Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-07 / 32. szám
Vili. évfolyam. 32 szám. Szegzárd, 1898. augusztus 7. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I > 50 » Egy szám ára ... 12 > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* hivatalon kirül elfogad Krammcr Vilmos könyvkereskedése 8zegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Var-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulujdonos : Dr. LEOPOLD EOHUÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések méraékcl'en megállapított , árszabály szerint »záraittatnak. | Iskola és közerkölcsök. Budapest és a vidéki városok lakossága élvezi most a nyári pihenőt. Aki^fcsak^sze- rét ejthette, elment pihenni, üdülni. Megnépesedtek a környékbeli és a távolfekvő nyaraló-telepek. A vasutak alig képesek ide-oda szállítani azt a sok utast, a * ki a Kárpátokba, a Balatonhoz s még inkább a külföldi fürdőkbe vagy a tenger partjai mellé igyekszik. Mindenki azon van, hogy friss levegőt és szabad mozgást biztosítson gyermekeinek, családjának. S midőn apa és anya boldog mosolylyal gyönyörködik gyermekeinek ártatlan pajzánságában, a legtöbb szülő szemkápráztató álmokat szó gyermekeinek jövőjéről. Alig, alig hogy a lapokba betekint. Abszolút nyugalomra vágyakozik mindenki. A legszorgalmasabb üzletember is csak a családjának él ilyenkor. Mit is érdekelnék őt az újságok, most, amikor levetve a napigondokat, szivének legnemesebb érzelmeit gyermekeinek szentelheti. Egy szép napon azonban történik mégis olyasmi, hogy az a boldog mosoly egy pillanatra eltűnik a szülők ajkairól, az asz- szony elkomorodik, a férj arca viaszkszinüvé változik. Futó tüzkent terjed el mindenüvé a hir: a Krivány János nagy sikkasztásáról. Mindennap újabb részleteket hoz a kiváló állásban volt férfiú 'gálád életmódjáról. S borzadálylyal látják az emberek össze- omlani azt a családi tűzhelyet, amelyet egy nagy vidéki város tízezrei nem rég még irigységgel tekintettek. S hány nyaraló férjben, hány fényes öltözékü nőben fölmerül ekkor a gondolat, vájjon nem-e ők is az erejüket és a helyzetüket meghaladó luxusban keresik a nyári üdülés örömeit s vájjon nem közeleg-e már az idő, amidőn a szemfényvesztésben, sót tán a legpiszkosabb segédeszközökön nyugvó pillanatnyi élvezetekért engesztelő áldozatul oda kell dobniok családi boldogságukat, társadalmi becsületüket? S amint tekintetük ártatlan, pajzánkodó gyermekeikre esik, igen sok apát és nem egy anyát elfog a szörnyű sejtelem, hogy tán Krivány Jánost nevel ó is a gyermekéből. A gyermekei miatt való aggodalom s könnyelmű életmód fölötti bánkódás azonban nem tart soká. Az emberi természet nagyon leleményes oly okok kifürkészésé- ben, amelyekkel leplezheti és igazolhatja a maga gyengéit és hibáit. És villámként átcikkázik százezrek agyán a gondolat, hogy a kormány az oka mindennek. Igen, a kormány az oka a korrupciónak, az erkölcsök clzüllésének. A kormány istápolja a kortesszellemet, az táplálja a nepotizmust s a társadalmi slend- riánt. A ki valaha közel állt a kormányzati konyhához, a kinek alkalma volt csak egyszer is betekinteni a hivatalos bárókba, a ki megfordult valaha a miniszteri előszobákban, az meg fogja érteni, hogy egy igazán vaskezü és kószivü miniszter se volna képes nálunk ellentállani annak a pokoli nyomásnak, amit a milliókaru társadalom az állami hatalom képviselőire gyakorol jogszerű és illegitim jogainak keresztülerő- szakolására. S azért bármit mondjunk is az egyik vagy a másik kormánynak a protekciós rendszeréről s a politikai szolgálatok érdemen felül való jutalmazásáról, az elfogulatlanul