Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-24 / 52. szám
1899. december 24. TOLNA VARMEGYE. 11. Szépitgetem. Szópltgetem a vétkeidet gyakran, Miket elkövetsz csalfán ellenem, Ha néha egy önfeledt pillanatban, Kacórságod árulod el nekem. Tudom, tudom, nem csalhatsz úgy meg engem, Mint ahogy ón megcsalom önmagam, Egy bájos ábrándba ringatva lelkem, Amely már félig úgy is oda van. Ó nem, nem adom ez utolsó álmot, Ez egyről lemondanom nem szabad, A szerelmet, a legdrágább virágot, Mely köny és fájdalom között fakadt. Oly félve csüngök rajt’, hogy el ne veszszem, Hogy csak kélyhét meg birjam tartani, Melyet gyönyörrel övez át a lelkem, Bár össze vannak tépve szirmai. VESZELEI KÁROLY, Első szerelem. Maga kedves, szőkehaju leányka, ha majd e szerény és alázatos sorokat kézhez veszi, tudom jól, szinte kacagni fog előre azokon a mérhetetlen fantazmagóriákon, miket én, a semmi, a por és hamuból lett semmi, itt összeírok magának. És ha majd elolvassa ez írást, mit a szivemből téptem ki, mert nékem, a semminek is van szivem, azt fogja mondani, hogy: — Ez a fiú nagy gyerek; de a mit ir, az igaz. És még azt az elégtételt sem adqm meg magának, édes, szőkehaju leányka, hogy a tartalmán kacaghasson, mert még azt is fogja mondani: — Nem volt érdemes elkérni ezt az Írást, mert hiszen ezen még csak nevetni sem lehet. Mert nem, édes, ez nem nevetséges. * Álmatlan, hideg téli éjszakán, ébren és mégis álmodozva gondoltam ki ezt a dalt, magának. * . . . Lázban és mámorban, ködfátyolon át leányarcokat látok. Édes, mosolygó leányarcokat, sokfélét, szőkehajuakat, barnákat, feketét és vöröst vegyest. Reám mosolyognak ez édes leányarcok. A szemök kék és kissé nedves, az ajakuk piros, ívelt, csókraérett. A karjuk puha, leányos, és mégis gömbölyű és fehér, miként a hó, miként a szűzi, tiszta, érintetlen hó. . . . Reám mosolyognak és hívnak. Csábítóan libegnek, lejtenek előttem, a hajukból heliotrop, meg violaillat árad felém, gyengéden, mint a tavaszi reggel szellője. Libegnek előttem, ah úgy, mint mocsarak közt, éjszakákon a lidércfény és vonnak, húznak, vonzanak magukhoz. A szemök, a selymes szemök nézésével lekötik az eszemet, elrabolják a gondolatomat és megyek, rohanok hozzájuk. Reggel van és tavasz és a lilaszinü ködök között az orgona virágzik. Ez is halvány, miként az ég, csak finomabb, annyival, a mennyi egy sejtés. Már elkábultam. Semmi, semmi nesz. Csak túl a ködön, e lehelleten túl, hangzik a szőkehaju lányok lihegése. Rohanok, mert ők vonzanak és bár rohanjak éjszakákon át, soha, soha el nem érhetem, meg nem érthetem, mert meg nem érdemelhetem őket. Verejték üt ki az arcomon. A szemem elborul és kábulat ül a lelkemre, az én elgyötrött, szegény, megtörött lelkemre. Megyek, mert mennem kell. Érzem, bár nem tudom, mert már nem tudok semmit, hogy e láz, e lihegés, e hangtalan, néma küzdelem céltalan, de nem birok magammal, nem bírok velük. . . . Már estve lett, már fáradt vagyok. Zsongás a légben, szerelmes orgonaágak összebújnak, csókolódznak, élnek és illatoznak, de