Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-31 / 31. szám

TOLNA VÁRMEGYE. 5 50 kr. Fodor Gyula 50 kr. Grélinger József 50 kr. Sörös N. 50 kr. Ifj. Szévald 50 kr. Kovács Pál 50 kr. Wolf János 50kr. Wallerstein Gábor 50 kr. Kaisz Károly 20 kr. Papp László 20 kr. Veng Jó­zsef 20 kr. Özv. Cseh Imréné 10 kr. Gyűszű Etelka 10 kr. Farnek Kálmán 50 kr. Fogadják a hölgyek és urak az önk. tözoltó-testület nevében áldozat- készségükért e helyen leghálásabb köszönetemet. Tolna-Ozorán, 1898. julius 22-én. Tóth Albert, h. kántor, egyesületi titkár. A „Szegzárdi Kerékpáros Egylet“ ünnepségei. Valóban impozáns volt a vasárnapi kerékpár- versenyek lefolyása. Már szombaton kezdtek a ven­dégek gyülekezni s az érkezettek között voltak a következő kerékpáros hölgyek; Bolváry Péterné, Csicsáky Ferencné, Kiss Antalné és Rapszky Bé- láné, mindnyájan Kalocsáról. Egyáltalán a két ka­locsai egylet, a bicikli-klub és a sport egylet tag­jainak köszönheti a Sz. K. E., hogy ünnepsége kül­sőleg is oly szépen sikerült, s valóban e társegy­letek tagjainak tömeges megjelenése által az érdek­lődés és barátságnak kiváló jelét adták. Szombaton este kedélyes vacsorához ültek a vendégek a »Szegzárd Szálló«-ban, amelynek csak a reggeli órák vetettek véget. Vasárnap az egész nap folyamán folytatódott a kerékpáros vendégek érkezése, akik ilyen for­mán eddig nem tapasztalt mértékben szerencséltet­ték városunkat. Csupán Kalocsáról voltak 22-en s ezek között a fent elősorolt hölgyeken kívül Ba­logh Gyuláné is, aki nem kerékpáron érkezett. A 100 klmtres bajnoki versenyre reggel pont 5 órakor volt az indítás a Szegzárd-Szálló előtt. Indultak : Keplinger Géza, Konkoly István, Schnei­der János, ifjú Simon Gyula és Wilczek Rezső. Kómlöd és Duna-Fóldvár között a 98. klmt. kőnél kellett megfordulni. Elsőnek, gyönyörű időt érve el, Schulder érkezett be p óra / perc alatt, második­nak 4 óra 26 perc alatt Keplinger és harmadiknak Wilczek 4 ó. 26 p. 50 mp. alatt. A délelőtt folyamán a kerékpáros vendégek a Csörgetőhóz rándultak ki s innét a kaszinóba tértek vissza kedélyes sörözésre. — Egy órakor volt a Szegzárd Szállóban a társas ebéd, a melyen össze­sen ötven kerékpáros vett részt, a kalocsaiakon fe­lül még a bátyai, bátaszéki, gyönki és tolnai ven­dégek is. Ebéd után a tagok egy része pihenésre tért, más része a kaszinóba vonult, s ott hol kártyáztak, hol kugliztak ; — egy része meg a múzeumot lá­togatta meg. Fél hatkor délután a kerékpárosok a célpont­hoz vonultak ki, s ezen felvonulás a résztvevőknek nálunk még nem tapasztalt sokasága által egyike volt az elképzelhető legszebb látványosságoknak. Pont hat órakor volt az 5 klmtres vendégek versenyének indítása. Az eredmény a következő: Müller Albert 12 p. 30 mp.. Grosz Gyula 12 p. 45 mp., Müller Jakab 12 p. 50 mp. — A 10 km. versenyben Schuider János ismét remek időt ért el, a mely országszerte feltűnést fog kelteni, is­merve a terepnehézségeket s az útnak hel)lyel-köz- zel kimondhatatlan rosszaságát. Ideje e versenyben 20 perc jo mp., második Müller Albert 23 p., har­madik Müller Jakab 23 p. 20 mp. — A lassú ver­senyben utolsó volt Behr Béla, második Kohl Jó­zsi a K. S. C. tagjai, harmadik Ujváry Kálmán Bátyáról. A versenyek sport-eredménye kitűnőnek mond­ható a Schuider János által elért időket tekintve s 'ezáltal a Sz. K. E. a kísérletezés