Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-06 / 6. szám

Augusz a Bezerédjre vonatkozó adatok beszerzésével és a tanuk kihallgatásával Forster Károly akkori kormánybiztos-főnököt bizta meg.

Ez meg Babits Mihály megyei levéltárnokot, Németh Mihály Szegzárd városi L aljegyzőt, valamint Martin Antal és kristofek Ferenc szegzárdi lakosokat hallgatta ki tanukul kiknek kedvező vallomása, s a Szegzárd község által kiállított hasonló tartalmú bizonyítvány folytán Augusz azt jelentette a hadi törvényszéknek, hogy »Bezerédj István az 1848/49-iki junius 23-án és július 5-én tartott megyei közgyűléseken részt vett ugyan, de ezeken a népet izgató és forradalmi ténykedésre lázitó beszédeket nem mondott, sem magánál a forradalom előmozdítása érdekében gyülekezéseket vagy tanácskozásokat nem tartott, s azokban részt nem vett.*

Augusz ezen kedvező jelentése folytán Beze- rédjt nemsokára az Újépületből szabadon bocsátották és hidjai birtokára internálták.

Itt várta Bezerédj a hadi törvényszék Ítéletét, mely október végén meg is érkezett és pedig azon örvendetes tartalommal, hogy megkegyelmeztek Bezerédjnek ; s igy aztán november elején birtokai a zár alul föloldattak s azoknak zavartalan élvezetébe visszahelyeztetett.

Megkegyelmeztetése előtt, midőn Hidján volt internálva, a pesti cs. kir. hadi törvényszék 1850. szeptember 19-én kelt leiratában fölhívta Auguszt, hogy Pulszky Ferenc 1849. évi külföldi működéséről hallgattassa ki Bezerédj Istvánt. A hadi törvényszék ezen érdekes leirata magyar forditás- ben ekként szólott:

»Kétségbevonbatlan tény az, hogy Pulszky Ferenc volt nógrádmegyei országgyűlési képviselő és az akkori úgynevezett magyar külügyminisztérium államtitkára, 1849-ben Londonban a magyar forradalmi kormány érdekében, mint politikai ügynök tényleg alkalmazva volt, s a külföldön állandóan működött.

A hadi törvényszék előtt erre bizonyítékul szolgálnak a törvényellenes országgyűléseken folytatott azon élénk viták, melyek szerint az ország- gyűlésnek egy töredek-része Pulszky Ferencznek hosszas távolléte miatt a képviselők közül való kitörlését kívánta; mig mások védelmére keltek, különösen pedig Bezerédj István, tolnamegyei képviselő védelmezte élénken P u 1 s z k y t, s fölsorolta annak érdemeit és sikeres működését, amit a magyar forradalom érdekében külföldön kifejtett. Ez történt főkép az 1849. március 24-én tartott országgyűlésen, melyben erélyesen hangsúlyozta, hogy hazaíiui kötelességének tartja Pulszky Ferenc érdekében és érdemeinek elismeréséül fölsorolni mindazt, amiről tudomása van, s amely hasznos szolgálatokat nevezett Pulszky Ferenc Magyarország érdekében teljesített.

Minthogy Bezerédj István ez ügyre vonatkozó vallomása a Pulszky Ferenc elleni vizsgálatnál nagy fontossággal bir, s a hadi törvényszék ítéleténél az nem mellőzhető: ennélfogva hivatalos tisztelettel megkerestetik a Tekintetes cs. kir. kerületi- kormánybiztosság, hogy a tolnamegyei birtokán tartózkodó Bezerédj Istvánt megidéztetni, s őt a következő pontokra kihallgattatni szíveskedjék.

a) Mit tud általában Pulszky Ferenc működéséről és érdemeiről, s mi eredménye volt a magyar forradalom érdekében teljesített működésének ?

b) Sorolja föl különösen azt, hogy miben állott Pulszky működése, amit a magyar forradalom céljaira külföldön kifejte t ?

c) Hogyan és honnét tudja azt, hogy Pulszky Ferenc a magyar kormánynak megbízott ügynöke, volt s hogy ezen minőségében Londonban működött ?

d) E minőségben kifejtett tevékenysége miben állott, s működése mikor kezdődött s meddig tartott ?

