Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-24 / 39. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1899. szeptember 24. alább is feleslegesek; a szabadelvű párt teljesen jól érzi magát s tökéletes egészségnek örvend. Illusztris vezére vezetése mellett ujult erővel s a siker biztos kilátása által élesztett munkakedvvel fog ismét nehéz, de magasztos feladata teljesitéséhez. Csak előre ! VÁRMEGYE. — A központi választmány múlt hétfőn Dory Pál alispán elnöklete alatt: Boda Vilmos, dr. Kramohn Emil, Tárók Béla, Őrffy Lajos, Bárdos Vilmos, Steineker Ferenc, Kurz Vilmos, Si- monlsils Elemér és László Lajos választmányi tagok jelenlétében ülést tartóit, melyen az 1900. évre érvényes képviselőválasztók névjegyzékére tett felszólamlásokat intézték el. A szegzárdi választókerületben pótlólag fölvétettek : Fejér Gyula nyomdavezető, Laurencsics Gábor volt kórházi írnok, Müller József és Wallner Gyula bátaszéki lakosok. A paksi választókerületben id. Cholnoky Imre dunaföldvári ügyvéd «értelmiség» jogcíme saját kérelmére «régi jog»-ra igazittatott ki; ugyancsak régi jogon vétetett föl Cs. Dömötör Sándor dunaszentgyörgyi lakos. A kölesdl választókerületben id. Bekker János és Bonnyai József pótlólag fölvétettek ; id. Küfaber János elhalálozás folytán töröltetett; Kanitzer Béla, minthogy két helyen volt fölvéve, egyik helyen töröltetett . Kettesei Vilmos, Marosi József és Kasza Pál tévesen beirt neveik kiigazittattak. A pinczelidyi kerületben pótlólag fölvétettek : ifj. Dávid János és Eibek Márton regölyi, valamint 7éry Aurél hőgyészi lakosok; Hidegkút elöljáróságának az Abel Henrik és Schneider András név kiigazítása iránti felszólamlását elutasították, Harlvich József, Klimes Antal, Küh- staller István, ifj. Kühstaller János, Moussong Gyula, Stokinger Vince és Ssüss Ármin hőgyészi lakosok tévesen beirt vezetéknevét ellenben kiigazitották. A szakcsi választókerületben Gőgös Mihály szakcsi lakos pótlólag fölvétetett. A bonyhádi kerületből felszólamlás nem érkezett be. Az ülés elején Orjfy Lajos, Boda Vilmos és Steineker Ferenc választmányi tagok a törvényben előirt esküt letették. — Az állandó választmány pénzügyi szakosztálya folyó hó 28-án délelőtt 10 órakor ülést tart. — A jegyzői nyugdíj választmány folyó hó 26-án ülést log tartani. Az ülés tárgysorozata következő : 1. Az ozorai aljegyzői állás betöltéséről szóló jelentés. 2. A szálkai körjegyzői állás betöltéséről szóló jelentés. 3. Arany Károly felsőireghi jegyzőnek a nyugdíj alapjául szolgáló évi javadalmazás újból leendő megállapítása iránti kérvénye. 4. Özv. Nagy Alajosné nyugdíjaztatás iránti kérvénye. 5. A tótkeszii segédjegyzői állás betöltéséről szóló jelentés. 6. Szabó Mihály szántói jegyző kérvénye nyugdíjaztatása iránt. 7. Angyalffy Imre bátaszéki lakos nyugdijának betiltására vonatkozó rendelvény. 8. Ozv. Czank Já- nosné részére kézbesítendő 42. számú határozatnak a sásdi főszolgabírói hivatalhoz való elküldéséről jelentés. 9. Özv. Schaadt Gyuláné nyugdíjaztatása iránti kérvénye. 10. Az apari segédjegyző- j anyakönyvvezetői állás betöltéséről jelentés. 11. Dicendy Pál kisvejkei segédjegyzőnek a 28/kjegy. számn végzés elleni felebbezésére hozott 434/kgy. számú törvényhatósági határozat. 12. Ritter Béla kalaznói jegyzőnek a 10/kj. számú végzés ellen beadott felebbezésére hozott 332/kgy. számú törvény- hatósági határozat. 13. Nikitits Imre szegzárdi jegyzőnek a 4. számú végzés ellen beadott feleb- bezése tárgyában hozott 331/kgy. számú törvény- hatósági határozat. 14. A nyugdíj szabályrendelet egyes szakaszainak módosítására kiküldött bizottság jelentése. 