Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-14 / 20. szám

—

TOLNA VÁRMEGYE.

Felséges királyunkat vendégként nem üdvözölhetjük, mert ő nem vendégünk, hanem ő bennünket fejez ki felséges személyében, de hogy Ferenc Ferdinánd királyi herceget végre vendégünkként köszönthettük, ez biztatás nekünk a jövőre, a közel jövőre, hogy mihamar őt se vendégként kell nálunk köszöntenünk.

Ezt a közel jövőt várjuk akkorra, mikor Budavárában a magyar királynak palotája teljes díszben és fényben fog pompázni. Már dolgoznak a munkások ezrei, hogy ragyogóvá varázsolják a magyar királynak otthonát s olyan otthont teremtsenek a magyar király számára, hogy helye jusson ott nemcsak a felséges ur személyének, hanem a királyi család sarjadékának is. Addig, mig a munkáskezek befejezik munkájokat, bizonyára állami életünk vezetői is befejezik munkájokat: a magyar udvari élet szervezését és addig a magyar társadalom, mely mindig rajongó tisztelettel és szeretettel csüngött az uralkodón és annak családján, bizonyára szintén előkészül arra, hogy méltó módon környékezze a kifejlesztett magyar udvartartást.

VÁRMEGYE.-- Tisztviselők visszatartott illetményei vitás kérdésben első fokban a törvényhatóság közgyűlése illetékes határozni. A törvényhatóság határozata ellen a kir. közigazgatási bírósághoz emelhető panasz. (M. kir. belügyminiszter 1898. évi 119.682. számú elvi jelentőségű határozata.)

— A község fölebbezési joga. A belügyminiszter 1899. évi 29.655. sz. elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy a község mint ilyen felebbezési joggal nem bír általában minden iparügyben, hanem csak abban, a mely iparnak gyakorlása engedélyhez van kötve.

— A községek pénzszekrényei. A belügyminiszter 1899. évi 30.123. sz. elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy nagyközségek feltétlenül, külön pénztárnokkal biró községek a lehetőségig kötelesek tüzmentes, kettős zárral ellátott pénzszekrényeket beszerezni.

— Családi értesítő bélyege. A m. kir.

közigazgatási bíróság 1898. évi 70.203. sz. elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy védkö- teles által szabadságoltatásért vagy kivételes nősü- lési engedélyért benyújtott kérvényekhez csatolt családi értesítők ivenként 50 kros bélyeggel látandók el. ___

Hí

rek.

— Személyi hir. Mádi Kovách János táborszernagy, Budapestről több havi tartózkodásra ger- jeni birtokára költözött.

— A vármegyei muzeum ünnepélyes megnyitásának napja most már végleg meg van állapítva. jfunius hó p-én, vasárnap megy végbe az ünnepély, melynek részletei még ezentúl fognak megállapittatni; s igy a lapunk múlt számában foglalt részletek is változást fognak szenvedni.

— Üdvözlő küldöttség a miniszterelnöknél.

A Dunár üli Közművelődési Egyesület legutóbbi közgyűlésén, volt elnökét, Szélt Kálmánt diszelnö- kévé választotta, s egyúttal elhatározta, hogy erről a fiók egyleteket is értesiti s felhívja, hogy május i6-ikára küldjön fel deputációt, mely a D. K. E. küldöttségéhez csatlakozva, üdvözölni fogja a disz- elnököt.

— Püspöki határozat. A szegzárdi r. kath. hitfelekezeti iskolaadó ellen, mint már közöltük, a szegzárdi államhivatalnokok közül többen felfolyamodással éltek. A pécsi egyházhatóság ezen ügyben a következő határozatot hozta: «A pécsi püspöktől 1009 isk. 1899. Tisztelendő Plébánia Hivatalnak Szegzárd-Belváros. Selcz József és társai szegzárdi lakosok és államhivatalnokoknak iskolai adó kivetése ellen a szegzárdi hitközségi tanácshoz benyújtott és a Tisztelendő Plébánia hivatal által az egyházmegyei Hatósághoz beterjesztett felfolyamodványa — miután az adókulcs a hitközségi tanács által szabályszerűen és a vallás és közokt. m. kir. ministernek 1887. évi junius hó 20-án 23100 sz. a. kelt és Magyar- ország bíboros hercegprímásával közölt rendeleté alapján — jogosan hozatott és állapíttatott meg, és egyházhatóságilag is helyben hagyatott, — figyelembe vehető nem volt ; szíveskedjék erről a felfolyamodókat azzal értesíteni, miszerint jogukban áll a végzés ellen 15 nap alatt a vármegye közigazgatási bizottságához és ennek utján a nagy- mélt. vall. és közokt. m. kir. miniszter úrhoz fellebbezni, — Baranya-Nádasd, 1899. évi május 3-án Sámuel s. k. püspök.»