Az ezen kihallgatásról fölvett jegyzőkönyvnek a hadi törvényszékhez leendő mielőbbi fölterjesztése kéretik. Kelt Pesten, 1850. szeptember hó 19-én. Nedelkovich s. k. törzshadbiró, M i halo v s z k y s. k. alezredes.«

2._____________________________________

A kihallgatás teljesítésére Augusz Antal a következő hátiratolt végzést adta ki:

»Ezen eredeti levél Nagyságos Forster Károly kormánybiztos úrhoz tétetik által, hogy Bezerédj Istvánt maga elejbe idéztetvén, a tárgyalt vizsgálatot tellyes pontossággal tellyesitse és a jegyzőkönyvet katonai egyén által is aláírva, a kihallgatott fél eskü letételével erősítve egyenesen a a hadi törvényszékhez küldje fel és akkor ezen eredeti okiratot a íőispáni levéltár épségére küldje be Szegzárd, 1850. szeptember 21. Augusz.»

A kormánybiztos a kihallgatással V e 1 i t s Istvánt, a szegzárdi cs. kir. bíróság h. elnökét bizta meg, ki a Bezerédjvel fölvett jegyzőkönyvet és Bezerédj sajátkezüleg irt vallomását szeptember hó 25-én már beterjesztette a kormánybiztoshoz, honnét azokat másnap fölküldötték a hadi törvényszékhez.

Bezerédj vallomásának másolatát itt nem tartották meg, s igy annak bizonnyára érdekes tartalmát nem tudhatjuk.

Bezerédj a szomorú napok alatt csöndes visz- szavonultságában töltötte napjait s csakis gazdasá- i gának élt; a nép gyámolója, valóságos atyja volt.

Az absolut kormány közegei azonban még évek múltán is állandó fölügyelet alatt tartották és minden lépését, szavát figyelemmel kisértették a közelében levő kémek által, mert azt a gyanút táplálták ellene, hogy az emigrátio tagjaival levelezésben áll.

Egy ízben valamelyik kém azt hiresztelte, hogy egy ismeretlen ember levelet dobott be az udvarába. Erre a hírre fölkutatták egész lakását és háza tájékát, de eredménytelenül.

1852-ben folyamodott útlevélért, mert gazdasági és családi ügyekben Pestre, Kőszegre és Bécsbe kellett utaznia.

Forster Károly megyefőnök Angyal Jánosnak a szegzárdi kerület közigazgatási főbírójának adta ki Bezerédj folyamodását »szabályszerű vizsgálat és jelentés tétel végett.«

Hogy Bezerédj még ekkor is milyen erős felügyelet alatt állott, az kitűnik Angyal Jánosnak 1852. december 13-án kelt jelentéséből, mely ekként szóllott :

»Nagyságodnak abéli meghagyására, hogy véleményt adnék, lehetne-e Bezerédj István urnák úti levelet kiszolgáltatni, hivatalos tisztelettel jelentem : hogy Bezerédj István ur, a maga mostani viseletével legkisebb gyanú alá sem vehető, — mert bár szemmel tartom és megbízott emberem által szemmel tartatik, minden lépésére — majdcsaknem — de társaságokban megjelenése alkalmával beszédjére is legszorosabban vigyázok és vigyáztatok titkon, semmi olyas tettét nem tudom, miért őt csak parányi bűnösnek vádolhatnám, mivel pedig tudva vagyon nálam az is, hogy gazdasági állapotában, kifizetések és bevételek végett Pesten — családi viszonyaiban pedig Bécsben és Kőszegen dolgai vannak — úgy nékie úti levelének kiadása ellen, okot nem tudván, ezt kiadhatónak vélném.«

Az 1856. év március 6-ika gyászba borította nemcsak angyali lelkű nejét, kit Arany János »A jóságos özvegy« cimü költeményében megörökített, hanem jóbarátait és minden hazafias érzésű magyar embert is.

»Az örök igazság tükre,« a mint már Tolna vármegye egyik 48-diki jegyzőkönyve is emliti, — örökre elköltözött szerettei közül, hol minden lépését, tettét áldva emlegették.

De az elnyomatás eme gyászos napjaiban a legjobb hazafiak bánatát is csöndessé tette az erőszak, s igy a mély gyász nem nyilvánulhatott meg olyan impozánsan, a minőt Bezerédj István méltán megérdemelt.

Csöndesen zokogtak a nagy ember halálán és égre emelt szemekkel fohászkodtak jobb napok után.

Az alkotmányos élet rövid fölvillanásakor, 1861-ben, az első megyei bizottmányi ülésen siettek leróni a hála és kegyelet adóját Bezerédj István áldott emléke iránt. Még 1848-ban elhatároz- j ták a megyegyülés tagjai, hogy Bezerédj nemes ! alakját a közgyűlési terem számára lefestetik, de

TOLNAVARMEGYE.

a közbejött nehéz idők ezen határozat kivitelét meggátolták.

