Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-24 / 39. szám
— Árvíz. Az őszi nagy árvíz végre mihozzánk is elérkezett; a védgáttársulat értesülése szerint Keselyűsben és a védgát mentén ma vagy holnap éri el a viz a legnagyobb magasságot. Tegnap délután Keselyűsnél a viz magassága 660 cmre rúgott. A szükséges elővigyázati intézkedéseket a legnagyobb erővel megtették; a társulat ügybuzgó és fáradságot nem ismerő főmérnöke, Tóth Károly már néhány nap óta állandóan kinn van a töltésnél, hogy a védőmunkálatokat ellenőrizze. A nagy viz a dunaerdőből a szarvasokat kihajtotta; falkákban menekültek a nemes vadak a nádasokba és kukoricásokba, jó részök pedig a hegyi erdőbe iramodott. Tegnap délután vett értesülés szerint Dunaföldvárnál 547, Paksnál 610, Dombodnál 615, Bajánál 665 cmtre emelkedett a viz. — Kivételes nősülési engedély. A honvédelmi miniszter a védkötelezettség fentartása mellett kivételes nősülési engedélyt adott Seücs Pál kónyi, Pap Lajos szegzárdi, Unger János leveli, ifj. B. Tóth Mihály batai, Tarczal János őcsényi ifj. Pálfi János, ifj. Fáth Mátyás zombai, Borka István kányái, Roth Mihály kurdi, ifj. Horváth János bátai, Heckmann Keresztély mórágyi, Katus János döbrö- közi, Klem Ferenc mözsi és Schneider János ka- kasdi lakosoknak. — A tamási önkéntes tűzoltó egylet nevében Lakner Lajos elnök megföllebbezte a «Tolnavármegyei tűzoltó szövetség közgyűlés énak Tamásiban augusztus 20-án hozott ama határozatát, melylyel Parragh Béla volt tűzoltó parancsnok a szövetség választmányi tagjává választatott meg. — Halálozás. Tanos Mária m. kir. postamesternő folyó hó 13-án elhunyt Némediben. — Eltűnt a hullámokban. Horváth Györgyné őcsényi lakos nagy utat tett a Dunán s magával vitte 8 éves György nevű fiacskáját is. Midőn hazafelé hajóztak, Zimony körül a kis fiú a hajóról a Dunába esett és a hullámokban nyomtalanul eltűnt. Leírhatatlan volt az anya fájdalma, a kit csak nehezen lehetett visszatartani, hogy ne ugor- jék fiacskája után. — Szüreti tilalom. A Bartina-Bakta hegyközség közhirré tétette, hogy a hegyközség területéhez tartozó szőlőkben a szüretet szeptember 29-dike előtt nem szabad megkezdeni. — Belőttek a vonatba. F. hó 19-én közel a pincehelyi állomáshoz, az éjjel közlekedő fiumei személyvonat egyik kocsijának ablakán belőttek. Szerencsére a kupéban aludtak az utasok s igy a golyó senkit sem ért, a tettest nyomozzák. — Az idei önkéntesek figyelmébe ajánljuk a legjobb hírnevű Blum és Társa egyenruházati intézetét (Budapest, IV. Sütő-utca 2) melyet Blum Lajos a cég agilis tulajdonosa óriásilag kibővített, úgy hogy modern berendezése, felszerelése, raktára, a legmeszebb menő és legkényesebb igényeket is kielégíti. Ezen elsőrangú intézetből kikerülő egyenruhák nemcsak mesteri szabásuak, ízlésesek, kifogástalan kiállitásuak, hanem a szószoros értelmében a testre öntötteknek látszanak. Hogy a bizalmat ezen intézet mennyire megérdemli, tanúsítja az is, hogy az összes katonai körökben leginkább kedvelik és hogy a szerb király, valamint József főherceg udvari szállítókká tették e céget. — A «Magyarország», ez az annyira elterjedt lap nagy sikereit annak köszönheti, hogy irányzatát semmiféle magánérdek által befolyásol- tatni nem engedi. A nagy közönség a maga csalhatatlan érzékével hamar feelismerte ezt és innen magyarázható az a példátlan rokonszenv, a melylyel az ország olvasóközönsége ezt az újságot felkarolta. Mindenki tudja, hogy