Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-05-28 / 22. szám
TOLNA VÁRMEGYE. magasló pontja tudvalevőleg az ozorai diadal volt, s ez is Perczel Móric nevéhez fűződik. Az alvidéken elért győzelmek mind az ő zse- niálitását dicsérik s nevét a szabadságharc történelmében halhatatlanná tették. A temesvári csata után Törökországba menekült, Kossuth Lajos bujdosásának helyére, Kiutahiába az ugyanily nevű szandsákság fővárosába, Koda- vendikjar kis-ázsiai török vilajetben, ahonnét 1851. márciusában Angliába ment. Részt vett az emigránsok működésében is. Utóbb Jersey szigetére vonult. Végre Brüsszelben telepedett le. Tizennyolc évet töltött száműzetésben. Ez idő alatt emlékiratain dolgozott, gyermekeit nevelte és rendíthetetlen meggyőződéssel várta az idők jobbra fordultát s forrón szeretett hazája szebb napjainak visszatérését. . . . Perczel Mór 1867. julius hónapban jött haza a száműzetésből. Útja Komáromtól Pestig s Pesttől szülőföldjéig, Bonyhádié és Zala-Egerszegig, hol egy hangú lelkesedéssel képviselőnek választották, folytonos diadalut volt. A fényes fogadásnak egyik legszebb pontja a tábornok szülőhelyén Bonyhádon volt, hol a vidék népéből magyarok, németek, szer- bek vegyest, mintegy 10.000-en jelentek meg tiszteletére, diadalívvel, lovas bandériummal fogadták s a 76 éves agg Borbély József, Bonyhádi ev. lelkész üdvözölte lelkesült beszéddel. Szegzárdon is óriási lelkesedéssel fogadták visszatérése alkalmával. A tiszteletére rendezett fáklyásmenetkor, Mehrwerth Ignác, Szegzárd város akkori főjegyzője ünnepi költeménynyel üdvözölte, s ezt kinyomatva szétosztották a lelkesülés mámorában úszó közönség között. A képviselőházban a balközéppel tartott. Később 1870-ben teljesen a magánéletbe vonult vissza Bonyhádra. Itt töltötte családja körében az ősi ház falai közölt a nyugalom napjait. Perczel Dezső fényes sikerei nagy örömet okoztak az agg szabadsághősnek, ki élete végéig emlékiratainak rendbeszedésén fáradozott. A 70-es években az akkor egyedüli «Tolnamegyei Közlöny «-ben «Tolnavármegye arany- i kora« cimmel megkezdte közölni a megye 30—40-es évi történelmére vonatkozó érdekes adatokat. Azóta a nyilvánosságtól elvonulva egyedül emlékeinek élt; most végre elköltözött ő is megdicsőült kortársai közé, kiknek szent emléke éleszti a mostani nemzedékben a hazaszeretet tüzét. A magyar nemzet hálája és áldása kisérte utolsó útjára 1 Perczel Móric halála. Bár nem jött váratlanul, mégis fájdalmas megdöbbenést keltett a hős tábornoknak halálhire, nemcsak az ő szükebb hazájában, Tolnavármegyében, melynek egykori hírneves követe, mindvégig pedig hű fia volt, hanem széles ez országban mindenütt, a hol a nagy idők nagy féríiai iránt a kegyelet érzése még teljesen ki nem halt... Az ő történeti alakját, kiváló katonai és hazafiui erényeit, az ő egyéniségének két legjellegzetesebb vonását: hősies bátorságát és rajongó szabadságszere- tetét lapunk más helyén méltatjuk, itt csak a nagy férfiú haláláról és temetéséről emlékezünk meg. — Vasárnapon szélhüdés érte a nyilvános élettől bonyhádi magányába már két évtized óta teljesen visz- szavonult tábornokot és kedden, esti 7 órakor, szerető családja körében kiszenvedett. A magyar szabadságharc egyik legkimagaslóbb hősének halála általános részvétet keltett. Szegzárdon a vármegyeházán, városházán és egyéb középületeken, úgyszintén a vármegye legtöbb községében azonnal kitűzték a gyászlobogót. A temetésen, mely Bonyhádon csütörtökön délután ya6-kor ment végbe, impozáns módon nyilvánult meg a legbensőbb részvét a nagy halott és visszamaradt nagynevű családja iránt. Egész Bonyhád apraja-nagyja, de mondhatni az egész v ö 1 g y s é g i járás, kikhez vármegyénk előkelő körei mind csatlakoztak, megjelentek a végtisztességen. A Perczel kastély előtt, bent a nagy kiterjedésű lombos parkban, hol a díszes ravatal állott és végig a hosszú utcán tömött sorokban állott a gyászoló gyülekezet. Az összes bonyhádi egyesületek, társulatok és testületek a városi képviselő-testülettel élükön hatalmas csoportban vonultak fel a városházától a halottasházig. Körülöttük csoportosultak a bonyhádi 48-as honvédek, a kir. járásbíróság, tűzoltóság és a vármegye 45 községének nagyszámú küldöttségei. — Olt láttuk a völgységi járás összes községein kívül Szegzárd, Bátaszék, A.