Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-02 / 40. szám
2. TOLN A VÁRMEGYE. 1898. október 2. ledhetetlen emlékű királynénk elhunyta által s azt indítványozta, hogy a szegzárdi kaszinó, mint megyénk legnagyobb társadalmi testületé is, kifejezést adjon az osztatlan gyásznak e szomorú napok alkalmával. Az ó indítványára a kaszinó jegyzője tölol- vasta a kaszinó azon részvétnyilatkozatát, melyben a nemzetünket ért gyász fölött jegyzőkönyvileg is kifejezést ad. Az általános helyesléssel találkozott s mély hatást keltő jegyzőkönyvi megörökítés ekként szólott: Mi, a szegzárdi kaszinó egyesületnek tagjai, a választmány kezdeményezésére kibocsátott meghívóból megértvén mai összejövetelünk célját, lelkünk mély gyászával, szivünk szomorú megindultságával gyűltünk mai rendkívüli közgyűlésünkre össze. Enyhülést véltünk e helyen találhatni s most látjuk, hogy mérhetlen fájdalmunkat hordtuk itt csak össze. Gyászt hoztunk, gyászt vihetünk vissza, a vigasztalódásnak legkisebb reménye nélkül 1 Mert a mostanihoz hasonló ünnepélyes pillanatokban tűnik ki igazán veszteségünknek óriás nagysága ! A kidőlt százados fa földön szétterülő ágaival még egyszer olyan nagynak tűnik fel. S a ledőlt királyi cédrus egy országon esett keresztül . . . Porba omló koronájával reá nehezedett a szivekre — nyomja, hogy jajgatunk, összezúzott itt mindent a mi öröm volt, összetört itt mindent, ami remény volt, sót mi több: ami egy nemzet reménye volt 1 Siralom völgye lett szép hazánk — árva az ő szeretett nemzete ! Ismét megeredt a köny, a melyet letörölt, ismét vérzik a seb, a melyet bekötözött . . . A hosszas gyász elapasztja a szemek könyét, de Magyarország a szivével örökre sírni fog 1 Most látjuk csak az ő nagyságát! S dicsősége, fénye a tűnő századokkal még egyre nő. Krónikás róla ir, költő róla dalol. Egyre erősödik a dicsfény feje körül, de a fény mellett mindég-mindég nagyobbaknak látszanak majd szenvedéseinek, már- tirkoszorujának véres tövisei . . . Az anyai szeretet örök példányképe lesz az a nagyasszony ezer tőrrel átvert szivével: a fájdalom már életében szentté avatá. Te is ezért sírj, te is ezért zokogj szegény Magyarország: nem csak királynéd halt meg, hanem — édes anyád! ... De a sötét éjszakában gyuládnak már az apró fénypontocskák, a kegyelet gyújtogatja apró mécsesét. S a hol a hit fáklyája nem volt elég fényes, a szeretet, a hála szelíden kigyuló lángja világítja meg a sötétséget. A mi mai gyülekezésünknek is a kegyelet szivből előtörő érzésének kifejezése jutott feladatul. Azért hoztuk ide fájdalmunkat, hogy megtaláljuk azt a méltó helyet, a hova annak legalább egy részét, alatta roskadozó szivünkből lerakhassuk. Mi tehát, mint a szegzárdi kaszinó egyesülete, közgyülésileg ezennel elhatározzuk, hogy Erzsébet királynénk ő felségének elhunyta alkalmából jegyzőkönyvünkben gyász lapot nyitunk, nem azért, hogy emlékét, a mely úgy is elévülhetlen — megörökítsük, de hogy szivünk mély fájdalmának kiöntésével lelkünk keservén valamit köny- nyitsünk s örök időre nyomot, maradandó emléket hagyjunk utódainknak arról a mély gyászról, igazi részvétről, határtalan szere- tetről, amelylyel az elhunyt iránt életében és gyászos halálában viseltettünk s gyászlapot szentelünk e célra még azért is, hogy feljegyezhessük oda azt a törhetlen hűséget, odaadó, senki és semmi által meg nem rendíthető ragaszkodást is, amelyet gyászoló lelkünk érez felkent királyunk iránt, ki gondoktól nyomott koronájára, most a mártír koszorú töviseit is örökölte. Isten vigasztalja jó királyunkat és vele és benne mindnyájunkat 1 Nyugalom a nagy halottnak s béke az élőnek, a mig nyugalomra térhet! Kelt Szegzárdon, 1898. szeptember hó 25-én tartott rendkívüli közgyűlésünkön. A közgyűlés elhatározta, hogy