— Királynénk szobra. Erzsébet királyné szobrára eddig körülbelül 564,000 forint folyt be az állampénztárba. Ezenkívül még vagy 80,000 frt van bejelentve, a mely összeget nagyrészt befizették ugyan, de csak a gyűjtés befejezte után szolgáltatják be az állampénztárba. E szerint körülbelül 650,000 forintra rug a gyűjtés végső eredménye.

_________________ 1899. május 14.

— A vármegyei múzeumnak a köz- oktatásügyi miniszter, 80 drbból álló, igen értékes agyagipari gyűjteményt ajándékozott az országos magyar iparművészeti múzeumból. A miniszter erről a következő levélben értesitette a muzeum elnökségét: «Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum» agyagipari gyűjteményéből egy 80 drbot magában foglaló sorozatot Tek. Elnökség vezetése alatt álló muzeum részére letétképpen átengedvén, megbíztam az orsz. iparművészeti muzeum igazgatóját, hogy a tárgyakat a Tek. Elnökségnek szabályszerű módon adja át. Midőn erről a Tek. Elnökséget értesítem, kifejezést kivánok adni ama reményemnek is, hogy a múzeumnak küszöbön levő megnyitása s culturális hatása a Tek. Elnökségnek lelkes és hazafias vezetése alatt gyümölcsöző eredménynyel váltja be várakozásomat, Budapesten, 1899. évi május hó 9-én Wlassits.

— Kinevezések. A m. kir. pénzügyminiszter a dunaföldvári m. kir. adóhivatalhoz Virág István nagyenyedi lakost adóhivatali tisztté ideiglenes minőségben kinevezte. — Az igazságügy miniszter Páll Istvánt, szegzárdi kir. törvényszéki telekkönyvi átalakító dijnokot a szolnoki kir. törvényszékhez Írnokká nevezte ki.

— A szegzárdi kaszinó választmánya

szerdán, folyó hó 17-én délután ülést tart, melyen több érdekes ügy kerül tárgyalásra. A mint halljuk, a házikezelés megszüntetését is tervbe vették, mert több évi tapasztalat a kaszinó anyagi érdekében ezt szükségessé teszi. — Rémitő mennyiségű petróleumot, fűtőanyagot és egyéb szert emészt föl a házikezelés; — azonkívül a kártya és egyéb játékok diját a tagok hanyagul vezetik be a könyvecskékbe, s ezzel is a kaszinó nagy mérvben károsodik. — Másik nevezetes tárgya lesz az ülésnek a házvétel ügye; a múlt év szeptember havában a választmány ugyanis Fördös Vilmos elnöklete alatt Ágoston István, Fejős Károly, Tóth Károly és Goldberger J. Mór választmányi tagokból álló bizottságot küldött ki a végből, hogy a házvétel ügyében tegyenek indokolt javaslatot. A bizottság ezen mandátumnak megfelelőleg beterjesztette jelentését s ez is tárgyalás alá kerül.

— Műkedvelő blőadás. A szegzárdi r. kith, olvasókör tagjai által rendezett műkedvelői előadást a *Felhö Klári»-val múlt vasárnap megismé'el ék ; ismét zsúfolva volt a nagyterem közönséggel s nagy tetszéssel, tapassal, éljenzéssel kisérték az előadást.

alkotásaival, műremekekkel honi piacunkat gazdagítani kész. Kiállításaink gyönyörű tárgyakat mutatnak be, melyekkel a műremekek kedvelői otthonuk ízléses, szemnek és szívnek jóleső berendezését gazdagíthatnák. Nem mondhatjuk, hogy a művészetek terén nálunk kevés a felkarolásra méltó tehetség. Művészetünk egyik-másik koryphaeusa a külföldön terjeszti lángelméje nemesitő fényét, alkotásaik idegen országok talajában fakadnak, de vannak még elegen, hála kitartásuknak és hazaszeretetüknek, kik nemzetünk aesthetikai űnomulásának, ne- mesbülésének s ez által egy háladatosabb műveltség reményében — szűkölködve bár — de nem csüggedve haladnak ezen a göröngyös pályán. — Az arravalóság, a hivatottság, az ambitio meg van művészeteink emelkedésére ; az általános aesthetikai műveltség fenséges eszméje valósítható : csak érdeklődés, rokonszenv, műéríelem szükséges még, hogy a magyarság általános kultúráját diadalra juttassa.

