Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-22 / 4. szám
IX. évfolyam. 4. szám. Szegzárd, 1899. január 22. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . . 3 • — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ára ... 12 > Előfizetéseket ét hirdetéseket a kiadóhivatalon kiről elfopad Krimmer Vilmos könjrkereskeviése Szefárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulujdonos: 3Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mértékeden megállapított árszabály szerint számíttatnak. Ujoncozás és az adókérdés. Hazánk alkotmányos alaptörvényei szerint a meddig az országgyűlés az állami adószedést és a sorozást meg nem engedi, addig sem adót szedni, sem pedig újoncokat sorozni nem lehet. Ez azon alkotmányos elv, amelyet azért őriz e hazának minden polgára, mert ezzel védekezhetik alkotmányos jogaink fenntartása céljából. 1848 előtt, midőn hazánk alkotmánya annyi sok különböző irányú megpróbáltatásoknak volt kitéve, minden esetre szükség volt egy olyan védelemről gondoskodni, hogy külbefolyás, küluralom s az ország érdekeivel ellenkezésben álló irány ne érvényesüljön. De szükség volt azért is, hogy a teljhatalmú megyék a katona és az adóajánlás tekintetében hazánk egységének fenntartása céljából összetarthatok lehessenek és ne ismétlődjék folytonosan azon hazaellenes törekvés, hogy egyes megyék elszakadván az anyatesttől, hazaellenes politikai céloknak szolgálatába álljanak. Amint volt 1848. előtt hazánk, úgy akkor az adott viszonyokhoz és körülményekhez képest szükséges volt gondoskodni lehető legszigorúbb törvényekről, hogy az úgy is széttagolt és megyék szerint osztályozott Magyarország a különböző irányú külföldi hatalmi irányoknak ellentállani képes legyen és pedig egységesen és tömören. Gondoskodni kellett arról is, hogy az úgyis pártoskodásra hajlandó nemesség és főúri osztály esetleges pártütésekre és különböző irányú hatalmi célokra az adózást és katona állítást ki ne aknázhassák és ez által az ország egységét szét ne rombolják. Azok a viszonyok és körülmények tehát, a melyek voltak 1848. előtt a múltban, az egyes felmerült esetekből hozták létre azon országos érdekű ellenállási szükségszerűséget, hogy a mit a magyar országgyűlés nem akart, nem kívánt, azt az ; egyes megyéknek illetve egyes országos részeknek hazaárulás terhe alatt tiltva volt megtenni, nehogy egyes országrészekben a hatalmasabb főurak, befolyásos köznemesség az országgyűlés tekintélyét, törvényes hatalmát meggyengitse, illetve azt megtámadja. Akkor tehát teljesen hazafias tett volt, hogy az országgyűlés által megtagadott adót és újoncot adni büntetés terhe inellett | tilos volt, ezt hazánk akkori kül- és bel- viszonyai, mintegy életszükségletét, hazánk alkotmányának megmentésére parancsolólag megkívánták. Most azonban a helyzet egészen más. Most a midőn hazánk sorsát az ország egységét képviselő országgyűlés vezeti és az újkori parlamenti elveknek alapján áll, sőt : alkotmányos jogaink teljes megvédése is reábizatott, egészen más körülmények és viszonyok alakultak. Nem lehet a régi, megyei rendszer alapján álló kormányzást ezzel még csak összehasonlítani is. Mert mások voltak akkoi az idők és azokban a szükségszerű követelmények és mások ma, a mikor másképen fogjuk fel és értelmezzük parlamentünk működésének céljait. Minden törvény időhöz és szükséghez I van mérve, és mihelyt valamelyik törvény nem helyesen a célnak megfelelőleg vétetik alkalmazásba, a legnagyobb ellentállásra talál, és ezért a leghelyesebb és legjobb törvény is ha a nemzet életszükségleteivel ellenkezésbe jön, avagy erőszakosan a nemzet többségének akarata ellenére alkalmaztatni szándékoltatik, a legnagyobb visszahatást szüli. így vagyunk jelenleg is, alkotmány- jogunk egyik biztosítékát képező azon törvénynyel, hogy, mert az országgyűlés az adót és az újoncot meg nem szavazta, és