Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-08 / 2. szám

4.

TOLNA VÁRMEGYE.

1899.január 8.

— Adakozások a szegzárdi népkonyhára.

A népkonyhára adakoz'ak: Matzon Ede Szegzárd 2 zsák burgonya, Pirnitzer József Szegzárd 3 frt, N. N. 5 írt, özv. Nagy Lajosné Szt.-András 5 frt, Deutsch Zsigmond Nosztán-puszta 3 frt, gr. Széchenyi Bertalan Nagy Dorogh 10 frt, Steinekker Ferenc Szegzárd 5 frt, Pártos Zsigmond Mözs 3 frt, gr. Széchenyi Sándor Nagy-Dorogh 10 frt, dr. Komáromy Gyula Szegzárd 5 trt, Tolnamegyei takarék és hitelbank 10 frt, Éber Mártonné Szegzárd egy zsák burgonya, két liter mák, 5 liter bab, 35 fej foghagyma, Tóth Antal Szegzárd 180 drb régi sütemény és. két kenyér, özv. Pápai Istvánné 8 liter bab és 3 liter mák. Döry Dénes Paradicsompuszta 4 zsák burgonya. Mely kegyes adományokat számos szegényeink nevében hálás köszöne.tel nyugtatom. Szegzárd, 1899. január 6. Bezerédj Pál s k.

— Eljegyzés. Dr. Rosenzweig Adolf, főorvosi gyakorló orvos eljegyezte Kohn Boris- kát, dr. Kohn Gábor tolnamegyei tb. tőorvos és földbirtokos leányát Pakson.

— Szövetkezeti ügyek. T e v e 1 e n uj tejszövetkezet alakult. Ezzel kapcsolatban megemlitjük, hogy vármegyénk területén eddig összesen 63 szövetkezet van, ezek közül az elmúlt évben 12 alakult. Részvénytársaság mindössze 21 van.

— Megrendítő csapás érte Perszina Alfréd kir. főmérnököt, az államépitészeti hivatal tevékeny főnökét egyik kedves, szép reményű kis fiának gyászos elhunytával. A bánatos szülők fájdalmában széles körben őszintén osztoznak nagy számú tisztelői és ismerősei. A boldogult elhunytáról a következő gyászjelentést adták ki: «Perszina Alfréd és j neje Hirsch Olga, mint szülők, úgy Géza és Margit j mint testvérei mély fájdalommal jelentik forrón szeretett fiuk- és édes testvérüknek Zoltánnak hosszas és kínos szenvedés után, élte tavaszán 6-ik életévében, folyó évi január hó 7-én reggeli 7 és fél órakor történt gyászos elhunytét. A korán elköltözött kedves gyermek hült tetemei folyó évi január hó 8-án, délután */s4 órakor fognak a róm. kath. alsó-sirkertben, örök nyugalomra helyeztetni, i Az angyalok miséje pedig az üdvözült leikéért e | hó 9-én reggel 9 órakor fog az Urnák bemutat- j tatni. Szegzárd, 1899. január hó 7-én. Legyen siri j álma nyugodt s pihenése csöndes !»

— Adományok a múzeumnak. Vármegyei múzeumunk ismét több értékes tárgygyal gazdagodott. Steinekker Ferenc szegzárdi uradalmi felügyelő 3 nagy régi ezüst tallért, özv. Walter í Katalin egy Montmorency Fülöp herceg-féle tallért | 1568-ból, egy kis csont medaillonra festett arcképet és 10 drb régi fametszetü képecskét ajándékoztak. Újabban hölgyeink ismét nagyobb mérben készítik a szebbnél-szebb magyar stílű kézimunkákat. Pakson, Tolnán; Simontornyán, Dombóváron és Vásáros-Dombón úri hölgyeink jelenleg igen szép mintájú munkákat készítenek múzeumunk számára.

— A nyilvános phonograph-mutogatók műsorszámainak előzetes szigorú ellenőrzése és bizonyos phonograph-lemezek elkobzása és megsemmisítése tárgyában a belügyminiszter körrendeletét intézett minden törvényhatósághoz, mert a vásári phonograph-mutogatók gépeiben oly lemezek is vannak beleillesztve, melyek a kedélyek izgatására alkalmas és az uralkodóház iránti köteles kegyeletet sértő, hazafiatlan szólamokat és beszédeket tartalmaznak.

— Egészségügyi kimutatás 1898. évről. A

múlt évben Szegzárdon ragályos betegségben megbetegedett 208 ember, meghalt 33. És pedig: kü- teges hagymázban 1 ; hasi hagymázban 43, ebből meghalt 10; diftheritiszben 66, ebből meghalt 11; gyermekágyi lázban 2, ebből meghalt 1 ; trachomában 29; vörhenyben 64, ebből mégha t 11; hörkhurutban 2; kanyaróban 9; agy- és gerinc- hártyalobban 3 ; bárányhimlőben 4 ; vérhasban 2 ; fultőmirigyben 4. Mindezekből felgyógyult összesen 159, gyógykezelés alatt maradt 16 ragályos beteg. Veszettségben négy egyén szenvedett, á kik mind beoltattak és felgyógyultak.

