Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-01 / 1. szám

TOLNA VARMEGYE. 1899. január 1. A most beköszöntött uj esztendő már meghozta kárhozatos aknamunkájuknak el­szomorító következményeit. Szégyenletes ál­lapot ez Magyarország dicső történetében, hogy alkotmányos garanciák nélküli ex-lex viszonyok közt kell tova döcögni a magyar állam gépezetének. Nem volt és nincs is elfogadható, ko­moly ok arra, hogy a törpe kisebbség ily erőszakos eszközökhöz nyúljon, s igy érvé­nyesítse a parlamentben ellenőrködő hivatá­sát. Az ellenzék feladatának félreismerése, az opponálási düh elvadulása s valóságos rombolási ösztön lehet csak az, ami a par­lament önmagáról megfeledkezett tagjait oly szégyenletes botrányokra ragadtatja na­ponkint a törvényhozás csarnokában. . Céljokat némileg elérték, mert hát csakugyan törvényen kívüli állapotot terem­tettek Magyarországban. De azért nem kell a mi szerencsétlen helyzetünket oly tragi­kusan venni, mint a hogy az ellenzék azt célzatosan hangoztatja. Az abszolitizmus rémétől még messze vagyunk ; mert, hála az égnek, kárörvendó és résen álló ellenségeink hatalma még nem akkora, hogy a nemzet alkotmányos érzü­letű királyát végzetes lépésekre reá bír­hatná. Most még csak az ex-lex állapot nem remélt bekövetkezésén gyönyörködhetik az ellenzék, de hát ez még nem is olyan kétségbeejtő helyzet, mert hiszen jelenleg még csak két kérdés áll előtérben : az adó­behajtás és u/oncdl/itds ügye, és pedig azért, mert az 1886-ki törvény értelmében a tör­vényhatóságok a meg nem szavazott adók tényleges behajtása és a meg nem szava­zott újoncok tényleges kiállítása körül közre­működni nem tartoznak és e tekintetben csupán az előmunkálatok teljesítésére köte- leztetnek. Először is vegyük szeinügyre az adó­behajtások kérdését. Magától értetődik, hogy 2. ___________ az 1898. évről, vagy még régibb időből fennálló adóhátralékok — minthogy ezek­nél törvényesen megszavazott adótartozá­sokról van szó — akadálytalanul behajtha­tok január elsején tul is. A mi pedig a folyó adótartozásokat illeti, ezek tekintetében in­tézkedések szükségessége januárban, sőt még azontúl is meglehetősen hosszú ideig fenn nem forog s az államhatalom egy da- j rabig passzív nézője maradhat a dolgok fejlődésének. Az egyenes adók tudvalevőleg negyedévenkint fizetendők be és pedig oly módon, hogy az első évnegyedi adórészlet február 15-ikén válik esedékessé. De még február elsején sem következik be rögtön az az időpont, mikor az adóhátralékosok tényleg hátralékaik befizetésére szorittatnak. Február 15-ike után az adóhivatalok össze­állítják az adóhátralékosok jegyzékét, ami pár hetet vesz igénybe. Csakis márciusban történik először a hátralékos adózók meg- intése s csak akkor, ha az adóintésekben kitűzött határidő alatt sem fizettetnek be a hátralékos összegek, történnek meg a behajtás iránt való intézkedések. Az adó- végrehajtásokra tényleg március vége előtt rendes viszonyok közt sem kénül a sor. Tévedés tehát azt hinni, hogy az adó­ügyben mindjárt január elején valami felfor­dulás áll be, ha az országgyűlés az indem- nitási törvényt el nem intézi. Csakis március ! végén, vagy április folyamában kerül a sor arra, hogy a közigazgatási közegek a végre­hajtás végett hozzájuk utalt hátraléktarto­zások tényleges behajtásához hozzáfog­hatnak. Tekintettel a mondottakra, bátran ál­líthatjuk, hogy legalább a mi az adóvégre­hajtásokat illeti, az újév elején nem állhat be rögtön valami fenyegető helyzet, mert nem tehető fel, hogy még március vagy ; április végéig se lehessen a kivezető utat megtalálni azokból a bonyodalmakból, me- ! lyek a törvényhozást most megbénítják. Hónapokig ily állapot nem tarthat, sőt jó­zan