Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-25 / 52. szám

1898. december 25. • TOLNA VÁRMEGYE.

Ha B á n f f y huzamosabb ideig marad meg belügyminiszternek és ismét konsolidált politikai viszonyok köszöntenek be, mindenese're magáévá teszi a P e r c z e 1-féle tervezetet és azt be is fogja a képviselőháznak nyújtani. De ez a legkedvezőbb esetben sem következhetik be a jövő év vége előtt. A közigazgatás államosításának tárgyalása és előkészítése is hosszabb időt vesz igénybe, úgy, hogy teljesen ki van zárva annak lehetősége, hogy a tisztviselői kar mostani megbízatásának lejária előtt meg legyen a közigazgalns államosítása. így minden várakozás dacára is a közigazgatási tisztviselők még egy ízben választás alá fognak esni. Nálunk, a hol a közigazgatás a közigazgatási törvények keretén belül a lehető legkedvezőbb, nem igen érezzük a közigazgatás államosításának szükséges voltát, de sok törvényhatóság alig várja már a messiást az államosítás képében, s ezek hála- fóliratot intézhetnek az obstruktióhoz, mely lehetetlenné tesz minden okos és hasznos parlamenti munkásságot.

VÁRMEGYE.

— A központi választmány múlt héten D ö r y Pál alispán elnöklete alatt ülést tartott, melyen a választmány tagjai közül részt vettek: dr. Kraraolin Emil, F ö r d ő s Vilmos, dr. Schwetz Antal, W o s i n s k y Mór," S t e i n e c- k e r Ferenc, Török Béla, S i m o n t s i t s Elemér és László Lajos választmányi jegyző. Az ülésen W o s i n s k y Mór, a választmány uj tagja, az előirt esküt szokott ünnepélyességgel letette ; azután az alispán bemutatta a képviselő választóknak az 1899. évre összeállított végleges névjegyzékét, a mi a belügyminiszterhez terjesztetett föl. Beszediti Ödönre nézve igazoltatott, hogy adóját a törvényszabta időben lefizette s igy a névjegyzékbe szabályszerűen vétetett fel.

— Gyámpénztári mérleg A «Belügyi Közlöny» közli az 1896. évi törvényhatósági gyámpénztári mérlegek összesitését. Ez szerint Tolna vármegyében a gyámoltak es gondnokoltak követelése 2.284,534 frt 90 kr, fedezet 2.414,714 írt 66 kr. A 63 vármegye közt a mienknél csak 12 vármegyében nagyobb a tartalékalap, a többinél mind jóval kisebb.

— A főispán helyettesítése. A belügyminiszter 1898. évi 69905. sz. elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy a főispán tartós betegsége idejére a közigazgatási bizottság egyik választott tagja megbízható azzal, hogy az említett bizottságnak és annak fegyelmi választmánya ülésein elnöki tisztet teljesíthessen.

— Jóváhagyott szabályrendelet. A föld- mivelésügyi miniszter vármegyénk által a peronospora elleni védekezés tárgyában hozott szabályrendeletet jóváhagyta.

— A közigazgatási bizottságban az áll. tisztviselők helyettesei csak mint szakelőadók működhetnek. A közigazgatási bizottság rendes állami tagjai megbízhatók ugyan a fegyelmi vizsgálat teljesítésével, de azon ügyben nem bíráskodhatnak. A kir. ügyészek nem teljesíthetnek fegyelmi vizsgálatot. (M. kir. belügyminiszter 1898. évi 71,022 sz. határozata.)

— Az egyik szolgabirói hivataltól a

másikhoz helyettesitésre kirendelt tisztviselő az útiköltségen és terhes átalányokon kivül más kárpótlásra rendszerint igényt nem tarthat, de méltányosságból kormányhatósági jóváhagyás mellett segélyben részesíthető. (M. kir. belügyminiszter 1898. évi 8804. sz. elvi jelentőségű határozata.)

— A községi jegyző, a m. kir. közigazgatási bíróság 1898. évi 939. sz. elvi jelentőségű határozata értelmében, azon a ciraen sem igényelheti az állami tisztviselőket megillető vámmentességet, hogy egyszersmind állami anyakönyvvezető is.

— A körjegyzők székhelye ügyében a belügyminiszter 1898. évi 106,209. sz. elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy az alispánnak nincs törvényes joga arra, hogy a körjegyzőnek a kör székhelyén kivül eső községben lakhatásra engedélyt adjon.