stádiumából ki­lépve, az elsőrangú egyletek sorába küzdötte fel magát, amennyiben kitűnő verseny anyagnak birto­kában nem sokára országos mérkőzésben fogja vá­rosunk nevét e tekintetben — biztos győzelem ré­vén — a legjobb hangzásúvá tenni. De nagyon kívánatos ehhez a közönség párt­fogása is, mert anyagiak nélkül e téren sem lehet eredményeket felmutatni; az egylet vezetősége a siker érdekében nem kiméi fáradságot. Feltűnést keltett még a kalocsaiak szereplése is s tekintve azt, hogy e sportot alig néhány hó­1898. Julius 31. nap óta űzik, Kohl Józsinak irama az 5 klmtres versenyben méltó meglepetést szült, amennyiben 10 induló közt csak az utolsó pillanatban tudta őt Müller Jakab a 3-ik helyről leszorítani. Ez biztató kezdet. Az egész rendezés igen jól sikerült és a ver­senyünnepség városunknak oly nagyvárosias színe­zetet adott, hogy remélni lehet, miszerint közönsé­günk ezen sport ünnepségeket a jövőben mindin­kább meg fogja kedvelni. A kaszinó estély szintén jól sikerül; s kedé­lyes vacsora után a kerékpáros hölgyek tűzték a remek dijakat a szerencsés győzők mellére. Másnap reggel a kora reggeli órákban a vendégek haza ka- rikáztak s ezzel az ünnpély befejeződött. TÖRVÉNYKEZÉS. A nagyszokolyi gyilkosság. 1896. év tavaszán egy siketnéma köszörűs : járta be Nagy-Szokoly község utcáit. Az emberek megsajnálták a szegény szánalomra méltó siket né­mát és adtak neki elegendő munkát, hogy a kö­szörűs kénytelen volt néhány napig a faluban tar­tózkodni. Egy este, munka után fáradalmait akarta ki­pihenni, elment a korcsmába és poharazás közben a siketnémák beszédmodorával elmesélte, hogy ő egy biciklit talált fel és küszörükövét ezen hajtja. Beszélgetés közben elővett egy bádogdobozt, amely­ben iratait tartotta. Kari János nagyszokolyi klari­nétos is ott volt a korcsmában és ahogy meglátta a köszörűs pénzét, egy irtózatos gondolat cikkázott át agyán.1 Nem szólt senkinek. Rettenetes szándé­kát magába fojtotta és elhatározta, hogy másnap, a nagyszokolyi búcsú napján végre is hajtja. A köszörűst magához édesgette, elvezette lakására, megvacsoráztatta és végezetül szállást kínált neki, a mit a semmit sem sejtő siketnéma el is fogadott és pihenőre tért az istállóban elkészített ágyon, nem sejtvén azt, hogy a mit megevett, az volt az «utolsó vacsora» és édes álmából nem lesz többé fölébredés. Kari János közölte az, ő rettenetes szán­dékát a vele vadházasságban élő Fazekas Zsuzsán- nával és hogy leszállt az éj fekete felhője, gyer­mekeiket elaltatták és véghezvitték borzasztó vé­rengzésüket. A szegény áldozatnak elég volt két döfés és kilehelte szerencsétlen életét. Kariék pe­dig megfosztották életén felül Stíü frt pénzétől és a holttetemét elásták még az éjszaka folyamán a i pincébe s a pincének ezt a helyét be is falazták, hogy nyoma se maradjon bűnüknek. Nem is maradt volna. Csakhogy az isteni gondviselés nem engedte meg, hogy a bűnösök büntetlenül éljenek és napfényre került a dolog. A végzetes éjszakán Kamuik mostoha lánya, a 16 éves Fazekas Jolán fültanuja volt ama beszélgetés­nek, amelyet a gyilkosok a tett elkövetésére nézve folytattak és a másnapi események, a pince befa­lazása, szülőinek pazar költekezése és az a körül­mény, hogy a köszörűst nem látta többé, azt a , borzasztó gyanút keltette benne, hogy a szülői j gyilkosok. I)e a gyermeki szeretet