mekkora része volt a «Magyarország»-nak a 30 év óta ránk nehezedő politikai rendszer megdöntésében és hogy most is milyen éber szemmel őrködik azon, hogy az ország folyamatban lévő politikai átalakulása nagy nemzeti biztosítására kedvezőleg történjék meg. Eme nagy cél megvalósítása végett sorakoztak a «Magyarország» zászlaja köré az ország legkiválóbb publicistái. Kizárólag e lapnak szenteli roppant szellemi erejét a magyar publicisztika dísze és büszkesége: Bartha Miklós. Vezércikkirói közé tartozik Kossuth Ferenc is. A lap élén pedig Holló Lajos orsz. képviselő áll, a kinek nagy tevékenysége és minden közszükségünk iránti élénk érzéke általánosan ismeretes. Odaadóan támogatja őt munkájában Dr. Lovászy Márton, a lap felelős szerkesztője. Ki kell még emelnünk, hogy a «Magyarország» hírszolgálata a leggyorsabb és legtökéletesebb úgy, hogy ez a lap a magyar hírlapirodalomban valóságos specialitás számba megy. A vidéki olvasó ugyanis már kora reggel kezébe kapja az előtte való napnak hü, pontos, megbízható és kimerítő krónikáját. Előfizesési ára a lapnak egy évre 14 frt, fél évre 7 frt, negyed évre 3 írt 50 kr, egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetési pénzek postautalványon a «Magyarország» kiadóhivatalába (Budapest, Teréz-körut 19.) küldendők. 1899. szeptember 24. TOLNA VÁEMEGYE. — Vérgyógyászat. (Haemopatia.) A fővárosban és az ország majdnem minden részében nagyban terjed és kiváló elismerésre tesz szert ezen uj gyógymód, mely hosszadalmas és súlyos betegségeket, természetes és a legegyszerűbb segédeszközök igénybevételével legrövidebb idő alatt képes helyre hozni. Ezen gyógymód feltalálója és egyedüli képviselője dr. Kovács J. egyet, orvostudor e napokban tért vissza Svéd- és Németországban tett ujabbi tanulmányutjáról és megkezdte rendelését intézetében, (Budapest, Váci-körut 18.) melyet tömegesen keresnek fel mindazok, a kik ideg-, szív-, gyomor-, bél- és vesebajban, továbbá asthma-, köszvény-, vér- és bőrbántalmak- ban szenvednek. — Az olvasás saisonja következik be a jövő negyedévvel, a mely alkalomból melegen ajánlhatjuk közönségünk figyelmébe a leggazdagabb tartalommal megjelenő, tehát napról-napra legtöbb olvasnivalót nyújtó Pesti Hírlapot. Ez a lap a magyar olvasó-közönség pártolását évek hosszú sora óta azzal igyekszik kiérdemelni, hogy viszont legtöbbet ad az előfizetési díjért s azonkívül a magyar hírlapirodalomban példátlanul álló rendkívüli kedvezményekben részesiti közönségét. A következő negyedév előfizetői kapják meg a Pesti Hírlap karácsonyi ajándékául a Pesti Hírlap nagy képes naptárát az 1900. évre, mely különösen sok arckép közlésével fog az idén érdeklődést kelteni, s legjobb szépirodalmi íróink műveit foglalja magába. Ezt a naptárt, melynek bolti ára 1 frt, minden előfizető teljesen díjtalanul kapja meg. De kapnak a Pesti Hírlap előfizetői minden hónapra külön kis jegyzéknaplót is, mely napi följegyzésekre igen alkalmas. Megrendelhetik a Párisi Divat cimü díszes képes heti divatlapot fél-áron, sth., stb. A külön kedvezményektől eltekintve is, egy lap sem éri ma úgy meg az árát, mint a Pesti Hírlap, mely naponkint 20—24, vasárnaponkint 32—40 oldal terjedelmével, teljesen fölöslegessé teszi egyéb olvasnivalók beszerzését a hosszú őszi és téli estékre, lévén benne politikán kívül — melyet szabadelvű, demokratikus szellemben legjelesebb publicistáink képviselnek a lapnál — gazdag szépirodalmi, tudományos és szórakoztató tartalom is. A jövő negyedben Werner Gyula uj kétkötetes eredeti regénye fog megjelenni a lapban ; mellette természetesen kisebb francia, angol stb. elbeszések és rajzok. úgyszólván naponkint.' Az eredeti tárcákat Mikszáth Kálmán, Tóth Béla, Keneyi Géza (Quintus), Murai Károly, Kóbor Tamás, Gárdonyi Géza, Bede Jób, Tömörkény István, Komok, Krúdy Gyula, Kezdi Kovács László stb. irjSk, szóval egész gárda á javából. A Pesti Hírlap ára október hóra 1 frt 20 kr, okt.