Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-26 / 13. szám

1899. március 26.

TOLNA VARMEGYE.

5.

— Esküdtszék Szegzárdon. Folyó hó 20-án járt lent a szegzárdi kir. törvényszéknél az igazságügy minisztérium két kiküldöttje, hogy az esküdtszéki intézmény életbe léptetésével netán szükséges átalakítások iránt idejében intézkedés legyen tehető. Most már beíejezett dolog, hogy a szegzárdi kir. törvényszék is kap esküdtszéket, mert azt úgy az elegendő számú esküdtek, mint a vidék politikai viszonyai és a megfelelő esküdtszéki terem is lehetővé teszik. Az esküdtek lajstromozása már teljesen készen van és ebből kitűnik, hogy maga Szegzárd majdnem teljesen elegendő számú esküdtképes polgárral rendelkezik s igy még csak a vidéki esküdtek behívása is alig fog szükségesnek mutatkozni.

— Nagy tűz. Tamásiban március 12 én az úgynevezett uj városban nagy tűz pusztított. A tűz délután három órakor kezdődött és a nagy szélvész következtében roppant gyorsan terjedt el. Csakhamar tizennyolc ház, számos melléképülettel lángban állt és rövid másfél óra alatt minden teljesen leégett. Mentésre, dacára, hogy a tűzoltóság a lakossággal együtt emberfölötti erővel hozzálátott az oltáshoz, nem lehetett gondolni. Csak a nagy szél lecsendesülése után bírták a tüzet lokálizálni. A szerencsétlenség különösen a szegényebb osztályt sújtotta. Huszonöt-harminc család koldusbotra jutott. A kár körülbelül nyolc-tizezer forintra be- .csülhető. Biztosítva kevés volt és igy siralmasabb a károsultak helyzete. Sokan, felnőttek és gyermekek égési sebeket szenvedtek. A tűz keletkezésének oka eddig ismeretlen. A lüz gyors terjedését különösen az okozta, hogy az udvarokon nagymennyiségű széna, szalma és tűzifa volt elhelyezve.

— A református papok telekadójára vonatkozólag a m. kir. közigazgatási bíróság 1898. évi 1821. sz. elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy az ev. ref. papi telek adója, ha a telek nem az egyház tulajdonát képezi, a pap által fizetendő, s ily esetben a földadó a férjet és a feleséget közösen terheli. '

— Szőlő- és borgazdasági tanfolyam néptanítók részére. A földmivelésügyi minisz er Gyünkön április 27-től május 10-ig és október 12-től október 25-ig szőlő és borgazdasági tanfolyamot nyit. A tanfolyamokra felvett tanítók útiköltségeik s a lakás és élelmezési költségek fedezésére az egész 4 heti tanfolyam tartamára egyenkint 60 frt átalányt kapnak, mely összegnek fele, azaz 30 frt a tavaszi, másik fele pedig az őszi tanfolyam első napján szabályszerű nyugtájukra, a tanfolyam vezetője által fog az illetőknek kifizettetni. Felhivatnak azok a néptanítók, a kik ezeken a tanfolyamokon résztvenni óhajtanak, hogy 50 kros bélyeggel ellátott kérvényeiket, a melyben életkoruk, nyelvismeretük, tényleges alkalmaztatásuk valamely nyilvános népiskolánál, s a szőlő- és borgazdaság terén esetleg történt eddigi működésűk is fölemlítendő, — s ezen körülmény közvetlen iskolai hatóságaik által is igazolandó, — folyó évi március hó

31-ig lihanyi Domokos kir. tanfelügyelő ur utján, az illetékes kerületi szőlészeti és borászati felügyelőhöz nyújtsák be.

— Szerelemért a halálba. Csonka József naki lakost titkos szerelmi viszony fűzte Gutái Lászlóné ugyanottani lakos feleségéhez Balog Erzsébethez. Gutainé azonban nem viszonozta ezt a szerelmet és ezért Csonka József folyton üldözte az asszonyt, rá akarta venni, hogy válljon el az urától és legyen az ő hitvese. Gutainé végre megunta a sok kellemetlenséget és f. hó 15-én kereken kijelentette Csonkának, hogy ő nem szereti, van neki hites ura, ezé lesz haláláig. A vad féltékenység és szerelmivágy erre annyira elragadta Csonka Józsefet, hogy egy revolverrel kétszer rálőtt az asszonyra, ő aztán elmenenekült, de nemsokára fejébe röpítette a golyót, a mely megszabadította a bünhődéstől. Gutainé élet és halál között van a lövések következtében.

— Ismeretlen tartózkodásnak. A budapesti VII. kér. kapitányság Leaner István dunaföldvári születésű péksegédet és Majszíer Antal kisszékelyi születésű kőmivessegédet kihágási ügyekben keresteti.

— Bírói vizsgálat. Faddy János szegzárdi kir. járásbirósági aljegyző a gyakorlati bírói vizsgálatot folyó hó 13-án sikerrel letetie.

