Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-24 / 52. szám

1899. december 24.

9.

Félálom.

Meglibben a regg fátyola S én csak tűnődöm, álmodom. Tűnődöm minden reggelen Csodás vagy fájó álmokon.

Ma sötéten csendül a húr:

Rokon az álmom s a dalom ;

Ébren se vagyok még talán,

Talán még mindig álmodom...

S az én álmomnak nincs soha Se alkonya, se hajnala,

Vagy perzselőn gyújt déli nap Vagy zord s örök az éjszaka.

Vagy a tökéletes gyönyör Hét szivárványszine ragyog,

Vagy minden íz kintól remeg S a legszegényebb én vagyok.

Egyszer a gyászos fájdalom Szövétneke tövig kiég,

Másszor víg örömtüz lobog----És sohasem tudhatom, — miért?

Kérdezd a tágas óceánt Hogy miért van apály s dagály,

Miért van dúló fergeteg S szélcsend, ha a vihar megáll...

Molnárné Kornis Aranka.

—*38*- Posta-munka.

— A »TOLNAVÁRMEGYE, eredeti tárcája. — Nem is gondoljátok gyerekek, hogy az égben most mennyi dolog van s hogy a kis Jézuskának ilyenkor milyen tömérdek a gondja!

Mert a hány gyerek a világon van, azt ott mind számba veszik ; melyik a jó, melyik a csintalan, a rósz, vagy melyik az igazi betyár. Hát ennek a sok gyereknek mind a szerint jár ki a kriszkindli!

Egy akkora szobában, mint egy ház, sok angyalka ül s ir. Szép tiszta irka van előttük s azokba jegyzik a gyerekek viselkedését, a szerint a mint azt a Mikulás nekik elmondta; mert ő nem régen járt itt nálunk és mindent kitapasztalt, hogy hogy — miként lenne.

De a többi szobákban is ugyancsak szorgalmatoskodnak a kis angyalkák : némelyike diót, almát aranyoz, mások csákót, puskát készítenek, ismét mások baba-ruhát szabnak. Aztán vaunak olyanok is, akik kötözgetnek, pakkolnak, pecsételnek, egy ügyetlen angyalka pecsétviaszszal az ujját meg is égette. Szóval nagy itt a sürgés-forgás, hogy karácsony napjára minden készen legyen.

Mert a szánok pontosan beállítanak s viszik a sok gyönyörű holmit, le a földre. A hófelhőkön leereszkednek a Tátra hegy tetejére, mert ez van az éghez legközelebb. Oda már csak egy ugrás Szilas-Balhás, a honnét aztán szerte-szét hordanak mindent, az egész világon.

De m:g ennyire jut a dolog: mennyi gond, szent Istenke mennyi vesződség! Mert nem elég mindent elkészíteni, még a hozzávalót is úgy kell előbb összevásárolni. Csak úgy görnyednek az angyalkák a gyümölcsös és tojásos kosarak súlya alatt. Pedig a tojás de drága most! De a süteményhez mégis csak meg kell venni. S a kis Jézuska mindenhol ott van, minden dologra ügyel, sőt még a piacra is eljár. Gondolni való dolog, hogy ilyen kuruc hidegben könnyen meghütheti magát. .De nem kell félni: jó bundácska van rajta, lábain pedig bélelt csizma. S mégis, mikor hosz- szabban el-elalkudozik egy kofa előtt, ugyancsak emelgeti lábait, ósszeütvén néha kis bokáját, nehogy a lábán való hüvékujj elfagyjon.

Lám mennyit kell neki a gyerekekért szenvednie 1

A Szent Péter bácsi, a ki egy kicsit mindig mogorva, eleget is dörmög, hogy mire való ez a sok költség, mikor hasznosra is lehetne azt a tenger pénzt elkölteni. Lám hogy az ég csatornáját is meg kellene reparálni, mert valahol eldugult; azért nem esett már annyi idő óta.

