Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-27 / 9. szám
Vili. évfolyam. 9. szám. Szegzárd, 1898. február 27. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » _ > Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ára . . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KÖRETÉ L. Segédszerkesztő : SZÉKELY FEfiENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. Orvosok tolnamegyei szövetsége. Az országos orvosi kongresszus a múlt év nyarán megalkotta az országos orvosi szövetséget, melynek alapszabályai megnyervén a belügyminiszteri jóváhagyást, a legközelebbi három év tartamára tisztikarát és igazgató tanácsát is megválasztotta. Az orvosi szövetség célja az, hogy a közegészségügy és a szenvedő emberiség gyógyítása érdekében működő orvosi kar anyagi érdekeit és társadalmi befolyását, valamint tekintélyét társulás és tömörülés utján emelje, az összetartás érzetét és a testületi szellemet a kar tagjai között föl- ébresSze, sőt azt jótékonyan megerősítse. A szövetség segélyével iparkodnak megvalósítani az égetően szükségesnek mutatkozó segitő- és nyugdíjalapot, melynek hiányát az orvosi kar kedvezőtlen anyagi viszonyok közt élő tagjai és támasz nélkül maradt özvegyei vagy árvái eddig is oly súlyosan érezték. Az országos szövetség tehát az orvosi kar erkölcsi és társadalmi tekintélyének emelésén kívül főleg humanisztikus célokat is tűzött maga elé, melyeknek megvalósításán egyesült erővel és minél szélesebb alapra fektetett agitációval kell közremű- ködniök. Ezen cél elérésére az országos szövetség fiókszövetségek létesítését határozta el, s ezek összessége fogja alkotni tulajdonképpen az országos szövetséget; s éppen azért, aki a fiókszövetségbe belép, ez által egyúttal az országos szövetség tagjává is vált. Az országos szövetkezet igazgató tanácsa állandó összeköttetést tart főn a fiók- szövetkezetekkel s a fölmerülhető indítványok, tervezetek közlése utján alkalmat szolgáltat a függő kérdések általános megvitatására is. Ezen célra szolgál továbbá az éven- kint előre meghatározandó helyen tartandó általános kongresszus, amelyen az összes fiókszövetségek tagjainak alkalmuk nyílik közös tárgyalásra; ezenkívül tervbe van véve ezen feladatra szolgáló folyóirat alapítása is, amely még nagyobb mértékben létesítheti az ügy érdekében kívánatos közös közreműködést. Az országos szövetség elnökének fölhívása folytán dr. Hangéi Ignác, vármegyénk ügybuzgó tiszti főorvosa körlevélben fölszólította a vármegyénk területén működő orvosokat, hogy óhajtják-e a tolnamegyei fiók- szövetség megalakítását. Az eszme meg valósítását orvosi karunk lelkesedéssel és örömmel karolta föl, amit ^ bizonyít az a körülmény, hogy ezideig a megyében működő 58 orvos közül — egy- J kettő kivételével — már majdnem mind késznek nyilatkozott a fiókszövetségbe belépni; tetszéssel fogadták a terv kivitelére irányzott mozgalmat, hogy anyagi és erkölcsi érdekeik megvédése és emelése érdekében váivetett közreműködéssel — tár- súlás utján —- iparkodjanak akcióba lépni. Ily előzmények után tehát a tolnamegyei orvosi fiókszövetség megalakulása be- végzett ténynek mondható. A szervezkedő és alakuló közgyűlést azonban a szövetség kezdeményezője, dr. Hangéi Ignác, tiszti főorvos csak ápril hóban hivhatja össze, mert a jövő hó folyamán a katonai sorozások minden idejét igénybe veszik; s igy hivatalos működése akadályozza abban, hogy a szövetség annyira óhajtott és közöröminel fogadott megalakulását már most keresz- tülvihesse. Az orvosok szövetkezetét örömmel üdvözölheti mindenki, mert bizonyára jótékony hatással lesz az orvosi kar reputációnak emelésére, s egyúttal az itt-ott mutatkozó bajok vagy visszaélések meggátlására is alkalmas szervezetnek fog bizonyulni. A szövetség eszméjének megvalósitása tehát úgy az orvosi kar, mint a nagy közönség érdekében is fölötte kívánatosnak mutatkozik s teljes elismerést érdemelnek azok, kik annak létrehozásán saját jól felfogott érdekökből s a közérdek szempontjából is önzetlenül fáradoznak. TÁRCA. »Jolle m. — FRANCOIS PIKARD. — Mielőtt a történet