Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-13 / 33. szám

TOLNAVARWEGYE.

3.

ház fölállítására utasították. Sopron vármegye körlevele értelmében fölirtak az országgyűléshez, hogy törkölybornak készítésétől és behozatalától a kereskedők eltiltassanak s az olaszországi bor behozatala korlátoltassék. A honvéd főreáliskolai alapítványi helyre első sorban Máíhisz Ferencet vette föl a honvédelmi miniszter. A muzeum építése ügyében elhatározták, hogy a culturalapból a már megszavazott 3000 írton felül e célra 5780 forint időközi kamatot szavaznak meg, a belügyi tárcából 40,000, a közoktatásügyi tárcából 20,000 frt államsegélyt kérnek s e végből az illető miniszterekhez a főispán vezetése alatt küldöttséget me- nesztenek; Szegzárd képviselő-testületét pedig ingyenes telek átengedésére kérik fel.

A közös hadseregbeli hadaptódiskolai alapítványi helyre első helyen Kristofek Gézát, második helyen pedig Szentiványi Miklóst ajánlják. A központi járás két szolgabirájának lakbérét 100—100 írttal fölemelni javasolják.

Egyéb községi és magánjellegű ügyek elintézése után a tárgysorozat 125 pontját befejezték s az ülés a főispán éltetése mellett 11 és '/a órakor befejeztetett. Ülés után még Rozmaniis Kálmán letette a főlevéltárnoki esküt, s a főispán a déli vonattal elutazott Szegzárdról.

— A vármegyei muzeum-egyesület múlt hétfőn délután gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt ülést, tartott, melyen részt vettek Wosinsky Mór alelnök, Bodnár István pénztárnok, Székely Ferenc titkár, Kovách Aladár számvizsgáló; a választmány tagjai közül : Boda Vilmos, dr. Fent Ferenc, F'órdős Vilmos, dr. Hitiing Adám, Jeszenszky Ándor, Kovách S. Endre, Kurz Vilmos, Orffy Lajos. Az ülésen elhatározták, hogy az egyesület tagjainak a muzeum ingyenes látogathatása végett 3 évre szóló igazolványokat adnak. Wosinsky Mór alelnök több vétel iránt tett előterjesztést, a mit elfogadtak. A népköltészet termékeinek egybegyűjtését és a dallamoknak gramonofon utján leendő megőrzését elhatározták. Ásatásokra 100 frtot irányoztak elő. A pénzbeszedőnek a beszedett összegek után 5 % jutalékot szavaztak meg.

— Szcnt-István napján a község belterületén való cséplés miatt indított ügy elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. (M. kir. minisztertanács 1899. ápril 5-én hozott határozata.)

— Fegyelmi bírósági határozatokon alapuló marasztalások, valamint a közszolgálati viszonyból eredő tartozások a hivatali illetményeknek és nyugdijaknak az 1881. évi LX, t. c. 54. és 55. § aiban megállapított minimumából is kielégíthetők. (M. kir. belügyminiszter 1899. évi 2709. ein. sz. alatt hozott határozata.)

1899. augusztus 13.

Hirdetmény

A legtöbb adót fizető vármegyei bizottsági tagok 1900. évre kiigazítandó névjegyzékére vonatkozólag a következők tétetnek közhírré :

I.

A névjegyzék kiigazításánál alapul szolgáló adókimutatások az 1886. XXI. t.-c. 25. §-ának rendelkezéséhez képest f. évi szeptember hó i-től szeptember hó 8ig Lőrinczy József várm. alszám- vevő hivatalos helyiségében lesznek közszemlére a hivatalos órák alatt kitéve. A lölszólamlások ezen adókimutatások ellen f. évi szeptember hó 1-től kezdve az igazgató-választmánynak f. évi szeptember hó 9-éré kitűzött ülése napjáig a vármegyei főjegyzőhöz, mint az igazgató-választmány előadójához, az ülések tartama alatt pedig az igazoló választmányhoz is benyújthatók.

II.

Azok részéről, kik ez évben először vannak az adókimutatásokban a legtöbb adótfizetők között kitüntetve az igazoló választmányhoz közvetlenül intézendő beadványban f. évi szeptember hó 9 ig igazolandók ; hogy az 1886. évi XXI. t.-c. 23. §-a e) pontjának megfelelőleg a törvényhatóság területén legalább is két év óta ingatlannal bírnak, vagy ugyanannyi idő óta ittlaknak és adót fizetnek.

III.

Az igazoló választmány állal egybeállitandó névjegyzék az 1886. évi XXI. t.-c. 28. §-a értelmében f. évi szeptember hó 10-én fog a vármegyei levéltári helyiségben közszemlére kitétetni és a vármegye székházának bejáratában levő hirdetési táblán kifüggesztetni.

