Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-10 / 37. szám

— Színház. Sok üres ház után végre múlt vasárnap Rákosy Jenő * Télen* című népszínművére telt ház következett. Színészeink a tikkasztó melegben is pompás jó kedvvel játszottak. Mikló- syné, Tury Mariska, Miklósy, Püspöky Rózsi kaptak legtöbb tapsot; egyes jeleneteknél és a felvonások végén zugó taps hangzott föl, amit színészeink pompás játékukért meg is érdemeltek. — Hétfőn az «Arany lakodalmat* ismételték ; kedden a *Suhanc*-ot adták igen szép sikerrel; szerdán cPetőfi*, « Borka éz Bicskái és < Gyurkovies mama férjhez megy> cimü 3 egyfelvonásos darab került színre, melyek közül a két elsőben Miklósy Gábor, a társulat kiváló tehetségű színésze excellált, ő a társulat oszlopa, s méltó pártnere neje, ki csinos megjelenésével, természetes játékával és szép hangjával mindig hatást kelt. Csütörtökön «Stern lzsá-t kot adták, pénteken «Gyimesi vadvirági-ot, tegnap pedig a «Vigécekeli, mindhármat tetszéssel. Ma játszanak utoljára s tőlönk Kunhegyesre távoznak, hol talán nagyobb pártolásban részesülnek. Utóbb, — a helyárak leszállítása után, nálunk is többen látogatták az előadásokat, melyek mindig elfogadhatók voltak. Határozottan állíthatjuk, hogy jó társulat, élvezhető előadásokat produkált s méltó arra, hogy a közönség támogassa. — Osszjátékuk mindig gondos volt; szép tehetségű színészek vannak köztük, kik derekasan megállják helyüket. — Miklósyné, Ihuiy Mariska, Püspöky Rózsa, Székely Janka, Miklósy, Tábori, Csiszér, Szaday s maga az igazgató is nagyobb társulatnál is bevállnának s mindig képesek biztosítani a sikert; jó emléket hagynak hátra, s kívánjuk, hogy máshol jobban boldoguljanak.

— Uj kaszinói tagok. A szegzárdi kaszinó múlt kedden tartott választmányi ülésén tagokul fölvétettek: Jásek Sándor közigazgatási fogalmazó gyakornok, Vogler Alajos nyug. huszárőrnagy, Szabó József ref. tanító, Kramer Vilmos könyv- kereskedő, Kilián Ottó városi állatorvos, dr. Krön Ferenc ügyvédjelölt és Vargha Ferenc főgimnáziumi tanár.

— Árlejtés a vármegyénél. A vármegyei házi szükségletekre vonatkozó árlejtés múlt szerdán tartatott meg a következő eredménynyel: a posztó- nemüek szállítását az első besztercei posztógyár nyerte el; a ruházati mellékcikkeket részben Krön Salamon és fia, részben Pirnitzer József és fiai cég; a gombokat, zsinegeket, kőnyomdai cikkeket, gyertaszállitást Ferdinánd Antal, a zsinórzati munkákat Fehér József, az irodaszereket és a kőnyomdai szerek egy részét Dona Döme és társa, a tüzifa- szállitást Leicht Lajos, a lábbeli készítést Boday Gusztáv, a ruhavarrási munkákat Benczerits Fe- renk, mint legelőnyösebb ajánlatot tevők nyerték el. Bundabélésre, sapkákra és kellékeire ajánlat nem érkezett be. A petróleum szállításra vonatkozó határozat függőben hagyatott.

— Tanítói korpótlék. A közoktatásügyi miniszter Hatz József bonyhádi ág. ev. és Csankó Géza bátai, Glajez Pál nagyszokolyi ev. ref. tanítóknak ötödéves korpótlékát államsegélyként utalványozta.

