkesztőségünk és a nyomda, illetve annak derék tulajdonosa és vezére' között. Ezt a viszonyt soha egy percre semmiféle disharmonia meg nem zavarta. Még akkor sem, a midőn úgy az első időben Lajos bácsi szombaton délutánonként olvasgatta és javítgatta az első oldal sajtóhibáit és Isten bocsássa meg bűnünket, mi legtöbbnyire csak kemény kormánypárti cikkeket irtunk a 6f-es alap mellett, mig a Lajos bácsi radikális függetlenségi és pSas politikai elvei mellett legjobb szerette volna ezeket a cikkelyeket a tüzbe dobni, de nem tette, csak egy-egy fejbó- lintással adott néha kifejezést rosszalásának. Azonban a politikai elvekben való eltérés sem zavarta meg közöttünk a harmóniát, mindketten haladtunk és megmaradtunk békésen a magunk pártállása mellett. Most, hogy a lelkében még mindig fiatal, csak a naptári évek száma szerint pihenésre szoruló és nyugalmat igénylő Lajos bácsitól meg kell válnunk, megköszönjük neki a nyilvánosság előtt is azt a sok gondot, fáradságot, áldozatot nem kímélő készséget, a melyet lapunk kiállítása körül az évek hosszú sora alatt állandóan tanúsított és ha talán szerénytelenül is hangzik annak a köz mondásnak idézése, hogy szép lélek csak egészséges testben lakozhatik, ez nem tarthat bennünket vissza annak konstatálásától, hogy a Toluavárjnegye külső kiállítását minden időben kiváló csin és Ízlés jellemezte. Kívánunk a magánéletbe visszavonuló Lajos bácsinak továbbra is derült jó kedvet, jó egészséget és sok boldog évet az uj évszázad során, utódját pedig, az uj nyomdatulajdonost, ki kiváló szakember és nyomdánkat a modern nyomdai teknikai követelmények szerint rendezte be, üdvözöljük és kívánjuk neki, hogy a külföldön szerzett ismereteit a hazai nyomdászat javára értékesítse és kitűnő elődjének nyomdokába lépve az Ujfalusy nyomdának régi hirnevét minden irányban fentartsa és öregbítse.

— A megyéspüspök római ulja. Hetyey Sámuel megyéspüspök — mint értesülünk — jövő évi január hó első napjaiban Rómába utazik, hogy ama kötelezettségének eleget tegyen, mely szerint minden újonnan kinevezett püspök három év lefor- gisa alatt a pápánál bemutatkozni köteles. A me— Nem adtalak el, drágám, nem adtalak el, kis porontyom. Nem adom el a gyermekeimet, pedig nincs egy krajcárom se, mégsem adom el őket.

Évek múltak igy el. Tuvache-ék állandó céltáblának tették meg Vallinékat és oly hangosan szórták megjegyzéseiket, hogy a szomszéd családnak okvetlenül tudomást kellett róluk venni. Tuvache anyó idővel azt képzelte, hogy ő a világ legderekabb asszonya, mert nem adta el Károlykát. És Károlyka, a ki időközben tizennyolc esztendős lett s a kibe folyton csak ezt az egy dolgot verték bele, maga is azt hitte, hogy különb játszótársainál, mert őt nem adták el.

*

A Valin család az évi járadékból kényelmesen és jól élt. Ez volt a Tuvache család dühének egyik főoka; Tuvache-ék ugyanis szegények maradtak. Legidősebb fiukat katonának vitték, a má- I sodik meghalt. Károlyka és az apa ugyancsak dolgozhattak, hogy az anyát és a két fiatalabb nővért eltartsák.

Egy napon — a fiú éppen huszonegy esztendős lett — a parasztházak előtt pompás urifo- gat állott meg. A kocsiból egy aranyláncos fiatal ember ugrott ki és egy őszhaju úri nőt segített le, Az öreg hölgy igy szólt a fiatal emberhez :

— Ott a második ház, fiam, az az.

A fiatal ember gyorsan ment be a Vallin- család házába.

Az anyó éppen mosogatott. A beteg apa a

gyéspüspök elutazásának határnapja nincs kitűzve még, valamint azt sem tudni, kik kisérik a püspököt római útjában.