Szegzárd, 1899. augusztus 7-én.

Az alispán szabadságon

Simontsits Elemér

főjegyző.

Hirdetmény.

A legtöbb adót fizető vármegye bizottsági tagok 1900. évre érvénynyel bírandó névjegyzéke, a vármegye igazoló választmányának folyó évi szeptember hó 9-én d. e. 9—12 óráig és d. u. 2 — 5 óráig nyilvánosan tartandó ülésében fog összeállit- tani, illetőleg kiigazittatni ; s ugyanazon ülések tartama alatt fognak egyszersmind az 1886. évi XXI. t.-c. 25. §-a értelmében a f. évi 18993,/alisp. 899. szám alatt ezzel egyidejűleg közzé tett hirdetmény szerint Lőrinczy József tb. főszámvevo urnái ez évi szeptember hó l étől 8-ig bezárólag betekinthető adókimutatások ellen benyújtható felszólamlások is elintéztetni.

Azok, kik adójuk kétszeres beszámításának kedvezményét a már idézett törvény 26. §. alapján igénybe venni kívánják, kötelesek az ülések tartama alatt az igazoló választmány előtt szóval, vagy írásban jelentkezni, s jogosultságukat igazolni.

A ki nem jelentkezik, vagy jogosultságát igazolni nem képes, az adó kétszeres beszámításának kedvezményétől ez egy alkalomra elesik.

A fentebb már említett f. é. 18993,/alisp. 899. sz. hirdetmény szerint f. évi szeptember hó 10-től közszemlére kiteendő illetve kifüggesztendő névjegyzék ellen, általában a kifüggesztéstől, a törvény 28. §-a értelmében hozandó határozatok ellen pedig a kézbesítéstől számított 15 nap alatt az állandó bíráló választmányhoz intézhető felebbezések az igazoló választmánynál nyújtandók be.

Szegzárdon, 1899. évi augusztus hó 7-én.

Sztankovánszky János

az igazoló választmány elnöke.

Hírek.

— Személyi hir. Gróf Széchenyi Sándor, vármegyénk főispánja a közgyűlés befejezése után Blünbachba utazott zergevadászatokra, melyeken Ferencz Ferdinánd főherceg is részt vesz.

— A pécsi püspök vendégei. Hetyey Sámuel pécsi püspököt sűrűn keresik fel a vendégek a szentlászlói nyaralóban. A napokban Perczel Dezső, a képviselőház elnöke látogatta meg Bonyhádról, hétfőn pedig Eischer Colbrie Ágoston dr.. a bécsi Augustineum intézet prefektusa érkezett oda több napi tartózkodásra.

— Kinevezés. Wágner Andort, ki eddig köz- igazgatási gyakornok volt, — saját kérelmére, a pécsi kir. ítélőtábla elnöke, a szegzárdi kir. törvényszékhez díjtalan joggyakornokká nevezte ki. Hivatali esküjét, folyó hó 14-én, hétfőn teszi le.

— Tiszteletbeli főlevóltárnok. Gróf Széchenyi Sándor vármegyénk főispánja a múlt kedden tartott nyári közgyűlésen Rozmaniis Kálmán allevél- tárnokot, ki már 23 év óta van megyei szolgálatban, kinevezte tiszteletbeli főlevéltárnokká.

— A miniszter elismerése. Báli István si- montornyai, Kiss István felsőnyéki rom. kath. tanítók 40 évi, Búzás István kölesdi ev. ref. tanító pedig 50 évi tanitói működésük után folyó évi szeptember hó l-jével nyugalomba lépnek. A vallás- és közokt. m. kir, miniszter felhatalmazta Tihanyi Domokos tolnavármegyei kir. tanfelügyelőt, hogy nevében, a nevezett tanítóknak ügybuzgó és sikeres működésükért elismerését fejezze ki.

A mint este felé visszamentem szólásomra, számos gazdaemberrel találkoztam, kik mindnyájan nyájasan köszöntek. No, mondám, hiszen minden jól van, elleneim megszeppentek, a nép szívesen lát. Éjjel mintegy tiz óra felé muzsikaszó és kur- jogatás keltett föl álmomból. A pap fiát éltették, mint követet. Kinéztem, ottk nn a ház népe mondja, hogy egész várost itatja a pap. Miután látták az alávalók, hogy semmi rágalomma', semmi gyalá- zással el nem hódíthatják tőlem az embereket, a végsőre vetemedtek, borral és pálinkával vették el a szegény szánakozásra méltó nép eszét, hogy énellenem és igy önönmaga ellen forduljon 1 Az ivás és orditozás egész éjjel tartott.