15. Ugyanazon bizottság jelentése, Szepes vármegye alispánjának a községi- és körjegyzők nyugdíj igényeinél a kölcsönös viszonosság megállapítása tárgyában. Az időközben netalán beérkező tárgyak. — A vármegyei tisztviselők fizetésének emelése érdekében nem nálunk, hanem Baranya vármegyében a nyári közgyűlésen bizottságot küldöttek ki, mely a módozatok kidolgozására volt utasitva. Ez a bizottság a most tartott állandó választmány ülésén előterjesztette határozati javaslatot, mely szerint a bizottság méltányosnak és föltétlenül szükségesnek tartja a megyei tisztviselők fizetésének javítását, melyet egy megindítandó országos mozgalom után óhajtana elérni. Mig eme módozatnak azonban eredménye lenne, javasolja bizottság, hogy a fizetésjavitásra szükséges 28.251 forint megszereztessék, már a jövő 1900. évi költségvetésbe felvétessék s kirovandó 2°/0-os pótadóval fedeztessék. Továbbá a tisztviselők fizetésére vonatkozó közigazgatási szabályrendelet a javított fizetésekkel módosittassék és jóváhagyás végett a belügyminisztériumhoz felterjesztessék. Ä határozati javaslat szerint a jövő 1900. évi költségvetés szükségleti összege tehát a fizetésjavitá- sokra szükséges 28151 írttal nőne s ennek arányában a pótadók behajtásáig természetesen a hiány összege is. Az állandó választmány ezen határozati javaslatot pártolólag fogja a közgyűlés elé terjeszteni, hol szintén beleegyeznek a 2%-os pótadó kivetésébe. Nálunk erre sokkal nagyobb szükség volna, mint Baranyában, hol a tisztviselők fizetése eddig is magasabb volt mint nálunk, hol egyes tisztviselőket aránylag az ország összes vármegyéi közt legcsekélyebb fizetéssel láttak el, s ebben a tarthatatlan állapotban kell a tisztviselőknek sin- lődniök. Az a pótadó talán nálunk is keresztül menne ?! — Az igazolvíínyos altisztek kérvényei. A honvédelmi miniszter most megújítja és szigorítja egy régi rendeletét, a mely az igazolvá- nyos altisztek valamely állás iránti kérvényének elutasításáról szól. A rendeletben kimondja a miniszter, hogy az igazolványos altisztek kérvényeire, [ abban az esetben, ha azt elutasítják, nem elég a szokásos indokolás nélküli végzést rávezetni, hanem meg kell indokolni, hogy miért utasították el őket és ki nyerte el az illető állást, mert ha olyan nyerte el az állást, a ki fölött a folyamodó altiszt előnynyel bir, az illető altiszt ez ellen az 1873. évi 11. t. ctkk 15. szakasza értelmében panaszt tehet. Ezért a folyamodó altiszteknek tudniok kell, hogy miért és kiért mellőzték őket. A rendeletet a honvédelmi miniszter megküldte valamennyi törvényhatóságnak. — Választási fuvardijak. A belügyminiszter rendeletet intézett a törvényhatóságokhoz, hogy az 1899. évi XV. törvénycikk ama rendelkezését, melyszerint képviselőválasztások alkalmával a választók fuvardiját a törvényhatósági bizottság állapítsa meg, az októberi gyűlésen már foganatosítsák. A rendelet egész terjedelmében a következőleg szól: Az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló 1899. évi XV. t. cikknek főcélját az képezi, hogy a választói jog biztonságának megszilárdítása mellett a választási visszaéléseknek, ezek között a vesztegetések lehetőleg megakadályoztassanak. A törvényeinkben megszabott kerületenkint való szavazási rendszernek egyik természetes folyománya az, hogy a választók a választás helyére szállitassanak. Ezen okból a törvény 7. §-a nem tekinti a vesztegetés fogalma alá esőnek a választóknak a választás helyére való szállítását. Mivel azonban ezen megengedett szállítás könnyen visszaéléssé fajulhat és ürügyül szolgálhat arra, hogy e címen vesztegetés történjék, különösen akkor, midőn a szállításra az illető kerület választói fogadtatnak fel, azért a törvény 8. §-a elrendeli, hogy a fuvarozási dijat a választókerületet alkotó minden egyes községre nézve az illető törvényhatóság, még pedig tekintettel a közlekedési viszonyokra és az év különböző szakaira, 3 évről 3 évre állapítja meg. Midőn a törvényhatóság figyelmét ezen törvényszakaszra felhívom, egyúttal utasítom, hogy a fuvardijakat a törvény célzatának, a szolgálat Ha önök hallanák, hogy mily tudományos alapon magyarázza meg a célt ért golyó röpivé- nek hajtását, úgy bizonyára meggyőződnének arról, miszerint a lövöldözés kizárólag a tüzérségi tudományok kibővítését célozza ! . . . A tengerészeti tudományokkal