Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-17 / 51. szám

— Képviselő-testületi ülés. Szegzárd község folyó hó 14-én képviselő-testületi ülést tartott, a melyen megállapították a menedékház évi költség- vetését tárgyalták özv. Mojzes Sándorné és özv. Mntschenbacher Károlyné kérvényét fogyasztási adó leírása iránt. A tolnamegyei gazdasági egyesület megkeresésére a képviselő-testületi ülés elvileg el­határozta a gazdasági ismétlő iskola felállítását. Tárgyalták a Kossuth Lajos utcai kövezésről még fennálló hátralék behajtásának módozatait és több apró ügyet. — Az egyházmegyéből. Kiss Rezső paksi és Bődy Károly himesházai káplánok kölcsönösen áthelyeztettek. — Szerdán szentelte föl a pécsi megyéspüspök áldozó papokká Ungváry Antal fe- rencrendi és Fehér Ferenc pécsegyházmegyei dia­kónusokat. — A borédesitöket érdekli a m. kir. bel­ügyminiszter 1899. évi 1980. szám alatt hozott kö­vetkező elvi jelentőségű határozata : A krumpli­cukor használata sem a természetes, sem a törköly­bor kezelésénél nincs megengedve. Ugyanebben a határozatban kimondotta a miniszter, hogy az ál­landó borvizsgáló bizottság véleménye alapján, az ítélet meghozatala előtt, a kifogásolt bor meg nem semmisíthető. — Hívatlan vendég. Orbán István tamásii la­kosnak nagyon fájt a szive, hogy egy lakodalomra nem hívták meg. De a bánkódáson könnyen túl­tette magát, elment hívatlanul. De vesztére ment, Bakarecz Károly a hívatlan vendéget úgy megké­selte, hogy ez legalább öt hétig betegje lesz a hí­vatlan vendégségnek. — Farkaskaland. Sokat nevetnek most vá­rosunkban egyik szenvedclyes vadászunk komikus kalandján, a mi múlt hétfőn esett meg vele, s melylyel ő maga nem igen dicsekszik, mint egyéb meg nem történt vadásztörténetével. Abban a csi­korgó hidegben sem hagyta nyugton vadászszen­vedélye a mi ismert Nimródunkat, s nagy remé­nyekkel megindult nyulászni. A Dunaerdő felé ért már s nem volt szerencséje ; lőtt eleget, de nem talált. A Szászy-féle tanyánál, midőn már agyon volt fázva — egyszerre csak két farkasnak látszó állat közeledik feléje ; vadászunk hősies elszántság- gál lőtt, de nem talált, mire mind a két állat fog- vicsorgatva közeledett hozzá ; újra lőtt, de ekkor meg csütörtököt mondott a fegyvere. Több töltése nem lévén, a farkasoktól való félelemtől inába szállt a bátoisága és lohogva-lihegve vágtatott a gyep- mester-telep felé. Itt meg a dühös házőrző kutyák neki estek a már futni alig tudó vadásznak s va­dásztáskáját, ruháját jól összetépve, halálos félel­mek közt érkezett a város szélére, hol ijedtében egyik ház kerítésén vetette át magát és segélyért kiabálva rohant be a háziakhoz, hol fogvacogva s félig magánkívül mesélte el veszedelmes kalandját. Mint később kitudódott, az a két farkas, mely va­dászunkat megfutamitotta, nem volt más, mint a Szászyék két dühös kutyája. — Könyöradomány gyűjtésre kapott enge­délyt Lezsák István szakályi lakos a vármegye te­rületére bezárólag 1900. február hó 6-ig. — Kiverték a házából. Durek Markó és Rouver György dombóvári munkások folyó hó 10-én betértek Reiczi György dombóvári lakos há­zába. Gorombán viselték magukat és ezért a házi­gazda kiverte őket. De csakhamar visszatértek és Reiczit alaposan