Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-30 / 31. szám

1899. julius 30 TOLNAVÁRMEGYE. 3. A nemzet világhírű költőjének emlékét tehát sok benső száll köti mi hozzánk is. Sár-Szent-Lörinczcn szép emlékünnepet tar­tanak a volt gimnáziumi épület előtt, me­lyen, emléktábla jelzi azt, hogy ennek talai közt tanulóskodott egy évig Petőfi. Sántha Károly, jeles költőnk itt szavalja el ma azt a szép költeményét, melyet lapunk tárca rovatában közlünk. Kölesden Kálmán Dezső a pompás tollú iró fog emlékbeszédet mondani az ottani ünnepélyen; ezenkívül megyénk egyéb köz­ségeiben is megemlékeznek a nemzet nagy költőjéről és szabadsághőséről halálának öt­venéves évfordulója alkalmával, csak a me­gye székhelyén, Szegzárdon, feledkeztek meg arról, hogy a kegyeletes megemlékezés ha­zafias adóját lerójják Petőfi szelleme iránt. Pécsett ezúttal is együtt ünnepelnek az országgal. Az ottani nemzeti kaszinó nagy­szabású Petőfi ünnepet rendez, s ezen dr. Váradi Antal, a tolnamegyei születésű, jeles költő elszavalja: »Petőfi visszatér» cimü költeményét. A rendező-bizottság tagjai kö­zött benne van az alispán, polgármester, fő­kapitány, a kaszinó alelnöke, igazgatója, a polgári kaszinó és dalárda elnöke, a ma­gyar lapok szerkesztői. Ilyen szabású ünne­pélyt mi is tarthattunk volna, mert hiszen nekünk is van Rátkay Lászlónk, Váradé Antalunk, Sántha Károlyunk, Bodnár Ist­vánunk stb. Pécs városa a segesvári hon- védsirra koszorút is küld, s azt a polgár- mester több tanácstag kíséretében viszi el. Hol van Szegzárd ilyenektől 1 ? Lapunkban két héttel ezelőtt fölhívtuk a társas élet vezetőit az emlékünnep meg­tartására, de sajnos, — eredménytelenül. A mi társadalmi életünkön úgy látszik, mintha a rideg anyagiság és elfásultság nehéz köde ülne; a nemes eszmékért, a tiszta ideálokért nehezen lelkesül a mi közönsé­günk. Garay János szobrát negyvenévi küz- ködés, agitáció után lehetett csak ugy-ahogy megteremteni. Minden hazafias, humánus, vagy kulturmozgalom nálunk ólomlábakon sorsát. De azéit ezek se valódi szerencsejátékok, s a köziemüködők ügyessége, emberismere e és ravaszsága (zárójelben még hozzátehetem : komisz- sága és kapzsisága) itt is korrigálhatja a szeren­csét, a nélkül, hogy a kártyákat preparálná vagy megjegyezné. S ez a körülmény indíthatta a ki­rályi Kúria egyik tanácsát arra a feltűnést keltett döntvényre, a melyet évek előtt hozott s a mely­ben kimondta, hogy a ferbli nem hazárdjáték. Tudnak önök ferblizni ? — Már hogyne tudnánk ? — felelik önök — Hiszen magyarok vagyunk 1 Nos hát, ha tudnak, akkor megfogják érteni a Kúria döntvényét s az alábbiakat. Mily sokszor megtörténik ebben a «szerencse» játékban, hogy az egyik játékos a fölmutatott kártyalapokból, meg az alant fekvő kártyából s a körülmények egybevetéséből (esetleg a partnere arcáról is) bizonyosan tudja, hogy a másiknak ke­vesebbje van. A mit elegáns kártyajargonban — még a Nemzeti Kaszinóban is — igy mondanak : hasába lát az ellenfelének. S mégis kóstáltatja azt a végtelenségig s hívásokkal zsarolja, a meddig csak lehet. Az ellenfél pedig, a ki néhány fölve­tett kártyából nem következtethet semmit, a nye­rés reményében megad mindent s balekje a másik­nak, a ki végül kacagva söpri be a kasszát. Arra nézve, a ki vesztett benne, ez igazán szerencsejá­ték volt, a melyben nem volt szerencséje, de a nyerőre nézve nem igy állt a dolog. Ez egyszerűen felhasználta ellenfelének a gyöngeségét s kiaknázta jár; midőn az ország minden községe már régen megmozdult s lelkesedéssel fölkarolt valami üdvös eszmét: mi akkor rendesen utolsóként nagynehezen megmozdulunk és sereghajtóként szerepelünk a mozgalomban. Petőfi emlékének