itélónek el kell ismerni, hogy az alaphiba nem a kormányokban, hanem magában a társadalomban leledzik. Önérzetes, munkálkodó, kötelességtudó társadalom nem szorul protekcióra. Csak gyenge és erőtlen szocietásban burjánzik a nepotizmus. Lehet, sőt valószínű, hogy az állami adminisztráció behozatala sokat javítana ebben a tekintetben, de a baj gyökeres kiirtásában, véleményünk szerint, mégis nagyobb rész kell, hogy jusson a közoktatás- ügyi minisztériumnak, mint a belügyminiszter urnák. A legjobb és legcélirányosabb törvények sem orvosolhatják gyökeresen a bajt, ha nem iparkodunk más nevelésű, az .élet küzdelmeire jobban előkészített nemzedéket oltani ebbe a magyar társadalomba. A fiú- és leánynevelést egyaránt gyökeres reformnak kell alávetni. Neveljük ne csak az értelmet, de fej- leszszük a szivet, a kedélyt és a jellemet. Ne tudákos hölgyeket, hanem a családi élet tisztasága fölött őrködő hitveseket és a TÁRCA. — *88»— Fél-álom. Kábult fél-álomban vagyok, Lelkem szavára hallgatok: £ vad, morajló tenger-ár,-Ily őrizet len percre vár! Csak hallgatom, csak hallgatom, Mint zúdul rám a fájdalom Hulláma hogy forr, háborog — S szivem verése fölzokog. A lehunyt szempillák alul, A köny foly öntudatlanul; Hiába küzdők ellene, Ah, nem tudok mozdulni se. Amint a köny gördül s lefut, A siró szív tájára jut; Mint vészes, bús felhö-gomoly: A szív s szem könnye összefoly. Kábult fél-álomban vagyok, Lelkem szavára hallgatok: E vad, moraj ló tenger-ár, Ily önzetlen percre vár ... TATJÁNA. JVC a.r git_- A ■TOLNAVÁRMEGYE, eredeti tárcája. — • On revient toujours á son premier amour». Igen, igen az a legédesebb, a legbájosabb: az első ! szerelem; akármilyen naiv volt, akármilyen gyermekes, bohó volt. Jaj neked, ha át nem estél az első szerelmen; jaj neked, ha valamikor nem lelkesültél a szomszéd kis pisze perkálruháján; jaj neked, ha kerítést nem másztál, ruhát nem szaggattál csupán egy tekintetért, csupán azért, hogy megpillantsd őt, hogy egy kis ömlengős levelet dobj neki. Jaj neked, mert hol találsz később boldog megnyugvást megtépett, szertefoszlott illúzióid közepette ? Mit csinálsz üres sziveddel az élet sivár óráiban, ha nincs egy kedves emléked, melyet kegyelettel őrzői és a melytől felfrissül puszta lelkületed? Az én kis idyllem olyan mindennapi, olyan banális. Már az elemi iskolában nem tudtam az I egyszeregyet — ő miatta; gyöngéd nádpálcanyelven buzgalomra intett a tanítóm — ő miatta; szülői gondossággal oktatott atyám a pipaszár szerepére a gyermeknevelés terén — ő miatta. Együgyű történet, nemde ? Viszont arra is volt már példa a világtörténetben, hogy az idyll a tánciskolában folytatódott. Táncmester került kis városunkba és ez a derék, nemes ember megvetette két lángoló érzés egyesülésének párnáját. Azok a gyilkoló pillantások, melyeket holmi riválisra vetettem, azok a titkos kézszoritások, melyek annyi mindent tudtak neki elmondani? Mindez megesett már a Rabbi Akiba napja alatt. Azután elváltunk; én a fővárosba kerültem. A nagyváros zajában mihamar megtanultam restelkedni azon a gyerekes ábrándon; felcseperedtem, tejfelképemet vadon szőrszálak durvították el és én, a hálátlan, bizony jó időre elfelejtettem az én kis istennőmet. Senki sem fogja ezt újnak, szokatlannak találni. De nem fogják erőltetett, lehetetlen történetnek mondani azt sem, hogy mire évek múltán hazakerültem, mikor a fekete hajú, barna szemű, hóditó hajadonba alig tudtam az én egykori kis piszémet felismerni, akkor lobot vetett bennem a hamu alatt rejtőző tűz ............... ♦ * * H átralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