Házalás theával és kávéval. A kereskedelmi miniszter 1898. évi 54984. sz. elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy kávéval és theával házalni tilos, mert a kávé és thea külföldi árut képez, ily árukkal pedig a házalási szabályok 12. § a Szerint házalni nem szabad.

— Kivételes nősülési engedélyek. A honvédelmi miniszter a védkötelezettség fentartása mellett kivételes nősülési engedélyt adott: Sipos József agárdi, Gyuricza Péter alsónyéki, Glöckner János udvari, Hlller Gyula szakadáti, ifj. Hackmaier János felsőnánai, Keszthelyi Ferenc tésenyi, Mijatovics Vi- tályos anánai, ifj. Koncz József agárdi, Frantz György bátaszéki, Euch Miklós udvari, ifj. Elter János bá- taszéki, ifj. Cseh Sándor decsi, Földesi Ferenc ma- docsai, Gyura János váraljai, Wenk János zombai, Pitz Konrád györei, Nóth János kisvejkei, Narr György7 teveli, Kern János bátaszéki, ifj. Karácsony István decsi, ifj. Müller József kónyii, ifj. Rácz Pé- ! tér regölyi, Sümegi János bátai, Schneider János : kakasdi, ifj. Szekeres János decsi, Szabó Mihály zombai, Szakály György értényi, ifj. Breitenstein József kónyii, ifj. Bálint József medinai, Braun Henrik felsőnánai, ifj. Szarvas Pál őcsényi, Schön Henrik izményi, Schneider Mátyás zombai, Schmidt Jakab felsőnánai, Ziener Ferenc varasdi, ifj. Varga Pál tamásii, Vörös József naki, Törzsök-Blauhosen Ferenc gyulajováncai, Schuszter Ferenc bátaszéki, Schneider Henrik majosi, Scharer Gáspár bátaszéki, Rumpler András zombai, ifj. Saul Jakab mucsfai,

| ifj. Papp István kisvejkei, ifj. Leerhart János kétyi, Hekl György majsa-miklósvári lakosoknak.

— Tanítói korpótlék. A közoktatásügyi miniszter Tóth Sámuel gyönki ev. ref., Mend'ól Ede és Schád János szentlőrinci ág. ev., Verd János, Zsilli Dániel, Paul Péter és Schleining Amália székelyi ev. ref., Lang Ignác szakcsi izr., és Hartmann Antal závodi rom. kát. tanítóknak ötödéves korpótlékát államsegélyként kiutalványozta.

— A korcsmárosok egészségtelen italaira vonatkozólag a belügyminiszter 1898. évi 3382. számú elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy a ki az egészségre ártalmas italt (sör, bor, pálinka stb.) árusít, akárkitől vásárolta is, a forgalomba hozatalért büntetőjogilag felelős.

— Az iparos tanonciskola költségvetése.

A múlt év folyamán az iparos lanonciskolára 1762 frt 54 kr fordittatott. Ezen összegben 500 frt államsegély volt és 254, frt a megyei iparalapból nyert fedezetet.

— A vadászszenvedély halottja Bölcskén m. év december hó 29-én Keller István róm. kath. kántortanitó föl akarván .használni a szünidőt, vadászatra rándult ki a közel szőlőhegyre. Menetközben megbotlott, ráesett vadászfegyverére, mely e közben elsült és a lövés a szerencsétlennek a keresztcsont tájékán altestébe hatolt. Pár órai kínos vergődés után a halál váltotta meg szenvedéseitől.

A szerencsétlenül járt kántortanitót csak 4 hónapja választották meg a községbe, de ezen rövid idő alatt is közkedveltté lett megnyerő modorával. Temetése általános részvét iiiellett történt.

— Gyújtogatás toszuból. Gyakori eset, hogy valaki boszuból felgyújtja ellenségének a házát. Az utóbbi időben nagyon gyakran fordult elő megyénkben, hogy egyik-másik gazda háza éjnek idején lángokba borult. A vizsgálat legtöbbször kiderítette a tűz okát. A tüzet rendszerint gonosz kezek okozták. Medina községben éjjel 2 órakor félrevert harang zúgása riasztotta fel álmából az embereket. Mazorics Dániel és Beides Pál közös tulajdonát képező takarmány állott lángok között. A tüzet nem voltak képesek eloltani és igy az összes takarmány e'hamvadt. A vizsgálat kiderítette, hogy a takarmányt boszuból Knezovics Milos gyújtotta fel. A gonosz embert letartóztatták és bekísérték a gyönki kir. járásbíróság börtönébe.

— Eltűnt ügynök. Schwarz Jakab nagy- szokolyi születésű, 50 éves budapesti cukorügynök, még a múlt hónap elején budapesti lakásáról nyomtalanul eltűnt s hollétét miig sem lehetett tölderi- teni; azt gyanítják, hogy öngyilkos lett. Az eltűnt embert most hozzátartozói a rendőrség utján országszerte kerestetik.

