Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-30 / 5. szám
0 tolnavarmegye. szerelik 3Z obstrukciót, hazafias tettet követnek el, igy pedig parlamenti küzdelmük egyszerűen csődöt mondott — most az állami költségvetés tárgyalásánál, mely legjobb alkalom arra, hogy a páttok elveiket, törekvéseiket és bírálatukat érvényesítsék, egyszerűen szótlanul sarokba áll és duzzog a kis hamis — az obstrukciós szóviharban edzett lüggetlenségi és 4S-as párt. Nem hiszi ám el senki, hogy a kormány és a szabadelvű párt miatt rendezik ezt a kis passzivitást. Hisz a múlt évben ugyanezen kormánynyal és többséggel állottak szemben. Tudjuk jól, hogy a passzivitás csupán ürügy a pártjukban uralkodó személyes versengés és hajbakapás háttérbe szorítására. Ám maradjanak csak passzívek, legalább szaporodni fog a passzívájuk, a minek rendszerinti eredménye — a csőd. Válasz a szőllörekonstrukció kérdéséhez. tulajdonát képező szénkénegező gépek ezelőtti kezelése botrányos volt, — kiadták azokat munkára a biró, elöljáró, őrmester, kisbiró, kocsis, kiadták minden rendszer nélkül, nem ügyeltek a kiadáskor semmire, de legkevesebbet arra, hogyha a gépek visszakerültek a városházára, nem voltak-e elromolva, ennek következtében azután a legtöbb esetben, a később jövő birtokos, a romlott, megbizhat- lan géppel végezte munkáját, de célt nem ért, mert a szénkéneg elosztása vagy egyáltalában meg nem történt, vagy hibásan történt. Ennek elejét veendő indítványoztuk: hogy a kezelést egy megbízható elöljáróra kell bizni, a ki a jelentkezés sorrendjében osztja ki a gépeket, fölügyel a gépek tisztán tartására és azoknak szerkeztti hibállanságára. A szén- kénegezés mikéntjére azonban semmi befolyással nem bir, arra utasítást nem ad, mert nem is adhat, tehát a szénkénegezés helyes és szabályszerű kö- rösztül viteléért felelősséggel nem tartozik, — de igenis legyen felelős arra nézve, hogy csakis jól működő gépeket adjon használatba. Így gondoltuk mi a gépek kezelésére nézve indítványunk megva- i lósítását, — hogy ezt bővebben előbbi cikkelyünk- : ben ki nem fejtettük, oka egyszerűen az volt, mert ! egyelőre csakis egy eszmét akartunk föl vetni, fönn- j tartván magunknak annak megtestesülése esetén, a gyakorlati kivitelhez való hozzászólásunkat.-A »Tolnamegyei Közlöny» múlt heti számában a lapunkban közölt és szőllőink fölujitására vonatkozó cikkelyünket figyelmére méltatja. Nagy megelégedésünkre szolgál, hogy laptársunkat sikerült, ezen reánk nézve nagyfontosságu ügyben, nyilatkozatra bírni, nemcsak, hanem a cikkely tenorjából az világlik ki, hogy a további tárgyilagos eszmecsere megindítva van, mely eszmecserének, hogy anyagi haszna is legyen, szivünkből kívánjuk. Megelégedésünkre szolgál az is, hogy laptársunkkal a cikkely lényegében egy véleményen vagyunk, csakis indítványunk kiviteli módozataiban térünk el egymástól. Indítványunk kiviteli módozatai azonban már-másodrendű kérdés lévén, azoknak megállapítása végleges úgy sem lehet, mert hiszen majd csak a gyakorlat mutatja meg, mi a helyes és üdvös. De minthogy a cikkelyből azt • látjuk, hogy némi részben félreértettünk (a mi hibánk folytán), kötelességünknek tartjuk, hogy álláspontunkat bő- j vebben kimagyarázzuk. »Szerezzen be a város egyelőre legalább 25 szénkénegező gépet, bízza azoknak kezelését egy megbízható elöljáróra, vegyen a j használatért mérsékelt dijat, kezeltesse a gépeket a | munkánál ugyanazon munkásokkal.» Ez volt indítványunk. Megfontolva tettük a gépek kezelésére nézve indítványunkat, hogy az egy ember kezében legyen, mert jól tudjuk a múltból, hogy a város | A mi az állandó munkások alkalmazását illeti: kénytelenek vagyunk álláspontunkat mindenben fon- j tartani, mert tapasztalásból és gyakorlatból tudjuk, hogy ezen munkálatnál csakis olyan munkással lehet teljes sikert aratni, a ki a gép szerkezetét ismeri, és az azzal való bánásmódot teljesen elsajátította. Nehogy azonban ismét félre