a Bodnár által fogalmazott részvétnyilatkozatot a közgyűlés jegyzőkönyvébe gyászkeretbe foglalva fogja beik- tattatni, s a nagy királyné emlékére emelendő szoborra a gyűjtést a kaszinó tagjai között megindítja. A gyűjtés eddig száz forintnál nagyobb összeget eredményezett. Az ülésnek egyéb tárgya nem lévén Biróy alelnök a szomorú rendkívüli közgyűlést bezárta. VÁRMEGYE. — Az őszi rendes közgyűlés október hó 15-én fog megtartatni; az állandó választmány ülése pedig október 14-én lesz. A rendkívüli közgyűlésre vármegyénk főispánja következő meghívót bocsátotta ki : „Van szerencsém a törvényhatósági bizottság t. c tagjait, a vármegyei székház gyülóstermében tolyó évi október hó 15-én délelőtt 10 órakor megnyitandó őszi rendes közgyűlésre azon figyelmeztetés mellett meghívni, hogy miután a jelzett közgyűlésen, a jövő évi vármegyei rendes szükségletek fedezésére, úgyszintén a millennium alkalmából megállapított kulturális czélok érdekében az 1894 évi 422/rkgy. j számú határozattal megszavazott kölcsön törlesztésére, a jövő 1899. évre vonatkozólag 1—1%, vagyis összesen 2 % pótadó kivetése fog javaslatba hozatni: a közgyűlésnek első tárgya az 1883. évi XV. t. c. 10. § a értelmében a jövő évi költségvetés leíZ. Egyszersmind az állandó választmány t. c. tagjait is értesítem, hogy az állandó választmány ülése folyó évi október hó 14-én délelőtt 9 órakor veszi i kezdetét. Kelt Szegzárdon, 1898. évi szeptember hó 29-én. Gróf Széchenyi Sándor, Tolnavármegye főispánja, úgyis mint az állandó választmány elnöke.“ — A pénzügyi szakosztály múlt csütörtökön délelőtt Döry Dénes főrendiházi tag elnöklete alatt ülést tartott, melyen jelen voltak: Döry Pál alispán, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Módly László főpénztárnok, Máthis Kálmán főszámvevő, dr. Kra- molin József, Perczel József és Perszina Alfréd. A szakosztály tárgyalás alá vette a jövő évi megyei költségelőirányzatot és a főszámvevő erre vonatkozó jelentését. A főszámvevő előterjesztése szerint a jövő évi szükséglet 138,154 frt 7 krt tesz ki a fedezet pedig 116,084 forint 36 krajcár, a hiány tehát 12,069 frt 71 kr, melynek fedezésére 1 °/0-os vármegyei pótadó kivetése szükséges. A főszámvevő javaslatot tett a vármegyei székház kijavítása és kibővítése ügyében is, a minek kivitele érdekében a szükséges lépéseket meg fog|ák tenni. Elhatározták továbbá, hogy a törvényhatósági közgyűlésnek több vármegyei tisztviselő csonka fizetésének kiegészítése iránt javaslatot terjesztenek elő, a mi a vármegyei pénztárt csekély összeggel fogja csak terhelni. — Hirdetméuy. A törvényhatóság 1899. évi költségvetése, az 1886. évi XXI. t. c. 17. §-a értelmében a pénzügyi szakosztály vólemónyes jelentésével együtt a vármegye levéltári helyiségében | folyó évi szeptember hó 29-tol október hó 14.-ig bezárólag közszemlére tétetik ki. A költségvetésre vonatkozó netáni Írásbeli észrevételek folyó évi október hó 13-ig bezárólag az állandó választmányhoz czimezve benyújthatók. Szegzárdon, 1898. évi szeptember 29-én. Döry alispán. — Szőlőhegyen való állandó kintlakás megengedése. A belügyminiszter 1898. évi 79611. s/.ámu elvi jelentőségű határozatával az illető köz- igazgatási bizottsági határozatának megváltoztatásával kimondotta, hogy a szőlőben való kint'akás megengedhető, mert az 1894. évi XII. t. c. 1 §-a értelmében mezei földbirtokát, a törvény korlátái között, gazdaságilag mindenki szabadon használhatja. — A közalapítványoknál alkalmazott tisztviselők, a belügyminiszter 1898. éoi 56440. sz. határozata értelmében — az állami tisztviselőkkel egyenlőknek tekintendők s igy a közigazgatási bizottságokba be nem választhatók. Özv. Bartal Györgyné f Vármegyénk egyik áldott emlékű úrasszonya özv. Bartal Györgyné szül. bonyhádi