Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-22 / 4. szám

— A vöröskereszt-egylet megbízottja. A

magyar szent korona országai vöröskereszt-egyletének elnöke, Lajos Győző főherceg ur ő császári és királyi fensége mint védnökhelyettes magas hozzájárulásával felső-eőri Padi József uradalmi felügyelőt, a dombóvári vöröskereszt íiókegyesület elnökét, az egyesület megbízottjává nevezte ki oly rendeltetéssel, hogy mozgósítás esetén a dombóvári betegállománynál teend szolgálatot.

— Angyal kellett az égnek. Hoffmann Sándor szegzárdi urad. főerdészt és nejét súlyos csapás érte, legfiatalabb kis leányuk elhunytával. A kis Jolánka még csak 3 hónapot élt s már is itt hagyta bánatos szüleit. Az ártatlan kis lélek elhunytéról szülei a következő gyászjelentést adták ki: «Hoffmann Sándor m. kir. közalap, iőerdész és neje született Mialovich Ludmilla mint szülők, valamint Etelka, Editke, Erzsiké és Lajos mint testvérek, mély fájdalommal jelentik forrón szeretett leánykájuk, illetve testvérüknek Jolánkának folyó hó 14-én életének 3-ik hónapjában történt elhunytét. A korán elköltözött kedves gyermek tetemei folyó hó 15-én délutáni fél 4 órakor fognak a r. k. szertartás szerint beszenteltetni és a felső temetőben nyugalomra helyeztetni. Szegzárd, 1899. január hó 14-én. Az ég angyalai őrködjenek csendes álma felett!» Temetésén őszinte nagy részvét nyilvánult; nagyon sokan fejezték ki mély részvétüket a gyászoló szülők előtt.

— Tolnamegyei öngyilkos Chinaban címmel lapunk múlt számában megemlékeztünk arról, hogy a belügyminiszter vármegyénkhez leiratot intézett a Bangkogban öngyilkossá lett br. B o h u s Ignác hozzátartozóinak fölkeresése végett, mert a bangkoki osztrák-magyar konzulátus jelentése szerint az illető 1858-ban Duna-Földváron született. A csak nemrég báróságra emelt Züzézzy-család az öngyilkost nem ismeri és tudomása egyáltalán nincs arról, hogy a család egyik tagja kivándorolt volna. A A «Pesti Napló» szerint azonban sejtik, ki az öngyilkos. Gróf Zichy Jenő ugyanis sokat beszélt róla, mikor ázsiai útjáról hazaérkezett. Az öngyilkos tisztiszolga volt itt Magyarországban, urát meglopta és minthogy félt a büntetéstől, báró Bohus Ignác névre hamisított okmányokkal megszökött. Végig csalta fél Kínát, mig végre leleplezték. Vadászatra hívták és nagy csodálkozással látták, hogy az egykori lovastiszt nem tudja megülni a lovat. Úgy látszik, ekkor odébb állott Sziámba és jobb hiján vasúti bakter lett. Különben a katonai sematizmusoknak sem régibb, sem újabb kiadásaiban Bohus Ignác főhadnagy nem fordul elő. A vármegyénkhez leküldött konzulátusi iratokból kitűnik, hogy az illető ellen a vasúti munkások többször panaszt emeltek kegyetlenkedései miatt s azért a vasúti igazgató megintette, hogy többé olyanokat ne kövessen el. Ép azért, midőn a várostól messze fekvő sátrában múlt évi augusztus 19-én reggel vérbe borulva és elalélva találták, kezdetben azt hitték, hogy a munkások boszuból gyilkolták meg. Az orvosi és hatósági vizsgálat és több tanúnak kihallgatása, de a helyszíni körülmények is igazolták, hogy az illető saját kezével ejtette magán a halálos sebeket, jobb halántékán és üterén; gondos orvosi ápolás alá vették, de nem sikerült megmenteni az életnek, mert három napi szenvedés után meghalt. Némi pénz maradt utána hagyatékul s ennek fölvétele végett keresik hozzátartozóit, de úgy látszik, hogy a messze idegenbe bujdosott embernek még kilétét is bajos lesz megállapítani.

