Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-06 / 45. szám
Vili. évfolyam. 45. szám Szegzárd, 1898. november 6. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 írt — Icr. Fél évre . . . 3 » - » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ára ... 12 > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kirül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD HÖRSTEL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer- | kesztőséghez intézendők. ! Hirdetések mérsékelfen megállapított árszabály szerint számíttatnak. Miéri obslruál az ellenzék ? Az oppozició már hetek óta jobb ügyhöz méltó buzgalommal folytatja a parla- mentárizmus kompromittálására irányuló működését. A függetlenségi párton ugyan elegen volnának, akik restelik az alkotmányos életnek ily módon való megfertóztetését, de amig Polónyi és Justh Gyula a helyzet urai, addig a függetlenségi párt a nemzeti és néppárti szövetségeseknek nem fogja a fegyverbarátságot felmondhatni. De jöhetnek oly idők és állhatnak be oly fordulatok is, melyek nyomán Polónyi és Justh ellenére a mérsékeltebb függetlenségiek lépnek ismét előtérbe. S ekkor a függetlenségi párt előreláthatólag hátat fog majd fordítani ennek a czéltalan obstrukciónak. A függetlenségi párt nem képes okát adni obstrukciós viselkedésének, de az országos közvélemény ezt még kevésbbé képes megérteni és kimagyarázni. Országszerte kérdezik és vitatják folyton, mi célból csi- nálódik most ez az obstrukczió ? Mert ha az ellenzék minden áron obstruálni akar, úgy mindenképpen siettetnie kell a kiegyezési javaslatoknak napirendre való tűzését és az érdemleges tárgyalások megkezdését. Hisz’ ha ezek a javaslatok tényleg oly rosszak s az országra nézve olyan hátrányosak, aminőknek azokat az ellenzéki sajtó és az oppozicionális politikusok feltüntetni jónak látták, úgy ezen kárhozatos törvény- javaslatok ellen kell, hogy irányuljon az obstrukczió minden ereje. Minden obstrukciónak csak akkor van értelme, már ameny- nyiben obstrukciónak egyáltalán értelme lehet, ha az ország közvéleménye a maga nyilatkozataival és hangulatával szankcionálja ezt az obstrukciót. De van-e az ellenzéki pártokon csak egyetlenegy komolyan gondolkodó ember is, aki be nem látná, aki nem érezné és nem volna azzal tisztában, hogy Magyar- ország nagy közvéleménye a napirend megállapítása felett megindult obstrukciós vitát mint céltalant és az alkotmányt iníiciáló fogást elitéit és perhorreszkálja. Es ezért az országos közvélemény nyilatkozatait rendszeresen respektálni tudó függetlenségi párt nem is fog sokáig ellenállhatni a közvélemény erkölcsi nyomásának. Másként áll azonban a dolog a nemzeti és a néppárti obstrukcióra nézve. Ez a két párt nem lévén a nemzet történelmi fejlődéséből folyó alakulások s nem képviselvén programmszerü törekvéseikben sem Kossuth Lajosnak a nemzet múltjában gyökerező függetlenségi eszméjét, sem Deák Ferencnek az ország jövőjét biztosítani akaró opportunista politikáját, hanem tisztán társadalmi kiváltságok és felekezeti velleitások szolgálatában állva, a közvélemény hangos követeléseit könnyen ignorálhatják. • Nekik minden alkalom és ürügy jó arra nézve, hogy a kormányzat működését megakadályozzák. S minden eszköz szent abból a célból, hogy a mostani válságos helyzetet önző pártérdekek előmozdítására kihasználják. Törekvéseikben csak arra figyelnek, hogy ármányos taktikázásukat a korona előtt lehetőleg leplezzék. — Mindkét párt ugyanis tisztában van azzal, hogy a korona kiváló súlyt helyez a kiegyezés létesítésére és a monarkia két része közti gazdasági viszony újból való megszilárdítására. Ha tehát a nemzeti párt és a néppárt a kiegyezés ellen indítanának érdemleges, vagyis inkább obstrukciós harcot, ennek a Bécs felé kandikáló két ellenzéki pártnak számolnia kellene azzal a hatással is, melyet ez a magatartásuk, ha nem is közvetlenül a korona előtt, de a bécsi szövetségesek táborában okvetlenül előidézne. Magát a kiegyezést nem kell félteni, sem a néppárttól, sem a nemzeti párttól. A néppárt sokkal aulikusabb, mintsem hogy a korona határozott intenciói ellenére állást foglalni merne a kiegyezés ellen, a nemzeti párt pedig tisztában van azzal, hogy ha a Bánffy- kormányt a kiegyezés kérdésében csakugyan sikerülne megbuktatni, maga előtt zárná el végleg a kormányrajutás útját. Azt hisszük, hogy az ellenzékek is tisztában lehetnek azzal, hogy ez időszerűit a nánffyra mért csapások mindegyike csak szorosabbá és bensőbbé teszi a miniszterelnök és a szabadelv'ú-párt közti viszonyt. Mert e párt ez időszerűit legpontosabb állami feladatának teT A R C A. —K88+LAURÁNAK. Minden dalom te néked szól, Terólad daliok szüntelen, 8 minden dalomban újra zeng A véghetetlcn szerelem. És hogyha egykor meghalok, Elröppen végső sóhajom, Neved csendül még akkor is —• Utolsó rímként ajkamon. I. Mikor az éj a földre szállott, S kigyúltak fönn a csillagok . . . Reád gondolva, csöndes éjjel — Akkor születtek e dalok. Mikor a szívem fájt, vagy vérzett, És azt hittem, hogy meghalok . . . Gyönyörre keltő fájdalomban — Akkor születtek e dalok ! II. Amióta ismerlek én, Az életem álom, Ébredésem : csalódásom Rettegéssel várom. Amióta ismerlek én, Rajtam álom éje, S te vagy álmom csalogató, Vonzó, bájos képe ! III. Alszol, édes, puha párnán, Arczod, mint a rózsa, Édes álom, boldog álom Mosolyog le róla. Ablakodon lopva néz be Halvány csillag fénye, S téged látva, ragyogóbban Száll vissza az égre ! IV. Ha leszáll az éjjel, Csodás álmot látok: Hullanak a fákról , Hófehér virágok. Hófehér virágok, Illatosak, szépek, S minden virág szirmán Ott van a te képed.- V. Édes álom szállj le, szállj le ! Szép leánykám két szemére. Holdsugár! te koszorút fonj Szőkefürtös, szép fejére. Röpke szellő altató dalt Dúdolj neki halkan, lágyan Lelkem, amely most is ott jársz — Ne zavard az álmodásban ! VI. A bálterem nyüzsg .. . játszák ép egy Keringő bájos dallamát, Hozzám szorítlak és a lelkem’ Egy gondolat czikkáza át : Ha így, amint ölelve tartlak, Te karjaimba omlanál, S egy hosszú, forró, édes csókban Találna együtt a halál! VII. Mikor mások álmot látnak Enyhét adó éjen, — De profundis — imádkoznám, Fohászkodnám szépen. Imádkoznám, de nem tudok, Visszahull a lelkem, Földi vágynak, szerelemnek Örök rabja lettem ! vm. Csillagsugáros éjszaka, Míg másnak álmot ád, Engem virrasztva lát, Rád gondolok, terád ! Csillagsugáros éjszaka, Szobádba’ csönd honol. Bágyadt mécs haldokol, S te — másról álmodol !