— Kinevezés. Lázár Gyula végzett joghallgatót a szegzárdi kir. törvényszékhez díjas joggyakornokká nevezte ki a pécsi kir. ítélőtábla elnöke.

— Előléptetés. A pénzügyminiszter Rónay Viktort, a szegzárdi kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségi számgyakornokot, ugyanoda számtisztté léptette elő.

— Vadászat. Perczel Dezső, a képviselőház elnöke múlt pénteken börzsönyi birtokán vadászatot rendezett, a mely a kedvezőtlen időjárás dacára kitünően sikerült. A vadászaton úgy Szegzárd- ról, mint Bonyhádról és vidékéről számosán vettek részt, úgyszintén a gazdag lakomán, melyet a szeretetreméltó házigazda vendégei tiszteletére adott.

— Aszfaltjárda Szegzárdon. Hirling Ádám dr. városunk főjegyzője ama üdvös tervvel foglalkozik, hogy városunk főbb utcáinak járdáit aszfalttal lássák el az érdekelt háztulajdonosok. E célból a múlt héten a Széchenyi-utcának a szállótól a Mehr- werth-féle házig érdekelt háztulajdonosait értekezletre hivta össze. Az értekezleten megjelentek egyhangúlag elfogadták a ma- gyar aszjalttársaságnak ajánlatát. Nagyon kívánatosnak tartjuk, hogy a tervezgetést mielőbb kövesse a tett, és hogy városunknak legalább a főbb utcái: Széchenyi-utca, Vár-utca, Béla-tér és a Bezerédj-utca végre egyenletes, szép és kellemes járdával: aszfalttal legyenek ellátva. Valóban már itt az ideje, hogy az ilyen nehezen nélkülözött reformok végre megvalósuljanak és ne csak a papíron szerepeljenek, mint a gőzfürdő, villamvilágitás, utca-öntözés stb., mely kérdések állandóan az eredménytelen értekezletek és ülések megoldatlan tárgyai maradnak.

— Egy negyvennyolcas honvéd aranylakodalma. Grád Dániel 48 as honvéd e hó 25-én ünnepelte házasságának 50 éves fordulóját. Ez a derék iparos, a ki a szabadsághatcot Perczel Mór alatt mint 20 éves fiatal ember végig küzdötte, a világosi fegyverletétel után, hosszas bujdosás után, Pakson, Tolnamegyében telepedett le s 1849. karácsony másodnapján megnősült. Azóta teljes erőben, zavartalan boldogságban folytatja az asztalos mesterséget.

— Eljegyzés. Szlávik Pál agárdi tanító eljegyezte Éber Márton szegzárdi belvárosi tanító gyámleányát, Krevmitzky Ida kisasszonyt.

tűzhelynél ült és szundikált. Az ajtónyitásra mindketten felemelték a fejüket. A fiatal ember igy szólt:

— Jó napot, papa, jó napot, mama !

A két öreg ijedten ugrott föl. A parasztasz- szony a megindulás következtében a vizbe ejtette a szappant, aztán nagy nehezen igy szólt:

— No de ilyet ... te vagy az, fiam, te vagy az, a fiam ?

A fiú megölelte, megcsókolta és ismételte :

— Jó napot, mama !

Az apa reszketve, de azért az ő nyugodt paraszt hangján igy szólt:

— Hát csak megint itt vagy, János ? Akárcsak négy hét előtt ment volna el a fiú.

Alig hogy összeösmerkedtek, a szülők azonnal kihurcolták a faluba, hogy mindenfelé pompázhassanak vele. Elmentek a bíróhoz, aztán a paphoz, végül a tanítóhoz.

Károlyka épp a küszöbön állott, mikor Valli- nék a Tuvache-ház előtt elhaladtak.

Vacsoránál Károlyka igy szólt a szüleihez:

— Hová is tettétek a jobbik eszeteket, hogy azt a Vallint hagytátok elvinni.

Az anya meggyőződéssel válaszolt:

— Csak nem adjuk el a gyerekünket!

Az apa nem felelt. A fiú újra elkezdte.

— Mégis csak az én bőrömre ment az egész

dolog.

Erre már az öreg Tuvache dühösen for- tyant fel.