— Szilencium. Ilyenkor, mikor a vadászat lassankint végéhez közeledik, azt mondja a vadászember, hogy beállt a szilencium ! A szóló vadászatok és vizslászatok már bevégződtek s csakis a társas hajszák járják még. Pedig kár ilyenkor háborgatni a nyulakat, mert a gyönge, hó nélkül való téli időben, mint az idei, sokkal korábban hódol a családi életnek, mint normális téli időjáráskor. Egyébként, hol az állomány megengedi, s friss hóesések vannak, még nehány igen szép vadászmulatságra adhatnak alkalmat. A fácán, túzok még mindig puska elé való, úgyszintén a sörlevad is, de az őzbakra e hónap 15-étől kezdve tilos a puskázás. És igy a vadászokra nézve csakugyan beállt a szilencium. Vizivadra ugyan puskázhat még, a kinek kedve tartja, de ilyenkor már alig szerez élvezetet a legszenvedélyesebb vadásznak is a be nem fagyott vizek körül való, többnyire meddő ólálkodás. Egy szórakozása marad még a vadásznak, s a ki szereti és teheti : csendes szép napokon az ithuzással próbálkozhatik meg hőólyvckre, karvalyokra és más ragadozó madarakra, mert e hónapban már a rablomadár-féle elég hevesen és tartósan csap a sárgaszemü álomfilkóra. És ez kárpótolja némiképp az általános szilenciumot.

— Párbaj-COdex. Ezúttal nem Clair Hugó könyvéről lészen szó, hanem a nagydoroghi nagykorcsmáról. Vigan mulattak a nagydoroghi legények és mikor már a bor a fejükbe szállott, egymáson akarták erejük nagyságát megmérni. Két suhanc fegyver helyett boros üveget vett a kezébe és azzal csapdosták a terceket, quartokat egymáshoz, harcképtelenségig. És csakugyan, a harc beálltával véresen hagyta el mindkettőjük a csatateret, csakhogy a korcsmáros itta meg az árát, mert a párbajozó vitézek holmi aprópénzt is elemeitek.

4.

_________^__________________.

TOLN

AVÁRMEGYE.

— Kivételes nősülési engedélyek. A honvédelmi miniszter a védkötelezettség fentartása mellett kivételes nősülési engedélyt adott: Till Lajos czikói, Jung Gáspár zombai, Obendorf János kismányoki, Kinppel György lengyeli, Takaró István bátai, ifj. Fülöp János zombai, Milákovics Lázár deagi, Ruska György tótkeszii, Tobak Imre bedeghi, ifj. Schönfeld Péter felsőnánai, Stein János kétyi, ifj. Kauch János hidegkúti, Taba Benő gerjeni, Tigelmann János závodi, Müller István kisvejkei, Ulrich János tolnai, Rapp Mihály kakasdi, Epl Jakab teveli, Balassa Ferenc gyulajováncai, ifj. Tolnay Sándor ma. docsai, ifj. Reisz János cikói és Weisz János kétyi lakosoknak.

— Gazdasági cselédek és munkások meg- jutalmazása. A földmivelésügyi m. kir. miniszter a hosszabb időt egy helyben töltött gazdasági cselédek és munkások példás hűségét, szorgalmas munkálkodását, derék, becsületes viselkedését dicsérettel és elismeréssel méltányolván : Csákóvári András Simonmajor, Kulcsár István Kajdacs, Feuerbach György Kis-Vejke, Péter János Uzd-Borjád, Német Mihály Ozora, Jónás Mihály Kurd, Lengyel József Simonmajor, Tomolik János Bölcske, Szabó Mihály Döri-Patlan, Rácz József Simontornya, Pap János Szemcse-Csehi, Barka József Kis-Konda, gazdasági cselédeket pénzbeli jutalomban részesítette s részükre elismerő okiratot adott ki.

— Névváltoztatások. Schwarcz Samu tamásii illetőségű, bajai lakos vezetéknevét belügyminiszteri engedélylyel «Sugár»-ra, Schiszler Adám szed- resi vasúti pályaőr pedig «lálasi»-VA. változtatta.

— Utonallás. Múlt szerdán este 5l/a órakor Szegzárdon, a Széchenyi-utcában, a Mayer-féle ház előtt a járókelőket néhány vitéz «pógárlegény» minden ok nélkül megtámadta és utóbb már hagyományos fegyverükkel, a bicskával fenyegették az utjukba kerülő s gyanútlanul haladó embereket. Néhányan a közeli boltokba menekültek a garázda hősök elől, kik közül egy-kettőt felismertek s igy másnap a csendőröknek sikerült őket összefogni s most el fogják nyerni hősieskedésük méltó jutaL mát. Az elvetemült utonállók a szegzárdi tambura- banda tagjai, kik — úgy látszik -- a közönséget akarták megtáncoltatni, de ezentúl ők fognak táncolni, a mint nekik muzsikálnak.