elverték. Kidobták a házából, összetörték minden bútorát, ablakait. Most magán­laksértés és súlyos testi sértés büntette miatt fel­jelentették a kir. törvényszéknél. — Figyelmeztetés kerékpár tulajdonosok­nak. Ldtnpanélküli kerékpároknak podgy ászként való felvétele. A kereskedelmi miniszter 1899. évi szep­tember hó 3-án kelt 56.604. számú leirata értel­mében kerékpárok podgyászként, csakis lámpanél- kül vételnek fel szállításra. A kerékpár-lámpák a személykocsiba mint kézi podgyász bevihetők, de acetylen-lámpák, csak azon feltételek mellett,’ ha azok víztartója előzőleg teljesen kiürittetik. Ezen feltétel be nem tartása esetén az ez ellen vétő az üzletszabályzat 29. §-a értelmében a tilalom áthá­gásából származó minden kárért felelős, azonkívül a vasutrendőri szabályokban megállapított büntetés alá esik és köteles ezen felül — ha kár nem okoz­tatok — az illető egész podgyász minden megkez­dett elegykilogramjáért 12 kor. pótilletéket fizetni. 4. ___________________________________ TO LNA VARMEGYE. — Báli toilettek. Ki nem mosolyogta már meg a jámbor családapát, aki kopasz fejét vakarja valahányszor a báli toilettek kerülnek szóba. Pedig de sokszor föd el ez a fölületes humor igazi két­ségbeesést, őszitő gondokat, családi perpatvarokat! Mert bálozni kell. Ezt érzi minden leány, akinek a bál nem vidám farsangi mulatság, hanem életbe vágó ütközet. És minden bálra uj toilette kell. Ezt is érzi minden leány, akit rabságba ejtett a pré­dára éhes hiúság. Tehát mig egyrészről a bál fő­képen a leányok szükséglete, másrészről épen ők nehezítik meg az ahhoz vezető utat. Mert ugyan valóban olyan nélkülözhetetlenek-e azok a cifra, fölötte költséges és annyi apai gondba kerülő báli ruhák ?' Valóban rontaná-e fellépésük sikerét, ha Ízléses egyszerűséggel jelennének meg azok előtt, akik közül jövendő férjüket várják? Egy fiatalem­bert sem csábit a nősülésre az a tudat, hogy vá­lasztottja bőkezűen tud ruhákat megrendelni a sza­bójánál. Ez csak azoknál erény, akiknek millióik kamatjainak elköltése egyetlen foglalkozásuk. Az is bizonyos, hogy minden csipkénél, illúziónál jobban hóditt a leány a házias egyszerűségben. Istenem, hová lettetek ti lenge mousseline ruhácskák, babos batisztok ! Ti voltatok igazi köntösei a leányos báj­nak, a szende közvetlenségnek 1 Mégis elűzött ben­nünket a büszke hideg selyem! De nem is a fiatal­emberek kedvéért öltözködnek a leányok, hanem egymás — bosszantására. Majd azt írtam tollhibá- ból, hogy egymás kedvére. Valóban egymáson bo- szulják meg magukat, mert csak igy történik meg aztán az, hogy minden egyes bál hosszas könnye- zéseknek, családi jeleneteknek, viszálykodásnak és bizony sokszor még a szájtól megvont falatoknak keserves vívmánya. — Körözött városi főjegyző. A vajdahu­nyadi kir. járásbíróság Pctrovics Ferenc, tolname­gyei hogy eszi születésű, 35 éves, volt vajdahunyadi városi főjegyzőt, ki sikkasztás bűntettével van ter­helve, s onnan ismeretlen helyre távozott, ország­szerte körözteti. — A bűnös családja. Egy földhöz ragadt szegény asszony járta be folyó hó 11-én a hiva­talokat. Alamizsnáért könyörgött, mert élni vágyik ő is, meg öt apró gyermekből álló családja is. A kegyetlen hideg kiverte hitetlen