— Előkészületek a kötelező korona-érték számításra. Ismeretes, hogy 1900. január elsején életbelép a kötelező koronaérték-számitás. Erre való tekintettel most valamenyi minisztérium rendeleteket intézett alan'as hivatalaihoz, hogy összes számadásaikban és könyveikben a számadás vagy könyvelés tárgyát képező értékeket az eddig használt «ausztriai értékű» forint és krajcár helyett korona és fillér, a rövidített frt és kr helyett pedig k. és f. megjelölésekkel és pedig a forintot két korona, a krajcárt pedig két fillér értékkel számítva tüntessék ki. Minden díjtételt és árszabályt (fizetés, napidij, fuvardij, végrehajtási, szakértői és egyéb dijak), melyek érvényben vannak, tiszta koronaértékre számítsák át. A még rendelkezésre álló nyomtatványokat teljesen el kell használni a hivataloknak, azonban használat alkalmával az eddigi ausztriai értéket vörös tintával korona-értékre kell kijavítani. Egyáltalán utasítják a minisztériumok az alantas hivatalokat, hogy a korona-értékszámitás életbeléptetésétől kezdve szigorúan ügyeljenek arra, hogy minden nyomtatványon és ügyben csakis a koronaérték nyerjen kifejezést.

1899. szeptember 10.

— A papi szent gyakorlatok befejezése.

A most megtartott papi lelki gyakorlatok lefolyásáról pótlólag érdekes részleteket közöl a «Pécsi Közlöny.» A tudósítás kiemeli Rosthy Kálmán, Ap- ponyi Albert gróf volt tanárának, a Jézus-társáság tagjának lángszavu, magasröptű magyar szónoklatait, a ki búcsúzóul a szemekbe könyeket fakasztott azon kijelentésével, hogy mint Tolnamegye egyik kerületének tiszteletbeli tagja, valahányszor egy-egy pécsmegyei pap haláláról értesült, nem mulasztotta el érte a szent misét bemutatni — és kérte paptársait, hogy ha meghallják, hogy a szegény Rosty befejezte élte pályáját, ő érte is mondjanak egy szent misét. Nem kell mondani, hogy minden szív önként súgta: fakturi, A másik mozzanat, melyről a szóban lévő tudósítás megemlékezik, arról szól, hogy Helyey Sámuel püspök az éjjeli nyugvást kivéve, az egész három napot szeretett papjai körében, a szemináriumi magányban tölté, példás buzgalommal járva elől. Első volt úgyszólván, korán reggel, a kápolnává átalakított díszteremben — ő mutatta be naponta a szent áldozatot és végül ő áldoztatta meg papjait és adta az Oltáriszentséggel az áldást; végül szeretetlako- mára hívta meg itt maradott lelki gyermekeit. És ez alkalommal figyelemre méltó nyilatkozatot tőn. Arra kérte papjait, hogy a mint a szent gyakorlatokat vezető lelki atya fölhívta a papságot, hogy az eucharisztikus papi egyesületbe lépjenek be, ő is ajánlja ugyanezt — de egyúttal óhajtja, hogy a századvégi jubileum idején tartsák nyitva napközben a templomokat, hogy a nép is meglátogathassa Urát az Istent ott, kérve erőt és áldást. És hogy aggodalomra ne adjon ez okot, készíttessenek jól elzárt korlátot, szélfogót, hogy a nép imádhassa a Legszentebbet, a nélkül, hogy beljebb hatoljon a templomba. Némely helyen valószínűleg egy-két szegény öreget alkalmaz a lelkész, ki megóvja a szentegyházat, hogy baj ne történjék.

— Halálozás. Mika István magyar állami vasúti mérnök, a dombóvári fütőház főnöke augusz- tás 28-án szivszélhüdés következtében hirtelen meghalt.

