Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-23 / 43. szám
sára törő kirohanásait s az ország érdekeinek megfeielóleg sikerrel lehet diadalra juttatni a kormánynak a kiegyezés létrehozására irányuló, jobb sorsra méltó küzdelmeit. Az o.bstrukció hőseinek bombasztokkal és sértő gyanúsításokkal teljes beszédeire pedig a józan közvélemény ismét elmondhatja azt, hogy A ti üres beszédeiteket hiába, . . . ízetlenek, mint köderesztő szél, Mely őszi lombon fázva zöngicsél.» VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság múlt hétfőn délelőtt 9 órakor tartotta október havi ülését gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. Az ülésen részt vettek: Döry Pál alispán, Simontsiis Elemér főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fördös Vilmos tiszti ügyész, Tihanyi Domokos tanfelügyelő, Fink Kálmán pénzügyigazgató, Krcsma- rik Pál kir. ügyész, Mayer A. Ferenc közgazdasági előadó, dr. Kramolin Emil, Orffy Lajos ; távollétüket kimentették : Dóty Dénes, Boda Vilmos, Ko- vách S. Endre,- Perczel Lajos, Toiíh Ödön. Az alispán jelentése szerint a közigazgatás menete a múlt hó folyamán rendszeres volt. Beérkezett 2599 ügydarab, s az előző havi hátralékkal együtt elintézendő volt 2836 drb, melyből feldolgoztatott 2437, hátralékkal együtt elintézendő volt 2836 drb, melyből feldolgoztatott 2437, hátralék 399. A csendőrkerületi parancsnokság jelentése sze- int a múlt hó folymán 183 feljelentés és 33 letartóztatás történt. Törvényhatósági és községi közegek ellen 6 esetben alkalmaztatott rendbírság. Az árvaszéki elnök jelentése szerint a múlt hóban érkezett 1780 ügydarab, s a múlt havi 647 drb hátralékkal együtt 2427 várt elintézésre, melyből feldolgoztatott 1534,' s így a hátralék 893-ra emelkedett. A pénzügyigazgató jelentése szerint a múlt hó folyamán adókban és illetékekben befolyt 251,212 frt 57 '/„ kr, 30.730 frt 21 krral több, mint a múlt év megfelelő időszakában. A kir. ügyész jelentése szerint a szegzárdi kir. törvényszéki fogházban múlt hó folyamán 93 egyén volt letartóztatva, kik közül 8 fegyházra, 49 börtönre, 12 fogházra, 1 elzárásra volt ítélve ; vizsgálati fogoly volt 10, fölebbezés alatt állott 13. A fogházi kórházban 11 ápoltatott, kik közül 7 felgyógyult, 4-et tovább gyógykezelnek. 2,____________________________________ A tiszti fóon’os jelentése szerint a közegész- ! ségi állapot a lefolyt szeptember hónapban nem rosszabbodott, az előző havitól végeredményben nem változott. Kevesbedtek az emésztő szervek megbetegedései, a mi pedig főkép a gyermekeknél súlyosabb lefolyású volt, de szaporodott a hagymáz esetek száma. Trachomából újabb eset nem fordult elő, jelenleg 10 egyén áll gyógykezelés alatt. A tavaszi fősorozás alkalmával talált trachoma esetek köveikeztében Kis-Tormáson és Nagy-Székelyben az általános szemvizsgálat rendeltetett el. — A ; védhimlőoltás befejeztetett, általában jó eredménynyel ; a simontornyai járás Űzd-Borjúd községében kénytelen voltam pótoltás megtartása iránt intéz- : kedni, mert ott összesen csak 3 gyermek részesült I újabb oltásban, mely körülmény az 1887. évi XXII. t.-c. követelményeinek nem felel meg. — Tudomásomra jutván, hogy a budapesti Fehérkereszt-egylet Bolcskére 42, Duna-Földvárra 17 lelencet adott dajkaságba: szükségesnek tartottam oda kiszállani, s úgy a község egészségi viszonyait, mint a dajkaságba adottak gondozását megvizsgálni; mindkét község járványmentes lévén, lelencek fölfogadása ellen akadály fönn nem áll A szegzárdi Ferenc- közkórházban 1898. évi augusztus 31-én ápolás alatt maradt 292, szeptember hóban fölvétetett 84, ápoltatott összesen 376; gyűrűit 51, javult 18, gyógyulatlan elbocsájtatott 4, meghalt 8, összes fogyaték 81. A tanfelügyelő jelentése szerint a múlt hó alatt az iskolázás vevén kezdetét, a szegzárdi községi polgári fiú és leányiskolákban 4 napon át vett részt a magánvizsgálatokon, melyen 13 fiú és 9 leány vizsgázott. Résztvett továbbá a tamási vidéki róm. kath. tanító egyesületnek közgyűlésén, valamint az ódombovári községi iskola felállítása