—- Tanítókat érdcklölcg a m. kir. köz- igazgatási bíróság 1898. évi 1992. sz. elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy a tanítók azoknak az ingatlanoknak a jövedelme után, amely ingatlanok után a földadót ők fizetik, IV. oszt. kereseti adóval meg nem róvhatók.

Az erkölcsi bizonyítványok kiállítására vonatkozólag a m. kir. belügyminiszter 1898. évi 90944 sz. elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy törvény vagy szabályrendeletek értelmében bizonyos jogosítványok megszerzésének feltételét képező erkölcsi bizonyítványban azon esetek felsorolásának is helye van, melyekben a folyamodó ellen megindított bűnvádi eljárás pozitív eredmény nélkül megszüntettetett.

— Tudunk hát!

Én aztán a kezembe vettem a hosszú sörényű német gitárját, egypár akkordot vágtam, s elkezdtem énekelni a «Hortobágyi korcsmárosné» dallamát, amelyet valahol útjártamban hallottam.

A másik két legátus hozzám nótázott, a négy czigány egyszerre otthon volt, a prímás húzta gyönyörűen, a két kontrás egymásnak kontrázott, a brugós pedig gyönyörűen csinálta utánunk. — En persze danoltam és gitároztam.

— Hol tanulta legátus ur ezt a nótát? —

kérdi az ismeretlen.

— Uton-utfélen — feleltem.

— Hát azt a verset ki irta, tudja-e legátus ur?

— Hogyne tudnám! Hiszen ki ne ismerné Petőfit! ? A magyar nemzet lánglelkü költőjét!

Az ismeretlen arca lángba borult, szemei neki tüzesedtek, s aztán poharát az asztalra \ág\a felkiáltott :

_ Nem adom egy világ dicsőségéért, hogy az én verseimet az útszéli csárdákban is danolják. Szervusztok fiuk! Én Petőfi Sándor vagyok.

Lett aztán öröm-riadás, s reggelig való mulatás. — Költő, diák, csikós bujtár együtt mulatott és

soha el nem felejtettem ezt a találkozást.

*

* *

így hallottam én ezeket Bacsó Jánostól 1868. október hava 20-ikán. — Kértem, hogy danolja el a «Hortobágyi korcsmárosné» dallamát. Meg *s tette. Elővettem a hegedűmet s meg is tanultam.

Jöttek évek, mentek évek és én a sok megtanult nóták közül bizony sokat elfelejtettem, köztük ezt is. — Nem is hallottam senkitől sem népdalban, sem cigánytól. — 1870-ben, gyönki tanár koromban eszembe jutott újra ez a nóta. Megkérdeztem az

udvari cigányomat, a Zsolnai Ferkót, hogy váljon tudja-e ezt a nótát.

— Tudtam uram 1848 előtt, de úgy kiment a fejemből, hogy egy árva hangot sem tudnék belőle kicsalni a hegedűmből.

Nekem mindig a fülemben csengett ez a nóta.

1871-ben levelet irtain Bacsó Jánosnak, hogy kottázza le nekem ezt a «Hortobágyi korcsmárosné»-t. — Mielőtt levelemet postára tettem volna, vettem a gyászhirt, hogy Bacsó János, Petőfi barátja, a nagy- tudományú ságvári lelkész meghalt.

m

* * *

Elmondtam, hogy Bacsó János miként ismerkedett meg Petőfivel. — További vele való viszonyairól nem tudok semmit, erről talán boldogult Bacsó János gyermekei tudnának bővebb felvilágosítást adni.

• *

Ezelőtt pár esztendővel belátogatott hozzám az én udvari cigányom, a Zsolnai Ferkó.

— Hoztam uj nótát, kedves gazdám.

— Halljuk Ferkó bácsi.

Kezébe vette a hegedűmet s egy új nótát húzott, a mely nekem csakugyan «.régi» volt. — Ez volt, a mit a Bacsó Jánostól hallottam. — Ez a dallam még most is járja, hanem nem a Petőfi versére, — úgy szól:

— «Nekem is van-szép szeretőm, kis barna,

füle mellé göndörödik a haja».

.

* *

Ennyit tudok Bacsó Jánosról, annak Petőfivel való barátságáról és a «Hortobágyi korcsmárosné» nótájáról.

A ki többet tud : mondja el.

— Községi és körorosok látogatási dijai vármegyei határozattal vagy szabályrendelettel nem állapíthatók meg, s az esetleg fennálló ilyen szabályrendelet csak azokra nézve bírhat érvénynyel, kik az ellen nem fóllebbeztek, vagy ezen szabály- rendelet értelmében kiirt pályázat alapján foglalták el állásukat.

