Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-05 / 45. szám

1899. november 5.

TO LN A VÁR ME GYE.

1899. évi november hó ll-én.

Dragolovics István ellen, lopás miatt.

Német Vendel ellen, halált okozott súlyos testi sértés miatt.

— Gyermekének gyilkosa. Fiatal leány- gyermek állott múlt hó 27-én a kir. törvényszék előtt vádlottként. Süveges Erzsébet bölcskei hajadon szerelmének lett az áldozata. A baj megesett és hogy eltakarja szégyenét, folyó évi julius hó

17-én megölte újszülött fiát. A kir. törvényszék a fiatal bűnöst gyermekölés büntette miatt helyezte vád alá és a sok enyhitő körülmény figyelembe vételével folyó hó 2-án 8 napi fogházra Ítélte el.

Nemzeti ipar.

Alig tudunk iparágat, a melynek termékeivel a külföld a legújabb időkig annyira elözönlötte volna hazánkat, mint csokoládéval és cacaóval. Annál örvendetesebb a nemzeti ipar igaz barátaira nézve, ha magyar vállalat oly sikerrel száll szembe az idegen versenynyel, mint a hogy ezt a fiumei cacaó- és csokoládégyárról mondhatjuk.

A fiumei csokoládégyár valósággal úttörő szerepre vállalkozott. Voltak ugyan előtte is kisebb magyarországi cégek, a melyek csokoládé készítésével foglalkoztak, ezek azonban sokkal szükebb korlátok között folytatták és űzik az ipart ma is, semhogy a külföldi termékek kiszorítására szükséges eszközökkel rendelkeznének.

A fiumei csokoládégyár elejétől fogva nagy apparátussal dolgozott. Rendelkezik a kellő tőkével; telepét a technika legújabb, legtökéletesebb vívmányaival szerelte fel. Es hogy épen Fiúmét, hazánk kikötőjét választották meg a telep helyéül, az a nyers anyagnak, a cacaónak közvetlenül a termelési helyekről való beszerezhetése érdekében történt

A gyár háromszáz munkást foglalkoztat, a telep 5000 négyzetméternyi területet foglal el és villamos világítással van ellátva. A napi gyártás körülbelül 3000 kg., melyet Magyarországon Ausztriában, Olaszországban és a Levante országaiban helyeznek el.

Ha tekintetbe vesszük, hogy a fiumei csokoládégyár alig két évvel ezelőtt kezdte meg az üzemet, úgy eléggé jelentékeny forgalomról számolnak be az itt felsorolt adatok. Az eddigi siker a fejlődés reményével biztat, a mint hogy tény is, kogy a telep kibővítése már is szükségesnek mutatkozik.

A fiumei csokoládégyár magyar vállalat minden izében; magyar a vezetése, magyar a szervezete. A maga szakmájában igazi előharcosa a nemzeti ipar térfoglalásának. Első sorban tehát a hazai fogyasztó-közönség van hivatva támogatni a vállalatot, a midőn a fiumei csokoládégyártmányokat kéri mindenütt. A fiumei csokoládénak, a fiumei cacaónak, a fiumei bonbonoknak ma már igen sok a barátja hazánk határain túl is. Hogy a gyár termékei Ausztriában és a külföld egyéb fogyasztási területein is el vannak terjedve és becsülettel állják meg helyüket, leghathatósabban bionyit a gyártmányok kiváló minősége mellett.

A fiumei csokoládégyár élénk érdeklődés tárgya az abbáziai fürdőközönség körében is. Az ott üdülők közül igen sokan rándulnak át Fiúméba a csokoládégyár telepének megtekintésére. Ajánljuk t. olvasóink figyelmébe a vállalatot és a gyár készítményeit.

KÖZGAZDASÁG.

_____

A s

zegzárdi szőlősgazdák szövetkezete.