Perczel Erzsébet, néhai Bartal György volt földmivelésügyi miniszternek és annak idején hires országgyűlési szónoknak és politikusnak, vármegyénk egykor hírneves alispánjának özvegye, hetvenöt éves korában 1 folyó hó 25-éről 26-ára virradó éjjel Faddon, sziv- i szélhüdés következtében elhunyt. Az istenben boldogult matróna ’nővére volt Perczel Istvánnak, Perczel Mór tábornoknak, id. Perczel Miklós volt főispánnak és Perczel Béla kúriai elnöknek és volt. igazságügyminiszternek. — A közéletben zajos szerepet sohasem vitt; de szépségénél, végtelen szivjóságánál és nagy műveltségénél fogva 1 mindenkor döntő befolyást gyakorolta a család férfitagjainak legfontosabb elhatározásaira is. Kitűnő honleány volt a boldogult, a ki az emigrációban sínylődő testvéreit mindenkor nagy áldozatokkal támogatta. 1861-ben boldogult férjével kiment Amerikába, fivérei Perczel Mór és Miklós meglátogatására, s Mórnak két leányát magával hozta, kik az ő gondozó kezei közt nevelkedtek; e két leány közül egyiket Perczel Dezső belügyminiszter, a másikat Závody Albin törvényszéki elnök vette nőül. A boldogult özvegyet az egész vidék ismerte jótékonyságáról; sokáig áldva emlegetik emlékét a szegények, kiknek nemes lelkű támasza volt. Az elhalt úrasszony temetése múlt szerdán ment végbe nagy részvét mellett Faddon. A halottas szoba teljesen fekete lepellel volt beborítva és exotícus növényekkel díszítve, a nagy ezüst kandelaberokban számtalan gyertya égett. A boldogult, saját kívánsága szerint, ugyanazon ravatalon nyugodott, melyen régebben elhunyt férje. A koporsó körül 6 díszbe öltözött vármegyei huszár állott. A halottas kocsi és a gyönyörű alpacca-koporsó telve volt szebbnél- szebb koszorúkkal. Koszorúkat küldöttek: Bartal Béla «szeretett nénjének Béla« felírással; Perczel Dezső belügyminiszter «szeretett nénénknek Dezső és családja« — Bartal Flóra — Feri «szeretett nénjüknek« — Bartal Aurél és Irma Pozsonyból, Perczel Miklós «kedves Erzsikénknek Minna és Miklós« — «felejthetetlen úrnőjüknek hű cselédjei« — ifj. Pleszky Antal »benső hálám igaz jeléül« — Bezerédj Pál, Sztankovánszky János és még többen. A gyászszertartást Zányi György faddi plébános végezte, kinek Razgha Lajos szegzárdi és Vaszary Kálmán faddi segédlelkészek segédkeztek. A temeté- I sen részt vettek: Perczel Dezső belügyminiszter Melinda leányával, Percei Béni, Bartal Aurél, Ferenc és György Pozsonyból, Perczel Lajosné leányával és fiával, Perczel József és neje, Csapó Vilmos és fia, Bezerédj Pál és neje, Bezerédj Andor, Döry Dénes, Döry Vilmos, Döry Pál és neje, id. Perczel Miklós, Perczel Helén és Vilma, özv. Perczel Kálmánné, Perczel Tivadar, Hanny Gábor kanonok, Závody Albin és neje, Forster István, Bernrieder János, özv. Hegedüsné szül. Perczel Gizella, Fischer János Tolnáról, Totth Ödön, Nunkovich Ferenc, Rassovszky Julián stb. A temetésre megjelentek a faddi csendőrség, tűzoltóság, elöljáróság és a dohánybeváltó hivataltisztjei teljes számban. A boldogult elhunytáról a következő gyászjelentést adták ki : «Beleházi Bartal Béla, cs. és kir. kamarás, saját és az összes rokonság nevében szomorodott szívvel jelenti nagy- nénjének özv. beleházi Bartal Györgyné, szül. bonyhádi Perczel Erzsébet ő nagyméltóságának folyó évi szeptember hó 26-án, élete 76-ik évében, a halotti szentségek felvétete után bekövetkezett gyászos elhunytál A megboldogult hült tetemi folyó hó 28 án délelőtt 11 órakor fognak Faddon a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni, és ugyanott a családi sirboltba örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat folyó hó 28- án reggel 9 órakor fog a faddi róm. kath. templomban az Urnák bemutattatni. Fadd, 1898. évi. szeptember hó 26-án. Áldás és béke lengjen porai felett !«
