Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-11 / 24. szám
/ wr 4. TOLNAVARMEGYE. 1899. junius 14. rém azzal az alkotással, melyet e fényes keretben Tolnavármegye a köznek ma általad : akkor habár úgy találom is, hogy a kép, fényes keretéhez nem méltatlan, sőt éppen ezen okból a vármegye szellemének, hogy úgy mondjam egyéni érzületének hű tolmácsaként lehetetlen elhallgatnom, s köztudomásra nem hoznom, hogy a honfoglalás ezeredik évfordulójának emlékezetére emelt, s ma felavatandó ezen közművelődési csarnoknak megalkotásában, a vármegye mint ilyen nem lehetett és nem is volt íőtényező. Abban a nagy átmérőjű tevékenységi körben, melyet a törvényhatóságok önkormányzati joguk címén betölteni általában hivatva vannak, a közérdeknek annyi elsőrendű gyakran mindennapias és anyagias természetű szükséglete tolong és zakatol kielégítésért, hogy a múzsák csendes és felemelő szolgálatát, a vármegyék csak kivételes áldozatképen végezhetik. Ebben rejlik oka annak is, hogy Tolnamegye e ma megnyitandó múzeumát, melynek eszméjével s alapja első alkatrészeivel gyűlési jegyzőkönyveink lapjain, már a negyvenes években találkozunk — mint kerekded egészet képező önnálló alkotást csak most mutathatjuk be. Igenis tisztelt vendégkoszoru egy teljes félszázadot élt már törvényhatóságunk szellemében az eszme, mig testet ölthetett. Mindazonáltal a megtestesülés ezen ünnepét elkésettnek még sem mondhatjuk, mert hisz a lassú létesülés hosszú félszázadába beleesik ama sötét majdcsaknem két évtizedig tartott éjszaka is, a mikor nemzeti közművelődésünk mécseseinek fe’gyujtására még csak gondolnunk sem lehetett, s Összes tetterőnket a létért való küzdelem merítette ki; s mikor aztán a Mindenható különös kegyelméből alkotmányunknak napja újra felvirradt, s hol letarolt, hol elgyomosodott kertjeinkben a művelődésnek virágait újra életre keltette : a sebek kötözgetéseivel, s a romok fel- épitgetésével elfoglalt vármegye még akkor sem szolgálhatta saját géniuszát oly mértékben hogy ezen régi kedvenc eszméjét megvalósíthatta, a közművelődése templomát mind-e mai napig megépíthette volna. De hát a csarnok még is áll, felavatásához j ime egybegyűltek az államkormánynak képviselői a nemzeti kultúrának apostolai, a hazafiasságtól át- hatott érdeklődők díszes nagy serege, ki alkotá tehát meg a müvet, a melynek felavatásához egybe- j sereglettünk? Vájjon az erkölcsi testületeket is kötelező szerénység és hála sérelme nélkül, adós maradhat e Tolnavármegye, e fontos kérdés válaszával. Bizonyára nem! Éppen ez okból vélek kötelességet teljesíteni, midőn örömmel, s a büszkeség és hála vegyes érzelmei között teszek tanúságot a mellett, hogy ezen közművelődési intézményét Tolnavármegye nem maga alkotta, hanem egyik fenkölt szellemű fiától hazafias és nagylelkű ajándékképpen úgyszólván készen kapta, melyet aztán egy másik hű fia hasonló hazafiassággal gyarapítóit, s majdcsaknem emberfeletti fáradhatlan tevékenységgel még teljesebb egészszé fejlesztett. Az ő tudományszeretetük bányászta ki, évtizedeken át hangyaszorgalommal a sötét századok által elhantolt életjeleket, s azokat történelmünknek, az írást nem tudók által is elolvasható betűivé rendezték egybe, és művöket Így egybe- rendezelten a honfoglalás