Másnap korán reggel fölmentem a városházhoz, hogy ott bevárjam a vidékieket, s ha mindnyájan együtt lesznek, a választás előtt igazoljam magamat a rámdobált vádak ellen. Néhány percig állhattam ott magamban, midőn mellettem e szót hallom «szemtelen.» Oda pillantok, ki szólt? hát hát egy tiszteletreméltó individium, ki fiatal korában az apámtól egyszer negyven bankó forintot kért kölcsön, adott is neki. Később tudta meg az apám, hogy a jó madár saját apjától puskát, pisztolyt és lovat lopott s elugrott pusztai betyárnak. Egy ideig betyárkodott, az utón elfogták, s utóbb szabadszállási biró lett és ettől fogva nem a szomszéd határokat, hanem csak születése városát lopta. Ez az ember, ha ugyan embernek nevezhetni, mondta nagy részegen mellettem, hogy «szemtelen.» Meg nem gondoltam, hogy rólam beszél, s mint feléje fordulok, azt mondja : «igen, igen, szemtelen ! mit szemtelenkedik itt ?»

Oda léptem hozzá, s igy szólék;

— Kérem az urat, válogassa a szavakat.

— Nem válogatom meg a szavakat, felelt részegen : hogy mer az ur itt szemtelenkedni ?

— Mégegyszer ismétlem, szólék, válogassa meg a szavakat!

Mire ezt kimor.dtam, azt vettem észre, hogy körülvett egy egész dühöngő részeg csapat. A jel meg volt adva, mindenhonnan tódultak felém, s több, mint száz torok orditá körülöttem :

— Ez az a hazaáruló, ez az akasztófára való muszka spion, aki elakarja adni az országot: szaggasd szét, üsd agyon!

— Megálljatok, polgárok, kiált ék, hagyjalok szólni, hadd igazoljam magamat!

— Nem hagyjuk szólni, agyon ütjük! igy üvöltöttek iszonyú szidalmak, piszkolások, káromkodások közütb Ekkor már a kapu alá toltak; látván, hogy szóhoz nem jutok, kérdém, hol a biró ?

— Én vagyok, mit akar ? — szólt egy vén ember.

— Biró uram, mondám, felelős lesz érte, ha bántanak 1

— A’ leszek, ha lehet, válaszolt a biró ; jöjjön hát föl.

Fölkisért az emeletbe. Ott találkoztam a követválasztási bizottmány elnökével, egy kicsapott nótáriussal, ki a népgyülésen azt nyilatkoztatta, hogy ha a nép agyon nem ver, ő fog agyonlőni.

— Ugyan minek jött ide, hogy mert ide jönni ? — szólt ez, miután a nép úgy föl van ingerülve ön ellen ?

— Ki ingerelte föl ? én-e, vagy önök ? felel- j tem, egyébiránt ez nem kérdés, csak annyit mon- | dók, hogy ön és a biró felelősek értem.

— Ha ebben a pillanatban el nem takarodik ön a városból, felelt a kicsapott nótárius, mi nem kezeskedhetünk életéért !

— így hát nincs mit tennem, szólék, mint távoznom, de arra ügyeljenek, hogy ne csak személyemet ne bántsák, de még csak ne is insultál- janak. Valóban gyönyörű ! igy értelmezik önök a szabadságot ? igy gyalázzák meg önök saját városukat, melynek neve Szabadszállás !

— Az a szabadság, felelt a követválaszlási bizottmány elnöke, a kicsapott nótárius, az a szabadság, hogy a ki nem tetszik a népnek, azt kikergetik a városból.

Ez alatt feljött a pap is, ki fia érdekében huszonnégy akó borral prédikáltatott az éjjel a népnek, s biztatott, hogy ne féljek, nem fognak bántani, csak távozzam.

— Ne féljek ? szólék; hát jöttem volna-e ide, ha félnék !

Lekisértek az udvarra ; a városház előtt még mindig ordított a részeg tömeg. Fegyveres nemzetőrök álltak elő és körülvettek.

— De igy gyalog csak nem utazhatom el, mondám, be kell várnom, mig kocsim megérkezik Szentmiklósról.

— Addig nem várhatunk, szólt a kicsapott nótárius, mindjárt indulnia kell önnek, tovább nem tartóztathatjuk a népet. Majd szerzünk mi kocsit . . . épen ott áil egy készen . . . hajts utánunk kocsis !

S mentem a város végéig, hol szállva voltam, gyalog, körülvéve a fegyveres nemzetőröktől; csak a’ hiányzott, hogy kezemet hátra nem kötötték. Fölrakták holmimat, fölültem feleségemmel, ’s indultunk Szentmiklcsra. Már jó darabig mentünk, midőn rákiáltok a kocsisra ;