értessünk, kijelentjük, hogy a birtokost, a kinek szőllője szénkénegeztetik a szabad rendelkezésben akadályozni nem akarjuk, sőt ellenkezőleg, — mert hiszen ő van hivatva megszabni a munka miként történő körösztül vitelét, ő határozza meg annak elosztási módozatait is, — de már kérjük szépen, azt, hogy ki kezelje azt a gépet, a melyet a birtokosnak kölcsön ad valaki, csakis az van jogosítva meghatározni, a ki a gépet kölcsön adja, mert a gépet kezelő munkás értelmétől és gondosságától függ, a gépnek hosszú éveken át tartó jósága és hasznavehetősége. De kü- lömben is, azáltal hogy egyelőre csakis hozzáértő munkás végzi a szénkénegezést, rövid idő alatt abban a helyzetben leszünk, hogy a nép elsajátítja a gép kezelését és ha majd fölujitott szőllője termőre jut és ezáltal mód nyujtatik neki, hogy a gépet saját erejéből vegye meg, azt már gondozni és helyesen kezelni tudja. Laptársunk nincs velünk egy véleményben arra nézve sem, hogy a gépek csakis az olyan mány ritka egyértelműséggel egyeztek meg kinevezésében; ez nagyon becsülte benne a karakteres, egyenes, szilárdlelkü magyar embert és tudóst; az a szentéletü és éppen azért fegyelmet tartani tudó egyházi férfiút. * De már most ideje, hogy Hetyeyt be is mutassam a t. olvasónak. Képzeljenek egy apró, sovány, csontos embert, a kin a feje a legnagyobb ; szúrós kicsi szeme ebből villámlik; hatalmas domború homloka fölött kapucinust (most már ibolya- szinüt) lehetett látni; az irigyen födte el előlünk haját, a melyről rossz nyelvek mondják, hogy nincs és hogy már régen nincs. * Hetyey vasmegyei dzsentri család sarja s igy Desezvffy Csanádi és Szmrecsányi szepesi püspök mellett ő a harmadik dzsentri püspök. A gimnáziumot Szombathelyen végezte. Azután az esztergomi papnevelőbe lépett, a hol végezte is a teológiák Doktor tehát nem lett belőle, mert nem Bécsben vagy Budapesten töltötte el négy főiskolai évét. A nagyképűek természetesen ezen a körülményen is megütköztek. Rövid ideig való káplánkodás után Simor prímás már a nagyszombati érseki főgimnáziumba küldötte tanárnak, a hol olyan kiválóan felelt meg kötelességeinek, hogy az esztergomi szemináriumba nevezték ki tanulmányi fölügyelőnek, a mi Hetyeyre nézve annyiban nagy kitüntetés volt, hogy Simor csak olyan papot helyezett el esztergomi papnevelőjében, a ki Bécsben, Rómában vagy Budapesten végezte a teológiát. 1874-ben, huszonkilenc esztendős korában került Hetyey abba az intézetbe, a melynek ő volt a lelke s ahol a VII. és Vili. osztályos kispapoknak történelmet és filozófiát adott elő. Vagy tiz évig volt Esztergomban, innét a bécsi Pazmaneumba nevezték ki lelki igazgatónak. Hetyeynek tehát, úgyszólván csak három állomása volt: Nagyszombat, a XVII. és XVIII. század magyar Rómája; Esztertergom, a mostani magyar Róma és Bécs, a melyet joggal nevezhetünk osztrák Rómának. * Az esztergomi papnevelő II. emeletének auditóriumában előttem és utánam sokan ültek Hetyey katedrája előtt. A filozófiát latinul kellett magolnunk, a mi keserves egy munka volt, de hasznos s kellő előkészítője a teológia latin tanulásának. 0 azonban magyarul adott elő s már ekkor — lehet vagy 20 éve — a pszikofizikát, antropológiát és fiziológiát is belevonta pszikológiai előadásai körébe. Kevés professzor ajkán csüngtünk olyan odaadással, figyelemmel; a latin magolást (mert felelnünk ezen a nyelven kellett) prológussal tette élvezetessé a tudós tanár, hogy néha heteken át nem háborgatott az examinálással. De azért azután nagyon szerettük; de a felelés idejében az elsők is szivszorongva lapultak a padokban, mert tökéletes, gyors, folyékony feleletet követelt. Igazságosságát illetőleg pedig legyen elég megjegyezni, hogy mi diákok előre megállapítottuk egymás kalkulusait és soha sem csalódtunk. Még kevésbbé tudnók elfelejteni a történeti előadásokat. Nem hiszem, hogy Thaly Kálmán vakisgazdáknak adassanak kölcsön, a kik csak 1200 négyszögöl szőllővel bírnak, — hanem kiterjeszteni