-Nyék, Hő- gyész, Tamási, Ozora, Szakcs, Duna-Földvár, Dombóvár stb. községek küldöttjeit. Megható látvány volt a központi honvédegyesület, illetve honvédmenház 10 tagú küldöttségének felvonulása, köztük V i k á r Béla, a honvédmenház felügyelője, azonkívül Nagy István 48 as tábori lelkész, nyug. esperes Csanádról. Szabadságharcunk ősz katonái lassú, fáradt léptekkel vonultak a szebbnél-szebb koszorúkkal gazdagon bontott ravatal elé és az egykori hőslelkü vezér koporsójára az egykori vitéz, de a magas életkor 3. Tanulmányait azután a pesti egyetemen folytatta s ott az ifjak között 1824ben a magyar nyelv emelését és mivelését célzó társulatot alakított és Somssich Pál, a két Zomborchevich és ő elsők valá- nak, kik a még mindig latinul kérdező tanároknak magyar nyelven feleltek. Midőn e társulatot eltiltották, a bosszús ifjak újat alkottak, melyből már a politika sem volt kizárva. E társulat ellen Horváthoi, a későbbi fehérvári püspököt küldték ki vizsgálatra s Perczel Mór a büntetést részint a vizsgáló- biztos jó indulata által kerülte ki, a ki egyszersmind a rokona is volt, részint az által, hogy atyja az 5-ik tüzérezredbe adta be, mint hadapródot. Itt egészen a katonai tanulmányoknak adta magát, de azért három év múlva ismét Bonyhádra ment. 1830-ban, midőn a lengyel forradalom kiütött mintegy 200 katonatiszt ismerősével szövetkezve, a lengyelek segítségére akart menni, de fölfedeztettek s Perczel is elfogatván, a katonai törvényszék halálra ítélte; Pestmegye energikus közbenjárása és tiltakozása azonban oda vitte a dolgot, hogy polgári törvényszék elé állították, mely őt fölmentette. Az események után teljesen a polgári élet körébe vonulva, a Kubinszky és Pecsovics-féle küzdelmekben Tolna és Baranyamegyében egyike volt az ellenzék legtevékenyebb vezéreinek. ’ 1839-ben vármegyéje egyik követeként a pozsonyi országgyűlésbe küldték. A radikális párthoz csatlakozván, a legszélsőbb függetlenségért küzdött. Az 1843—44-iki országgyűlésen is, mint Tolnavármegye követe, hamar föltűnt s Paióczyvai, a Lónyaiakkal, Vukovicscsal és másokkal együtt megalkotta a radikal reform-pártot. Ez időtájban Fehér és Tolnamegyében első voh, ki a védőegyesületet megkezdte és meghonosította. 1844-ben vette nőül a már elhunyt derék hazafi s képviselő Sárközy József leányát, Júliát s házasságából 12 gyermeke született. 1844 és 48 között Tolna-, Fehér-, Baranya-, Komárom, és Pestmegye gyűlésein az adminisztrátori rendszer ellen küzdött. 1848-ban szülőföldje Bonyhád és Buda városa által is képviselőnek választatván, az utóbbit fogadta el. 1848-ban április havában rendőrfőnökké nevezték ki. Perczel Móricnak a szabadságharc alatti szereplése a történelemből, s a halála alkalmával megjelent hirlapi közleményekből eléggé ismeretes. — Megyénk területén az önvédelmi harc egyedüli ki1899. május 28. szaboltalta a szerbeke*, osztrákokat. Találkozott a sebjében kinlódó Opitzcznl egy ház előtt. Megismerte : — Szervusz bajtárs ! kiáltott hozzá. Mig meg nem gyógyulsz, barátom maradsz s velem leszesz. A többit majd azután határozzuk el. Őrt állított melléje, hogy ne bántsák. Nem is bántották. Perczel Opitz ha felgyógyul, át akarta őt tériteni. De meghalt sebjeiben. Perczel maga beszélte ezt nekem 1868-ban. * Három testvérbátyja volt: István, Imre és Sándor. Nagy költőnk, Vörösmarty Mihály eleintén ezeknek volt házi tanitójuk. De utóbb Móriczé is volt. Apjuk, az öreg Perczel Sándor jó barátságban volt Fáy Andrással s egyszer megkérte Vö- rösmartyt, hogy ehhez vigye el a gyerekeket. Egyszer aztán nyár közepén, 1820-ban Vörösmarty elvitte a Perczel-gyerekeket országot-világot látni Budára, Pestre, Fóthra, Péczelre, Gödöllőre, Nagy- Abonyba, Kecskemétre, Nagy-Kőrösre, Alpárra. Útba ejtették Tetétlent is. S megmutatta a halmot a fiuknak, a melyen állott egykor Árpád. ...............