lakából és járt és bolyongott kicsinyeivel a fehér utakon, hogy a szánakozók fillérjeivel segítsék. Pedig egykor jobb világot élt. A kihez hozzá kötötte egy élet láncait, az nem tudta megbecsülni a létet és most ott van Illává falai között. A szegény asszony és öt apró gyermeke pedig itt él közöttünk, fázva, fagyva — az emberek a sikkasztó családját látják benne, nem pedig az élni vágyó szerencsétlen anyát. Itt járt nálunk a szerkesztőségben is. A ki nem tud rajt szánakozni, kegyetlen szive van annak. Munkát nem adnak neki; hasztalan keres, elutasítják mindenütt. Ez a mi társadalmunk megbocsájthatatlan közönye és meghibbant igazságszolgáltatása. A férj és apa megbünhödött vétkéért, elég átok a családjára is, hogy a kenyérkeresőt élve eltemették, hát mi jo­gon büntetjük a hátrahagyott ártatlanokat! Sírva kért bennünket, hogy tegyük ki az újságba, írjuk meg, hogy mennyire éhezik és fázik; sem étele, sem fűtője, hogy elszenvedje a télnek ijesztő ba­jait ő és családja. — A régi fuvarlevél űrlapok használatának érvénye a folyó év végéig meghosszabbittatott. A kereskedelemügyi miniszter aképen intézkedett, hogy a régi vasúti fuvarlevél űrlapok, melyek érvényes­sége folyó évi október hó végéig volt meghatá­rozva, további két hónapon belül, vagyis folyó évi december hó végéig az állomásokon elfogattassa- nak, illetőleg úgy a bel, mint a magyar-osztrák forgalomban ezen időpontig továbbra is felhasznál­hatók legyenek. — ROSSZ vicc. Kerge ur egy hölgytársaság­ban fölsegiti az egyik hölgyre a «rádmantlit.« O nagysága odaszól, hogy Kerge ur mond­jon egy rósz viccet. Kerge éppen a kezében tartja a rádmántlit s odaszól! Tudja e Nagysád, hogyan kell ragozni a rádmantlit ? ? ? ? Rám — mantli. Rád — mantli. Rá — mantli. Ránk — mantli. Rátok — mantli. Rákmantli 1 Kerge a télmultat is ragozni kezdette, — de ezzel lekésett, mert ekkor már — kimantlizott. Ez a rossz vicc nem is volt olyan nagyon rossz. — Uj postabélyegek. Tudvalevő, hogy 1900. évi január l-jével koronaértékben számított uj posta­értékcikkeket hoznak forgalomba. — És pedig, mint értesülünk, következő postabélyegeket adnak ki: 1 fillér, 2 fillér. — Az 1 fillér (fél kros) levél- bélyeg csak kiegészítő jegy lesz. A 2 filléres pedig hírlap bélyeg marad. Ezenkivül lesznek 3, 4, 5, 6, 10, 25, 30, 50, 60 filléres; 1 koronás és 3 koro­nás postabélyegjegyek. Lesznek továbbá 6 fillérres (helyi forgalom), és 10 filléres (továbbmenő), zárt levelező-lapok. A nyílt levelező-lapok belföldi for­galomban 4 fdléres, válaszra szánva 4—4 filléres postabélyegjegyekkel lesznek ellátva. Az 5 filléres levelezőlapokat Ausztriával, Bosznia- és Hercegovi­nával, Németországgal, Szerbiával és Montenegró­val való forgalomban, a 10 filléres levelezőlapokat pedig a nemzetközi forgalomban fogják használni. Ezenkivül nyomatnak kis- és nagyobb alakú 10 filléres levélboritékot. — A szállító levelek értéke megmarad koronaértékre átszámítva. Nyomatnak továbbá 10 filléres postatakarékpénztári lapot és 62 filléres távirati lapot. A mostani bélyegjegyek és postaértékek egy ideig még forgalomban marad­nak. Külön hirdetményben fogják közzé tenni azt a határidőt, midőn a mostani bélyegjegyek a for­galomból teljesen