Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-28 / 35. szám
Vili. évfolyam. 35. szám. Szegzárd, 1898. augusztus 28. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptukíjdonos : Segédszerkesztő : Lr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Előfizetési ár: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 6 frt — kr. 3 » — » I > 50 » . . 12 » Zlőfls.ttf.eket tf« hirdettfseket a ki.dtf- hiT.t.lon kiéül elfúltad Krummer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mtfrstfkel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. .4 kiegyezési tárgyalásuk. Feszült figyelemmel és érdeklődéssel kisérték a magyar és osztrák birodalom népei a budavári miniszterelnöki palotában az elmúlt napokban végbement kiegyezési tárgyalásokat, a melyeket a magyar és osztrák miniszterelnökök szakkollegáikkal karöltve folytattak. A tanácskozásoknak rendkívüli súlyt ad az a körülmény, hogy azoknak megtartását Ő Felsége rendelte el Ischlben, a hol Bánffy báró és T/irtn gróf miniszterelnököket fogadta. Ezen miniszteri tanácskozások oka, célja és eredménye felől a legellentétesebb közlemények és kombinációk látnak napvilágot a napi sajtóban, a hírlapok pártállása szerint. Napról-napra olvassuk, hogy a két fél viaskodása föltétlenül Magyarország gazdasági és politikai veszteségével fog végződni, hogy Bánffy az áprilisban a képvi- sclóház elé terjesztett kiegyezési javaslatokon az osztrák közgazdasági érdekek javára változtatásokat és engedményeket tett ; hogy az úgynevezett nagyhatalmi tekintetek kedvéért hazánk közgazdaságát menthetetlen örvénybe juttatni és kergetni hajlandó a magyar kormány; hogy az ország gyarmati helyzete végképp megpecsételtetett, »munkássága a rabszolga-országok munkásságára», a nyers termények előállítására és kiszolgáltatására szorittatott; hogy krízisbe sodortatott nemcsak a kormány, az ország közgazdasága, hanem az alkotmány is, hogy ezen utolsó miniszteri tanácskozások csupán kísérletezések a Bánffy kormány életének mesterséges meghosszabbításának él esz- tése érdekében, miután Bánffy már Ischlben megbukott és csak haladékot kapott, mig tisztul a helyzet. Mindezen rémhírekkel szemben sem politikai, sem közgazdasági, sem alkotmány válságról egyáltalán szó nem lehet. A kormány álláspontjáról és a kiegyezési tárgyalásokról rtz arra egyedül hivatott tényező : a magyar képviselóház előtt nemsokára jelentést teend. Annyi máris ténynek tekinthető, hogy a magyar kormány az Ausztriával való kiegyezés kérdésében a törvény által előirt állásponthoz szigorúan ragaszkodik és atté>l el' nem tér. A magyar kormány szívósan és rendületlenül ragaszkodik a törvényes állásponthoz, ennélfogva sem provizóriumról, sem pedig vámszövetségröl, de még vám- és kereske- | delmi szerződésről sem lehet szó az osztrák alkotmány 14-ik §-a alapján. A provizórium meghosszabbítását kizárja az 1898. évi I. t. c., a melyben egész világosan ki van mondva, hogy ha ezen egy év leforgása alatt a vámunió létre nem jöhet, akkor az önálló rendelkezés lép hatályba, amely ezen törvényben, valamint az 1867. évi XII. t. cikkben van kimondva arra az esetre, ha a vámuniót alkotmányos utón létre hozni nem lehet. Az osztrák alkotmány 14-ik §-a alapján Ausztriával való szerződést pedig kizárja a magyar alkotmány, mely a vámszövetségre nézve kötelezőleg előírja, hogy a vámszövetség csak a két parlament elé terjesztett és azok által elfogadott részletes javaslatok alapján hozható létre. Az egész magyar közvélemény osztatlan helyesléssel és hazafias örömmel kiséri a Bánffy kormánynak ama szilárd álláspontját, a melyet a vám és kereskedelmi szövetség kérdésében az 1867. évi XII. t. c. és az 1898. évi I. t. c. határozmányai alapján elfoglal. Ezen törvényekben a i?iagyar állam függetlensége és önrendelkezési joga mellett gyökerező biztositékokat feladni vagy