Árpád pedig álla magasban Egy kis domb tetején. Vala ékes párduca vállán. Így szól a vers Zalán futásában. Itt fogamzott meg a nagy nemzeti hősköltemény gondolata. Perczel Móric jelen volt a fogantatásánál. S a mint készültek a remek sorok egymás után: úgy mutatta és magyarázta meg azokat a költő tanítványainak. A hősköltemény fölséges alakjainak társaságában nőtt fel Perczel Móric. Lehetett-e mássá, mint a mivé lett? E részleteket Szüts Antal táblabirótól, egykori barátomtól s mezőszentgyörgyi birtokos társamtól tudom, ki a költővel barátságban s nejével rokonságban állott s velük 1850 — 53-ban Baracskán és Nyéken naponta együtt volt. Neki Vörösmarty maga beszélte el. ♦ Láttam Perczel Móricot 1843-ban is, de ezt az alakját elfeledtem. Hanem húsz év múlva újra láttam. Akkor ő már úgy jelképileg föl is volt akasztva. Mint bujdosó, megjárta Kis-Ázsiát, nyugati Európa országait s részt vett nem egy háborúban és ösz- szeesküvésben, melyet a 60-as évek folyamán Ausztria ellen terveztek és végrehajtottak. Végre haza jött s képviselővé választották. Balközépi lett, Tisza- Ghyczy táborához tartozott, de a hogy a függetlenségi harcban, úgy itthon az alkotmányi küzdelemben se ismerte a fegyelmet. Eljött 1868-ban Veszprémbe is. Körútra indult Kossuth ellen. Csapongó szelleme hajtotta rá. Körútja nem volt előttünk rokonszenves, de a mit netalán élő szavával hibázott: annak árnyéka nem homályositotta el dicső tetteit. Kimentünk elébe fogadni őt a város végén. Ifjú hévvel ugrott le kocsijáról s fogott velünk kezet. Alacsonyabb termet, mint Béla és Miklós testvérei. De egyenes gerinc. Hátraszegett merész fej. Szőkésvörös, de nem ősz haj, bajusz és szakái. Nyílt, határozott tüzü, de szelíd szemek s magasan álló szemöldök. Katonás mozdulatok s pattogó beszéd akkor is. Ha katonaruhában van : úgy tűnt volna fel, mintha teljes életében nem lett volna egyéb, mint generális. Pedig csak tiz hónapig volt az húsz év előtt. Ez az alakja maradt meg emlékezetemben. Ennek már harmincegy esztendeje. Láttam még néhányszor, de húsz év óta egyszer se. Kossuth elleni körútja nem végződött jó sikerrel. Kossuth Lajost még Perczel Mórnak se volt szabad súlyosan bírálni. Mikor Pestre visszajött, meglátogatta Deák P'erencet s azt mondta neki: — Örülhetsz bátyám, utamban két ellenfeledet tönkretettem. — Kik azok ? — Az egyik Kossuth Lajos, a másik Perczel Móricz. — Nem örülök, felelt Deák, pedig az egyikben aligha sok kárt nem tettél. A tüzlelkü tábornok talán nem is jött rá hamarjában, hogy annak az egyiknek Deák nem Kossuth Lajost gondolta. * Többé nem is vállalt képviselői megbízatást. Az Andrássy-kabinet hazafias készséggel ajánlott fel neki tisztes honvédtábornoki nyugdijjat, mely az anyagi gondoktól megmentette. Azóta elvonult a nyilvánosság e'ől s élete történetét irta meg. Emlékirata mikor lát világot: családja dönti el. Mekkora irói képességgel jön elénk emlékirata : nem tudjuk. De nem is az a fődolog. Hanem az, hogy az az emlékirat az egész század sok nemzeti történetét állítja elénk s menti meg a feledékeny- ségtől. De ő neki nincs erre szüksége. Legdicsőbb harczunk kohótüzében született meg, nőtt fel és lett nagygyá az ő történelmi alakja. S az ő alakja eltűnhetett, a mint az a tűz kialudt. Alakjának foltjait sűrű ködbe temeti el a feledés, de hős lelkének, rajongó honszerelmének s fékezhetlen szabadságvágyának nagy tetteit örökre emlékezetükben tartják a nemzedékek, melyek büszkén gondolnak rá mindaddig, mig áll a világ s él a mi nemzetünk.