Ha azt akarjuk elérni, hogy a magyar a többi művelt nemzet között mérvadó legyen, a nemzet általános kultúráját kell magasabb fokra emelnünk. Nem elég, ha egy-két ember privilegizálja a szellemi élet pártfogását, — az érdeklődés egyenkint nyilvánuló példája elvész a tömegben, — hanem kell, hogy az egész intelligencia mint egy ember tarlsa nemzeti létünk feltételének szellemi életünk fejlesztését, fogadja lelkesedéssel a tudományos és művészi élet alkotásait és látni fogja, hogy kultúránk

vívmányai a külföldön is tiszteletet és tekintélyt szereznek a magyar névnek, a hol — fájdalom — kicsinylés.el találkoztunk eddig.

A jelenlegi kultuszminiszter fenkölt gondolkozása a jövő generáció ez irányú kiképeztetéséről már gondoskodik, de az ettől várható föllendü'és még csak a jövőé. Megállapodnunk nem szabad, kell, hogy szakadatlanul, folytonosan munkálkodjunk e nagy cél érdekében. Minden intelligens ember, társulat, kaszinó stb. tehetne valamit. Hisz’ ha a szórakozásainkra forditott összeg csak csekély részével járulnánk e nagy célhoz, már is nem kicsiny- lendő föllendülést vehetnénk észre. — Lépjenek be az egyes társaskörök, egyletek az «Iparművészeti Társulat» és «Képzőművészeti Társulat» tagjai közé. Csekély összegről van szó, megteheti minden egyesület, sőt hazafias kötelessége. — A jobbinódu intelligencia minden tagja áldozhat minden évben egy csekély összeget oly művészi vagy műipari tárgyra, melylyel otthonát a nemesebb ízlésnek megfelelőleg diszitheti. — Tudom, hogy ez ellenében felhozzák, mi szerint eredeti művészi produktumok drágák. — Hát nem egészen úgy van, mert a kiállításokon találni elég oly művészi tárgyat, mely árban alig különbözik a gyári munka ízléstelen produktumaitól. Persze méternagyságu képet nem kapni azért az árért, melyért egy ízléstelen olajnyomatot vehetni. Dobják sutba a sok ízléstelen nyomatot s más gyári produktumot és pótolják ezeket hazai művészeink munkáival. — Egyes alkalmakkor (születésnap, karácsony stb.) ajándékok vásárlása által adózhatnak csekély összeggel a hazai művészetnek. — Itt van most a «Tolnavármegyei Muzenm», mely különösen karácsony előtt rendezhetne ilynemű vásárt; művészeink és műiparosaink szívesen küldenének kisebb képeket, szobrokat, műipari tárgyakat.

Hogy a műipar pártolása nemzetgazdászati szempontból mily fontossággal bir, a legeklatánsab- ban megmutatta Franciaország. Visszaemlékezve az ötmilliárdos sarc időelőtti törlesztésére s azon forrásokat kutatva, melyekből e nemzet ezen rengeteg összeget előteremtette, azt látjuk, hogy a művészmesterség és műipar szinte példátlan lendülete tették erre képessé.

De nemcsak e nemzet, hanem a világtörténelem minden lapja is mutatja, hogy azon nemzetek, melyek tudományban és művészetben a fejlődés zenitjén állottak, más tekintetekben is kimagaslottak a többi nemzetek közül. S akkor, midőn a nemzet ezekben sülyedf, erkölcsileg is romlásnak indult. — A művészetek hanyatlását azért ne tekintsük elszigetelt ténynek ; összefügg ez az általános hanyatlással s félreismernők magát a művészet szellemét, ha benne egyebet látnánk, mint egy bizonyos civilisatio kifejezését. — Mikor a civilisatio hanyatlásnak indul, a művészet vele együtt szintén összeomlik. Mert a mely nemzet művelődésében a művészeteket elhanyagolva keresett fejlődést, az csak sántikáit a többi után s minduntalan a szom-