ezeredik évfordulójának ünnepén a vármegyének ajándékozták. Tudom, hogy a haza e két nagyfiának — kikről már annyi disz és dicsőség háramlott e vármegyére — szerénysége sem kisebb, mint Tolnavármegyének ő irántuk érzett nagyfokú hálája és elismerése, s ez okból neveik elhallgatásával jelentem ki, e magasztos ünnepély színhelyén is hazafias és öni etlen áldozatkészségük és fáradozásaikért a vármegyének őszinte há áját és köszönetét. Egyben felkérem a magas kormány jelen levő mélyen tisztelt képviselőit, kik szerény ünnepélyünket megjelenéseikkel oly k1 váló színvonalra emelték, hogy ama drága ajándékunkat megtekintésükre méltatni, s ez által múzeumunkat megnyitottnak nyilvánítani, s azt a magas kormány védőszárnyai alatt oltalmukba fogadni kegyeskedjenek, hogy ezen intézményünk, mint az előttem szólott főtisztelendő igazgató ur is imaszerü óhajaként kifejezte, oly világitó toronynyá válhassék, melyről e vármegyére és tágabb hazának gyermekeire is a közművelődés fényes sugarai áradhassanak szét. Mégegyszer köszönöm a törvényhatóság nevében hazafias érdeklődésüket és megtisztelő megjelenésüket. Majd Frakilói Vilmos emelkedett szólásra. Azon lelkes szavak -- úgymond -- a melyek itt elhangzottak, nemcsak méltón fejezik ki, hanem fokozzák az ünnepély nagyságát és visszhangot keltenek mindenütt, éltető meleget sugároznak ki a vármegye fejlődésében. A vármegye hajdan védelmi eszköz volt, később nemesi kiváltságok bástyája. A korábbira ma már gyenge, az utóbbira — Istennek hála — nincs szükség. így rendeltetésük súlypontját máshová helyezték és ma már a kultúra terjesztője s megóvója. Elődeink véres csatákban, a nyers erő küzdelmeiben szereztek babért, ma már az eszmék kultuszát ápoljuk. És e tekintetben a megyékre nagy feladat vár. Általános ma már az a felfogás, hogy nemcsak a fővárosnak kell terjeszteni a művelődést, hanem hatalmas kultur- középpontokat kell teremteni. És hazánk e tekintetben lélekemelő munka színhelye. A közöny jégrétege felolvadt, egyesek, összesek törekednek a magasabb kultúra terjesztésére, a mely törekvések élén egy fenkölt szellemű férfi, W 1 a s s i c s Gyula áll. És e tekintetben Tolnavármegye nemes feladatot teljesített. Ama törekvésében, hogy az individualitást értékesítse, nehéz feladatot oldott meg, mert hisz ép ez a vármegye egyike azoknak, a hol az ellenség vadsága sokat elpusztított és az elődök hanyagsága sokat a feledékenységbe vitt. Ennek dacára nincs az országnak ily széles körű vidéki múzeuma és ezért Tolnavármegye jogos büszkeséggel lépheti át múzeumja küszöbét. A maga részéről hazafias lelkesedéssel üdvözli a vármegyét, a mely legyen arról meggyőződve, hogy érdeklődése mindig megmarad és törekvése fog lenni, hogy a muzeum állandó otthont nyerjen, a hol feladatát betöltheti. E tekintetben már konkrét előlerjesztést is tett a miniszternek. Meghajol ő is ama két férfi előtt, a kiknek neve aranybetükkel lesz beírva a vármegye történetébe. Lelkes szavakkal buzdítja a közönséget, hogy gyámolitsa továbbra is a múzeumot, a mely ne csak puszta látványosság legyen, hanem egy élő szerv, a mely vissza fog hatni összes működésünkre és egyesíteni fogja a vallás és politikai harcok miatt szétszakadozó társadalmat. A tudós főpap szavait valóságos