kivonatnak. — Eltűnt asszony. Szántó község elöljárósá­gánál megjelent Flóbor János tolnaszántói lakos s előadta, hogy felesége Hóbor Jánosné, szül. Csima Klára, tolnaszántói lakos folyó évi november hó 4-én minden ok nélkül 3 kiskorú gyermekének hát­rahagyásával ismeretlen helyre távozott, s azóta nem tért vissza. Kéri feleségének köröztetését. Az alábbi személyleirás alapján Hóbor Jánosné szül. Csima Klára, körözését a tamásii főszolgabíró el­rendelte, és felhívta az összes hazai hatóságokat, hogy fentnevezett nőt nyomoztatni, s feltalálás ese­tén tartózkodási helyéről őt értesítsék. Személyle- irása következő : foglalkozása cseléd, születési he­lye Szántó, vallása római katholikus, születési éve 1862, termete magas, arca hosszúkás, haja szőke, szemöldöke szőke, orra rendes, szája szabályos, fogai hiányosak, írni tud. — A vigécek korlátozása. Régi és élénk panasz tárgyát képezte kereskedőink körében a ke­reskedői utazók azon eljárása, mely szerint meg­rendeléseket nemcsak kereskedőknél, iparosoknál, s illetve ismételadóknál gyűjtöttek, hanem kereske­dőink nagy kárára a fogyasztókat is felkeresték s előmutatva mintáikat, az illetőket náluk való meg­rendelések tételére bírták rá. Különösen a ruha- és divatáru-üzletben grasszáltak nagyon a vigécek. A kereskedelmi és iparkamarák ez ellen több ízben fölirtak a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez, kimutatva, hogy sehol a világon nincs a helyi ke­reskedelem a vigécek jogosulatlan üzelmének úgy kitéve, mint nálunk Magyarországon, noha alig van ország, hol a kereskedelem és ipar több védelemre szorul, mint nálunk. A miniszter hajlott a sok pa­naszra s a napokban megküldte a kamaráknak az 1884. évi XVII. t. c. 50. §-át módosító törvényja­vaslatot, mely szerint iparosok, kereskedők, vagy ezek megbízottjai az iparos vagy kereskedő telep­helyén kívül — mintával, vagy minta nélkül — megrendelések gyűjtése végett, egyenes, arra irá­nyuló előzetes felhívás hiányában csak oly iparost vagy kereskedőt kereshetnek fel, kik üzletkörükben az illető áru eladásával vagy felhasználásával fog­lalkoznak. A miniszter egyúttal kérdést intéz a ka­marákhoz, hogy nincsenek-e mégis oly üzletágak és iparcikkek, melyekre nézve a korlátlan megren­delés gyűjtés megengedendő lenne ? — Állat az emberben. A féktelen vágy, szenvedély és indulat sok mindenre elragadja az embert. De az ember még a bűnözésben is ember szokott maradni és még a perverzitásában is csak ritkán tagadja meg emberi mivoltát. Ha igen : ak­kor beteg és tökéletlen, amilyent már nem a bör­tön javít, hanem a betegház gyógyít. Ilyen betege, pervers alakja Tevel községnek Eil András ottani lakos, akit pervers indulataiban elkövetett sodomai ratione sexus és generis miatt följelentették a kir. törvényszéknél. — Elgázolás. Csányi Jánosnét, egy szegzárdi iparos 67 éves feleségét folyó hó 5-én a felső pia­con az arra hajtó Baroczi Kovács nevű szegzárdi fuvaros elgázolta; a szerencsétlen öreg asszony az orvosi látlelet szerint súlyosabb sérüléseket szen­vedett. — Lapunk mai számában Bachschitz Károly és társai szegzárdi kereskedők mai hirdetésére kü­lönösen felhívjuk t. olvasóink figyelmét. 1899. december 17.

Next

/
Thumbnails
Contents