Városunk tekintélyes szőlőbirtokosai közül többen értekezletet tartottak szövetkezet létesítése érdekében. — Az értekezleten részt vett szőlős gazdák városunk egyik tekintélyes birtokosát bízták meg a gazdaközönséghez kibocsátandó felhívás elkészitésével. Ezen felhívás a bevezető indokolás után ekként szól:

A szövetkezetek létesítésére két ut jelentkezik ; az egyik a termelők alkalmi egyesülése, a másik a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvény (az 1898 : XXIII. t c.) alapján való szervezkedés.

A fő cél elérésére: a szegzárdi borok faji jellegének megóvására és nagyobb tömegű egyenlő minőségű bor előállítására mindegyik ut elvezet, de általánosabb érdekű és közgazdasági jelentőségű csak a szövetkezés utóbbi módja lehet. Mert lehetővé teszi a kis és nagytermelők egyesülését, csupán azt a közös qualificatiót követelvén meg a termelőtől, hogy az ügyszeretete hassa át, s munkálkodását a becsületesség és törvénytisztelet irányozza.

S mert a célirányos együttműködés feltételét csakis ezen erkölcsi momentumok képezik, nagyon természetes, hogy a szövetkezet tagjainak megválasztása nagy körültekintést igényel; mert nem lehetetlen az, a mi a legtöbb szövetkezet megölőjét

képezte, hogy a széthúzás, az egyéni érdekek meg- | nem engedett hajhászása az együtt működésben rejlő erőt megzsibbasztja, sőt szét is robbantja, mielőtt az megizmosodott volna.

Mindezeket figyelembe véve, alakítsuk meg a «Szegzárdi szőlősgazdák szövetkezetét« oly módon, hogy :

1. Abba csak oly tagokat vegyünk fel, akik szakértelmök és személyi megbízhatóságuk folytán a szövetkezeti ügy és a kitűzött cél elérésére ké- pesitnék.

2. Az üzletrész 1600 □ öles hold, vagy annál kisebb területre 100 koronában állapíttassák meg, a mely összeg az alaptőke s berendezkedés költségeire szükséges.

3. A szövetkezet az 1898 : XXIII. t. c. értelmében, s a tagok üzletrészének ötszörös felelőssége kimondásával alakuljon meg s könnyű és olcsó hitelszerzés szempontjából a szövetkezet az országos központi hitelszövetkezetbe tagul lépjen be.

4. Az első berendezkedés csak a legszükségesebbre szorítkozzék s a tagok személyi megbízhatósága alapján azok termése és borkészlete lehetőleg a tagok pincéjében a szövetkezet által kezeltessék és kézi zálogképpen átvétessék.

5. A borok és egyéb termények eladása kicsinyben és nagyban történjék.

A kicsinybeni eladás nyereségesebb lévén, szükség esetén bor kimérések állitandók fel, sőt még a község egész területére a kimérési jog megszerzése is megfontolás tárgyává teendő.

6. A nagybani eladás ajánlatok, borárverések s a keresk. összeköttetések szervezése utján történjék.

7. A szőlő betegségek elleni védekezés, trágya beszerzés, műtrágyázás és a melléktermények értékesítése is felkaroltassék, s a tagok részére a legnagyobb előny biztositassék.

8. A tűz- és jégkár elleni biztosítás, a tagok részére megkönnyítessék, esetleg kötelezővé tétele szintén a szövetkezet teendői közé soroztassék.

Ezen alapelvek figyelembe vételével a szövetkezetét akként véljük megkonstruálni, hogy az működését Szegzárd község egész területére terjesz sze ki, de abba csak oly egyének léphessenek be, akik a bortörvény rendeletéinek eleget tenni készek és képesek is, és akik a haladás és gazdasági fellendülés igaz jelszava alatt egyéni érdekeiket a közérdeknek alárendelni is hajlandók lesznek.

A szövetkezet ügyeinek vitelére 5-—7 tagból álló igazgató- és 3 tagból álló felügyelő-bizottság alkotandó.

Az igazgatóság teendőit díjtalanul viszi, mégis az ügyvezető (vezér) igazgató tiszteletdijban s a tiszta jövedelem bizonyos °/0-ban részesülne.

A felügyelő-bizottság díjazásban részesül, a melyet részükre évenként a közgyűlés állapitana meg.