— Mérges szépitószer elárusitása miatt, j mégha az az öngyilkosság elkövetésére használta- i tott is fel, az elárusító ellen csupán közigazgatási

[ hatóság előtti eljárásnak lehet helye. (M. kir minisztertanács 1898. október 5-én hozott határozata.)

Tisztelt előfizetőinknek, munkatársainknak és lapunk minden barátjának boldog ünnepeket kívánunk.

Hirek.

— Karácsonyi mellékletünk. Állandó igyekezetünk a mi kedves olvasó közönségünknek lapunkban és lapunk utján minél többet nyújtani. Az elmúlt években az <Uj

Idők*, a tHél», az «Ország-Világ-* stb. fővárosi folyóiratok ünnepi számait mellékeltük lapunk karácsonyi számához, az idén az «Otthon*-t, ezt a vaskos, úgy tartalmára, mint külső kiállítására egyaránt fényes havi folyóiratot kapják tőlünk igen t. előfizetőink, kiknek ezenfelül a jövőben azt a rendkívüli kedvezményt nyújtjuk, hogy a lapunkra való előfizetés mellett egyidejűleg úgyszólván ingyen, — vagyis csak a postai és csomagolási díj fejében számítunk fel negyedévenként egy koronát, — kaphatják tőlünk az Otthon»t.

— A horvát miniszter Pécsett. Cseh Ervin horvát miniszter csütörtökön érkezett Pécsre s édes anyjának a Kardos-utcában levő lakásába szállt. A karácsonyi ünnepeket, a mint már több ízben tette, úgy az idén is Pécsett fogja tölteni.

— Perczel Miklós születésnapja. Az érdemekben megőszült hazafi, volt 48-as honvédezredes és Baranyavármegye nyug. főispánja e hó 14-én ünnepel e 86-ik születésnapját. A ritka szép családi ünnepélyen Perczel Dezső belügyminiszter is részt vett, ki aznap érkezett nejével és egyik leányával Bajára. Délben Perczel Miklós diszebédet adott, melyre a család tagjain kivül Schmauss Endre és dr. Vojnils István főispánok, dr. Hegedűs Aladár polgármester, Szutrély Lipót, Latinovits János és Bodrogi Gyula urak voltak hivatalosak. — A városi tanács délelőtt */a 12 órakor a polgár- mester vezetése alatt tisztelgett a belügyminiszternél, ki délután megtekintette az uj székházat, melyről elismerőleg nyilatkozott. Másnap Schmausz és Vojnils főispán urak társaságában visszautazott a fővárosba.

— Ösztóndij. A hadügyminiszter Ferdinánd Lajos műegyetemi hallgatót, Ferdinánd József szeg- zárdi kereskedő szép tehetségű fiát kinevezte a hadi tengerésze hez ösztöndíjas mérnökjelöltté.

— Gyaszhir. Özv. Haidekker Károlyné, városunknak köztiszteletben álló alakja, dr. Haidekker Béla ügyvéd édes anyja, folyó hó 21-én hős/.- sz.ibb betegség utáu elhunyt. Temetése impozáns részvét mellett péuteken d. u. 3 órakor ment végbe. A gyászszertartást Wosinsky Mór esperesplébános végezte nagy segédlettel, A gyászba borult család, melynek körében Haidekker Béla családján kivül Szondy István szegzárdi és Stauroczky Lajos bálaszéki gyógyszerész családjai is tartoznak, a következő gyászjelentést adta ki: „Dr. Haidekker Béla és neje. Szondy Istvánná szül. Haidekker Mátild és férje. Stauroczky Lajosné szül. Hiidek- kér Jenny és férje, úgy Haidekker Károly és neje a maguk, gyermekeik és egész rokonságuk nevében mély báuattal jelentik, hogy édesanyjuk* özv. Haidekker Károlyné szül. Graft' Károlin mnó al- dásdús életének 61-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, 1898. évi december hó 2Í-én délután 3 órakor az Urban elszenderiilt. A megboldogult földi maradványai folyó évi december hó 23-án délután 3 órakor fognak a szegzárdi feísó- sirkertben örök nyugalomra tétetni, az engesztelő szeutmise-áldozat pedig ugyanaz nap reggel 9 órakor fog a beloárosi rám. kath. templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Szegzárd, 1898. december hó 21-éa. Áldás és béke emlékének.