észszel fel kell tennünk, hogy még az első adórészlet esedékessége, azaz február 15-ike előtt beáll a minden hazafi által óhajtott kibontakozás. A mi már most az ujoncozást illeti, ez még kevésbbé akut természetű. Az ujon- cozás különben is csak márciusban szokott végrehajtatni. Az előmunkálatok a törvény szerint minden körülmények közt teljesiten- dők lévén, csakis a tényleges állítás jöhet szóba. Feltéve azt a hitetlen esetet, hogy az újoncok megszavazása még márciusig sem történik meg, az sem járna valami ne­hézséggel, ha az ujoncállitás idejét későbbi időre halasztanák, mert hisz az újoncok tényleges bevonulása különben is csak ősz­szel történik meg. Mindent összevéve, az exlex-állapot közjogilag veszedelmes dolog; de tévedne, a ki azt hinné, hogy akár az adó, akár az ujoncállitás ügyében mindjárt az év elején valami ijesztő felfordulás állhatna be. Ettől még messze vagyunk; s dacára az ellenzéki szövetség e célra törekvő mű­ködésének, nem is hisszük, hogy nagyobb zavarok támadjanak ; mert elvégre az any- nyira óhajtott normális viszonyoknak előbb- utóbb meg kell jönniök, s az államkormány­zás egyidőre elakadt szekere ismét a ren­des kerékvágásba fog jutni, mert a parla­mentarizmus és alkotmányosság nagy elvé­nek, a mely a többség jogait a kisebbség terrorizmusa által elnyomni nem engedi, nagy harcok és áldozatok árán is érvénye­sülni és diadalmaskodni kell. VÁRMEGYE. — Halasztás .a községi számadások beterjesztésére. Kerbolt István, a tolnamegyei községi- és körjegyzők egyletének elnöke, alaposan megindokolt kérvényt nyújtott be vármegyénk al­ispánjához a végből, hogy a községi számadások beterjesztésére a jövő évi május hó 1-ig halasztás engedélyeztessék ; — mert a téli időben, különösen ságban semmi uj nem adta magát elő. Csókolom sokszor kezüket kedves szülőim, Bácsit is, csóko­lom Palit. alázatos háladó fiuk Pista. II. , Poson, Jannuir 19-én 1840. Édes jó Palim ! Tegnap írtam, hogy Liszt egy hét múlva akar Sopronba menni, s ott egy concertet adni közcélra, még tegnap találkozván azonban véle Széchenyinél — engedelmet kért — mondván: hogy tudósításnál fogva Bécsbe kell innen mennie — és igy előbbi szándékát, Sopronba mennie azon időben, nem te jesítheii — elmegy azonban bizo­nyosan és okvetlenül talán Schóber is e kiséri — s pedig nem sokára. Reidingot is óhajtja meglá­togatni. Mondtam néki, hogy ti mindenkor fogtok örülni — ha jön — hogy azonnal megírom a vál­tozást — s tőled még itt létében fogván választ venni — közlendem azt véle a további értekezésre nézve. írj tehát édes Pa im ez eránt, mikor gon­dolnátok legjobbnak — a gyűlésre nézve talán — hogy még itt határozna azután meg talán a napot mellyen Bécsbül lemenne. Ezen levelemet a teg­napival együtt fogod venni — s igy a kü'önböző tudósítás nem tesz különbséget. Ez alkalommal a katona újoncokra nézve is irok kívánságod szerént. Nem is lehet kételkedni, hogy fog a kormány a kívánt számra majoritást szerezni — de hogy ez azonnal ne legyen meg, midőn most majd lelvétetik, az teszi kívánatossá, hogy a vitatás közben is a majoritás szerzés, le­kenyerezés a megyékben nyerendő sorsolás okáért — és mézes madzagul — részerint némely condi- tiók telyesülése retnénylhető p. o. a katona tartás megváltása a rövidebb capitulátióban és más azok közül miket a katona ajánlással egyben lehet, kötni, mint a jobbágy telkek megválthatását, a nemtelenek birtok szereshetését s. a. t. részint azon idő ala't, mig ha erősen tartjuk magunkat, a majoritás ugyan Csak meg lessz, lehet inkább remény-lenünk, hogy egy vagy más jó törvényt bírunk véghez vinni. Látod édes Palim ez elegendő indító ok, hogy a melly vármegyéhen csak lehet kisebb számú az instruc