eljátszani nem szabad. Nem is lehetett kétség az iránt, hogy a kormány rendületlenül fog ragaszkodni a törvény határozmányaihoz és az azokban megállapított alkotmányos intézményekhez. A ki a kiegyezéshez némileg is ragaszkodik, az a velünk szövetséges viszonyban álló Ausztria romlását nem kívánhatja. Épen azért helytelen és igazságtalan a Lajtán túl egyes lapoknak a magyar kormány ellen intézett vehemens támadása, mintha a Bánffy kabinet szánt szándékkal keresne okot az összeütközésre az osztrák kormánynyal. Magyarország nagy többsége az Ausztriával való kiegyezéshez változatlanul ragaszkodik. A magyar és osztrák birodalmat az 1867: XII. t. c. alkotta meg és tartotta fönn. A kiegyezés biztosította mindkét álTÁRCA. —+SS*- — Esős napon.* Iramló felhők útját követem; ilgy mint a nap a köd mögött halad, Lelkem pihen, de száll a gondolat . . . Barátom ez a bágyadt ég nekem! Magamba szivom mit ajkamra hint, Az eső cseppek könnyes csókjait; Kihallgatom a panaszos szelet: Én értem őket s ök is engemet . . . Ha meghalok majd úgy temessetek, Hogy ne zavarjon tündöklő sugár, Jobb ott nekem, a hol csapongva jár Az északi szél; s ha fejem felett Szárnyas lelkemnek röpke társai, Suhanó felhók fognak szállani, S körülvesz titkos, lágyszinü ború — Rokonom mindaz, ami szomorú! MOLNÁRNÉ KORNIS ARANKA. * Megjelent a «Hét» utolsó számában. Dalmáczia partjain. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Március elseje nagyon kellemetlenül muta'ta be magát Abbázia üdülő közönségének. Ólom szinü felhők borították a láthatárt, a park pálmái dideregve panaszkodtak a kamélia és rózsáknak, hogy már nem bírják ki a hideg időjárást, a Monte maggiore és a Karst vakító fehér hóköpónyege igazat adott nekik. A Quarnero kávéház kártyaasztalainál a »vannak« és «Béla Cassa» diadalmas kiálltásai közt sűrűn hallani a forró óhajokat a lipótvárosi Casino ! jól fütött termei után, mig az üvegablakokon át • vágyakozva tekintgélnek bájos menyecskék dél felé, emlegetve, milyen jó volna most Afrika partjain lenni, mert ott fel lehetne venni Monaszterlyék tavaszi műremekeit, melyek most téli álmukat alusz- szák, mert úgy látszik hiába születtek meg. Ilyen komor hangulatban azon elhatározás érlelt meg bennem, hogy itt hagyom Grönlandot — akarom mondani Abbáziát és felkeresem Dalmácia partjait. Az elhatározást még az nap a tett is követte. Délután 5-kor elindulunk a kis molohoz. Kárörvendve intettem búcsút a part lombjai alatt jó vastag téli bundákban és boákban sétálgató’ ismerőseimnek és aztán vártam a Fiúméba induló helyi gőzöst. Meg is érkezett nem sokára, hozva ismét egy csomó budapesti fürdővendéget. Mindegyiknek halvány arca elárulta, hogy a kis utón már megfizették Neptunnak a vámot, mert ugyancsak hányták vetették a sirocco által korbácsolt hullámok a hajót, mely kisebb a mi «Fecske» vagy «Hatyunknál». Az érkezett utasok rémmeséi és a sziklapartoknak nagy robajjal verődő hullámai azon üdvös gondolatot ébresztették bennem, hogy talán jobb lesz, ha kocsin kezdem meg a nagy dalmáciai tengeri utat. Hátat fordítottunk a haragos Quarnero- nak és nemsokára büszkén nézegettük a magasan kígyózó országutról az alattunk háborgó tengert. Mire a fiumei kikötőbe értünk, a sirocco bömbölő orkánná változott és elhatározásomban alaposan megingatva léptem át az «Ungaró-Croata» jegykiadó hivatala küszöbét, — hogy megváltsam a négy napi tengeri útra szóló jegyet, egy fájdalmas pillantást vetve a távozó kocsi után, melynek puha vánkosain mily jó lett volna megtenni a tengeri utat — a part mentében. A pénztárnok igyekezett megnyugtatni, hogy nem is lesz oly nagyon rossz az éjjel, hogy nagyon derék hajó a «Budapest», hogy majd át fogom aludni a rossz időt stb. — megvettem a je- gyet és hősi elszántsággal léptem át a hajó hidját. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