— Tüzek a vidéken. Lápafőn nagy tűz volt e hét elején. Bajé Sándor földjén gyulladt ki egy kazal, melyről a tűz Bognár József, Kovács Pál és Finta Zsifko kazlaira is áthatolt s mind porrá égette azokat. A kár kilencszáz forintot tesz ki. — Várotig községben egymásután két tűz is volt. Ek- lics György birtokán volt az első, mely elpusztított egy kazal szalmát s a cséplőgépet is elégette. Másnap Kovák Jánosnak égett le egy 40 keresztből álló buzaasztagja. A két tűz által okozott kár ezer forintot tesz ki. — Kártya községben Vark Péter birtokán volt tűz a minap. A leégett házakat itt úgy gyújtották fel, hogy azonban ki, azt a vizsgálat eddig nem tudta megállapitani. — Felső- Ireghen Mizser János telkén egy pajta gyuladt ki a napokban. — Varasdon Müller Henriknek a háza égett le s végül Medinán Apponyi Géza gróf birtokán kisebb kazaltüz volt. E tüzek keletkezési oka még eddig ismeretlen.

— Miből ól Kossuth Ferenc ? Erre a fogós kérdésre egy szellemes úriember a következőleg felelt : Kossuth Lajos született 1802-ben, meghalt 1894-ben; ez a két szám összevéve 3696; minthogy Kossuthnak két fia van, a fentebbi összeg elosztva kettővel, mindegyiknek és igy Kossuth Ferencnek is marad 1848. S csakugyan Kossuth Ferenc az «1848 »-ból éldegél.

— Gyümölcsszálliió waggonok az államvasutaknál. A gyümölcstermeléssel foglalkozó közönség részéről állandóan fölhangzott a panasz, hogy terméseiket bármily óvatossággal csomagolják be, mire azok rendeltetési helyükre érnek, nagy részük hasznavehetetlenné lesz. Ezek arányában természetesen a káruk is növekedett. A sok panasz eljutott Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszterhez is, a ki most egy kecskeméti tanár tervei szerint gyümöcs és szöllő szállítására alkalmas vasúti kocsikat készíttet. A máv. gépgyárában több ily waggon készült el, a melyeket a közeli napokban próbálnak ki.

— Körözés. A szegzárdi törvényszék Kagy Endre Lázár, 33 éves volt kórházi fűtőt, csalás vétsége miatt országosan körözteti, mert időközben a büntetés elől ismeretlen helyre távozott.

TOLNAVARMEGVE.

5.

— Fogműves és fogtechnikus. Az aranyműves olyan nagy ur, hogy néhol művészetté emelte a mesterségét. Hanem azért sohasem jutott eszébe, hogy az aranymüvész nevet vegye fel. Az a sok kis müfogász azonban, a ki eddig hat hétig furta- faragta az olyan fogat, a melyet egy perc alatt ki lehetett volna huzni, sohasem fért meg a bőrébe s tudományos grádust szimulált. Odaírta a hatöles táblájára: Dt. N. N. fogorvos. A D betű igen nagy volt, a t betű igen kicsiny s a kinek nem volt elég éles a szeme az ilyenféle svindlihez, az bátran doktor N. N. urat sejtett a fogműves urban. A fogorvosok már évekkel ezelőtt hajszát indítottak ez ellen a visszaélés ellen s sikerült is nekik egyi- ket-másikat kuruzslás címén megbüntettetni, hanem azért nagyjában minden úgy maradt, a hogy régen volt s az ál-fogorvosok továbbra is kínozták az emberiséget. Most végre a belügyminiszter is megsokalta a dolgot s elrendelte, hogy ezentúl a ki nem igazi doktor, az ne merjen sem fogat huzni, sem fogat tömni, hanem maradjon meg a maga mesterségénél s csináljon álfogakat. A Dt. címet pedig ezentúl nem szabad a fogtechnikusoknak használni, hanem a rikító cégtáblára csakis a nevét s ezt a szót szabad írni: fogműves. A ki ez ellen a szigorú rendelet ellen vét, annak most már majd a hatóság huzza, ha nem is a fogát, de legalább az üstökét.