érzik, ők is érzik, mint én, hogy a viruló, szilaj iíjuság után majd éjszaka jön, hideg és néma, fekete éjszaka. A lelkem már régen, nagyon régen meghalt. És hogy e lángokat, e leányokat kergetem, belevisznek, beleveszek a mocsárba. ... És ott meghal majd a testem is .. . * Aztán fújt egyet a szél és ez a kép elmul- lott. A mint a hogy minden álom elmúlik ... * Uj, uj kép. Mert már meguntam a régit. Jövel hát újabb látomány, szerelmesebb, kedvesebb, mint az előbbi. Hiszen ott küzdöttem és elbukám. Ott szerelmesen kitártam a karomat és nem volt a ki hozzám simuljon. Ott vágytam, égtem, hogy csókoljak, hogy öleljek és nem volt, a kit ölelhessek, csókolhassak, senki.. . Jövel hát te újabb, kedvesebb, sserelmesebb ... * . . . Őszi este. De mintha nem is ősz lenne, hanem éjszaka, borongós, nedves éjjel. Itt is köd van. Füstös, nehéz köd, olyan, a mi az ember mellére fekszik. Sárgán, haloványan merednek a ködbe az utcán a lámpások. ... És a sarkon didereg a leány . . Itt, őszszel, éjszaka láttam meg először. Szép leány. Filigrán termet és szép. Csak, ah, a ruhája könnyű, hideg ez őszhöz. Borongós, hideg éjszakán nyári mosóruha. Szegény leány . . . De, hajh, hogy tud ez a leány csókolni. Szívja, szíjjá az ember ajkát, lehunyt szemekkel, sápadtan, szerelmesen. Megőrül a láztól, este, éjjel különösen. És, hajh, hogy tud szeretni ez a leány. És engemet szeret, mindig, öröktől fogva, örökig . .. . . . Mikor odaadja a lelkét, az életét, a mindenét érteni, egyedül értem. Mikor ül az ágyam mellett, lesve a lélegzésemet, a köhögésemet, minden parányi mozdulatomat. .. Ah, ez a leány, ez tud szeretni, forrón és buján, mint az izzó délen, vadul, mámorosán. ... De nem kellett. Eldobtam magamtól. Ki, a füstös ködbe, a nedves, borongós éjszakába. Mert nem kell ... ... És ő visszajött. ... De ha egyszer nem kell . . . . . . Eldobtam magamtól ezerszer és ő visszajött hozzám mindig, hűen, alázatosan, mint egy kutya. És — óh gyötrődöm érte most eleget — mindig ő kért éntőlem bocsánatot. Ő, — tőlem. . . . Elkergettem ezeregyedikszer újra . . . ... És akkor már nem jött többé vissza hozzám. Sohasem . .. . . . Hanem meghalt. Egyszerűen meghalt. * Vége már az álmoknak. Itt van a reggel, hidegen és kíméletlenül, mint a mámoros, édes, tul- világi ábrándozás után a valóság. . . . Láttam az álmokat. Az én sápadt arcomon, a szemem alatt kék karikák vannak tőlük. Végigszenvedtem a kint, a gyötrődést. És én mégis hajszoltam a kint. És aztán leszállt az égből az angyal, megnyílt nekem a menyország és nekem, nyomorultnak nem kellett ez a jó, ez az édes . . . Most már itt van az én őszöm. Óh, nem látszik meg rajtam. A hajam még barna, az arcom most is mutatja az én ifjú húsz évemet, de belül, a lelkem, végig megtört és öreg . . . Vége már az ifjúi lángnak, vége . . . * De azért, ha újra kezdhetném a létet, akkor én mégis, most is az első után rohannék, örökre. ... És csak arra vagyok kiváncsi, hogy maguk, édesszemü, lenge lányok, vájjon maguk is ilyenek lennének, vájjon maguk is igy tennének ? . . . Vájjon maguknál is megmarad az első, a legelső szerelem az életen, örökön át... ? * Hát maga kedves, szőkehaju leányka, kinek én ezt a mesét álmatlan, hideg, téli éjszakán kigondoltam, nevet maga rajta ? A kezét csókolja a maga alázatos, szerény és lenézett __ Jób Dánielje. Ró zsák a sírban. Hymnust zenghetnék én is hisz már Hő keblén ringat a szerencse: Enyém lop. az, mi üdvöt adhat, Mit célul tűztem ki magamnak, S im könycsepp mégis ég szemembe! Mit ér a feslő rózsabimbó, Ha nem hull rá az égből harmat; Napfény, ha felhőn át nem törhet, Oly bús dal, mely nem fakaszt könyet? A kiről szól, még rá sem hallgat. Az földre hull, ez nem koz áldást, Nyom nélkül röppen el az akkord: S kihal lelkemnek rózsafája, Hogy örömkönyet nem ejt rája, — Kit hőn szerettem s mindenem volt. Hogy koporsó lett bús szivemből, Mosolyoghat már rám hir, szerencse: A rózsák is tövissé válnak, Hornján nyilnak a boldogságnak S lehullnak örök sirverembe !... Szendrői József. MULATSÁGOK. — A gyönki keresztény jótékony nő- egylet 1899. évi december hó 31-én saját pénztára javára a kaszinó összes termeiben zártkörű táncestélyt rendez. Kezdete 9 órakor. Beléptidíj : személyjegy 1 frt. Családjegy 2 írt 50 kr. Felülfi- zetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. — A „Bonyhádi izr. nőegylet“ 1900. évi január hó 10-én az «Arany Oroszlán« szálló nagytermében zártkörű táncestélyt rendez. Belépti dij: Személyjegy 2 korona, családjegy 5 korona. Kezdete 8 órakor. A tiszta jövedelem jótékony célra fordittatván, felülíizetéseket köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtatunk. — A „Völgységi jótékony nőegylet“ Bonyhádon az «Arany Oroszlán« nagytermében saját pénztára javára, 1900. január hó 20-án táncestélyt rendez. Belépti dijak: Személyjegy 2 korona, családjegy 5 korona, karzatjegy 2 korona. Felül- fizetéseket a jótékony cél érdekében az egylet köszönettel fogad és hirlapilag nyugtáz. Kezdete 8 órakor. Jegyek este a pénztárnál válthatók. — A dunaföldvári önk. tűzoltó-testület altisztjei 1900. január hó 6-án az «Egyenlőségi kör« összes termeiben zártkörű táncvigalmat rendeznek. Belépő dij : személyenként 1 korona. Kezdete este 8 órakor. A befolyó tiszta jövedelem egy emeleti toló-létra beszerzésére fog alapul szolgálni. Felülfi- zetéseket köszönettel fogadunk. 300 1 >nd. érk.J 822 8°o A Budapest 1 l25 822 820 Ilii ll01 451 1 érk. ind. ll35 5°o 512 5Ü ll55 510 1 Sárbogárd ™ ind. érk. 1010 404 1122 (P 2-1 6Í2 Nagy-Dorogh 918 205 92Z 719 300 7JO Kölesd-Tengelic 847 428 912 739 330 730 Hidja-Apáthi g25 125t 82! 800 4.05 750 Tolna-Mözs 8°j 1216 8!2 8is 424 822 érk. ind. 740 U46 822 83° 439 8Ü Szegzárd ind. érk. 730 1126 754 8« 4.31 822 Ocsény 718 UH 742 853 507 822 Decs 706 1102 730 911 526 921 Pilis-Berek 63° 1Q42 712 923 54° 912 Bátaszék <}36 1025 700 ll22 — 1122 Bonyhád I 522 — 501 |40 — 1255 1 Dombóvár 322 — 030 M 852 — 8-2° Y Budapest n 822 _ 8° o érk. ind.i| Az este 6 órától reggeli 6 óráig érkező és induló vonatoknál az idő nercei fekete vonallal vannak aláhúzva.
