Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-20 / 8. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KŐÉNÉL. SZÉKELY FERENC. Vili. évfolyam. 8. szám. Szegzárd, 1898. február 20. Előfizetési ár: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 6 frt — kr. 3 * — » I » 50 » . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Kraramer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint szám it tatnak. Alapítsunk muscum-egylelel. A törvényhatóság által megválasztott museumi bizottság Wosinsky Mór elnöklete alatt a mult héten tartotta első ülését, melyen a vármegyei museum alapító-levelének és kezelési szabályzatainak megállapításával foglalkoztak. A hazánk ezredéves fönnállásának emlékére alkotott vármegyei museum jelenleg a szegzárdi főgimnázium öt tantermében van ideiglenesen elhelyezve és szakszerűen elrendezve. Ezen museum alapját tudvalevőleg gróf Apponyi Sándor, a tudományok és művészetek hírneves maecenása és Wosinsky Mór, európai* hirü régiségtudósunk nem kis vagyont érő ajándéka vetette meg. Azóta egyesek is gazdagították a museuinot több értékes tárgygyal, melyeket mind Wosinsky esperes rendezett szakszerüleg. Tiszteletre méltó ügyszeretet és a tudomány iránti önzetlen lelkesedés magyarázhatja csak meg azt a roppant munkát, mit a tudós esperes a nyár egész folyamán át reggeltől-estig kifejtett a museum gazdag anyagának összeállítása és rendezése körül. Gróf Apponyi Sándor hírneves gyűjteménye csak maga 12000 drbból áll, Wosinsky saját gyűjteménye 6000-nél több darabot képez ; s ezen kívül az időközben érkezett tárgyak, a pénzgyüjtemények elren- I dezése és beosztása oly nagy munkát igé- ! nyelt, melynek aránylag rövid idő alatt történt elvégzése teljes elismeréssel és csodá- > lattal tölthet el minden elfogulatlan embert, akinek ily ügyek iránt érzéke van. Museumunk a vidék hasonló intézményeit már most is messze felülmúlja, mert ily gazdag és nagy szakértelemmel rendezett vidéki museumot az országban nem találhatunk. A museum alapját és zömét képező lengyelt leletek az őskori életnek oly gazdag és egységes kulturképét tárják a szemlélő elé, aminőt — tisztább képben — Európa egy telepe sem tüntet fel. Ezenfelül I Wosinszky nagy becsű és unicumokban gazdag gyűjteménye s az egyesek által beszolgáltatott tárgyak a vármegyei museumot oly magas színvonalra emelték, hogy azt már most is megyénk és városunk díszének tarthatjuk, s hírneve, ha szakférfiak is megfogják tekinteni, csakhamar messze el fog terjedni. A museuinban nemcsak régészeti és történelmi emlékek lesznek elhelyezve, hanem ezenkívül természetrajzi, táj- és nép- ismei, sőt műipari és művészeti tárgyak is külön osztályban szakszerűen fognak el- rendeztetni; a tárgyak kezelése, felügyelete mind szakavatott custosokra lesz bízva. A cultus miniszter már évi államsegélyt helyezett kilátásba, melylyel a museum anyagát szaporítani s a legszükségesebb kiadásokat egyelőre fedezni lehet. Ezenfelül a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedelméből a fővárosi műintéze- tekből festőművészek és szobrászok remekeit, valamint a mű ipar kiváló alkotásait kapja meg vármegyénk múzeuma, s ezen tárgyak egy évi kiállítás után visszavitetnek és újakkal cseréltetnek ki, hogy a vidék közönségének is alkalma legyen a hírneves mesterek műveiben gyönyörködni s ekként az Ízlés csiszolódására és a finomabb műérzék kifejtésére a vidéken is legyen mód és alkalom. Museumunk tehát oly kultúrintézmény, melynek föntartása és fejlesztése minden művelt és jó ízlésű embernek szivén fekhetik. A két alapitó elismerésre méltó önzetlenséggel ajánlotta föl kincset érő gyűjteményét a museumnak; a törvényhatóság külön épület létesítésére 3000 frtot szavazott meg; most tehát nincs más hátra, mint társadalmi utón is támogatására indulni hírneves kultúrintézményünknek, melynek