Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-06 / 10. szám
2_ anyagi és erkölcsi helyzetükön javítani, szövetkezetek, mun káskartellek, erkölcsne- mesitó egyletek alakításával ? Ez nem kell önöknek, mert nem alapos ok az ivásra. Hanem ahelyett tanácskoznak munkaszünetekről. (> —8 órai munkát követelnek. Nem méltóztatnának életrendjeiket a következő- kép beosztani ? Felkelés 8 órakor, munkába menet 9-kor, lU-tól fél 11-ig ozsonna, ismét munka délig. 1 -3-ig kávéházi szórakozás, 3—4-ig munka, 4-től fél ötig ozsonna, ismét munka fél hatig, séta, szórakozás. — Ezért pedig naponkint 3—4 írt díjazás, természetesen a szünnapokra is. — Mél- tóztassanak elhinni, mihelyt ezt elérték, óriási nagy lesz a munkakinálat, mert az ügyvédek, orvosok, professorok, újságírók, bírák nagy része felcsap téglabordó, meszet oltó munkásnak. Pedig tekintetes munkás urak, ezek a céhbeli mesteremberek csak érdemelnének annyit, mint önök. Lám, ki- gyelmetck felnőttek, egyik-másikuk az elemi tanulmányokat sem sajátította el, inaskod- tak esetleg 3—4 évig, ez alatt az idő alatt is többet danoltak az utcán, mint tanultak a műhelyben és amikor elérkezett a csöndes este, kipihenték a nap fáradalmait. — Azok a professzorok, ügyvédek pedig 16— 20 esztendeig csiszolták agyukat, hosszú éjszakákat töltöttek el a munka mellett, á szellemük dolgozott, átfolynék munkája pedig mindig nehezebb a testi munkánál. És mi a társadalom elismerése, amikor egy tanár 800 forint fizetéstvkap a vidéken ? De hát ezek az urak nem streikolnak, hanem viselik nyugodtan az élet terhét. Önök pedig gyülésoznek, tanácskoznak, komoly dologról soha, de arról, hogy tnikép érdemelhetne a selejtes munka annyi jutalmat, mint a törekvő. Komoly bajok ezek munkás urak, nagyon ! Hiszen maholnap megérjük azt, hogy TOLNA VÁRMEGYE. önök smokingban látnak a munkához és megkívánják, hogy a pap köszöntse önöket és nem viszont, mert hisz azt mondják, hogy önök fizetik a papot, szolgája kegyelmeteknek. Magyar munkások, komolyabb feladat vár rátok! A társadalom folyton forrong, ismeretlen vágyak keletkeznek bensőjében. Ellentétek fejlődnek ki, hom'okegyenest ellenkező helyzetek. A hit tusázik a hitetlenséggel, a vagyon a nyomorral, a tudás a sötétséggel. S araikor az. idők jövőjébe belátó ember arca elborul, mert bizony sötét fellogekot Iát, — akkor gyűléseket rendeztek és földosztásról tanakodtok! Pedig ezzel nem használtok sem magatoknak, sem a társadalomnak. Még akkor sem, ha anarchistákká lesztek és bomb>ivetésscI akartok megszabadulni a hatalmak megtestesítőitől. Minden bomba újabb csapás rátok és a társadalomra, minden merénylet egy fok nem a helyzet javítására, hanem a sülye- désre. Nem igy kell vágyakozni az egyéni boldogságra, hanem a nemes munkával, az ember létének céltudatos felismerésével. Ne a jogokról tanácskozzatok, hanem a kötelességekről, a magatok, a család, az állam és az emberiség iránt tartozó feladatról! Mert az ember léténél fogva kötelességek teljesítésére van teremtve és csak ennek természetes eredménye a jogok gyakorlása. S. J. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság március havi ülését holnap délelőtt fogja megtartani. — Vármegyei tisztviselők költözködési költségeiknek megtérítésére — a belügyminiszter múlt évi 88609. sz. elvi jelentőségű határozata értelmében — igényt nem tarthatnak. Ha áthelyezésük a közszolgálat érdekében történt, költözködési kiadásaik fedezésére méltányosságból kivételképen némi kárpótlásban részesithetők. A vidéki lapok száma az utolsó tiz évben hatalmas arányokban szaporodott. És ez jól van igy. Mert soha sem lesz azoknak száma nagy, kik a magyar kultúrát szolgálják és annak izmosodását s fejlődését, hacsak egy porszemmel is, elősegítik. Ezen a téren mindén verseny üdvös, ha a sajtó szigorúan és érintetlenül megőrzi legfőbb kellékét, nemes hivatásának szent forrását: — a tisztességet, melynek szeplőtlenségét, ragyogó zománcát a legkisebb folt is azonnal elhomályositja. Kettőnkrö]. Majdnem együtt jubilálhatnék a iTolnamegyei Közlöny »-nyel; mert hiszen 1877. szeptember 16-án jelent meg nyomtatásban az első-'ftmvem, és pedig éppen a «Tolnamegyei Közlöny»-ben! Szerencsétlen véget ért Salamon királyunk tragikus sorsa körül forgott ez a «Végtalálkozás» cimü történeti elbeszélésem, melyet a pécsi nemzeti kaszinó pályadíjjal jutalmazott meg, s mely helyi vonatkozású is volt annyiban, hogy a történeti esemény Szegzárdon és környékén folyt le. Hét folytatásban közölte ezt a drámai anyagul kínálkozó elbeszélésemet, melynek tárgyát néhány évvel ezelőtt V á r a d i Antal dolgozta föl és szintén pályadíjat nyert vele. Első művemet aztán ugyancsak a «Tolna- megyei Közlöny «-ben «Szegzánl-e vagy Szegszárd» — «A szegzárdi apátság története«, — és «Meg- szivlelésül» cimü történeti tartalmú dolgozataim követték, s ez utóbbi éles hangú polémia volt Csuthy Zsigmonddal, megyénk egyik szorgalmas történet- búvárával. Később ugyanezen lapok hasábjain látott napvilágot egyetlen, nyilvánosságra került versem is, de őszintén megvallva a dolgot, csak tréfás fogadásból mertem arra vetemedni, hogy a költészet ! szent berkében kontárkodjam. Több versemet nem nyomattam k’, de föl is hagytam a lant pöngetésé- vel, mert jól tudtam, hogy poéta nascitur, én pedig nem születtem: — versköltőnek! A szép virágárus leány, A szép leányok, Csudálatos Miranda, Kommentár, A Zrinyiász epopaecai magaslata, s egyéb más cimü dolgozatom jelent még meg a megye akkor egyedüli és avatott toliakkal irt közlönyében, melynek jubileumához tehát engem is kedves emlékek fűznek; mert hiszen 21 éves irói foglalkozásom keresztelése ebben a lapban ment végbe, midőn még szép reményű és dús hajzatu, 18 éves ifjonc valék. Azóta nagyot fordult a világ! Ma már a szép remények, a dús hajzat, a merész illúziók mind eltűntének; csak a rideg való maradt meg osztályrészemül s az a nem irigyelhető helyzet, hogy még mindig az irói foglalkozás hálátlan és tövises utain döcögök, s tán nem is hagyom abba előbb, mig a toll ki nem hull fáradt kezeimből. De a változott viszonyok s a meg nem va- * lósult remények után is jól esik visszagondolni fiatal korom deriis napjaira, melyek közt tán egyik leg- örömteljesebb volt az,, midőn első művem pálya- I díjat nyert és a «Tolnamegyei Közlöny» tárcájában napvilágot látott; a lap jubileuraos ünnepében tehát én is örömmel és jóleső visszaemlékezéssel sietek I résztvenni; adja Isten, hogy a második huszonötéves jubileumon újra összetalálkozhassak a lap mostani szerkesztőjével! Székely Ferenc. 1898. március 6. A néprajzi muzeum érdekében. A művelődés fokozatos haladásával tudvalevő- le°- az emberek szokásai öltözetük, házi szereik és eszközeik is átalakulnak s a civilizáció terjedésével a nép is kivetkőzik külső és belső jellegéből. A most élő idősebb emberek is észlelhették még, hogy bizony fiatal korukban a népnek sok oly szokása volt, melyek ma már kihaltak, vagy kivesző félben vannak. Itt van szomszédunkban világos példaként a Sárköz népe, melynek már csak kis része őrizte meg régi viseletét és életszokásait