Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-16 / 42. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE, 1898. október 16. ilyesféle akadályra bukkanik, nincs határa az áldozatoknak, hogy leküzdje a gátat. — A kis Románia, bar azelőtt is alig 80—90 kilométer kerülővel juttathatta gabonáját Konstanza kikötő felé, mégis egy tuczat millió árán megépitette a hatalmas Cserna- voda-hidat, hogy semmi se álljon útjában a gabona-exportnak. Ellenben a nagy Magyar- ország, mely állandóan hangoztatja a mező- gazdaságnak mindenekfelettvalóságát és feltétlen mérvadóságát közgazdasági politikájában, — kiküszöbölni a közlekedési hálózat legnagyobb csorbáját, lerombolni gabona- exportunk egyik kínai falát még mindig nem bírta. És ennek következtében, amikor az amerikai gabona épp olcsó fuvardíja segítségével rendre hódíthatja a nyugoteurópai államokat, ugyanakkor az Alföld búzája jo — óo krajcárnyi mesterséges fuvardíj-drágítással küzd, még mielőtt a nemzetközi verseny piacára jutna. A mezőgazdaság szempontja egyedül is kellene, hogy elégséges legyen a baja- bátaszéki Duna-hid sorsának eldöntésére. És ha számbavesszük, hogy a közlekedésnek, a vasúti intézménynek, az iparfejlődésnek, a kulturális haladásnak, a kereskedelem minden ágának mily óriási érdeke fűződik ehhez az ügyhöz, úgy igazán megdöbben- hetőknek mondhatjuk azokat a viszonyokat, melyek egy nagy országrész eminens érdekeinek ilyen mellőzését lehetővé, türhetővé tették. Azt pedig teljesen kizártnak kell tartanunk, hogy a Közép-Duna áthidalásának keresztülvitele tovább is halasztódjék. Épen egy negyedszázada hangzik a jogos követelés és kiszámíthatatlan az az anyagi kár, melyet elhanyagolásának miatta az ország nagy része szenvedett. Azt az állapotot, hogy tiz-tizenkét vasút zsák utca módjára szalad neki a Dunának, tovább fentartani amúgy sem lehet s a hid ügyéhez íüződő országos érdekek méltán igényelhetik a sürgős teljesítést. A baja-bátaszéki hid érdekeltsége kiil- döttségileg fogja a fentemlitett értekezlet memorandumát a kormány tagjainak átadni. és mezitelen karokkal megjelenni. Ez bizonyítja leginkább a szeméremről alkotott fölfogások külön- féleségét. És a berlini szép asszony bizonyára azt hitte a bálteremben, hogy ott semmivel sem kevésbé szemérmes, mint a fürdőben volt. Hallottam egy történetet, a mely nemrégiben esett meg Khinában s a mely még drasztikusabban bizonyítja azt, hogy az, a mit mi szeméremérzésnek nevezünk, tisztára szokás. Egy kis társaság, mely három francia úrból és három hölgyből állt, kis gőzösön kirándult valahova Khinában, a hol már néhány hónap óta tartózkodtak. Három napig jól ment minden. Nappal gyönyörködtek a partvidék szépségeiben, éjjel pedig aludtak a födélzeten. Egy reggelen azonban kellemetlen meglepetésre ébredtek az utazók. Kalózok vették körül a hajót és kijelentették, hogy az egész társaság a foglyuk és magukkal vitték őket a szárazra, a hol egy bambuszsátorban helyezték el őket. Mindent elszedtek tőlük, a ruháikból is csak a gyűrűket és az egyik urnák a szemüvegét hagyták meg. A ruhákra nem volt szükségük a gazembereknek, s csak azért szedték el, hogy meg ne szökjenek a foglyok, mielőtt a váltságdíj megérkeznék. A nők sirva kérték a ruhájukat, a férfiak íenyegetőztek. Hiába. A nyomorultak ügyet sem vetettek rájuk. A helyzet képe elég világos és mindenki elgondolhatja, hogy hogyan A közvélemény készséggel reméli, sőt bizonyosra veszi, hogy a küldöttség s a memorandum egyaránt a legjobb fogadtatásban részesül. A jelenlegi kormány immár nem térhet ki a kérdés elől s bizonyára nem is akar kitérni, mert lehetetlen, hogy fel ne ismerje óriási jelentőségét. A bajai értekezlet küldöttsége méltán szólhat az egész ország nevében és Dániel Ernő báró kereskedelemügyi miniszter pedig remélhetőleg meg fogja ragadni az alkalmat, hogy igazán nagy elhatározással dokumentálja a komolyságát azoknak az ígéreteknek, melyeket a vidéki városok fellendítésére nézve épp a jelenlegi költségvetés megokolásában tesz. Baross Gábor örökének teljesítése vár az utódra munka-teljesitéseként. Ne hiányozzék tehát a gyors és döntő elhatározás : a magyar Alföld gabonája hadd fusson egyenesen Fiume kőpartjáig avagy a határszélig s az az országrész, mely eddig vazallusa volt Budapest fejlesztésének, a cél teljesülésével immár hadd szabadítsa fel forgalmát az igazságtalan bilincsekből. Szalui Béla. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság október havi ülése — újabb megállapodás szerint —- nem folyó hó 21-én, hanem holnap, vagyis 17-én fog megtartatni. — A vármegyei pénztári kezelés módosítása tárgyában kiküldött bizottság Mdthis Kálmán főszámvevőnek az alispánhoz beterjesztett javaslata értelmében azon javaslatot terjesztette elő, hogy a házi- és gyámpénztár választassák külön, s külön gyámpénztárnoki állás szerveztessék, az üresedésben levő első segédkönyvelői állás pedig s*ün- tettessék meg. A vármegye vagy az alispán címére érkező pénz- és értékküldeményeket a pénztár vegye át; a számvevőség kebelében külön számfejtőosztály létesittessék; a Lymburg-Styrum alapítványok az eddigi gondnoki kezelés helyett, vonassanak be a házi pénztárba s rendes ellenőrzés mellett kezeltessenek ; a magánkötvények évenkint legalább egyszer és pedig a házi pénztárban kezeltek az alispán, a gyámpénztárban lévők pedig az árvaszéki elnök által vizsgáltassanak meg. A bizottság ezen javas atát az állandó választmány és a tegnap tartott törvényhatósági közgyűlés is elfogadta s életbeléptetési időpontját 1899. évi január 1-ére tűzte ki. érezték magukat a foglyok az első pillanatban. Az első órában roppant nagy zavarban voltak. Háttal fordulva egymásnak, úgy ül'ek ott három napon át. A negyedik napon már egy kis humor is beragyogta a sátor belsejét. Negyedik napon aggódni kezdtek, hogy megjön-e a váltságdíj ? Azután egészen ellelejtkeztek különös helyzetükről, mert a temperatura könnyen Jnélkülözhetővé tette a ruházatot. Lassankint annyira hozzászoktak, hogy egészen természetesnek találták a dolgot, mintha visszatértek volna az ősemberi viszonyokhoz... «Egy hét múlva, írja egyik résztvevő, egészen úgy éltünk, mint az őstermészet ártatlan gyermekei.» Végre aztán megjött a pénz s az utazók, kik már hozzászoktak a mezítelenséghez, visszakapták a ruhákat. Mindenki elhozta csomagjából a ruhát, igaz, hogy nem nagyon sietve. Mikor a ruhák már a kezeik közt voltak és öltözködéshez akar ak fogni, a hölgyek deszkákat hoztak, a melyekből «spanyolfalat» csináltak. A ruhákkal tehát a szemérmetesség is visszatért hozzájuk s a kik előbb mint ártatlan testvérek, nem átallották mezítelenül együtt lenni, } most szégyeltek egymás jelenlétében — felöltözni. Öltözködés közben megtörtént, hogy az egyik ur a nyakkendőjét keresve, átment a hölgyek rekeszébe- Mind a három hölgy ijedt sikoltást hallatott, mert a férfi — corset-ben látta őket! Újra elkezdtek szégyenkezni. Őszi rendes közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága tegnap tartotta meg őszi rendes közgyűlését élénk érdeklődés mellett. Gróf Szécheiyi Sándor főispán pontban 10 órakor nyitotta meg a gyűlést, s az egybegyül'e- ket üdvözölvén, azonnal megkezdték a tárgysorozat 1. pontja szerint a megyei rendes kiadások fedezésére szükséges 1 % -os pótadó megszavazását; 70 szavazat volt melletie, ellene egy sem. A kulturális célokra kivetett 1%-os pótadót 67-en szavazták meg, ellene csak Csefkó Ferenc dunaföldvári bizottsági tag szavazott, sőt szavazatát indokolni is igyekezett, minek folytán Döry Pál alispán kénytelen volt megnyugtató felvilágosítással szolgálni az aggódó hazafinak. Az alispán jelenlésének felolvasása