iránt, tartott tárgyaláson is. Végül jelentette, hogy eddigelé 44 tanító kapta meg a—jJbdéves pótlékot államsegélyből, mi 2750 irtot tesz ki és hogy a tolnai községi óvoda 400 frt évi államsegélyben részesült. Az államépitészeti hivatal főnökének jelentése szerint az állami és törvényhatósági utak jó karban voliak; a hengerezési munkálatok akadály nélkül folytattatnak, a hid- és áteresz-építések legközelebb teljesen befejezést nyernek; a tolnai selyemfonoda építése is a tél bekövetkezte előtt elkészül. — A községjegyzői nyugdíj-választmány folyó hó 26 án délután 7*3 órakor ülést tart. — A községből való kitiltásra vonatkozólag a belügyminiszter 1898 évi 83,383. számú elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy magyar állampolgár a községből csupán azért, mert .ott lakhatási engedély nélkül tarlózkodik s települési engedélye nincsen, ki nem tiltható. TOLNA VÁRMEGYE. szárnyai úgy csapkodnak, mint valami pásztorleány fejkendője, a ki nyugalomra hajtja a nyájat. De ő ha vidám is, azért nem kevésbbé jámbor es istenfélő 1 Nemcsak hogy a legkisebb zúgolódás nélkül teljesiti a rend szabályait, előírta nehéz kötelességeket, nemcsak hogy imádkozik, hanem a csöndes imát is elvégzi, napjában háromszor ; mert csöndes ima, vagyis más szavakkal: az örök igazság és az Isten jósága fölött való elmélkedés, ha nem is oly elkerűlhetlenül szükséges az üdvösséghez, mint az eleven imádkozás, mégis meg- kivántatik ahhoz, hogy a maiasz ban állandó részük legyen. Szent Teréz is megmondta, — hogy : «Az elmélkedésben híven kitartó lelke', bármily bűnöket köveltessenek is véle a démonok, az Ur Jézus végre mégis az üdvösség révébe vezérli; erről én erősen meg vagyok győződve.» Vadrózsa testvér a zárdafejedelemnőtől a Boldogságos Szűznek egy szines gipsz szobrocskáját kapta ajándékba ; ezelőtt a kis szobor előtt i érdelvén hosz- szu órákat tölt, elmerülve buzgó ájtatosságban. Különben ő egyike a leggyöngédebb és lep- idegesebb teremtéseknek, a ki mindenütt kisértetet lát, hótiszta lelkiismerete sohasem teljesen nyugodt és a legbocsánandóbb vétket is oly szarvasbünnek tartja, melynek csak örök kárhozat lehet a büntetése. Ezzel a túlságos érzékenységével sok gondot okoz a gyóntatójának. Egyszer például azt hitte, hogy a lelke — gondolják csak kérem, az ő tiszta kis lelke I — elveszett örökre, még pedig azért, mert mulatott a kápolnában. A pap mise közben ráhajolt az Evangéliumra és éppen akkor egy hatalmas dongó röpködve búgott az oltár körül ; a dongónak kékes aranyból volt a sebesen forgó szárnya és a mikor a szines ablakon keresztül ráesett a nap sugara, akkor zöldes fényben tündökölt őkelme. Ez a dongó magára vonta Vadrózsa testvér figyelmét és elvonta az imádságtól. Ő tehát, hogy ne lássa a rovart, becsukta a szemeit, csakhogy nem tudta őket huny- nyon tartani. Óh 1 azt igen jól tudta ő, hogy ezekben a repülő állatocskákban hinni nem szabad, mert a Gonosz Szellem nem ritkán ezt az alakot ölti magára, hogy a szent személyeket megtévesz- sze; az sem volt előtte ismeretlen, hogy a legyeknek maga Belzebub az ura és parancsolója! De ez a bizonyos dongó ellenállhatlanul magára vonzotta a tekintetét. Olyan szép is volt a rezgő napsugárban — olyan szeszélyesen röpködött ide s tova, hogy gyönyörűség volt nézni. Egy darabig ott keringett a pap feje körül, azután ráült a jobb füle hegyére, onnan fölröppenvén egyet fordult és ráült a bal fülére, melynek kagylójába egy kicsit belemászott: A plébános ur csiklandós volt és igy csinosan bosszanthatta a dolog; igenis kérem ! Vadrózsa testvér akarata ellenére is elmosolyodott és az iirádságos könyvébe iparkodott rejteni a mosolygását. A dongó most megint odafönn szárnyalt a magasságban ! Egyszerre csak lecsapott a misemondó pap tonsurájára, csápját egyszer-kétszer rákoppantotta a sima elefántcsonthoz hasonló bőrre, azután fölágaskodott és a levegőben egymáshoz dörzsölgette Megyebizottsági tagok választása. Folyó hó 29-én fog végbemenni azon választott megyei bizottsági tagok helyeinek betöltése, kiknek 6 évi megbízatásuk a folyó év