— A diósberényi templomrablás tettesét a gyönki csendőrörs derék őrmestere több heti erélyes nyomozás után, egy a váci fegyházból 3 évi büntetésének kitöltése után folyó év elején kiszabadult s azóta folyton csavargó Borda István gyönki illetőségű egyén személyében kézrekeritette. Ezen egy ízben már 2 és fél évi fegyházat is ült, megátalkodott gonosztevőnek konok tagadásával szemben végre sikerült a fáradságot nem ismerő örs- parancsnoknak egy heti herce-hurca után — több ízben Budapestre és Temesvárra történt utazással — nemcsak a templomból elrablóit tárgyak egyes roncs-darabjait egy temesvári rézöntőnél, hol azokat a rabló potom áron értékesítette, hanem a Gyön- kön ugyanazon gonosztevő által a múlt hóban elrabolt nagy mennyiségű sertéshúst is budapesti orgazdáknál megtalálni. Mindez Czompó József őrmester erélyének és fáradhatatlanságának köszönhető, kinek Diósberény község elöljárósága elismerését és köszönetét nyilvánítja.

— Minta rendőrök. A Mohácson megjelenő iBaranya* cimü lap március 19-én megjelent 12. számában írja ezt a majdnem hihetetlen esetet: Bátán, persze, hogy a szomszédos Bátán vannak azok a hires jó rendőrök, a kik nemcsak, hogy kipuhatolják a tolvajt, hanem mindjárt elrettentő példát is szolgálatnak. Egy istenadta szegény napszámos ember, Dér Péter az ut szélen vagy 15 kr értékű száraz gályát szedett össze, hogy hideg szobáját befüthesse. De azért végtelen módon megharagudtak a falu nagyeszű, de kiváltkép humánus rendőrei. Rögtön vasra verték szegény Dér Pétert és házról-házra vezették, kötelességévé tévén minden ház ablakán beszélni imigyen : «így jár, a ki rozsét lop.» Történt vala pedig ez az urnák ezer- nyolcszázkilencvenkilencedik esztendejében. Az is igaz ám, hogy Báta még 200 évvel vissza van.» Reméljük, hogy nem igy történt a dolog, mert másként szégyenletes árnyat vetne ez a bátaiak amúgy is sokat emlegetett hirnevére.

— Házassági fölmentések. A szerelmesek között nem egy akad olyan, a ki a választottját a törvény tilalma folytán hem veheti el. Az ilyenek bizonyos esetekben vagy a királytó', vagy az igaz- ságügyminisztertől kérdek engedélyt, még pedig elég sok esetben eredménynyel. Ezt bizonyítja a következő kimutatás is. A király az akadályok alól fölmentést adott a múlt év folyama alatt 74 kér- vényzőnek. Ezek között 71 olyan volt, a ki testvére leszármazójával akart házasságra lépni, három pedig olyan, a kit házasságtörés miatt tilalom akadályozott abban, hogy ideáljával törvényesen egybekeljen. Az igazságügyminiszter, ugyancsak tavaly, több mint négyezer szerelmes párt tett boldoggá az akadály alól való fölmentéssel. — Olyannak, a kit a törvény fejletlen volta miatt tiltott el a férj - hezmenéstől, 2222-nek adott engedélyt. Unokatestvérek házasságát 1043 esetben segítette elő. A szerelmes özvegyasszonyok közül pedig 828-at mentett föl a várakozás ideje alól.

— Cselédrfönyvet lopott. Lóik József lábodi illetőségű szolgának nincs valami nagy ambíciója. Összes vágya az volt, hogy egy cselédkönyvhöz juthasson és mivel az egyenes utat kissé hosszadalmasnak találta arra, hogy vágyát elérhesse, rossz útra tért. Behatolt Pap Antal bonyhádi lakos házába és tudva azt, hogy Pap hol tartja a cselédkönyvét, ellopta és ráadásul magával vitte ennek 25 írtját. A csendőrség most erélyesen nyomozza az eltűnt tolvajt.

— Eb ura a fakó. Folyó hó 6-án a bonyhádi vásárban két ismeretlen atyafi felkereste S z a k á 1 o s Márton bonyhádi lakost és hosszas rábeszélés után rábirták, hogy cserélje el két lovát B a r t u s István szabadkai lókereskedő pej kancájával és fizessen még felül 100 pengő forintot. Szakálos rá is állott a cserére, mire a két atyafi nógat a, hogy siessen be a községházához, Írassa át a járlatot. Szakálos bement, de mire visszatért, a két ló, a pej kanca, a 100 forint és az ő emberei helyett egy kis gyermeket talált ott, a kivel a megszökött szélhámosok csak annyit üzentek Szakálosnak, hogy: «eb ura a fakó!» Most aztán nyomozzák a tolvaj szökevényeket.

