Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-03 / 36. szám

TOLNAVÁRMEGYE

POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő :

Dr. LEOPOLD KÖRÍTÉS. SZÉKELY FERENC.

IX. évfolyam. 36. szám. Szegzárd, 1899. szeptember 3.

Előfizetési ár:

Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára

6 frt 3 •

I

kr.

50

12

Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kiviil elfogad lvrammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon.

Kéziratok vissza nem adatnak.

A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők.

Hirdetések mérsékeljen megállapított árszabály szerint számíttatnak.

Baja—Bátaszék.

Méltó elkeseredés és csüggedés fog el bennünket, a midőn a kereskedelmi minisz- , temek a baja—bátaszéki vasúti összeköttetés tárgyában Pécs szab. kir. város törvényhatóságához intézett alábbi leiratát olvassuk.

Minden ellenkező híresztelés dacára, úgy látszik, hogy a baja—bátaszéki vasúti összeköttetés megvalósítására belá.thatlan időkig alig lehet némi reménységünk.

Egy ideig azt hittük, hogy a 100 milliós vasúti beruházási kölcsön keretében kerül megoldásra ezen nagyfontosságu, az ország tekintélyes részében s jelentékeny népessége által sajnosán nélkülözött dunai áthidalásnak kérdése, azonban ezen várakozásunkban is csalódtunk.

Azóta is minduntalan kerültek forgalomba olyan hírek, a melyek azzal foglalkoztak, hogy a hídépítési tervek minő előrehaladott stádiumba jutottak már, évről-évre azt olvastuk, hogy ezen célra az állami költségvetésben már bizonyos megfelelő ösz- szeg lesz előirányozva, de mindez nem történt meg, s ma is ott tartunk ezen kérdésben, a hol állottunk évtizedek előtt.

Pécs szab. kir. város a baja—bátaszéki híddal kapcsolatosan létesítendő bátaszék— pécsi vasút előmunkálataira kért engedélyt, azonban úgy a volt, mint a jelenlegi kereskedelemügyi miniszter, megtagadta Pécs városának eme bennünket is legközvetlenebbül érrintő. s a mi érdekeinket kiváló mértékben szolgáló kérelmét.

A kérelmet elutasító miniszteri leirat ime igy szól:

Pécs sz. kir. város közönségének.

F. évi február hó 27-én 21/5284. kgy. szám alatt kelt felterjesztésben a közönség a Baja és Bátaszék között létesítendő vasúti összeköttetésre vonatkozó teiv mielőbbi megvalósítását kérelmezve, a Pécs és Bátaszék között vezetendő vasút előmunkálatainak engedélyezése iránti kérelmét azzal újítja meg, hogy a mennyiben hivatali elődöm részéről ez ügyben elfoglalt álláspontot tolltartóm és az engedély megadását szintén mellőzném, elhatározásom okát a közönséggel közöljem.

Tudatom ehhez képest a közönséggel, hogy a baja— bátaszéki összeköttetés megvalósítása, az ezzel kapcsolatos forgalom politikai szempontok fontosságára való tekintettél máskép, mint állami utón nem történhetik s napirendre kerülhet akkor, midőn mindazon forgalmi és pénzügyi elö- faltételek rendelkezésre fognak állani, melyek nélkül ezen Összeköttetés létesítését a kormányzati teendők sorába fölvenni nem leket.

Tekintve, hogy a bátaszék—pécsi vonal építése az előbb jelzett összeköttetés szük- ségkégeni kiegészítő része s e vonal építésének korábbi végrehajtása jelentőséggel nem bírna, ennélfogva magamnak kell föntartanom annak az időpontnak a megválasztását, midőn a szóban forgó ösz- szes vasúti kérdések együttesen, vagy programmszerü egymásutánban megvaló- sitandók lesznek.

Budapesten, 1899. julius hó 14-én.

Hegedűs.

Világosan kitűnik a leiratból, hogy a baja—bátaszéki vasúti összeköttetés létesítésének kérdése a kormányzati teendők különben gazdag munkaprograminjába ez idő- szerint még nincsen felvéve, mert hiányoznak annak megvalósításához szükséges «-forgalmi és pénzügyi» előfeltételek.

A forgalmi előfeltételek tudomásunk szerint nem ütköznek olyan természetű akadályokba, melyeknek leküzdése elháríthatatlan volna. Sőt azt'hisszük, hogy ezen tekintetek is nagyrészben a kérdés financiális részével állanak a legszorosabb összefüggésben.