elmondásába fognék, vallomást kell tennem jellememnek egy csodálatosan rossz vonásáról. Eszem és akaraterőm van . . . igen, akaraterőm is van, azaz nemcsak a szándék fogamzik meg agyamban, hanem kitartással, türelemmel, s energiával annak véghezvitelére is törekszem a nélkül, hogy bármi akadály vagy nehézség kedvemet szegné. S mégis egész akaraterőm mindig értéktelen volt, s az is fog maradni. Mert abban a pillanatban, mikor már egész közel vagyok célomhoz, mikor csak kezemet kellene kinyújtanom, hogy a sikert elérjem, akarat erőm elhagy, eltűnik, semmivé lesz s olyan vagyok, mintha hirtelen megbénultam volna. Energiám bágyadt, elpuhult álmatagsággá változik, mely vágyaim, óhajom célját mintegy ködbe burkolja. S nincs erőm, hogy utoljára is kinyújtsam karom a siker felé ... A saját törekvésem következményeitől félek-e, vagy akaratom tagadja meg a szolgálatot? . . . igazán egész biztosan magam sem tudom. Nem is igen keresem . . . ezt a munkát átengedtem az emberi lélek mélyebb ismerőinek, kutatóinak. Pedig sokat, igen sokat szenvedtem már miatta. Az idén is, mint miden évben, Lespéran úrhoz voltam hivatalos, hogy a nyarat novy-i kastélyában ! töltsem el. Lespéran ur atyámnak régi, bizalmas barátja, bajtársa, becsületes, tiszta eszü ember. Nekem is jó barátom, bár jellemem bizarrsága nem egyszer boszantja, s nyugtalanítja. Mártha leánya gyermekkori játszópajtásom, s mindig is arról álmodoztam, hogy ő lesz a feleségem. Nem is állott semmi sem I a házasság útjában. Tetszettünk egymásnak, s szüleim is jó szemmel nézték a kötendő Irigyet. Márta csodálatos leány volt. Szenvedélyes, heves érzelmei mellett akaratában makacs és önfejű, cselekvéseiben elszánt s határozott, ép azért nem is akarta megérteni lelkem állapotát, melyet nevetve mindig csak «álmatagság»-nak nevezett. S mégis szeretett. Nem is kételkedtem benne, habár soha sem vallotta meg. Csöndes, hallgatag, de biztos megegyezés állott fenn közöttünk. Talán szívesebben vette volna, ha minden habozás nélkül kerem meg kezét, de én épenséggel nem siettem, mert igen jól éreztem magam ebben a boldog várakozásban. A türelmetlenségnek hírét sem ismertem. Mindazonáltal nagyon kellemetlenül lepett meg, majdnem kétségbeejtett, mikor idén Novyban egy vendéget találtam, ki, úgy látszik már régebben tartózkodott ott. Szép, szőke bajuszu, fiatal ember volt, szemeiből elfojtott tűz sugárzott. A szomszéd garnizonból való tisztnek mutatták be. Az első naptól kezdve tisztában voltam szándékaival. Egyre Márta körül forgolódott, s minden alkalmat felhasznált, hogy szellemi és testi tulajdonságait a legszebb színben tüntesse fel. Többnyire suttogó hangon beszélt, közbe-közbe sóhajtozott, s oly ábrándozó arcot vágott, hogy magam is elmosolyodtam. Növelte azonban haragomat, hogy Márta suttogó hódolását épenséggel nem találta unalmasnak, sőt ha egyedül valánk, irántam kevesebb kegyet tanúsított, mint a mikor a fiatal tisztecskével mulatott. ff A szőke bajuszu fiatal ember jelenléte ostor- csattanásként hatott rám. A félelem, hogy Mártát elveszíthetném, emésztő lánggal égetett, s érzelmeim, melyek eddig alig nyilvánultak, most lobogó szenvedéllyé hevültek. Nyugtalan, haragos, s a mellett mégis gyöngéd gondolatok szálltak meg. «Romantikus» lettem újból, akár csak itju koromban. Minden exteutricitásra, minden erőszakos tettre képesnek éreztem magam, hogy Mártát megmentsem magamnak. Kerestem az alkalmat, hogy a vetélytárs- sal néhány bizalmas szót válthassak; s ez alkalom csakhamar elérkezett, mikor egy Ízben reggeli sétalovaglásunkból visszatértünk. Röviden, minden bevezetés nélkül azt kérdeztem tőle, hogy Mártát feleségül szándékozik-e venni? A fiatal tisztet a kérdés nagyon is meglepte, egy ideig habozott a felelettel, majd kereken kijelentette, hogy vágyai netovábbját képezi a leány keze elnyerése. Én hangosan fölkacagtam, s azt mondám : — Ebben az esetben engedje meg, ön igen nevetséges szerepet játszik. Tudja meg, hogy Márta már három éve jegyesem ; de tudja meg az is, hogy semmi kedvem sincs bárki kedvéért is visszalépni.