szoros összefüggésben azután annak pontos kiszámítására is vállalkozik, hogy hány ökörnyi lóerőre konstruált gőzgépre van egy oly serfőzdének szüksége, melynek 20 fogyasztója egyenkint legalább is oly kaliberű, mi.it az — első sorhajóhadnagy. De midőn a szellemi és gyakorlati bombázásnak kiszemelt magasrangu céltábla báránytürelmét látja, elbusulva konstatálja, hogy nincs tökéletes boldogság a tengeren . . . Rideg világnézeteit azonban csakhamar haza- fiúi érzelmek váltják fel és megparancsolja a karmesternek, hogy azt a szép büszke dalt játszák, melyben az osztrákok hőstetteikre hívják fel Vindobona védasszonyunk becses figyelmét. A zene megszólal és a tisztek a melódiát felismerve énekelni kezdenek : «Vindobona, Vindobona, schau Dir Deine Kinder an» .. . Wogenburg a dal megszűntével poharát magasra emelve, az angolokra iszik : — Éljenek a heves angolok ! — Éljenek a hideg angolok ! — kiáltják többen. Ez kellett csak neki. — Meleg angolok ! — felel vissza. — Hideg angolok ! — Nem, meleg, tüzesvérü angolok ! — Ez sok — szól az első sorhajóhadnagy — mondjuk inkább langyos angolok ! ' V „ „ — Nem engedek a tüzből egy szikrát sem ! — kiált a főnökére az «Untergebener». Ah hát ti nem láttátok — kiáltja szónokolva — azt a nagy tüzszikrákból kirakott csillagot, melyet az angol nép szegezett fel az égboltra királynőjük jubileuma alkalmából! Hát ti nem figyeltétek meg azt a lángoló lelkesedést, melyről e tömör villamosszikrákból összeállított csillag tanúskodott! Avagy nem láttátok-e ti is az embereket ujjongva egymás nyakába borulni! Nem láttátok ? Hisz gyermek gyermeket, ifjú hajadont és férfiak hölgyeket ölelve s csókolva fejezték ki lelkesedésüket nagy királynéjuk iránt! Hát lehetnek egy ily nemzet gyermeke' hidegek ? Nem, és ezerszer nem! Oh és a hölgyek ! De kérlek fiam, ne vedd el a poharamat, mert még nem vagyok abban az állapotban, a melyben te már az úszni nem tudó legénységet egyszerűen a vízbe dobatod és csak azután kiáltod utánuk, hogy miképp csinálják a tempókat! — Add vissza a poharamat! Úgy, köszönöm ! Jó fiú vagy ! Ah igaz az angol hölgyek ! Kedveseim, nem birom tovább magamba fojtani a titkot, üljelek le, hogy hányát ne essetek : én vőlegény vagyok ! — Megbolondultál ! — kiáltja az első tiszt. — Nem kedves öregem, nem bolondultam meg, csak megtaláltam a boldogságomat! Azt a boldogságot, melynek nagyságát ti nem foghatjátok fel. Megismertem azt a szerelmet, mely oly egyszerű mint a Miatyánk és mégis oly titokzatos és érthetetlen, mint a kadét előtt a nautika ! Oh, én szeretem, én imádom őt! — De hát kit szeretsz te ? És hogy hívják őt? — A nevét kérditek ? A neve . . . Oh te vén Szent István torony ! A nevét magam sem tudom! Corpo di — erre nem is gondoltam! Barátaim fogjatok meg, mert képes vagyok a fedélzetre rohanva a tengerbe ugrani és visszauszniPortsmauthba 1 Rohanni készül, de visszatartják. Kis szünet múlva megszólal: — Hol is vagyunk most ? Mit, az Atlanti Óceánon 200 mrfnyire Portsmauthtól! Ah, akkor köszönöm, hogy visszatartottatok ! Hirtelen az előtte álló első sorhajóhadnagyra néz és nevetve vállaira teszi kezeit: — Nini öregem, hisz te tántorogsz ! — Nem én fiam — feleli ez kissé nehézkesen — csak a hajó mozog. — Nem, te mozogsz öregem! De üljetek vissza helyeitekre, majd elmesélem e furcsa történetet. Poharaikat megtöltve egymással kocintanak. — Prosit! — Prosit! — Tehát — kezdi elbeszélését Wogenburg — az angol királynő jubileuma napján befüttettem egy gőzcsónakot, hogy Portsmauthba mehessek. A nap az“égen ragyogott bár, a szél sem lehetett 1 ll2 foknál erősebb, de azért a nyitott kikötőben a tenger meglehetősen hullámzott. Épp dagály volt. .. — Prosit! — Prosit 1. .. és igy a magas vízállás egészen eltakarta a Viktoria móló fahidját, miért is nem tartottam tanácsosnak ottr kikötni. Elhatároztam tehát, hogy egy kedvezőbb helyen ... — Prosit! — Prosit kedves barátaim ! ... kötök ki. A A yachtok és torpedónaszádok tömkelegéből szeV L.