minél-hamarabb külön e célra szánt épületbe kell elhelyeztetnie; mert a főgimnázium épületében az osztályok szaporodása után nem sokáig maradhat. A museum iránt a társadalom érdeklődésének fölkeltésére legalkalmasabb mód és eszköz a museum-egy/et megalkotása; más nagyobb vidéki városainkban is, hol museumot alapítottak, mindenütt museum-egylet szolgál az intézmény társadalmi propagálására; az ily egyletek kebelében kifejtett társadalmi tevékenység szerzi meg azon erkölcsi es anyagi támogatást, valamint az érdeklődés fokozását, amire az ily nemes célú, a közművelődést szolgáló kultúrintézménynek szüksége van. A museumi bizottság ütésén indítványozta Wosinsky Mór, ezen egylet megalTÁRCA. LEFEL É. Hanyatló már az én csillagom, És bukásában fel nem tarthatom, Útja csak egy van a merre mehet, Csak az, a melyik — lefelé vezet. Nem tudom, volt-e egykor magasan P Csak azt tudom, hogy bukófelben van, Nem tudom, ragyogott-e valaha, Csak azt tudom — ma nincsen sugara. Megy — megy lefelé lassan, csendesen, Felhőtakarta sivár éjjelen, Lelkemen is gyász, mélységes ború, Szomorú vagyok — nagyon szomorú — — ó, mért nem lehet derült a vidék ? Mórt nem lehet a mennybolt tiszta kék P Hogy fényes égről büszkén, szabadon Áldozna le lehulló csillagom ! VESZ ELEI KÁROLY. Yégtárgyalási naplómból. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Irta: SÁND0E JÓZSEF, Szomorú lapok . . . Csokrot kötöttem belőlük, most szétszórom a leveleit . . . Ezek itt az élet drámái. Szinterük, meséjük a való, amely szövi a maga tragikumát a lélek kérlelhetlen törvényei szerint. Fonáltalan, összekuszált törvények ! Szinte megdöbben az, aki a lélek eme munkájában is az *k és okozatiság szervi kapcsolatát keresi. Szétfoszló, áradozó összefüggés, amelyben még az az örök hirdetett igazság sem ölt testes alakot, hogy a jó érdemét, a gonosz átkát nyeri. Mélységes sötét ott a lélek fenekén, a mely az események töménytelen sokaságában si\ ár rendszertelenségben végzi irtózatos munkáját. Ezek itt az én figuráim . . . Szeretettel gyűjtöttem össze. A becsületes gyilkost, aki mélységes vonzalmában leszúrta vetélytársát és a becsületes tolvajt, aki az irtózatos struggle for I existence-ben felebarátja szájából tépte ki a kenye- ! rét. Aztán a megháborodott öldöklőt, aki önfele- ; dett lélekállapotában kioltotta övéinek életét és a nagyravágyó gentlemannt, a ki a pirosra festett | cocotte-ért hajhászott élveket és a cocotte rabláncot kötött a kezeire. Csokrot kötöttem belőlük, most szétszórom a I leveleit . . , 1. Sárga asszony . . . Hová lett a te királynői termeted? Hová azok a beszédes ajkak, tüzesitő két szép éjszaka szemed, a pirosán harmatozó orcád ? Olyan vagy, mint a sírjából fölkelt hazajáró lélek ! Olyan vagy mint a bünbánatban elnyomott fájdalmas anya! Ha- lavány mása a bűbájos lényednek ! Szegény sárga asszony ! . . . Két szuronyos őr vezette a tárgyalási terembe. Oda támolygott arra az elhagyatott, keserves emlékű vádlottak padjára. Nézett bambán, kietlenül merengőn, mintha gyönge mosoly kerülte volna ajakát. Mintha az örök lélekhomályból felrázta volna egy pillanatra az az ijesztő csend, a mely megülte mindenek arcát. Aztán mikor meghallotta a vádat, azt a szörnyű panaszszót, a futó mosoly oda hagyta megtört ajakát és megeredt a könye zápora. Mi jó volt a sirás! Mily fájdalmas szenvedés, midőn a könymirigyek nem tudnak megnyílni, hogy kisírhassa lelke panaszát! Milyen édes az a sós könycsepp, a mely oda pereg a sárgás halavány arcra, mintha megkönnyítette volna lelke terhét! Aztán mikor kisírta magát a roskadozó alak, fölkelt. Ha láttátok volna 1 . . . Sárga asszony, bűnös asszony! Te voltál az igazságban született bűn ! Hogy eltörpült az emberek földi igazságszolgáltatása, hogy megsemmisült | az a hatalom, amit törvénynek hívnak! Semmi,