egy ideig habo- | zott a lelkiismerettel. Majd amikor a fővárosba ke­rült cselédnek,- felébredt benne a lelkiismeret és : elmesélte nagybátyjának: Rotandesz Mihály ítélő­táblái, hivatalszolgának, hogy minő borzasztó vád terheli az ő szülőit, akik most, esztendő múltán is mily pazarul költekeznek a szerencsétlen siketnéma keservesen gyűjtött pénzéből. Rotaridesz Mihály az esetet feljelentette a múlt év szeptember havában a budapesti áilamrendőr- ségnél és e feljelentés alapján Kari Jánost és ágyasát azonnal vizsgálati fogságba hlyezték és a : bűnügyi vizsgálatot a legszélesebb alapon folytatták. Felásták a befalazott pincét, ott találták az áldo­zatnak összegörbült hulláját, fölismerték a rajta ejtett szúrásokat, megtalálták háromkerekű gépjét, összes vagyonát, csak a pénzét keresték ott hiába, amit a gyilkosok már elköltötték. A vizsgálat folyamán j Kari János tagadta a terhére rótt vádbeli cselek­mény elkövetését, de a bizonyítékok annyira ellene szóltak, hogy vád alá kellett helyezni. Kariné be- i ismerte, hogy segédkezett a bűntett elkövetésében. Ez az előzménye annak a nagyszabású bűn- ; ügynek, a melyet folyó hó 26-án és 27 én tárgyalt a szegzárdi kir. törvényszék büntető tanácsa. Az ; első nap reggelén — dacára, hogy csak belépő jegyekkel lehetett a nagy végtárgyalási terembe | bemenni — óriási közönség özönlötte el a törvény- I szék folyosóit. Mindenki sietett, hogy hallgatója legyen e nagyszabású főtárgyalásnak, a melyhez fogható nálunk nem igéd szokott lenni. A kir. tör- ! vényszék következőleg alakult meg: elnök Ágoston István ítélőtáblái biró, szavazók ^chnidt Imre és fíiroy Béla voltak, ezenkívül az egész főtárgyaláson Gerle Jakab tvszéki bíró, mint pótbiró vett részt; a jegyző Fejős Imre tvszéki aljegyző volt, a vád­hatóságot Jetuy László kir. alügyész képviselte, Kari János védője dr. Steiner Lajos, Fazekas Zsu­zsánnáé dr. Beöthy Károly ügyvéd volt. Pontban 9 órakor nyitotta meg az elnök az ülést és a vád közlése után először Kari Jánost hallgatták ki, aki makacsul tagadott és ügyesen látszott kibújni a keresztkérdések elől, de alibijét nem tudta igazolni. Fazekas Zsuzsanna bevallotta bünrészességét, de azzal mentette magát, hogy kénytelen volt urának szót fogadni. Ezután hallgatták ki a korona-tanúként szereplő Fazekas Jolánt. Fazekas Jolán vallomásá­val frontot csinált. Mig a vizsgálat folyamán a gyil­kosság elkövetésével apját vádolta, most anyja ellen fordult és a rettenetes bűn értelmi szerzőjének tu­lajdon anyját nevezte meg, mig apjáról azt mon­dotta, hogy a végzetes éjszakán nem is volt otthon. Oly viseletét tanúsított az anyjával szemben, hogy az ember vadállatnak nézte volna és mindenki azon gondolkozott, hogy itt egy meghibbant agyvelejű gyermekkel áll szemben. A törvényszék nem is adott hitelt a szavának. Ezután mintegy 25 tanút hallgattak ki, a kik részbizonyitékokat szolgáltattak, de Rotaridesz, a másik korona tanú megtagadta vallomását. Délután került a sor a perbeszédekre. Jeney László alügyész két óra hosszat tartott vád­beszédében összegezte az eseményeket és utánna a védők mentették a vádlottakat, amennyire csak lehetett. 27-én délelőtt 11 órakor az óriási közön­ség halotti csendjében hirdette ki Ágoston István elnök Ó Felsége a király nevében az Ítéletet, a mely Kari Jánost a btkv. 344. §-ába ütköző és a 349. §. 