ünneplésétől is elma­radtunk. A megyei lapok hasábjain áldoz­zunk tehát az ő nagy szellemének, helyre­hozván némileg azt a hibát, amit a megye székhelyének társadalma nehézkessége és közönyössége folytán elkövetett. ~ Hírek. — Személyi hir. Gróf Széchenyi Sándor főis­pán múlt csütörtökön a szegzárdi hegyi erdőben két szép őzet lőtt; pénteken bejött Szegzárdra, s innen Nagy-Dorogra utazott. —■ Kinevezés. A közoktatásügyi miniszter Molnár János győri állami főreáliskolai rendes ta­nárt e minőségében a szegzárdi állami főgimná­ziumhoz áthelyezte ; Bánhidy Józsefet, a szegzárdi állami főgimnázium kiváló képzettségű és ügybuzgó helyettes tanárát folyó évi szeptember 1-től számí­tandó joghatállyal, jelenlegi állomáshelyén végle­ges minőségben rendes tanárrá, Vargha Ferenc kolozsvári tanárjelöltet pedig helyettes tanárrá ne­vezte ki. — Régiség-leletek Bátaszéken. Bátaszéken az uj templom alapjának ásása alkalmával reá akadtak a régi apátsági épület hatalmas falaira. A falak közelében sok emberi csontvázat is találtak, melyek a templom körüli temetkezési hely marad­ványai. Találtak lócsontoket, cserepeket sarkantyút s egyéb vas'ele eket. A régi apátsági épület alap­falainak mégha'ározása végett dr. Kämmerer Ernő és dr. Bckcfi Rémig valószínűleg lejönnek Báta- székre. — «S8lyemszövögyár Szegzárdon» cimmel lapunk 29. számában rövid hirt hoztunk. Az igaz­ságnak tartozunk azon kijelentéssel, hogy ezt a hirt nem a s/.egzárdi selyemtenyészíési felügyelőség egyik lisztviselőjétől hallottuk, hanem egyik p e- csi lapból vettük át, mint hitelesnek lát­szó értesülést. — Pályázat írodatiszti állásra. A szegzárdi m. kir. pénzügyigazgatóságnál megüresedett iroda­tiszti állásra nyolc heti határidővel pályázat van hirdetve. — Pótvásár Ozorán, A kereskedelem­ügyi miniszter Ozora község kérelmére megengedte, hogy a julius 3-ára esett, de elmaradt országos állatvásár helyett ott augusztus ió-án pótállatvásár tartassák. azt, a mennyire csak bírta. Van persze olyan «jó fiú. is, a ki mikor biztosra megy, kimutatja a kár­tyáját s igy szól: fuss, mert nem lehet ennyid! De ezek ritka kivételek. A játékosok csak nagy ritkán jó fiuk, sokkal erősebb a szenvedélyük és sokkal nagyobb a pénzszomjuságuk, semhogy ilyen lojálisak tudnának lenni. Sőt a legtöbben ép arra utaznak, hogy ily esetekben mentül jobban ko- passzák meg azt, a kinek a •— hasába látnak. Azért mondtam, hogy tulajdonkép nincsen is olyan nagy különbség a korrekt meg az in­korrekt játékos közt. S mivelhogy megint valami nagyot akarok mondani, hát újra bocsánatot kérek, de kimondom, mert igaz s néha nagyon nehezemre esik elhallgatni : egy igazságot. A játékos jobb a haramiánál, de rosszabb a , becsületes polgárnál. A haramia azt kiáltja : «Pén­zedet vagy életedet:» a játékos meg azt moso- ! lyogja : «Pénzedet vagy becsületedet!» A haramia elveszi a pénzedet mindenáron és minden eszköz­zel, a játékos csak úgy, ha lehet. De ha lehet, akkor biztosan. Sőt egyben még rosszabb a hara­miánál : abban, hogy többet vesz e! tőled, mint a mennyid van. Hozómra játszik veled, — oly vál­lalat, a melybe önérzetes bandita nem megy bele. Magyarország társadalmában — valljuk meg — nagyobb szerepet játszik a kártya, mint kellene s talán nem ostoba véletlen, hanem a gondviselés bölcs intelme az, hogy épp nemzetünk nagy jubi­láns ezred fordulóján került felszínre két odiózus — Uj földbirtokos Tolnamegyében. Báró Schell József, közoktatásügyi miniszteri titkár, ki gróf Zsigray leányt, néhai br. Augusz Antal uno­káját vette el, megvette Patay István Katalin-pusztai birtokát 140,000 írtért. Br. Schell mult szerdán érkezett Szegzárdra s innen pénteken Patayval