végével megszűnik. Választás alá kerülnek : az agárdi választókerületben: Döry László, Sohonyai Ferenc; az alsónyékiben: Kur Kálmán, Pap János, Kálmán Béla; a bátaszékiben : Kam- merman Mátyás, Mitvégh Henrik, Rüll Nándor, König János, Tafner János ; a bonyhádiban : Kühnel Ferenc, Marhauser Imre, dr. Papp József; a bölcskeiben : Kurz Béla, Bencze Márton, Kolonics Mihály, a czikóiban: Reisz János, dr. Müller János, a de- csiben : Szél P. István, B. Varga János; a diós- berényiben : Nagy József; a dombóváriban : Paál József, Ábrahám Lajos, dr. Madarász István; a dunaföldváti alkerületben: Niefergal Nándor, dr. Pálfóldy Lajos; főkerületben : Csefkó Ferenc, Polgár Mihály, Gauzer Ignác, Czobor Imre, Rivnyák József; a dunaszentgyörgyiben : Kátai Endre, dr. Bán János; a faddiban : Krisztinkovich János, Ko- leszár Ferencz, a felsőireghiben : Magyar József, a gyönkiben : Pesthy Elek, Bévárdy Lajos; a gyö- reiben : Rück János, Botz János ; a gyulajovánczai- ban: Simontsits Elemér, Frühvirth Géza, Csukly Ignác; a hőgyésziben: Kollmann Gyula, KlimeS Antal; a kétyiben : Rüll György, Weisz Konrád, Glöckner Béla; a kölesdiben : Küfaber János ; a kistormásiban: Hakborn Henrik, Raab János; a majosiban : Halász Géza, Schaadt Gyula ; a misz- laiban : Csiba Lajos, Dömötör László ; a mucsiiban: Ványek Béla, Läufer György ; a nakiban : Piszter Alajos, Strasser Henrik; a nagyszokolyiban: ifjú Arany Károly, Sütő István Balogh ; a nagyszékelyi- ben : Fábián István ; a nagydoroghiban : Sárvári István, Kurz István, Tomka Gusztáv ; az ozoraiban: Cholnoky Lajos ; az őcsényiben : dr. Leopold Kornél, Dömők Péter; a paksi alkerületben: Wolf Ferenc, Grünvald János ; a főkerületben : Spiesz János, Petrich Ferenc, Popovics Gyula, Kern Ferenc P., Klein József; a pinczehelyiben : Ódor Horváth József, Göttlinger Márton ; a simontornyaiban : Bereck István, Lipovniczky Gábor ; a szakcsiban : Besenyei Imre, Bartek Pál, Bognár Mihály; a szánthóiban; dr. Kämmerer Ernő, Pásti Lőrincz, Molnár Miklós; a szegzárdi alkerületbeu : Török Béla, dr. Steiner Lajos, Borzsák Endre; a főkerületben : dr. Hirling Ádám, Föglein János, Adler János, Sipos Márton ; a szentlőrincziben: A. Varga János, Győré Pál; a tamásiiban: dr. Frühvirth Jenő, Beke József, Gyenis István; a tengődiben : Molnár István, Németh József; a teveliben : Janosits Antal, Pécsy József; a tolnaiban: Wittinger Sándor, Eisenbart Gyula, Garay Antal, Kiss Károly, Merkl Lőrincz ; a tótkesziiben: Fekete József, Egyed Sándor; a závodiban: Thiringer Vilmos, Wosinsky Mór. 1898. október 23. a gyönge lábait. A pap most már nem biita tovább a dicsőséget; egész testében erőszakosan megrázkódott és ily módon kergette el magáról a kiállhatatlan vendéget. A kis vadállat haragos don- gással menekült az ellenséges területről, ügy kell neki ; már most nem fog visszajönni. Csakhogy sajnos : megint csak visszatért. A plébános ur éppen összekulcsolt kezekkel fordult az ájtatos gyülekezet felé, megmutatta a telt, vörös arcát és a szép orrát, mely olyan volt, mint egy piros lángban égő drágakő ; a dongó egyenest megrohanta az orrot — mint valami szafir ült rá a piros rubinira — erősen belekapaszkodott és hatalmas győzelmi don- gásba fogott bele ! Vadrózsa testvér hangosan elkacagta magát! Képzelhetik kérem, hogy micsoda botrány lett a dologból. A szegény kis apáca rettenetesen megijedt, kétségbe esett és penitenciát tartott, bőjtölt és mindenképpen sanyargatta magát; egy álló hónapig abban a hitben élt, hogy ő már most emiatt a kacagás miatt mindenesetre a pokolba jut és az a pokol sokkal elevenebb lánggal fog égni, mint a plébános ur orra. Vadrózsa testvér olyan csinos és olyan fiatal teremtés, hogy mindenki szereti és dédelgeti, még a legöregebb és legcsunyább apácák is. Megbocsátanak neki és szívesen veszik a gyermekes bohóságát ; jóakarattal vannak irányában, mert világosságot sugároz a sötét kolostorba. Nagy volt tehát a megütközés, a mikor kitavaszodván az idő, azon vették észre magukat, hogy Vadrózsácska sem nevet többé és a rózsafák közt nem kergeti