— Ne porolj Péter bácsi — felelt a Jézuska — hiszen örömnek is kell a világon lenni, nem csak örökké haszonnak 1

Péter bácsi nem mert tovább ellenkezni, de azért mégis dörmögölt valamit a csatornáról.

— Nohát akkor havaztass egyet vagy kettőt, mig a csatorna elkészül.

Úgyis tett az öreg s mondhatni, hogy nem spórolta a havat. De azért magában mégis békét- lenkedett s utoljára is egy kofán töltötte ki boszu- ságát. Véletlenül éppen akkor járt arra, mikor egy kofa a Jézuska elől elrántott egy kosár tojást, a melyet egy sárközi asszonytól már félig-meddig meg is vett. A Jézuska elkezdett sirni, a kosárhordó angyalkák is sírtak s Így hát összesen sem tettek egyebet, mint hogy sírtak. Nem is tudom mi lett volna a dolog vége, ha, mint már mondottam, Péter bácsi véletlenül éppen arra nem jön. Nosza nyakon csípte a goromba kofát, és márs be a dutyiba !

Szinte jó volna, ha Péter bácsi néha hozzánk is ellátogatna.

De a legtöbb dolga a Jézuskának mégis a csomagolás körül van. Minden egyes csomagra vigyáz, hogy valami ki ne maradjon belőle. Egyik angyalka az irkából olvassa a gyerek nevét és hogy milyen a viselkedése. A Jézuska erre megmondja, hogy mi adassék neki: a Pistának ez, a Jóskának ez, a Lacinak ez, a Gyurkának pedig csipisz, mert rósz volt. A lányok is éppen igy járnak, ki-ki a maga érdeme szerint.

Persze a szentek közül is segit egyik-másik, a szorgalmasabba. Mert olyan is van, a ki egyebet se tesz, csak imádkozik

Aztán egy Sanyi nevezetű angyalka szalad a Jézuskához és sírva kérdi tőle :

— Igaz-e jó kis gazdám, hogy a Lajkó öcsém mit sem fog kapni?

Erre a Jézuskának odaadják azt az irkát, a melyben a Lajkó dolgai vannak megirva.

— Nagyon rpsgz gyerek az — mondá a Jézuska miután az irkában olvasott volna. — A Böske cicáját beledobta a kútba. A szegény cicamamát alig tudták kihúzni. No meg a Boxi kutyát is folytonosan kínozza.

— Nosza lett erre nagy rivás.

— Nem elég hogy jó szüléimét a torok-bajom miatt ott kellett hagynom ? Még ez a szomorúság is éri őket!

A Jézuska szive megindult.

— No jól van — mondá a Jézuska — meg- bocsájtok. Pakkoljatok a Lajkónak is ajándékot!

Hogy megörült aztán erre a Sanyi, ki se lehet azt mondani! Aztán még egy kis csomagot vett elő s kérte, hogy ezt is tegyék a kriszkindlihez.

— Mi van benne ? — kérdé a Jézuska. A j Sanyi eleinte szégyelte magát, de aztán mégis kirukkolt.

— Az éjjel fogtam egy egeret, azt a cicának küldöm, a Boxi kutyájé lesz pedig egy darab füstölt ódalas, a mit a csuzpájzomról a számára megtakaritottam.

Az angyalkák egészen meg voltak indulva, a Jézuska pedig igy szólt:

— Derék fiúcska vagy, látom hogy jó szived van. Ezért te is kívánhatsz valamit 1

— Én nem kivánok magamnak semmit se, nekünk itt nagyon jó dolgunk van ; de tedd meg a kedvemért, hogy szüleimnek helyettem egy másik kis fiuk legyen!

A Péter bácsi nem tudni miért, egyszerre el kezdett köhögni. A Jézuska, a milyen szigorúan csak tudott, ránézett s azt mondá :

— No jól van, meg lesz a kívánságod. Majd szólok a gólyakirálynak 1

így gondoskodik a Jézuska még a felnőttekről is !

S mikor a dolgával mindenki elkészült, elő álltak a szánok, felpakkoltak mindent s elvitték, kinek-kinek a maga csomagját s karácsonyfáját.