együtt kiment Katalin-pusztára. — A vármegyei niuzeum egyesületbe ujab ban rendes tagul belépett özvegy Sass Istvánné úrnő Szegzárdon és Linde Gyula varsádi jegyző. —* Katonai gyakorlatok. Megírtuk a minap, hogy a Frigyes főherceg nevét vi­selő 52. sz. gyalogezred augusztus 16-tól 22-ig Szegzárdon fog gyakorlatokat tartani. Az ezred augusztus ió-án hajókon érkezik Budapestről a keselyűsé állomásra s onnan gyalog vonul be városunkba, hová a szál- láskészitők már két nappal előbb érkeznek. Azt is megírtuk, hogy a dandárgyakorlato­kat is Tolnavármegyében tartják, a hadosz­tálygyakorlatokat Fehér-, a hadtestgyakor­latokat pedig Pestmegyében, a hol a dunai monitorok is részt vesznek a gyakorlatban, a mi fölötte érdekesnek ígérkezik. A gyakor­latok után az 52. ezred Budapestről Pécsre és Kaposvárra lesz áthelyezve s felváltja a 44. gyalogezredet. Így tehát a szegzárdi fiuk az őszszel már Budapestre fognak be­rukkolni. — Örök imádás temploma. Özvegy báró Sennyey Pálné aláírásával körlevelet kaptunk, mely arról értesi', hogy az Erzsébet magyar királyné emlékére emelendő örök imádás templomának köz­ponti gyűjtő bizottsága a kegyeleles terv megva- lósithatása szempontjából szükségesnek látja most már ezt a mozgalmat az egész országra kiterjesz­teni és elhatározta, hogy a/, ország nagyobb vá­rosaiban, a megyék székhelyein gyűjtő-Hzottságo- kat alakit, melyek a társadalom minden rétegét be fogják vonni a mozgalomba. Az eddigi gyűjtés kö­rülbelül kilencven ezer forintot eredményezett. — A vármegyei muzeum-bizottság múlt szerdán IVosinsky Mór elnöklete alatt ülést tartott, melyen megállapították, hogy a muzeutn egyesület tagjai részére kedden és szombaton délután 2—5 óráig lesz nyitva a muzeum, s ezen időben az egyesület tag­jai ingyen tekinthetik meg a múzeumot. A nagy közönség részéről díjtalanul megtekint­hető csütörtökön délután 2 —4-ig és vasár­nap délelőtt 8—11 óráig; a többi napokon 50 kr beléptidíjat kell fizetni mindenkinek. Vi­dékiek bármikor megtekinthetik a múzeumot. — A tolnai 12. számú dzsidis ezred három százada augusztus hó 3-án indul el Tolnáról Paksra, innen Sárbogárdra s vénre Székesfehérvárra, hogy megkezdje a g\ akorlatokat. kaszinóügy alkalmából a játékkérdés. Talán reve- lálni fognak fölötte azok, a kiknek módjuk és ha­talmukban van irányítani a közizlést és nemesbiteni a közmorált, s talán gondolkodni fognak azon, miként javítandók ezek a beteg v’szonyok, á me­lyek minduntalan emberáldozatot követelnek. Abból a mit már elmondottam, eléggé vilá­gos, hogy mit tartok első szükségességnek. Azt, hogy nemcsak a hamis játékosokat, de a játéko­sokat egyáltalában ki kell pusztitani Magyarország­ból. Nem úgy értem, hogy gyarmatokra küldjük (a melyek nincsenek) azokat a kik ferblizni és makaózni szeretnek, de hogy lehetetlenné kell a játékot tenni. Persze nem azzal, hogy szigorítsuk a kihágási törvény idevágó szakaszait, de azzal, hogy tekintsük diszkvalifikálínak azt, ki nagy pénzzel vesz részt a hazárdjátékokban. Mert hogy erkölcsi szempontból, a nyilvános jáiékbankok becsületesebb üzletek, mintáz «.ad hoc» alakult ferbli-, huszonegyes- és makaó-kompániák, az több, mint bizonyos. Mert belevesz'eni Monte- Carlóba a pénzét s agyonlőni magát — az még hagyján. De elnyerni barátainak pénzét (szerencsé­vel és erőszakkal, meg furfanggal vegyest), az már nem szép dolog. S még csúfabb ha a pénzen kí­vül még elnyerünk tőle egy summa pénzt, a melyet, ha nem bir kifizetni, a vésztőt kiballottirozzuk a I kaszinóból. S legcsufabb tán, ha ő nyeri el a pén­zünket s mi pisztolyt adunk a kezébe, mondván : — Nem játszottál becsületesen. Lődd magad főbe 1

Next

/
Thumbnails
Contents