A szövetkezet tisztikara és alkalmazottjainak létszáma a szükséghez képest közgyűlés által ha- tároztatnék meg.

Kezdetben egy könyvelő és egy pincemester a teendők elintézésére elegendő. A pénztárt az ügyvezető igazgató kezelné s ellenőre a könyvelő lenne.

A must, vagy bor azon értéke, a melyben a szövetkezet által átvétetik, cukor (szesz) fok tartalom, — a szőlő fekvésének s egyéb kiváló tulajdonságának figyelembe vételével évenkint az igazgatóság által állapittatik meg.

A szüretelés ugyan nem, de a szőlő termésének gyümölcs és must alakban való közvetlen átvétele és kezelése a szövetkezet feladatai közé vétetik fel, azonban kezdetben ez csak mint óhaj és szövetkezeti cél szerepelhet, miután annak teljes mértékbeni megvalósítása oly óriási befektetést és munkakört tételez fel, melynek ez idő szerint megfelelni képesek nem lennének.

Azért a tagok termésének gyümölcs alakjában csak kis mértékben való értékesítése veendő fel a teendők közé, a must és bor értékesítése pedig oly módon, hogy bár annak kezelését a szövetkezet ellenőrzi, azonban az évenkinti termést lehetőleg a termelő pincéjében hagyja s azt a be- pincézés után tulajdonul, esetleg kézi zálogképpen veszi birtokába.

Bizonyos mennyiségű (1000—2000 hl.) must, esetleg boregyenlősités végett azonban a szövetkezet pincéjében mindig tartatik, vagyis a kereskedelem és közvetlen fogyasztás céljaira való ma- nipulatiót már maga a szövetkezet igazgatósága végezné.

Az üzleti év zárlata évenkint december 31-én eszközöltetik s ugyanakkor a leltározás is végeztetik.

A szövetkezetbe beszolgáltatott szőlő, must, bor vagy egyéb melléktermény értéke a tagok számlája javára azonnal beiratik, a nekik kiadott előleg, védekezési, biztosítási költségekkel az meg- terheltetik.

Továbbá, az évenkint felosztásra kerülő nyeremény a beszolgáltatott termés értéke erejéig a tagok javára — a kezelési költség (regie) és iie- táni kamatok terhére iratnak.

Az üzletrészek legfelebb 5°/0-ot jövedelmezhetnek, a feleslegből évenkint bizonyos jövedelmi rész a tartalék-alap dotatiójára fordítandó, legalább addig, mig annak összege az alaptőke összegét el nem éri, a fenmaradó felesleg pedig tiszta nyereményként a tagok között, beszolgáltatott termésük értéke arányában felosztandó.

A mi a tagok részére kiadható előleg nagyságát illeti, ennek maximuma 75°/0-ban állapítható meg, miután az országos központi szövetkezet a pince-szövetkezetek hathatós támogatása szempontjából ezen összeget hitelezni hajlandónak nyilatkozott.

Ezek azon fontosabb momentumok, melyek figyelembe veendők a bor értékesítési szövetkeze- zetek létesítésénél. S ha a termelőknél az összetartás hiányozni nem fog, ha a szövetkezetbe minden jobb gazda belép, nemcsak a helyi óriási borfogyasztást fogjuk termésünkből kielégíteni, hanem a nehezebb borok részére a világ piaczon elfoglalhatjuk ismét azt a helyet, melyet borunk kiválósága oly méltán megérdemelt.

KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL

Vallási türelmetlenséggel rágalmazott uradalmi bérlő.