ulán már gyorsabb tempóban ment a tárgysorozat egyes pontjainak elfogadása, csak a központi választmány és a közigazgatási bizottság tagjainak megválasztása akasztotta meg kissé az ülés gyors lefolyását. Ezután nyolcféle válasz1 mány és bizottság tagjait állapíttatták meg minden fennakadás nélkül. Érdekesebb tárgya volt még a közgyűlésnek a magyarositási alap okiratának helybenhagyása s az alapbói megmaradt összegnek a muzeum céljára leendő fordítására vonatkozó határozat; továbbá a vármegyei pénzkezelés reformját és ebből folyólag a tisztviselői állásokban történt változásokat magában foglaló határozat. Az uj rendszerjövő év első napján lép életbe. Bencze István dunaföldvári apátplébános egyik fölebbezésének, a melyik a túlságos nagy élelmezési költségekre vonatkozott, helyt adtak, de a templom előtti padok kifestése ügyében beadott apellátáját elutasították. III. Béla király és neje tetemeinek végleges elhelyezése alkalmából folyó hó 21-én tartandó gyászisteni tiszteleten vármegyénk részéről az alispán vezetése mellett Sztankovánszky János cs. és kir. kamarás, Kovács Sebestyén Endre és Petczel Béla fognak részt venni; a baja-bátaszéki hid létesítése érdekében a kereskedelmi miniszterhez menesztendő nagy deputáció tagjaivá megválasztattak Bartal Béla cs. és kir. kamarás és Derczel Béla. A 73 pontból álló tárgysorozat ’/41 -kor már véget ért s az elnöklő főispánt éltetve oszlottak szét azok, akik az ülés végéig még ott maradtak a nagyteremben. — Hirdetmény. A vármegyei alispáni hivatalnál, árvaszéknél, tiszti-ügyészségnél, pénztári hivatalnál, számvevőségnél és levéltárnál a délutáni hivatalos órák beszüntetésével a hivatalos munkaidő folyó évi november hó 1-től kezdődőleg reggeli 8 órától déli i óráig tart. Az alispáni iktatóhivatal azonban egyelőre délután 2—5 óráig is nyitva van. Szegzárdon, 1898. évi október hó 10-én. Döry Pál, Tolnavármegye alispánja. — A bedugaszolt söröspalaczkok a mértékjelzés kényszere alá nem esnek. Az azok mellé adott poharak mértékeknek nem tekinthetők és igy azok közforgalmi használata kifogást nem képez. (A m. kir. belügyminiszter 1898. évi 1227. számú határozata. Erzsébet királyné szobrára vármegyénk alispánjához, illetőleg a vármegyei pénztárhoz eddig a következő adakozások folytak be: A törvényhatóság adománya . . 500 frt — kr. Szegzárdi takarékpénztár . . . 50 — » A «Tolnavármegye» hetilap gyűjt. 78 » 85 } Sztankovánszky Mária .... 300 > — » Zichy Miklós cs. és kir. kamarás 100 — » Bezerédj Andor » » » » 100 > — » Bartal Béla » » » » 50 > — t Vizsolyí Ákos .................................... 20 » — > Gr. Apponyi Sándorné .... 25 I — > Döry József......................................... 50 ) — Döry Vilmos ' ................................... 25 ) — » M. Kovács György táborszernagy 10 » — » Perczel Lajos.................................... 5 > — Tolnamegyei takarék- és hitelbank 50 « — « Összesen 1313 frt 85 kr. — A „Tolnavármegye“ gyüjtőlvein adakoztak : A Tolnamegyei takarék- és kitelbank 50 forint. — Berget Mór Tolna 5 frt. Stokinger Jánosné úrnő gyűjtése : Stokinger i Jánosné 1 frt, Stokinger János 1 frt, dr. Stokinger László 1 frt, Stokinger Mukica 10 kr, Stokinger Milike 10 kr, Stokinger j Sanyi 10 kr, Stokinger Lala 10 kr, Liszbauer Antal 55 kr, Mattiom Jánosné 50 kr, Zvonicsek József 50 kr, Fehér József 40 kr. — Hoffmann Sándor főerdész gyüjtőivén adakoztak: Hoffmann Sándor 5 frt, Zathureczky Géza 2 frt, Németh Gyula 2 frt, Zsebő Pál 50 kr, Géberth Ádám 1 frt, Kürthy Sándor D.-Földvár 1 frt, Pillér Gábor Mágocs 50 kr, ifj, Pillér Gábor Mágocs 50 kr, Répás András 50 kr, Guttai Lajos Német-Keér 1 frt, Krátky Lajos N.-Keér 1 frt, Somogyi Ipoly Nagy-Kaj- már 50 kr, Zemplénszky Mihály Pacza 1 frt, Stoch János Patt 1 frt, Csiffáry Sándor B.-Jenő 1 frt, összesen 78 frt 85 kr.