— „Látkópes Levelező-Lapok“ címmel Engländer József szerkesztésében és kiadásában havi folyóirat fog megjelenni folyó év április hó 15-én Tatán, a mely lapnak célja az lesz, hogy ezen, hazánkban is már oly nagy mérvben kiterjedt kellemes sportot jobban e ősegitse és a gyűjtőknek érdekeit előmozdítsa, a mennyiben összeköttetésben fog állani az összes kü földi i y célú lapokkal és intézetekkel. Hiszszük, hogy ezen lap életbeléptetése az óriási számban szaporodó képes levelezőlap gyűjtőknek rendkívül nagy örömére fog szolgálni. — Előfizetési ára az 1899. évre 75 kr lesz. Előfizetéseket legcélszerűbben postautalványon Engländer József Tata, (Komáromm.) címre küldendők.

— Kabáttolvaj. Farkas Gyula dunaföldvári lakos B e n c z e Bálint ugyanottani csizmadia segédnek ajtaját feltörve, behatolt a szobájába és onnét egyebek között ennek egészen uj téli kabátját elvitte. Feljelentették az illetékes járásbíróságnál.

— Eltűnt kereskedősegéd. A budapesti fő- kapitányság közhírré teszi, hogy Goldstein Lipót dunaföldvári születésű, 25 éves kereskedősegéd még március hó 7-én újpesti lakásáról szó nélkül eltávozott, s oda azóta vissza nem tért, s a főváros területén megtalálható nem volt. Hozzátartozói kérelmére most országszerte kerestetik.

— Sertésvész. Kinyi és Értény községekben a sertésvész fellépett.

— Feloldott zárlat. Ocsényben a veszettség miatt elrendelt ebzárlat feloldatott.

— A Dreyfuss-ügy és a párisi világkiállítás. Ezen sokat hangoztatott ügy, a mint értesülünk, a kiállítás előmunkálataira a legkisebb befolyással sincsen és az annak idején megállapított munkaprogramm az utolsó pontig végre fog hajtatni. Az úgynevezett mérvadó körök egész biztosak abban, hogy a Dreyfuss-ügynek olyan befejezést kell nyernie, mely Franciaország részére a külföld már-már tartózkodó magaviseletét megváltoztassa és annak simpáthiáját visszanyerje és mint tudjuk, ennek előlegezéseképen a kiállítás vezetősége, mely nem bukik és változik a francia kormányokkal a külországok kiállítóival szemben a legnagyobb előzékenységet tanusitja. A párisi szórakozások tekintetében is különböző tervek látnak napvilágot, a melyek közül a legérdekesebbek egyike, a «Szajna-folyön úszó O-Páris (Le vieux Paris)-» már a megvalósulás stádiumába lépett. Ó-Páris a világváros legérdekesebb mozzanatait fogja az elmúlt századokból szemeink elé varázsolni és a hat hónapra megállapított programm minden egyes pontja, történelemhű jelmezek igénybe vétele mellett az akkori éle'módot fogja a lehető legeredetibb módon bemutatni. Csupán egy irányban nem történtek kellő előkészületek és pedig a várható nagyszámú látogatók elszállásolása tekintetében. Az eddigi nagy szállók rendes körülmények között is alig elegendők és láttuk 1889-ben micsoda mizériák uralkodtak Párisban. Az * International Palace Company», melynek tulajdonosa tudvalevőleg az ismert Wagons-Lits társulat, épített ugyan az előkelő világ részére egy óriási luxus szállót, a « 7he Elysée Palace» hotelt, mely már a folyó évben tető alá jut, de azt hiszszük, hogy a látogatók nagyobb része nem azokból fog kikerülni, kik az ily elszállásolásra tartanak igényt és szélesebb körben fog tetszésre találni azon négy «Grand Hotel», a melyet a Tro cadero negyedben a Szajna partján ugyancsak a Wagons-Lits társulat emeltet egy e célra alakult külön nagy társulattal, a melyekben naponként 3000 ember lesz elhelyezhető, részint külön külön, részben pedig kétágyas szobákban, szintén a legelegánsabban berendezve, a melyek a kiállítás egyik látványosságát fogják képezni. Ez utóbbi társulat már ma szervezi a kiránduló társaságokat, olvasóink figyelmét tehát ezekre különösen felhívjuk. A társulat, melynek magyarországi főképviselője a Budapesti menetjegy-’ iroda, a kiálbtás meglátogatása tárgyában külön kimerítő prospectusokat bocsátott ki, a melyeken kívül lapunk szerkesztősége is szívesen szolgál részletes felvilágosítással.

VEGYESEK.

— Könnyű a gerléknek! Az ideiglenes számtiszt udvarol az imádottjának.

— Adjon egy csókot! — szól neki bátorodva.

— Hová gondol? — szörnyüködik a leány.

— Nézze csak, ott a gerlék hogyan csóko- lóznak.

— Hja, könnyű a gerléknek! Nem kell vár- niok, mig a hímet véglegesítik,

«