Igaz, hogy 6—8 millió forint jelentékeny összeget képvisel állami háztartásunk keretében, de viszont, a midőn egy olyan kérdés megvalósításáról van szó, a mely az ország jelentékeny részének és több mill# lakosának közszükségletit képezi, nemcsak kereskedelmi és forgalmi, hanem szociális és közgazdasági szempontból is, a midőn figyelembe vesszük, hogy azon érdekeltség, mely sóvárogva várja ezen vasúti összeköttetést, eddigelé is mindenkor mostoha elbánásban részesült, a mikor állami kedvez-. ményekről vagy állami segélynyújtásról volt szó, — akkor egy ilyen életbevágó kérdésnél 6—8 millió forint, több évekre beosztva, egy fiél milliárdot túlhaladó állami évi költségvetés keretében nem az az összeg, amelynek előteremtése az ügynek komoly méltatása és némi jóakarat mellett elodázhatatlan akadályokba ütközhetnék.

Magának a kérdésnek messze menő jelentőségét már számos alkalommal kifejtettük és minden oldalról megvilágítottuk e lapok hasábjain, de megtették azt már az arra leghivatottabb tényezők is, az érdekelt törvényhatóságok, a kolozsvári, temesvári, szegedi, pécsi, eszéki stb. kereskedelmi s iparkamarák kérvényező és sürgető feliratai, valamint legutóbb behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel azon emlékirat, melyet egy év előtt nyújtottak át a Baja városában megindult mozgalom vezetői az illetékes köröknek.

Fájdalom a sajtónak, a vármegyéknek, városoknak, kamaráknak fölterjesztései, emlékiratai, úgy a társadalmi tényezők mozgalma, a monstre deputációk stb., mint a tények igazolják, ez ideig hiábavalóknak bizonyultak.

Azonban még sem szabad feladnunk reménységünket, s nem szabad lemondanunk a harcról, hanem résen állva, törhetetlen kitartással és megalkuvást nem ismerő odaadással kell továbbra is szolgálnunk igaz ügyünket, hogy végre célt érjünk.

Ha az állam bőkezűséggel bocsátja a fővárosnak rendelkezésére azokat a milliókat, a melyeket az egymás után készülő nagyszerű budapesti dunai hidak költségei fölemésztenek, mely költségekben benne vannak a mi filléreink is, — ezek a milliók pedig inkább kényelmi és fényüzési igények kielégítésére szolgálnak, mint a valódi közszükségletnek és közérdeknek — akkor nem érhetjük be azzal és nem fogadhatjuk közönynyel azt, hogy »a forgalmi és pénzügyi előfeltételek» hiánya legyen az az akadály, a mely az Alföld és dunántúli lakosság nagy részének anyagi érdekeit mélyen és legközvetlenebbül érintő, évtizedek óta keservesen nélkülözött vasúti összeköttetés létesit- hetésétől bennünket, ezt a fillokszeravész s egyéb sorscsapás által közgazdaságilag annyira sújtott vidéket, megfoszszon.

Hegedűs miniszter egyik kitűnősége és legkiválóbb alakja a mostani kormánynak, nem hisszük, nem hihetjük, hogy igazságos ügyünket minden részletében megismerve s ennek a nagy érdekeltségnek közgazdasági bajait felismerve, egy ujabbi, az összes érdekelt tényezők közreműködésével megindítandó akció esetén, a baja—bálaszéki vasúti összeköttetés létesítésétől elzárkóznék.

Vegyék ez ügyet a már hivatkozott körökön kívül az érdekelt vármegyék és városok összes országgyűlési képviselői a kezükbe, lépjenek sorompóba már az ország- gyűlés legközelebbi ülésszaka alkalmával és kellő utánjárássá-, összetartás és erőkifejtés mellett nem maradhat el a siker.

Egy uj iparág vármegyénkben.

Némedi, 1899. augusztus 29.

Igen tisztelt szerkesztő ur!

Hegedűs Sándor jeles miniszterünk, miniszteri székének elfoglalásakor a parlamentben adta ki azt a jelszót, hogy fejlesszük, pártoljuk a hazai ipart és teremtsünk hazai ipart.

Ez a jelszó azóta nemcsak egyesek, de testületek, városok, ezrek és ezrek ajkán viszhangra talált és lázasnak nevezhető az az igyekezet, a melyet azóta minden irányban kifejtettünk, csak azóta tudjuk, — mióta jeles miniszterünk az első impulzust megadta, hogy mennyi és mily nagyszerű iparkészitményünk van, melyeknek fejlesztésével a külföldi iparcikkeket teljesen kiszoríthatnánk.

Sok, nagyon sokféle háziipart ismerünk szép hazánkban, de a melyről pár sorban megemlékezni akarok, ilyen csak egy van : a némedii iutyi.