Az angyalkák pedig elmentek a litániára.

■

Simányi Viktor.

TOLNA VÁRMEGYE.

Egy ifjú halt meg . . .

Egy ifjú halt meg bűnei teljében,

A pezsgömáimor még égett szemében,

Még fel se szikkadt a csók ajakén — Sirassam talán ?

A temetésen ott volt kedvese,

Lestem, a szeme vajon nedves-e?

Mosolygott, szép volt, bűvös volt a lány — Sirassam talán ?

A kocsisa a bakon sirdogált,

Siratta benne a jó cimborát,

A sok szép kalandos, színes éjszakám — Sirassam talán ?

Vagdostunk mi is falhoz poharat,

Csepp üröm az aljám mindig megmaradt, Arany-könnyelműség él csak igazán — Sirassam talán ?

Kiss József.

Karácsonyi ajándék.

A «Tolnavármegye» számára irta: Bátori Dezső.

— Tehát most Tátrafüredről jössz ?

— Egyenest onnan.

— Akkor bizonyosan találkoztál a feleségemmel is, ki anyját kisérte oda.

— Hogyne ? A mint a fürdővendégek névsorából megtudtam, hogy ő nagysága ott van, első dolgom volt magamat nála bemutatni. Barátom, micsoda asszony 1 Mondhatom, csak szerencsés fickó vagy te mint mindenben, úgy ebben is. Hanem egyet barátom, még ma sem értek. Mikor én tavaly világjáró utamra indultam, még szó sem volt arról, hogy házasodol; s mikor Párisba érkezem, tehát alig egy hónappal elutazásom után, meghívót kapok a menyegződre. Mondd csak, kérlek, hogy történt az, hogy nekem, ki előtt sohasem volt titkod, erről a dologról mit sem szóltál ?

— Hogy történt ? hát az bizony kissé fura história. Szinte lehetetlen elmondani. Nem is tudja rajtunk, a legközvetlenebb érdekelteken kívül senki. De igazad van. Előtted sohasem volt titkom s discretió mellett el is mondom.

— Igazán kiváncsivá teszesz. Nos hallgatom.

*

— Huszonhét éves voltam és Budapesten gyakorló ügyvéd.

— Tudom.

— Hogy pedig mit jelent az a mai világban 27 éves budapesti ügyvédnek lenni, még pedig meglehetős jó clientélával, azt neked, ki a viszonyokat úgyis eléggé ismered, felesleges magyaráz- gatnom. Szivesen láttak mindenütt, de különösen lányos házaknál, a hol a mamák erősen szőtték ellenem a láthatatlan fonalakat, a melyekkel engem elválaszthatlanul akartak magukhoz, illetve leányaikhoz fűzni. No de te ezt úgyis mind tudod.

— Hogyne tudnám? Eleget irigykedtünk ezért rád.

— Hogy ily viszonyok közt az ember mindenre inkább gondol, mint a házasságra, az csak természetes. Én sem gondoltam rá, sőt bizonyos idegenkedéssel olvastam egy idő óta anyám levei leit is, a melyekben minduntalan célzásokat tett, hogy mily jó volna már kissé a jövőre is gon- | dőlni. Sok szép lány van Budapesten, hátha valamelyiken meg akadna a szemem stb. Az utolsó levelében meg már arról volt szó, hogy jó lesz, t ha nem is nézek körül a fővárosi lányok közt, mert azok rossz gazdaasszonyok hírében állanak s csak a mulatságnak, piperének élnek. Vidéken a lányokat háziasaknak s takarékosaknak nevelik, a kiknek egyéb gondjuk sincs, mint a férjük s a családi boldogság. No én meg természetesen a legjobb családok lányai közt válogathatnék. Sőt ő tudna is számomra akárhányat, de különösen egyet, a ki . . .

— Hahaha! tehát már választott is számodra ?

— Úgy látszik. Én természetesen anyám efféle célzásaira soha sem feleltem, sőt azt határoztam, hogy haza sem megyek a szokott karácsonyi látogatásra, s mikor te Budapestről elutaz