teljes tisztaságában. Hazánk, mely néprajzi szempontból rendkívül , érdekes, ilynemű gyűjteményekben meglehetősen j szegény. Pedig mily érdekes és tanulságos a századokkal ezelőtt élt népek életére vonatkozó eszközöket, viseleteket stb. szemlélni! Mintegy megelevenítve látjuk a kort s a benne élt embereket. Ma, midőn a kultúra a népre sokkal nagyobb befolyást gyakorol mint valaha, midőn régi szokásaiból mindinkább kivetkőzik, hazánk történelme iránti kötelességünk egyenesen parancsolja, hogy mindazon eszközöket, viseleteket stb., melyek a nép életének teljes megismerésére elengedhetetlenül szükségesek, az utókornak megőrizzük. Múzeumunk, mely tulajdonképen vármegyénk történelmét az ősidőktől kezdve a mai napig akarja bemutatni, a néprajzi osztály nélkül nem lenne teljes. A muzeum néprajzi osztályának megalakítása érdekében tehát fölötte szükséges volna, hogy a nagyközönség és a községek lelkészei, jegyzői és elöljárói minden oly régi eszközt, mely a népéletre (halász-, pásztorélet stb.) vonatkozik s melyeket a modern kultúra lassan-lassan a használatból már kiszorít, összegyűjtenék s a múzeumba juttatnák. Közvetlen befolyásukkal kieszközölhetnék, hogy a népnél még feltalálható régi faragott, festett vagy betét munkájú szebb bútordarabok vagy régi hímzések vagy végre a régibb népviseletnek eredetibb darabjai örök megőrzés céljából a múzeumnak aján- dékoztassanak, vagy hogyha ez nem sikerülne, legalább azok létéről lajstrom készíttessék s a muzeum igazgatóságának beküldessék, hogy azok aztán ha a muzeum pénzviszonyai megengedik, vétel utján beszereztessenek. Talán vállalkoznának egyes községek arra is, hogy saját népviseletükből, legyen ez akár magyar, német vagy szerb, egy-egy férfi és női viseletct a múzeumnak ajándékozzanak. Reméljük, hogy a közművelődésiránt érdeklődő közönség és főleg a községek vezetői és elöljárói kellőleg méltányolni fogják a muzeum ezen irányú törekvését és céljának elérését hazafias buzgóság- gal fogják előmozdítani. A begyülendő anyag feldolgozására, rendezésére való tekintetből kívánatos volna, hogy az egyes tárgyak minél előbb a múzeumba kerülnének, hogy az ünnepélyes megnyitás alkalmával már a néprajzi osztály is méltó részét képezze gazdag múzeumunknak. Hirek. — Perczel Dezső belügyminisztert 0 Felsége a mait hétfőn külön kihallgatáson fogadta, mely kihallgatáshoz egész legendákat fűztek a hirgyártók. A belügyminiszter a szociálizmus terjedése ellen foganatosított intézkedésekről tett kimerítő jelentést a királynak. — Személyi hir. Bezerédj Pál, selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazott két-három heti üdülésre Abbázia vidékére utazott. — 25 év. Őszinte kollegiális érzéssel üdvözöljük laptársunkat: a »Tolnamegyei Közlöny <.-t 25 éves fennállásának jubileuma alkalmából. A mi viszonyunk a jubilánshoz minden időben, habár sokszor lényegesen eltérő irányt követünk és különböző utakon haladunk, zavartalanul benső és kollegiális volt és remélhetőleg az marad a jövőben is. Mint versenytársak legfeljebb annak dokumentálására törekedtünk, hogy minél nagyobb buzgósággal és odaadással szolgáljuk a közügyét. És ezen vállvetett munka közben kölcsönösen alárendeltük a személyi tekinteteket az elveknek, a közérdeknek és a közjónak. Azért volt e verseny közöttünk mindenkor kellemes és minden ellenségeskedéstől s disharmóniától ment. 25 év egy vidéki hírlap életében igen nagy idő. Mi céhbeliek tudjuk leginkább, hogy minő kitartásra, lelkesedésre és gyakran áldozatkészségre van szükség a vidéki hir-