—nov. hóra 2 frt 40 kr, okt.—dec. negyedévre 3 frt 50 kr. A Párisi Divattal együtt 4 frt 50 kr. A Pesti Hirlap kiadóhivátala (Budapest, V., Váci-körut 78.), kívánatra mutatványszámokat is küld. Egy főszolgabíró német levele a régi időkből. Közli: Mányoki Tamás. Az itt leírandó német levél megszerkesztése Tolnavármegye határozata folytán történt az 1831- dik évben Tihanyi Tamás főispánsága alatt. Első alispán volt Csapó Dániel, 2-sod alispán Jeszenszky János. Főjegyző Bezerédj István, aljegyzők Sztáu- kovánszky Imre és Augusz Antal. Mind előkelő és értékes nevű urak, kiknek emlékezetét tiszteletre méltó fénynyel ragyogja körül a történelem múzsája. Az ő idejökben történt, hogy tízezer pengő forintot kellett kölcsön venni a vármegyének s ezen — akkoriban nagy összeget — a völgység! járás főszolgabirája D'óry Gábor útmutatása szerint egy — szintén az említett járásban lakott asszonytól kapták meg, ki egy elhalt iparos egyszerű özvegye vott. A rá következő évben pénzhez jutván a vármegye, midőn a vissza fizetéssel megbízott D'óry Gábor a hitelező visszaadott kötelezvényét benyújtotta, Csapó Dániel az egész gyűlés által helyeselve oda utasította többször említett főszolgabírót, hogy a hitelező asszonynak szívességét köszönje meg írásban a vármegye nevében. D'óry erre székéről felkelve Csapóhoz megy s ott neki és Bezerédjnek valamit sugdosván — mire azok mosolyogva jóváhagyólag bólintottak — kijelenti, hogy ő kéri magát ezen megbízatás alól felmenteni, mivel a hitelező nővel bizonyos ügyben feszült viszonyba jutott, hanem ajánlom magam helyett a köszönő levél megírására a simontornyai járás főszolgabiráját Vizsolyi Jánost. Helyes, helyes — kiáltották és Vizsolyi némi ellenkezés után a megbízatást már-már elfogadta, amidőn Csapó és Bezerédj oda kiáltják neki: hanem azt a levelet — mivel az illető asszony magyarul nem tud — német nyelven kell ám megírni Mit? — pahant fel erre Vizsolyi — én német levelet írjak, inkább lemondok. Megjegyzem, hogy a boldogult uraság, kit én gyönki lelkész koromban hallgatóim közt tiszteltem, s ki még öreg korában is ugyancsak kemény magyar volt, Borsodmegyében született Papiban a 5. Tisza mellékén, hol németet még nagyitó üveggel sem lehetett találni és mert a tréfát többen is megsejtvén még nagyobb erővel kiáltozták, hogy : németül, németül ! már már lemondási szándokát kijelenti, amidőn Forster Benedek főügyész ezt súgja neki: ugyan ne ijedezzél annak a német levélnek a megírásától, hiszen ott van patvaristád Kocsi Horváth, ő mint afféle fiatal ember bizonyosan bírja annyira a német nyelvet, hogy tud írni egy egyszerű asszonynak egy rövid német levelet. Jól van — mondá erre Vizsolyi — megtörölve izzadt homlokát, — hát elfogadom a megbízatást s megírom a német levelet és magában jó izüet nevetve — leült. Másnap már otthon Gy'ónkön — ebéd után öblös tajtpipára gyújtva, belép a patvariába s azt mondja Kocsi Horváthnak: végy a kezedbe pennát öcsém