kívánja ezen kedvezményt az összes lakosságra. Örömmel elfogadjuk ezen indítványát, — ha körösztül vihető és a város anyagi ereje megbirja a gépek árának előlegezését, — terjesszük ki az ösz- szes telepitő lakosságra ezen hasznos kedvezményt, — csakhogy ez esetben a 25 drb gép nem lesz ám elég, mert akkor kell legalább 100. Igaza van laptársunknak, hogy azok, a kiknek nagyobb a kipusztult szőllőjük, nagyobbat is buktak, de viszont el kell ismernie, hogy azoknak a birtokosoknak, a kiknek házuk és két hold szőllő- földjük van, — általában szólva, — van 30 frt hitelük is, s melyen a gépet megvehetik, —- de ellenkezőleg azoknak, a kik lakók és csak egy hold, vagy talán még ennél kevesebb szőllőföldjük van, rendszerint nincs hitelük és ennek következtében egyáltalán nincs módjukban a gépet megvehetni ; pedig higyje el nekünk laptársunk, ilyen lakos társunk sok, igen sok van ám, és éppen ezekből kerülnek ki a mi szőllőmüves napszámosaink, a kiket megtartani, nekik a megélhetést lehetőleg megköny- nyiteni főérdekünk. Ezen érdeknek kívántunk szolgálni cikkelyünk megírásával. Köszönjük laptársunk azon készségét, hogy cikkelyünket figyelmére méltatta és lapja előkelő helyén tárgyalta, hisszük és reméljük, hogy szőllő- nk fölujitása tárgyában történt ezen fejtegetése, másokat is buzdítani fog az ügyhöz való hozzászólásra, melynek eredménye csakis üdvös lehet. Úgy legyen! — Dixi. VÁRMEGYE. — A községi tisztujitásokra vonatkozó közigazgatási bírósági döntvények. 1. A főszolgabíró a községi tisztujitás vezetésével csak akkor bizhat meg tiszteletbeli főszolgabírót, ha ez hozzá van beosztva. 2. A törvény- vagy másod- birói állásra a kijelölési jog a községi képviselő- testületet illeti. 3. Községi tisztujitásnál, a fegyelmi vizsgálat alá vont egyén, csupán ez okból, a kijelölésből ki nem zárható. 4. községi tisztujitásnál a kijelölés a birói álláson kezdve, természetes sorrendben felülről lefelé foganatosítandó. 5. A választási jegyzőkönyv hitelességét nem a községi képviselő- testület, de a választási eljárás felülvizsgálására illetékes hatóságok bírálhatják felül. A pécsi püspök első pásztorlevele. Hetyey Sámuel, az uj pécsi püspök, püspökké szentelése alkalmával pásztorlevelet intézett egyházmegyéje híveihez, melyben kifejti amaz elveket, melyek alapján egyházmegyéjét kormányozni fogja. A pásztorlevél egyformán tanúságot tesz a püspök 1898.január 30. laha középiskolai katedrán, tudná annyira lelkesíteni a fiatalságot a Rákóczyak korával és történelmével. Pontban negyedkor belépett Hetyey a terembe s teljes háromnegyed órán át beszélt. Egyik kezével marokra fogta a zsebóráját s mindkét karjával, a lelkesedés és animó olyan fokán gesztikulált, hogy éljent szerettünk volna kiáltani, de nem mertük tetszésünket hangosan nyilvánítani. Gesztusai különben nagyban hasonlítottak a XIII. Leó pápáéhoz. Az is feledhetetlen marad, mikor a francia forradalom történetét adta elő. Lamartine poézisa és retorikája adta a zamatot a Taine tudományához. Ezek az előadások olyan lelkesítők, sőt mámorosi- tók voltak, kezdett rajtunk kitörni a forradalmi láz s megtagadtuk az engedelmességet feljebbvalóinknak. Hetyey erre azzal fenyegetőzött, hogy rövidre és szárazra szabja előadásait s mi engedelmességre tértünk. Néhány száraz óra után mégis a régi előadási módra tért vissza, amúgy nem tudta volna folytatni s mi tökéletes szubordinációval háláltuk meg bocsánatát. A história szeretetére ő tanított meg minket; s nem kis dolog, hogy megőriztük az élet annyi viszontagságai között. L mellett azután tudott Hetyey vasfegyelmet tartani a szemináriumban. A titkos dohányozgatás szivünk nagy keserűségére sehogy sem tudott alatta lábra kapni; a regényeket is életveszedelem között dugdostuk a pulpitusok fiókjaiba, mikor ő a tanulótermeken végigvonult; a kispap-finesz azonban nagy- néha mégis kifogott a százszemü prefektuson. Arról meg hősköltemények keringtek kispap-körökben,