io, de határozott ám — és hogy ne lehes­sen máskép magyarázni, vagy alkalmazni, ha reá kerül az instructio itt — azt volna jó beletenni, hogy ha nem kap majoritást a ti instructiotok is elágazván a voksok a; számra nézve — ha a ki­sebb számuak szétágaznak a nagyobb számot kí­vánó voksok ha nem áfisolút, de relativ majoritást nyernek 50 vármegyéből tiz 20.000 recrutát, tiz 15.000 — tiz megye 10.000 voksolna a másik húsz megye pedig 38.000 bárcsak 20 voks relátiv ma- •‘oritás volna, ezen esetben következik p. o. a 20.000 mellett volnának illen esetben a minoritásoknak egyrsülniók kell. — Ne légyen tehát nekünk sza­bad által menni a 38.000 ily esetben sem, hanem várni és eszközölni az egyesü ést — ha pedig p. o. 15.000 resek közt volnának — ne légyen szabad isolálniok voksukat, hanem áltkellyen menniök a minoritás azon fokozatára, melyben.leginkább egye­sül ez, és változtatni pro et contra ezt — hogy a relativ majoritás 38.000-re ne győzzön. Ezeken kívül azt se kell elfelejtenünk, hogy miért hoznánk mi hadi seregünket az egyébb tar­tományokra nézve a proporciot felül haladó számra ez pedig az eset volna ha 20.000 többet adnánk, | miután igy tesz 20.000 t. i. határőrséggel együtt 100.000 főt — már pedig az egész ármáda 300.000 harmincegynéhány millió lakosnak Magyarországban, | szintén csak egyharmada él s pedig éppen mert midőn a katona tartásának általyános megválíásá- ! nál lenne szó, vigyázni kell, hogy igen nagy fac- tort nehagyjunk magunk a számve ésbe. De ha nem sikerül ez, mint írtam, bizonyára nagyon is meg­érdemli — hogy ezen alkalmas egy két jó törvényt hozni — és a katona állítást minél kedvezőbb fel­tételek mellett tenni könyelmüen el ne sza'asszuk. Beszéljetek ez eránt azokkal kiket gondoltok, — főzzétek ki a dolgot és iparkodjatok egyszer ismét i más forma szinü mustra szint adni — de szóljatok I ám ne csak imigy-amugy, de ad factum. Délben zárom e levelemet miután édes Atyán­kat dec. 18-án örömmel vittem Kőszegről, Hídjára, Pestrül sehonnan nem vettem ma levelet az első talán a Bécsi postával egy nap később jön. A mit édes Atyánk is Flórira nézve én is majd legjobbnak gondolom, hogy mig alkalmasnak nem tarja magát Kőszegen maradván úgy jöjjünk el onnan, ho'>y többé vissza menniök ne kelljen — az idő járása és a mi országgyűlési állapotunk is fogja majd el­határozni mikor légyen ez. Igen jól történt — hogy édes Atyánk a kis j szobába men*, ha a Palié nem vo'na még alkalma- tosb — azomban én azon kis szobát úgy megsze­rettem. hogy igen kedvesnek tartom az abbani la­kást édes atyámra nézve is. Nem csak ezért — de máskép is szólván Schóberrel vissza veszem egészben, „hogy a Pali Lisztet oda engagirozza szállásra — 0 is és Eve- linda is egyéberánt szinte genirozva volnának. Nem kell mondanom, hogy én Lisztnek semmit sem szól- j lottam — távolrul sem, és igy Pali is errül ne is j említsen semmit fogadóban is jól ellene ő. Emlí­tette Schóber, hogy Liszt mintegy fájlalja, hogy ; legtöbb magyarországi váróstul kapván már meg- ' hívásokat éppen Sopron mintegy születési helye ignorá'ni látszik őtet. Nékem azonban errül semmit sem szóllott és csak kívánságát fejezte ki, hogy Sopronba jöjjön a hol azonban senkit sem ismer. E levelem tehát a (tegnapival együtt fogván oda érni nem lesz confusió — egyéberánt egészéges vagyok Jezerniczkyné nénivel együtt — Csókolom kézit édes jó atyánkat — csókolom Palit — telyes szivrül, Pali idejövetelét ne halassza és napját megírja. Csókol hű Pistád. III. Pest, december 6-án 1844. Édes lelkem Palim 1 Az ut isten keze megnehezedett rajtam 1 Flórim tegnap megholt 1 Azonban bár mi nehezen 1 esnék, Isten végzése ellen zúgolódnunk nem sza-

Next

/
Thumbnails
Contents