— Vidéki hírlapirodalom. A «Siklós és Vidékének» eddig Rédei Károly polgári iskolai tanár volt a felelős szerkesztője. A vasárnapi számmal a lap felelős szerkesztését Hiding Károly dr. ügyvéd, dr. Hiding Ádám szegzárdi főjegyző öcscse vette át, kinek a volt felelős szerkesztő ezentúl mint főmunkatárs segédkezik.

— Gyanús haláleset. Mózes Péter a.-nyéki idősebb polgárember, a napokban vacsora után rosz- szul lett s a mérgezés tünetei között néhány óra múlva meghalt. Gyanús családi körülményei és viszályai miatt hatósági vizsgálatot tartottak s az esetet töljelentették a törvényszéknek.

— Zongorázókat érdekli, hogy Szegzárdon tartózkodik jelenleg Unger Endre zongorahangoló; lakásáról felvilágosítást ad lapunk szerkesztősége.

VIDÉK.

Szakály.

Folyó hó 8-án Saáry Ákos szőllőszeti és borászati felügyelő Ur Szakály községben az iskola teremben a szőllőtermelés és borkezelésről mintegy 600 főre menő halgatóság előtt népies előadást tartott. A nép nyelvén előadott rendkívül érdek- feszitő és tanulságos szabad előadása, mig egyrészt a szőllők kipusztulása folytán a kedvüket vesztett, és azok reconstruálásától idegenkedő szőllőműve- lőknél az okszerű telepítés vágyát keltette föl, másrész főleg nagyhatással volt azon gazdákra nézve, akik a fellépett vészek ellenében vagy egyáltalában nem, vagy pedig nem a megfelelő módon védekeztek. A földmivelési kormány azon nemes intentiója, melylyel népies előadások tartása által a gazdaközönségnél az okszerű gazdálkodás és a mutatkozó szőllőbetegségek elleni rendes védekezés ismertetését tűzte ki feladatául, ezúttal tehát fényesen bevált. Az előadás befejeztével a felügyelő urat a jelen volt hallgató közönség lelkesen megéljenezte és hálás köszönettel vette azon kijelentését, hogy szakelőadását a jövő hó folyamán megismétli.

Bonyhád.

Az alakulófélben levő i völgy ségi jótékonyság egyesület» javára Bonyhádon 1899. évi január hó 14-én táncmulatság rendeztetett, a melynek eredményét oly kérelemmel közlöm, hogy azt becses lapjában is közzétenni szíveskedjék, hogy ezzel a közönség előtt is beszámoljak. Bevétel 266 frt 20 kr, kiadás 85 frt. Maradt tiszta bevétel 181 frt 20 kr. Felülfizettek: Stansics Adrian 4 frt. Perczel Béla 3 frt, Szinger Bálint 3 frt, Schönherr Mihály

2 frt 50 kr, Kun Mór 2 frt 50 kr, Weber György, Juszinger János, Csik József, Hónig Albert, Bruck- mann János 2 —2 frt, Geiger Gyula 1 frt 50 kr, Brandeisz Ferenc 1 frt 50 kr, Horváth György, Marhauser Imre, Rózsa Lajos, Ugrósdy Aladár, Hirschmann Ferenc, Schaadt Gyula, Hirschmann Henrik, Köhler Mihály, N. N., Hoff Henrik, Gyalog István, Dr. Müller János, Dr. Jozgics Jánics, Dr. Tóth Radó, Stern Miksa, Halász Géza, Perszel József, Dr. Kreiner József, Hoffer József, N. N.

1 — 1 frt, Lovászy Gábor, Mayer Gyula, Eichert István, Lunova János, Okolicsányi Béla, Sein Ignác, 50—50 kr, Beke Andor 1 frt, Érmei Adolf, Fleich- mann Lipót, Izsgum F. Károly, Wenhardt Péter 50—50 kr, összesen 54 frt. Jegyeiket megváltották : Takács Károly, O. Schubert Hugó 5—5 frt. Brick Jakab 10 frt, Dr. Papp József 2 frt, Tiringer Vilmos 1 frt 50 kr, Paskesz Mózes 1 frt 50 kr, Kohn Áron, Teppert József, Kis Lajos, Helfenbein Dániel, Fuchsd Vilmos, Fercsák Ferenc 1 — 1 frt összesen 37 forint.

MULATSÁGOK.

A szegzárdi r. kath. ovoda müvészestélye.