A «Pécsi Napló« november elseji számának hírrovatában megjelent alábbi közlemény közzétételére kérettünk föl:

«Közismert dolog, hogy az izraelita vallásu földbirtokosok és bérlők Magyarországon mindenkor a legnagyobb lelkiismeretességgel felelnek meg patronatusi kötelmeiknek és soha ezen tekintetben panasz föl nem merült. így az sem történt még meg, legalább a mi vidékünkön nem, hogy izraelita vallásu bérlők alkalmazottaikat felekezeti kötelmeik teljesítésében gátolták volna. Annál nagyobb feltűnést keltett minap a «Tolnamegyei Közlöny« általunk is reprodukált azon hire, hogy a pécsi püspök legutóbbi tolnamegyei bérmautja alkalmából izr. vallásu, Eszierházy hercegi uradalmi bérlők megtagadták volna cselédségóknek, hogy a bérma szentség kiosztásánál megjelenjenek és aki mégis elment, attól 50 kr büntetéspénzt szedtek be. Tekintve azonban azt, hogy ezen hirt egy függetlenségi párti képviselő, Boda Vilmos által szerkesztett lap közölte, akiről tudjuk, hogy az is az elsők között volt, a kik az egyházpolitikai küzdelmek alatt a szabadelvű eszmék diadala érdekébe sorakoztak, komolyan kellett vennünk e hirt, melynek közreadása különben nagymérvű felekezeti elfogultságra és rosszakaratra vallott volna. Ép ezért a helyszínén szereztünk a valódi tényállásról tájékozást és készséggel regisztrálhatjuk ma, hogy a szóban forgó hir közzététele tényleg rosszakaratra vezetendő vissza és egy bérlő részéről sem tétetett kísérlet, hogy bárkit is megakadályozzon vallási kötelmeinek teljesítésében. Megjegyezzük, hogy értesülésünk teljes hitelességre tart igényt. Tudósítónk személyesen fordult meg azon a pusztán, melyre a szóban levő közleményben célzás történt. — Ezen pusztán 160 konvenciós cseléd van és ezeknek túlnyomó része vagy 25 éve szolgálja ugyanazon gazdát. Többen közülök, mint munkaképtelenek, állandó nyugdíjat élveznek a bérlőtől. A bérmálást megelőző héten a bérlő gazdatisztje egybehivta az egész cselédséget és fölhívta őket, hogy a következő vasárnapon menjenek a templomba gyónásra. így is tett a cselédség csaknem teljes számban, de két béres engedetlenkedett és másnapra kért szabadságot. — A kasznárnak, aki ezért őket kérdőre vonta, illetlenül és kihívóan feleltek és miután fegyelem nélkül rend sehol főn nem tartható, a kihívó és illetlen válasz miatt elég enyhén 1 koronával büntette meg a gazdatiszt az engedetlenke- dőket. A béresek a plébános elé érkezve, azt félrevezették, ott előadva, hogy vallási kötelmeik teljesítése miatt kellett büntetéspénzt fizetniük. A második vádra nézve, hogy csak akkor bocsátják a cselédséget a bérmáláshoz, ha keresztszüléket a szomszéd faluból szereznek, mert ha a pusztáról mennek a bérmaszülők is, akkor megakad a munka, a következő tűnt ki. A bérlő, aki nem ismeri a bérmálással járó eljárást és ezen helyen 15 éve nem osztatván ki a bérmálás szentsége, ezen irányban megfelelő tapasztalattal sem bírhatott, nem ismerte a bérmaszülő kötelmeit. Levelet intézett azért a plébánoshoz, megtudakolandó, mi dolga van a bérma- szülőnek a bérmálásnál. A plébános fölvilágosító soraira, melyekben elmagyarázta, mily fontos erkölcsi szerep jut a bérmaszülőknek a bérma szentség fölvételénél, rögtön a legnagyobb készséggel kijelentette, hogy a bérmaszülők és bérmálandók a bérmálás kiosztásának napján szabadon eltávozhatnak, mint mindin egyes alkalommal, mikor vallási kötelmek teljesítéséi ől volt szó.

Előttünk vannak az erre vonatkozó levelek és az illetékes plébános is igazolta, hogy itt a rosszakarat működött, mikor a püspök bérmautjá- val kapcsolatosan türelmetlenséggel vádoltak olyan bérlőt, aki maga is mindig gondosan ápolta az uradalmi cselédség vallási érzületét, mert tényleg csakis vallásos cselédség teljesiti híven kötelmeit. Már most a pécsi püspök az elmondottakból meg-