tapsvihar között fejezte be, a melynek elhangzása után Zsilinszky Mihály államtitkár mondotta el beszédjét. Utalt arra, hogy a kultuszminiszter meleg érdeklődéssel viseltetik a muzeum ügye iránt és ennek adott kifejezést akkor is, midőn hivatalos elfoglaltsága miatt engem küldött le ez ünnepélyre. Biztosíthatom a vármegye közönségét — úgy mond — hogy ő nagyméltósága ezen törekvések iránt lelkesen érdeklődik és ha az ország anyagi viszonyai megengedik, e tekintetben is támogatni fogaz önök törekvését. És midőn a magam nevében is üdvözölni kívánom önöket, óhajom, hogy a nemes vármegye őrizze meg századokon át a századok emlékeit a vármegye dicsőségére. Éljenzés és taps hangzott fel a szavak után, A dalárda a Szózatot énekelte el és azután gróf Széchenyi Sándor fölkérte a közönséget, hogy kisebb csoportokban tekintse meg a múzeumot. A meghívott vendégek és muzeális szakférfiak az elismerés és csodálat hangján nyilatkoztak a muzeum páratlan berendezési szisztémája és gazdasága fölött, s nem győztek eléggé gratulálni W o- sinskynak, kit nehéz munkája után tüntető elmerésben részesítettek. S z a 1 a y Imre, dr. Czo- b o r Béla s maga az államtitkár oda nyilatkozott, hogy messze kell elmenni a szakembernek, mig ilyen kitünően és nagy szakértelemmel berendezett múzeumra akadnak. Dr. Hermann An'al néprajzi társaság elnöke a néprajzi és a magyar stílusú gyűjtemények felöl elragadtatással nyilatkozott. Zsilinszky államtitkár a muzeum megszemlélése után megtekintette a főgimnázium helyiségét is, s az is nagyon megnyerte tetszését. Lement a tanári tanácskozási terembe és itt fogadta a tanári kar tisztelgését, kik előtt szintén kifejezte teljes megelégedését a látottak fölött. Ünnepi lakoma. A muzeum megszemlélése után a vendégek a kaszinó kertbe mentek, hol az ebéd elérkeztére vártak. Félkettő után végre megkezdődött az ételek felhordása, a zenekar is megkezdte gazdag műsorát. A banketten 120-an vettek részt, s általában kielégítőnek volt mondható. A pezsgőnél gróf Széchenyi Sándor főispán emelkedett föl és szép szavakkal éltette a királyt; Döry Pál alispán utalva arra, hogy a nagy Eötvös és Trefort méltó utódja W1 assies Gyula közokt. miniszter igen szívélyes levélben tudatta azt, hogy hivatalos elfoglaltsága miatt el nem jöhet ünnepélyünkre, s hogy legelső munkatársát, jobb kezét küldte le hozzánk : éltette Zsilinszky Mihály államtitkárt, ki a vármegáe kebeléből emelkedett mai magas állására. Zsilinszky Mihály az alispán lelkes felköszöntőjére reflektálva utalt arra, hogy nincs magyar ember a földön, a ki a főváros fejlődését, a gyönyörű palotasorokat örömmel és büszkeséggel ne nézné, mert a főváros az ország szive, s ennek szépsége, ereje az egész országra kihatással van. De nemzeti hibánknak mondta azt, hogy e téren már túlzásba csapunk át, mert mindent a fővárosban létesítünk, a vidéket pedig, hol a nemzet zöme, a magyarság milliói vannak a főváros előnyére elhanyagolták eddig. Pedig erős vidéki központokat kell teremteni, hogy a haladás és kultúra egy-egy gócpontjai lehessenek a megyék székhelyei és nagyobb városai. Szegzárdon a társadalom olyan munkásságát látta szemtül-szembe, mely elölt meghajtja zászlóját. Tudja, hogy ebben főérdeme van a megye főispánjának, gr. Széchenyi