Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-12 / 46. szám
46. szám lX. évfolyam. Szegzárd, 1899. november 12. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ára ... 12 » ElöQzeté&eket ét hirdetéseket a kiadó, hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- i könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza aem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsókelr«n megállapított árszabály szerint számíttatnak. Alakítsunk biztosító szövetkezetét. A tűz- és jégkár elleni biztosítás hazánkban egészségtelen alapokon nyugszik. Mig más államokban a mezőgazdasággal foglalkozók köréből indult ki a tűz- és jégkár elleni biztosításnak szövetkezeti alapokon való szervezése, addig nálunk e jellegzetes mezőgazdasági államban a biztosítással részvénytársaságok foglalkoznak, melyek előtt első sorban a tőke minél magasabb kamatoztatása lebeg kitűzött cél gyanánt. Évtizedek óta fizeti a magyar gazda azt a nagy adót, mely az évi biztosítási dijakban reá nehezedik; fizeti a nélkül, hogy e tetemes áldozatokkal saját javára munkálkodott volna. Hibás a biztosítás rendszere és a helyzetet elviselhetlenné tették a magas kartel- díjak. Kötelességünk tehát, kiket egy elemi csapás tönkre juttathat, hogy saját érdekeink védelmére tömörüljünk. A Gazdasági egyesületek országos szövetségének kebeléből kiindult a mozgalom, hogy a «Gazdák biztositó szövetkezeté»-nek megalakítása utján egy testületté tömörülhessenek, a saját érdekeik védelmében együtt munkálhassanak mindazok, a kik az eddigelé aránytalanul magas biztosítási díjakkal edT A R C A. —+28* — ÁLMOK. Ne óhajts bűvös Almokat! Kinek a végzet álmot ad Gyötrelmet Is juttat sokat; Vérrel űzetsz az Almokért. E tarka lepkéket ne kérd 1 A hű köztük nagyon kevés, Szárnyuk mindig szökésre kcs-, S annál fájóbb az ébredés . . . Molnárué Kornis Aranka.-A.Z OkOS ZSidÓIrta: Mányoki Tamás. Örökítsük ijieg a múlt idők eseményeit, a melyek, ha megyénk területén mentek végbe, legilletékesebben a «Tolnavármegye« hasábjain foglalnak helyet. Amit itt leírok, .az megtörtént és igy nem forog fenn a szüksége annak, hogy én, az én öreg fantáziámmal cigánykereket hányassak. Leirom agy, amint történt. A jelenlegi szép őszi napokhoz hasonlóan kedvesen folytak az 1848. év őszi napjai is any- nyival inkább, mert kitűnő bortermésünk volt s a Dráva mellett mozgolódó horvátokra rá sem he- deritettünk, azonban úgy emlékezem, mintha a csadig csak a biztosítási társulatok részvényeseinek zsebeit tömték. Hogy a mozgalom megindítása menynyire időszerű, sőt szükséges volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az a páratlanul élénk érdeklődés, a mely ezt a mozgalmat országszerte kiséri. Maga a földmivelésiigyi kormány messze menő anyagi támogatást biztosított az alakítandó szövetkezet számára ; a vármegyék törvényhatóságai egymással kelnek dicséretes versenyre a körül, hogy részjegyek jegyzésével hozzá járuljanak a mozgalom sikerének biztosításához; nagybirtokosainkat ott látjuk a küzdelem első soraiban és örvendve tapasztaljuk, hogy nemcsak anyagilag áldoznak, hanem szellemi inunkájokkal, társadalmi állásuk egész súlyával törekesznek azon, hogy a mindnyájunk közös érdekének megöltalmazására hivatott mozgalom minél fényesebb eredményre vezessen. — Lehetetlen, hogy éppen a zöme a gazda társadalomnak : a magyar középosztály és a kis gazda tartsa magát távol a nemes küzdelemtől. Tömörüljünk tehát! Gazdasági egyesületünk módot kíván nyújtani, hogy a biztosítási szövetkezet létesítésére irányuló mozgalom lényege és eddigi eredménye felől minél alaposabb tájékozást szerezhessen a gazda közönség; és ezért nagy értekezlet megtartását vette tervbe, amelyre sikerült kieszközölni a mozgalom egyik vezérének, az agrár törekvések egyik erős harcosának: Széchenyi Imre grófnak részvételét is. Vasárnap, a folyó hó 19-dikén délután 2 órakor a vármegyei törvényhatósági gyűlésiemében lesz a vármegye gazda közönségének ezen nagy értekezlete, amelyre abban a reményben hívjuk meg a nagy közönséget, hogy a megjelenők száma méltó lesz a mindnyájunk érdekét istápolni hivatott mozgalom nagy fontosságához. Szegzárd, 1899. november 11. A tolnainegyei g. egyesület elnöksége. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság november havi ülését múlt hétfőn tartotta meg gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. Az ülésen részt vettek: D'öry Pál, Kurz Vilmos, Fink Kálmán, F'órdős Vilmos, dr. Hangéi Ignác, Tihanyi Domokos, Perszina Alfréd, Krcjmarik Pál, D'óry Dénes, re Kovách S. Endre, Bernrieder József, Orffy Lajos, tíoda Vilmos, Wosinsky Mór, dr. Kramolin Emil, Jeszenszky Andor, lotih Ödön és Mayer F. Andor. Elmaradását igazolta : Perczel Lajos. Az alispán jelentése szerint ez évi október hó folyamán az alispáni iktatóhivatalba beérkezett 2381 ügydarab, szeptember hó végével hátralék maradt 332, elintézendő volt összesen 2713, eblád-apák és anyák — elrejtettebb helyeken vermeket ástak és azokba éjnek idején féltettebb holmijukat elrejtették volna. A horvátok közeledtek. Seregöknek Jelasich alatt álló zöme a Balaton partján húzódott fölfelé, a jobb szárny Roth és Filippovich vezérlete alatt Somogy-Tolna szélén igyekezett Fehérvárnak. Ebből a szárnyseregből rablóbandák váltak ki, melyek kocsikra rakodva a közeli, sőt ellentái- lásra sehol nem találva s ennél fogva neki bátorodva — a távolabbi községekre is ráütöttek dúlva, fosztogatva. Többnyire Szerbiából átjött szabad martalóeók voltak ezek vörös fez, vörös bő bugyogóba öltözötten, széles és cifra övükben pisztoly és hand- zsár dugva. A nép szerezsánoknak nevezte őket, vad kinézésű s félelmes tekintetű férfiak. Ilyen rablócsapat jött be 5—6 kocsin 48 október havának egyik vasárnap kora reggelén, éktelen üvöltés és lövöldözéssel Pinczehely községbe. A megrémült nép a Kapos vizén túl levő hegyekre menekült, a bátrabbak otthon maradva várták a történendőket. A rablók a templomtéren leszállva a kocsikról, a közeli kocsmába mentek. Fél óra múlva már jó ittasan széjjel mentek és a házakba betörve, ami értékes kezök ügyébe esett, azt hordták a kocsikra. A jó pinczehelyiek egy darabig szótlanul nézték az ellenség munkáját, de amidőn az a hir merült fel közöttük, hogy abban a nagy lakatu ládában ott a kocsma mellett álló kocsin a regiment pénze van tiszta ezüstben, meg aranyban : akkor megmozdultak a pincehelyiek is. Az oroszlán vért látott. Az első handzsáros vitézt, ki fehérnemüekkel és szép kendőkkel rako- dottan feléjök közeledett — elkapták. Földhöz vágni és saját handzsárával megölni, — egy perc műve volt. így öltek meg s vertek agyon és fojtottak a Kapósba még vagy 4-et, 5 öt, a többiek futásnak eredtek. Hagyták őket futni. A nagy lakatu láda tartalma motozott a fejükbe. Fejszékkel szétvagdalták s csak úgy ömlött belőle a sok rablott holmi, de ezüst és arany nem. Mit 1 hát igy tettek ezek a bugerok minket bolonddá ? Utánnok 1 és a ka- nászlak mellett elterülő réten az Ozora felé futók közül 4 horvátot elfogva, fejsze csapásokkal agyonvagdalták őket. E sorok Írója nehány nappal később látta ! őket — az agyonvertteket ott feküdni, beleiket a i csordáról haza térő sertések kidöntvén és össze marcangolván. Jól van, jól! mondja a mai békés korszak | gyenge idegzetű olvasója, beszéljen ön inkább az okos zsidóról, arra vagyunk kiváncsiak. Egy kis türelmet kérek — tisztelt olvasó, ! majd történetem egy igen érdekes pontján meg fog ő jelenni hivás nélkül is. A rabló ellenség közül tehát többen ép bőrrel megmenekültek. Ezek, természetesen azonnal referáltak vezérüknek s az haragra lobbanva, rögtön két ágyúval s illő fedezettel elküldött egy tüzértisztet, hogy lőjje rommá Pincehelyt. Az Ozorái'ól vezető utón egy hegyen — mely alatt a megfenyítendő község elterül, állította lel ágyúit a tiszt.