2. pontja szerint minősülő rablás büntette miatt életfogytiglani fegyházra, Fazekas Zsuzsánnát pedig mint bűnsegédet a 69. §. alapján 7 évi fegyházra és 10 évi hivatalvesztésre Ítélte el. Kari Jánost az iélet megtörte. Hallatára görcsösen rángatódzott, alig hallható hangon mondta ki, hogy felebbe: és ezután elájult, hogy úgy kellett felvinni négy bör­tönőrnek a szomorú cellájába. Felebbezett Fazekas Zsuzsanna is és terhűkre a kir. ügyész. — Halálos szúrás. Bosza József és Szón- tág György kónyii lakosok már évek óta ellensé­ges viszonyban voltak egymással. Ahol csak lehe­tett, szidták, becsmérelték egymást és a szóváltás közöttük nem ritkán verekedésbe ment át így tör­tént ez folyó évi május hó 19-én is. Kiss József kónyii szőlőhegyi lakos házánál találkoztak a régi ellenségek, ahol újra összeszólakoztak és elkezdtek dulakodni. Kiss azonban kiutasította őket házából és kint a dülőuton folytatták a verekedést. Ekköz- ben odaért Bosza József felesége is egy nagy kés­sel kezében, amit Bosza elrántott tőle és Szontng György vállán oly szúrást ejtett vele, hogy ez fel óra múlva meghalt. A verekedés közben Riba Jó zsef kónyii lakos szét akarta választani a dulako­dókat, de Bosza őt is megszurta a vállán, hogy ez 30 napig gyógyult súlyos testi sértést szenvedett. A kir. törvényszék — elnök Ágoston István, bírák Schmidt Imre és Gerle Jakab, jegyző Fjös Imre — folyó hó 19 én hozott ítéletet ezen ügyben és Bosza Józsefet Krcsmarik Pál kir. ügyész vád- és dr. Mayer Gyula ügyvéd védőbeszédje után négy évi fegyházra ítélte, mig Bosza Józsefnét a vád alul felmentette. Az Ítélet ellen Bosza József és mindkét vádlott terhére a kir, ügyész felebbezést jelentett be. IRODALOM. — Egy leány miatt. Gerolamo Rovetiá- nak, a kitűnő olasz dráma- és regényírónak e jeles művét Gauss Viktor s/ép fordításában kiadta az Egyetemes Regénytár. Ebben a kétkötetes regény­ben teljesen éivényesül Rovetta nagy tehetsége. A mű nemcsak költői szépségekben gazdag, hanem egyike a modern regényirodalom legérdekesebb al­kotásainak is, a mely bizonnyára épp oly diadalt szerez az olasz mesternek, mint a milyent neki ez . évben előadott drámája, a Becstelenek cimü, szer­' zett a Vígszínházban. A szép piros vászonba kö­tött regény ára kötetenkint egy korona. — Kiadja : Singer és Wolfner. KÖZGAZDASÁG. — Az olcsó marhasóról. A mérsékelt áru marhasó tárgyában intézkedő 1897 : I. t. cikk ér­telmében biztosított kedvezményeknek miként való igénybe vételére nézve szolgál a következő tájékoz­tatás : Az okszerű takarmányozás szempontjából és állategészségügyi érdekekbő' nagy fontossággal biró «marhasó« eladási ára — az 1897. évi I. t. cikk határozmányai szerint — a termelési helyeken mé- termázsánkon 10 koronában állapíttatván meg, a gazdaközönség részére annak könnyű hozzáférhető­sége is biztosíttatott. Az aknaszlatinai és marosuj- vári főbányahivataloknál a marTiasó a törvényileg megállapított 10 korona egységár mellett bocsátta- tik áruba, a mely egységárhoz a szállítási és keze­lési költség esetről-esetre hozzászámittatváji, Tolna- vármegye területén a dunafóldvári sóhivatalnál a marhasó métermázsája 6 frt 94 krban van megál­lapítva. Az 1897. évi l. törvénycikkben adott fel­hatalmazás szerint az állattenyésztés céljaira áruba bocsátott »Marhasó« egyelőre Akna-Szlatinán és

Next

/
Thumbnails
Contents