1861. január 9-én az első bizottmányi ülésen rögtön intézkedtek, hogy Bezerédj István arcképe a gyülésteremben kifüggesztessék. Az erre vonatkozó megyei határozat, melyet U j f a 1 u s y Imre, akkori megyei aljegyző, volt 48 as honvédkapitány, a nagy idők egyik legtiszteletreméltóbb élő képviselője fogalmazott, ekként szólott:

»Első alispán ur (B a r t a 1 György, a későbbi miniszter) hivatkozva azon hálás emlékezetre, melyet a megye közönsége boldogult Bezerédj István emléke iránt más alkalmakkal is — de különösen a jelen napokban, midőn újból megkezdődött alkotmányos életünk küszöbén állunk, többször tanúsított — indítványozd, hogy annak arcképe lefestetvén, megyeházunk gyűlési nagytermében, méltó pályatársa és barátja, boldogult Csapó Dániel arcképe mellé helyeztessék ; — a jelenvolt számos közönség az őszinte részvét bánatával emlékezvén vissza az elmúlt évtized éjjelében elveszett bajnokára, kit a gondviselés hatalma az alkotmányos élet hajnalának hasadta előtt ragadott el, a kegyelet érzelmeitől áthatva sietett hálaadóját bemutatni annak szelleme iránt, ki a közügyek körül fárad- hatlan buzgalommal ildomos eljárást, magasztos iránynyal avatott ügykezelést, a magán ügyek körül lelki érzelemmel tiszta igazságszeretetet kapcsolt együvé 1 És hogy hazánk ihletett szónokáról, ki alkotmányos szabadságaink terjesztésében és biztosításában országgyűléseinken úgy mint megyei helyhatóságunk körében nagy hatású előadása és írott értekezései folytán az elsők sorában állva, annyi éveken keresztül lelkesité e megye értelmiségét, ki midőn az emberiség és haza javának előmozdításában fáradozott — megyéjét is országos elismerésben részesité: necsak jegyzőkönyveinek lapjai beszéljenek, hanem látható emlékjel tanúbizonyságot tegyen a késő maradék előtt; a bizottmány osztatlan megegyezéssel elhatározta: hogy boldogult Bezerédj István arcképe azon alakban, mint ő ezen megyét annyi országgyűléseken fényesen képviselte, a köztisztelet s kegyelet bizonyításául gyűlési nagytermünkben elhelyeztetnék. Melynek eszközlésére első alispán ur megkéretni határoztatok.«

A gyűlés ezen határozatának Bartal György sietett is eleget tenni, úgy hogy március 19-én már bejelentette, hogy Györgyi Alajos, hazai festőművész által Bezerédj István arcképét elkészíttette s a megyeház nagytermében kifüggesztette. Mellékesen megjegyzem, hogy a vármegye dísztermében most is látható arcképet Györgyi Alajos 120 írtért festette, a keret pedig 26 frtba került.

A vármegye közönsége tehát a kegyeletes megemlékezés adóját részben lerótta nagyérdemű fia iránt, de még mindig tartozik ama hazafias kötelesség teljesítésével, hogy a vármegye székhelyén Bezerédj István emlékét szoborral örökítse t meg; a szoborra a gyűjtést két évvel ezelőtt megkezdették s igy remény van arra is, hogy néhány év múlva ércbe öntve is előttünk fog állani «az örök igazság» magasztos alakja.

VÁRMEGYE.

— A közigazgatási bizottság február havi ülését folyó hó 16-án fogja megtartani.

— A 15 éven aluli gyermekeknek nyilvános mulatóhelyekről való kitiltása

tárgyában vármegyénk által alkotott szabályrendeletet a belügyminiszter jóváhagyta.

Az „Egyesült Szegzárd-Tolnamegyei Nö- egylet“ köréből.

Egy véletlen körülmény folytán alkalmam lévén a fentnevezett egyesület ügykörébe mélyebb bepillantást tehetni, a közjó érdekében indíttatva érzem magamat arra, hogy az ott följegyezve Iá tott kiválóbb adatokat egy teljes keretben megyénk és városunk tisztelt olvasóközönségének bemutassam, tudván, hogy azok a szűkszavú tudósítások, melyek helyi lapjainkban időnkint az egyes pénztári mozanatokról" hivatalos tárgyilagossággal számot adnak, (pardon! de mi lapunkban nemcsak

1898. február 6.