s ebben és ebben a tárgyban irj egy Tipamer nevű mesterember özvegyének egy köszönő német levelet. Én édes urambátyám egy szó nem sok, de annyit sem tudok németül. Ezt hallva Vizsolyi, először is pipájához kap, hogy szájából ki ne essék, azután a régi stylusban első fokon Borsiért, azután patvaristáját jól össze teremtettéi.ve, egy nagyot gondolt, No hát majd irok én — mondá — azaz, hogy diktálok, te meg irod. A pipát sarokba téve, elkezd azután fel s alá sétálni s egy kis idő múltán igy szól: írd oda a titulust — Lőblike frau Tipamer in! Meg van — mondja Kocsi Horváth — hát aztán ? No hát Írjad: Indéme, nakdéme — ezután sebesen kezd fel s alá járni. A patvarista ily szellemi megerőltetéshez nem szokva, bámulva emelte szemeit urabátyja füstölgő homlokára, a ki csakugyan szoríthatott ki valamelyes’germán mondatot, de a melyet hangosan kimondani elfelejtett, mert lingvisztikái erős küzdelmei között egyszerre hirtelen megállva, mutató ujját kinyújtja patvaristája felé, ezt mondván: sze- mikolon ! mai nyelven : pontos vessző. No már megbocsásson kedves urambátyám, én ugyan a magyaron és diákon kivül más nyelvet nem tudok, de hogy ide ezután a két szó után szemikolon következzék, ezt nem hihetem. Nem hiheted ? No hát ha jobban tudod mint én, ird meg a német levelet te, — s ezzel örülve, hogy okot talált a szabadulásra, felkapva pipáját, rácsapta az ajtót a hihetetlen’ patvaristára. Igen, de hát a következő gyűlésen hogyan számolt be a német levéllel ? Hát csak úgy, hogy megkérdezteívén eljárása felől: Jelentem, hogy megbízatásomban eljárva, a köszönő levelet az illetőnek elküldöttem. Német levelet ? — kérdik egyszerre Bezerédy, Csapó, D'óry, — igen azt, a ki kételkedik, kérdezze meg magától az asszonytól. Ezen kijelentésre a fent nevezett urak összenéztek, csendesség lett, Vizsolyi János főszolgabíró pedig leült s a markába nevetett. A dolog nyitja pedig ez, hogy sem ő, sem patvaristája a német levelet megírni nem tudván, megiratta a gyönki nótáriussal és mivel ő nem azt mondotta hogy irta, hanem ez't: elküldöttem, teljesen igazat mondott. A szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra kitűzött bűnügyek: 1899. évi szeptember hó 26-én. Hagh József és társai, emberölés kísérete miatt. 1899. évi szeptember hó 28-én. Perler János és társa, g. o. s. t. sértés. Szikszai István hűtlen kezelés. Or. Kovács István és társai lopás. Elek József és társa, s. t. sértés miatt. — Bűnös gyerekek. Gyurita István 17 éves cipészsegéd, Reisinger Aranka 17 éves varróleány és Reisinger István 12 éves fiú, szegzárdi lakosok formális tolvajszövetséget alkottak. Működésűket a bűn terén azzal kezdték, hogy a környékbeli gazdák csirkéit lopták össze. A sikertől felbátorítva f. évi május havában egy éjjel Imrei Géza pincéjébe hatoltak létra segélyével s 9 üveg bort emeltek el; majd meg Gyurita István nappal egy főutcai ház nyílt előszobájából értékes télikabátot lopott. A lopott tárgyakat eladogatták s a hasznon osztozkodtak. Folyó évi augusztus 8-án nyomára jött a csendőrség e tolvajszövetségnek, a főcinkost Gyurita István személyében elfogták s vizsgálati fogságba helyezték. Sírva állottak e fiatal vádlottak a törvényszék előtt, erősen fogadva hogy megjavulnak. Gyurita István y havi börtönnel, Reisinger Aranka j napi fogházzal sujialott. Reisinger István a lopás elkövetésekor még nem volt 12 éves s ezért ellene a további eljárás meg- szüntettetett. TÖRVÉNYKEZÉS.