— Egy krajezár miatt. Tóth János és Tóth István nem a legjobb testvérek voltak. — Untalan hajba kaptak és egymást boszantották, bántották. Legutóbb is uj év napján egy krajcár miatt vesztek össze és a két kamasz úgy megtépázta egymást, hogy mindketten véresen kerültek ki a verekedésből. Ügyük most a bíróságnál van, ahol egymás ellen kölcsönösen feljelentést tettek.

— Hogyan magyarosítottak 60 évvel

ezelőtt. 1837-ben Vas vármegye mozgalmat inditott »hazai nyelvünknek az ország minden lakosi között való terjesztésére,» s e végből körlevelet intézett a vármegyékhez, hogy hasonló módon igyekezzenek a német és más nemzetiségű lakosok közt a magyar nyelvet terjeszteni. Vármegyénk is lelkesedéssel fogadta a felhívást és a karok és rendek bizottságot küldöttek ki javaslat készítésre, mely szerint a magyarosodás mozgalmát hathatósan megindítsák. A bizottság 1838-ban adta be jelentését s jellemzőnek találjuk, hogy az egész nagy mozgalom végtére is abban a kicsinyes intézkedésben nyilvánult, hogy a magyarosodást a harisnya viselés eltiltásával akarták megkezdeni. Eléggé naiv és jóindulatú elődjeinknek ugyanis nagyon szemet szúrt a svábjainknál ma is divatos strimpfli viselés; először is tehát ezt a divatot akarták kiküszöbölni, mintha ezzel aztán a még ma is svábul beszélő sógorok egyszerre megmagyarosodtak volna. A bizottság javaslatára hozott érdekes közgyűlési határozat ugyanis ekként szólott: »Egy kiküldöttségre, lévén tovább is bízva, hogy a népnevelés tárgyában célirányos tervet készítsen, és azt ezen közgyűlésre terjessze, járásbeli főszolgabíró uraknak pedig tovább is meg lévén hagyva, hogy azon orvosi kétségtelen tapasztalásnál fogva, mely szerént a harisnya kötésnek szorítása a testre ártalmas következésük a jo-dik évet még meg nem halladott ifjakat és nevendékeket annak elhagyására, és magyar ruhák öltésére szelíd mód reá birm iparkodjanak.» A határozatban tehát eléggé ovatos és körültekintő ravaszkodással akarták megindokolni a strimpfli viselés káros voltát, s egyenesen az orvosi tapasztalásra hivatkoztak. Másrészt mint látjuk, eléggé udvaiiasak is voltak öregjeink, mert a szépnemre nem terjesztették ki a harisnyaviselés tilalmát, mert már ők is tudták azt, hogy a nők formás lábán a harisnyában gyönyörködni nem éppen kellemetlen látvány, tehát csakis a 30 éven aluli «ifjak és nevendékeket» akarták leszoktatni a szemet szúró sváb strimpfli viseléséről. A strimpfli háborút aztán a vármegye végrehajtó közegei nem éppen -»szelíd mód» űzték, mert még élő szemtanuk bizonyíthatják, hogy szegény strimpflis-svábjainkat útközben is megállították a vármegye hatalmas lovas pandúrjai, s ha sikerült elfog- niok egy-egy strimpflis svábot, bicskával levágták róla a gyűlölt strimpflit s igy megcsonkítva eresztették útnak a régi viselethez ragaszkodó atyafiakat. Hogy elődjeink »hazafias» buzgalmának nem lett foganatja, azt ma is láthatjuk, mert svábjaink bizony még most is németül beszélnek és strimpfli- ben járnak, sőt a német eredetű, de már magyarul beszélő szegzárdi polgároké visz- szatértek az ősi strimpfli viseléséhez, mióta nem telük nekik költségük csizmára ! Meg aztán azóta a strimpflit még nagyobb becsület is érte, mert hiszen tudjuk, hogy előkelőbb uraink manapság előszeretettel öltik fel gyakran a kockás vagy egyéb szinü strimpfliket nemcsak vadászatokon, hanem rendes napi foglalkozásaik között is. — A strimpfliviselés tehát nem hogy kipusztult volna, hanem még inkább divattá vált hatvan év múlva 1

— A lelkészek pótadómentessége. A m. kir.

közigazgatási biróság 1898. évi 967. közigazgatási számú elvi je'entőségii határozatában kimondotta, hogy a le készek községi pótadómen essége nem tulajdon kérdésén, hanem azon fordul meg, hogy a javadalmat a lelkész az il'ető egyházközségben viselt le készi hivatala után élvezze. Az a körülmény, hogy a le készi javadalmi ingatlanokra eső állami adók fizetését az egyház magára válla ta, a lelkészi javadalmi ingatlanok községi pótadómenj tességét meg nem szünteti.

— Rossz fát tett a tűzre. Német Józsefné szül. Horváth Julia, bölcskei születésű, 32 éves napszámosasszony a fővárosban valami kihágás mi1 att most mint ismeretlen tartózkodást kereshetik.