A szegzárdi r. k. ovodát és gyermekmenhe- lyet fentartó egyesület egy újabb sikerült estélyéről számolhatunk be. Ezúttal a budapesti művész- vendégek szerepeltetése bizonyult a rendezőség részéről szerencsés gondolatnak, s bizonyos, hogy közönségünknek már régen volt oly műélvezetben része, mint ezúttal, csak kár, hogy városunkból aránylag igen kevesen vettek részt az estélyen. Stark Ludovika kisasszonynak énekéről illik legelőször is beszámolnunk. Művészettel uralkodik a hatalmas mezzo-sopran hanganyag felett; lélegzet- vétele s kiejtése pedig kifogástalan. Legnagyobb sikert mégis a Goldmark-féle «Fülemilé»-vel s egy olasz énekkel érte el. Az Aggházy ur által zongorán és Kladivko ur által hegedűn előadott Goldmark-féle «Suite» két tétele csupa hangulat; a művészek minden legcsekélyebb részletet érvényre juttattak. Aggházy művészete megizmosodott, mióta legutóbb nálunk volt, bár ő már nem a tulajdon- képeni játszásra fekteti a fősulyt; inkább a zeneszerzés és oktatásnak adja már magát. Művei nemcsak az országban, de a külföldön is nagy elterjedtségnek örvendenek. Legnagyobb sikerét saját szerzeményű «Magyar esték» cimü rhapszodiájá- val érte el.

Kladivko Vilmos még egészen fiatal ember s a művészetben már most elért fokot tekintve, igazán nagy jövőt jósolhatunk neki. Mig a Suite és Madrigal-ban a hegedű édes éneke szivünkhöz szólt, addig a Hubay-féle fonódalban s a Csárdajelenetekben a modern hegedűművészet minden rekvizi- tumával kápráztatta szemünket s fülünket. A közönség szűnni nem akaró tapsokkal jutalmazta meg a művészeket, úgy hogy a műsort mindegyikük megtoldotta. A hangverseny bevégzése után a rendezőség pompás virágcsokrot nyújtott át Stark Ludovika kisasszonynak.

Féltizenkettőkor elkezdődött a tánc, melynek csak a reggeli órák vetettek véget. Végre is úgy rémlik előttünk, mintha jobb muzsikálást is hallottunk volna már életünkben annál, mint a melyet a dunafóldvári banda végrehajtott. A táncestélyen jelen voltak :

Asszonyok: Abafy Gyuláné, Bezerédj Pálné, Buday Gyuláné, Borsody Lajosné, Cziráky F'e- rencné, Döry Jenőné, Eichardt Jánosné, Fejős Ká- rolyné, Garay Antalné, Gebhardt Imréné, Komá- romy Gyuláné, özv. Länderer Arthurné, Mayer Jánosné, özv. Müller Jánosné, Rácz Józsefné, Simont- sits Elemérné, özv. Sonnewend Frigyesné, dr. Spá- nyi Leóné, Sztankovánszky Jánosné, Steinecker Ée- rencné, dr. Szabó Gyuláné, Szeghy Sándorné, Te- kus Vilmosáé, Tihanyi Domokosné, Tóth Henrikné, Ujfalusy Lajosné, Vilcsek Sándorné, Wigand Jánosné.

Leányok: Bergmann Ilka, Bogyay Karolin, Döry Margit, Döry Etelka, Eichard Mariska, Etl Crescence, Fejős Émma, Garay nővérek, Gebhardt Mariska, Hoffmann Paula (Troppau), Komáromy Mariska, Lagler Berta, Mayer Gizella, Müller Julia, Schleining Berta, Sztankovánszky Elza, Sztankovánszky Márta, Sztankovánszky Mária-Valéria, Szent- kereszthy Jolán, Triebler Ilma, Ujfalusy Ilonka, Wéber Irénke.

A négyest 24 pár táncolta.

Felül fizettek : Sztankovánszky János 5.. frt, Döry Jenőné 4 frt, Döry Etelka 2 frt, Döry Odöu

2 frt, Simontsits Elemér 4 frt, Bezerédj Pálné 3 frt, Hanzély János 2 frt, Csapó Dániel 7 frt, Antal Ferenc 1 frt. — Jegyüket megváltották: gróf Széchenyi Sándor 5 frt, özv. Theodorovits Lajosné 5 frt, dr. Haidekker Béla 5 Irt, Forster -Zoltán 5 frt. Hoffmann Sándor 4 frt, Döry Pál 10 frt, Zá- nyi György 1 frt, Pártos Zsigmond 3 frt, N. N. 2 frt, Razgha Lajos 2 frt, dr. Kramolin Emil 3 frt, Döry Dénes 3 frt.

1899. január 22.