— Leszállás a vonatokról. A magyar államvasutak igazgatósága elrendelte, hogy oly állomásokon, melyeken egyes vonatok csak felszálló utasok részére állanak meg, ily vonatokról leszállani — feltéve, hogy ezek a vonatok felszálló utasok végett különben is megállanak — csak oly menet- igazolványnyal szabad, melyek legalább is az ily állomásokon tulfekvő állomásra szólanak. Ellenben csupán az illető állomásra szóló jegyekkel leszállani nem szabad, a minthogy ilyen vonatokhoz az illető állomásra jegyet sem szabad kiadni.

— Bátai hir. Decsi Anna hátai születésű nő vadházasságban élt Varga János Iancsuki lakossal. Ezt az állapotát arra használta fel, hogy a napokban elment Mohácsra és bevásárolt Skodnitz Mór divatáru-kereskedő üzletében Varga János nevére 110 frt értékű kelméket, ezután pedig megszökött. A mohácsi csendőrség a csaló nőt Bátán kinyomozta, letartóztatta és átkisérte a mohácsi kir. járásbírósághoz. A kelmék még mind Decsi Anna birtokában voltak.

— Minek adjam a fiamat. Sok apa gondolkozik most, az iskolai év kezdete előtt ezen a kérdésen. Ezeknek az apáknak figyelmébe ajánljuk a következő kis mesét, a melyet egy angol újság közöl. Egy úriember egyszer azon törte a fejét, hogy milyen pályára adja a fiát. Fogta magát, s asztalára tett egy üveg pálinkát, egy aranyat, meg egy bibliát. Úgy gondolkozott, hogy ha a gyermek a bibliát választja, papnak adja; ha az arany után nyúl, kereskedőt csinál belőle; ha a pálinka iránt

I érdeklődik, akkor semminő pályára se adja, úgyis csavargó lesz belőle. Behívta a fiút. A csemete bejött, nagyot húzott a pálinkás üvegből, zsebre- vágta az aranyat, hóna alá csapta a bibliát és fü- työrészve távozott. Apja örömmel csapta össze kezeit és igy szólt:

— A gyerekből kitűnő ügyvéd lesz 1 Mindent elvesz . . .

— Eltűnt asszony. Skrtbeni Károlyné szül. Visi Erzsébet simotitornyai születésű, 49 éves asz- szony újpesti lakásáról még julius 27-én nyomtalanul eltűnt s hozzátartozói sehol sem találták meg. Most a fővárosi rendőrkapitányság körözteti.

— A «Magyarok története,» (kapcsolatban a világtörténet főbb eseményeivel) cimü népiskolai tankönyv, melyet Horváth Ignác szegzárdi tanító irt, s több iskolában közhasználatban van, a napokban éri 11-ik kiadását. A mű tulajdonjogát Kramer Vilmos szegzárdi könyvkiadó vette meg, s nála is kapható kizárólag. Ára 50 fillér.

— Az országút és a jó falusiak. Minden intézménynek meg van a maga fény- és árnyoldala. E régi igazság mellett bizonyit a tóföi asszony eszejárása is. Most, hogy országutat kapott Tófő, összeköttetést nyert Bonyháddal, Szászvárral, Má- gocscsal, Sásddal, szóval az egész nagyvilággal, a mi közlekedési és közgazdasági tekintetben nem éppen megvetendő előny : Tofó, ez a kis eldugott község a Hegyháton, egyszerre kibontakozott a névtelenség homályából s kezd szerepelni. Az országút kiemelte a névtelen községek sorából. Örülnek is neki a falu népei, de azért ennek az országúinak is meg van a maga hátránya. A község érdemes birájának tisztes felesége, a mikor előtte méltatták az országút nagy jelentőségét és kiváló előnyeit, mosolyogva válaszolt:

— igaz, igaz, hogy sokat ér az országút; csakhogy az is igaz, hogy most a köves utón — még egyszer annyi «pácsker> kopik, mint az előtt kopott.