Sándornak tehát ő reá ürítette poharát. Simontsits Elemér lendületes beszédben a törvényhatóságok küldötteit és a vendégeket köszöntötte fel. B o d a Vilmos a szegzárdi címzetes apátot, dr. F r a k n ó i Vilmos püspököt éltette, s kérte, hogy gyakrabban nézzen el hozzánk, hol tárt karokkal fogadják. F r a k n ó i meghatottan köszönte meg a rokonszenv uyilvánulását és megígérte, hogy a szegzárdi apátságról irt nagybecsű művét kifogja bővíteni: lelkes szavakkal élte'te Döry Pált, a vármegye tevékeny alispánját, ki a muzeum külön álló épületének ügyét is meg fogja valósítani. Wo sins ky Mór nagy hálást keltő beszédben s ázsiai utjokhoz fűzött visszaemlékezésekkel éltette gróf Zichy Jenőt, kit többszörös, lelkes éljenekkel üdözöltek. Zichy aztán igen talpra esetten gróf A p p o n y i Sándorra, a muzeum megalapítójára emelte poharát. F ö r d ő s Vilmos S z a 1 a y Imrét, a nemzeti muzeum igazgatóját éltette, ez pedig W o s i n s k y Mórt tüntette ki elismerő szavakkal. Dr. T r ó b e r Aladár Pécs város főjegyzője gróf A p p o n y i Sándort és W o s i n s k y Mórt, a muzeum megteremtőit éltette ; T o 11 h Ödön az iparművészeti muzeum derék igazgatójáért, Radis ich Jenőért ivott; gróf Zichy Jenő szellemes tósztot mondott B e z e r é d j Pálra, dr. C z o b o r Béla, tüzes temperamentummal, a lelkesedés erős hevével éltette a muzeum alapitóit. Döry Pál alispán nagy tetszést keltő beszédben éltette a klérus két hírneves és nagyérdemű tagját Fraknóit és Czobort. Ezzel aztán a felköszöntők be is végíődtek, mert a hangulat mindig zajosabb lett. A tőispán, gróf Zichy Jenő s az illustris vendégek mind oda vonultak a honvéd zenekarhoz és élvezettel hallgatták a Rákóczy-nóta gyönyörű előadását, s a pompás tárogató szólót. A fiatal karmesternek meleg elismerésüket fejezték ki a szép eredményért. Négy óra felé járt az idő, midőn az asztal mellől ritkulni kezdtek a vendégek. N épmulatság. Az ünnepi lakoma után az őcsényiek és agárdiak saját zenekarukkal a polgári olvasókörbe vonultak, s ott bemutatták eredeti táncukat. Megjelentek ott a meghívott vendégek mind, valamint a főispánná és leánya, gróf A p p o n y i Sándorné, Borghesse Camilla hercegnő, Döry Pálné, Sztankovánszky Jánosné, G e r i n i mar- chese, s az ünnepélyre bejött többi előkelő urhöl- gyek. Érdeklődéssel nézték a különös népviseletet és táncukat; többeket közülük lefényképeztek ; — gróf Zichy Jenőnek nagyon tetszetlek a sárköziek, többet megszólított közülük, ruhájukat megvizsgálta s nagyon érdekesnek találta ezt az előttük ismeretlen néprajzi különlegességet. Gróf Széchenyi Alice és G e r i n i Marchese pillanatnyi fényképfölvételeket készítettek a szebb alakokról. A szegzárdiaknak a tambura-banda muzsikált s fáradhatlanul rúgták a port, aprózták a csárdást. Áldomásról is gondoskodtak a vendégek, mert több hordó sört megcsapoltak, hogy a jó hangulat továbbra is megmaradjon a lelkesen táncoló és ugyancsak kifáradt párokban. Gróf Zichy Jenő felolvasása és a táncestély. Még alig mullott el 9 óra és a termet már is szinültig előkelő közönség töltölte be, hogy meghallgassa a nap piece de resistanteját, Zichy Jenő gróf előadását. Ott láttuk vidéki vendégeinket s társadalmi életünk szine-javát, akik mind tü\