igy alkotmányos jogunk működése fölfüggesztetett, azon konzekvenciát akarja a kisebbség levonni, hogy a ki adót fizet és a ki katonai kötelezettségéuek eleget tenni ' akar, arra az 1848. előtti időből származó törvények szerint hazaíiatlanság (infámia) súlyos vádja nehezedjék. Ezen felállított konzekvencia s ebből eredő vád azonban, ha tárgyilagosan, higgadtan bíráljuk meg, jelen körülmények és viszonyok közt nemcsak nem tartható fenn, de ellenkezőleg azokat sújtja a hazaíiatlanság vádja, a kik a mostani körülményekre és viszonyokra nem alkalmazható régi törvényt az ország érdekével és a nemzet nagy többségének akaratával szemben alT A R C A. —+SS* — Hosszú ifjúság. Van ki megérzi a mi ifjúságunk' Virágaink mikor már hullanak. Egy-egy drága szerető nő szivében, Megmaradunk örökké ifjúnak. Csak úgy váljanak tőlünk meg tavaszsszal, Ha még a rózsák nem virultak el, 5 úgy menjenek távoli messze útra A közös üdvök emlékeivel. S ha uj viszontlátásra nem jut óra, Sugár marad az elhagyott nyomon, És le nem törli többet a valóság Mi tajta fény csillogott egykoron, S habár azóta őszre vált világunk Nem láthatják a ránk borult ködöt, Mert álmaikban kikeletbe' járunk Fakadó bimbók — s rezedák között . . . Veszehi Károly. Körvadászai — (ianghofer után németből. — Ködös januári reggel van, alig akar kivilágosodni, a találkozó helyen összegyűlnek a festőién bebugyolált hajtok. Csoportokban álldogálnak, né- hányan összelopkodott rőzséből tüzet raktak az j árokban, melengetik a kezüket a füstölő lángnál, | s hozzá meglehetősen szaftos társalgást folytatnak. Megjelenik a vadászatot rendező nagybajszú főerdész is, és nehány tősgyökeres káromkodással azonnal a helyzet urává teszi magát. Most megérkezik az első fiakker a városból, egy pár hajtó oda rohan s egy hatalmas bundatömkeleget szállít ki a kocsiból, s abból némi erőlködés után kihámozzák ... az első vadász-vendéget. Azután kocsi kocsit ér és nemsokára együtt van a vadásztársaság, a mely áll : valódi kemény vadászemberekből célszerűen felszerelve és öltözve, tekintélyes tckepénzesekkől, kik a vadászást inkább egészséges mozgásnak tekintik, mintsem élvezetnek, s kiknek csak a vörös orruk hegye látszik ki a meleg burkolatból, végül pedig a hamisittatlan, elke- rülhetetlen kocapuskásokból, zergeszakállal ékesített zöld kalappal, barna manchester-bársony ruhában, sokgombu kamáslival és vadonatúj angol patrontáskával. A kinek ilyen bársonyos ur lesz a szomszédja, annak — ha nem is zenekedvelő — el kell tűrnie a füle körül fütyülő sörét muzsikáját, melyet csak egy-egy pokrócgoromba «teremtette» képes elhallgattatni — rövid időre! Mindjárt az országút mellett rendezik az első kört: egy puskás, két hajtó, azután megint egy puskás .... igy húzódnak kétfelé. Nem egy puskás mondja ilyenkor nevetve: «Szeretném tudni, hogy érzik magukat most a nyulak ?» Hja bizony a nyulak hogy érzik magukat ? / Gondolatban vegyünk a nyelvünkre egy cseppet abból az italból, melyet a varázsló Merlin talált s a mely az emberi fülnek érthetővé teszi az állatok beszédjét; és most előre, előre a kör közepébe! A hó hol szórványosan, hol vastag fuvatok- ban fekszik a barázdákon, mindenféle nyulcsapások keresztezik. Itt-ott a kör szélén már megmozdult egy nyúl a vadászok előtt, ide-oda szaladgál, fülel, azután megint elfekszik, megszokta már, hogy a mezőkön járó emberek felzavarják fekvéséből. Emitt egy nyulacska álmodozva fekszik a mély barázdában, néha-néha pislogat, mozgatja bajusza fehér szőreit. Itt egy párocska lapul melegen egymáshoz simulva, ott meg két feketés fül látszik ki a hóból, a hozzá tartozó okos legény behavaztatta, befuvatta magát és most meleg házikójában nem érez sem hideget; sem szelet. Amott a mesgyén magányos tüske bozót áll, mely előtt két «idei» vigan ugrándozik, a bokorban fekszik az öreg nyulmama anyai méltóságában
