Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-24 / 30. szám

2 TOLNA VÁRMEGYE. 1898. julius 24, tek száma 1896-ban az egész országban 350 volt, 1897-ben 490. - Az 'üzletrészek száma iSpó-óan ij.8'476 volt, a váltókölcsönok osz- szege 6 / millió, a kötvényekre adott kölcsönök összege j-6 millió, a tartalékalap 124. ezer frt, az üzletrész-befizetések L8 millió, a takarék betétek 17 millió, a tiszta nyereség 170.943 forint. Tolnavármegyében a szövetkezetek ala­kulása politikai községi jellegű. Felekezeti csak kettő van: Bátaszéken és Német-Keéren, mindkettő katbolikus. Örvendetes jelenség, hogy a tejszövetkezetek is kezdenek terjedni, amelyek közös istáüókban tenyésztik a jószá­got és a tejnemiíeket a székesfővárosban elég jó pénzért értékesítik. Ilyenek vannak: Cikón, Aparon, Uzd-Bor]ádon, Závodon és Grábócon. Kívánatos lenne, ha a szövetkezeteknek ez a neme különösen gyarapodnék. Nem dicsér­hető eléggé az a tény, hogy szövetkezeteink még az új szövetkezeti törvény életbe lépése előtt nagy számmal léptek a hazai központi szövetkezet tagjai közé és ez által módot adtak arra, hogy olcsó kölcsönökhöz juttat­hassák tagjaikat. Nagyon jelentékeny mozza­nat gyanánt kell kiemelnünk a Magyar Gaz­dák Vásárcsarnok-Ellátó Szövetkezetének létrejöttét, melynek célja az, hogy a gazdák termékeit közvetlenül adják el a fogyasztók­nak s igy a gazdák részére jobb árakat, a fogyasztóknak pedig jó minőségű s aránylag olcsóbb élelmi cikkeket biztosítson. Mindezen körülmények örvendetes jelei annak, hogy a kisgazda önmaga is megta­lálja a h elyes módot, miképen kell a nehéz ! közgazdasági válságok között boldogulnia. S. VÁRMEGYE. — A törvényhatósági bizottsági ta­gokra vonatkozólag a m. kir. közigazgatási bíró­ság 1898. évi 154. sz. Ítéletében kimondotta, hogy az 1886. XXI. t. c. 23. §. h) pontjának azt a ren­delkezését, hogy törvényhatósági bizottsági tag ál­talában nem lehet, ki nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt jogerejüleg elitélve volt, az elitélés óta lefolyt időtartamra való tekintet nél­kül kell alkalmazni. — Közigazgatási érdekek meghatáro­zása. A közigazgatási bíróság Wekerle Sándor el­nöklete mellett tartott ülésében Nagy-Kőrös vá­ros fölebbezése alapján kimondotta, hogy ártézi ku­tak építése s a kutak tisztántartásának költségei közös közigazgatási, illetve közegészségügyi érde­kek. Ellenben a tüzőrségi, aszfalt, téglaburkolási, utcalocsolási költségek tisztán a várost érdeklő bel-’ rendészeti költségek, melyek fedezésére csak a vá­ros lakói kötelezhetők. A közös közigazgatási és közegészségügyi érdekek költségeinek fedezésére azonban a külső földek birtokosait is kötelezte a közigazgatási bíróság. — Oselédbérhátralék törlesztésére a ha­tósági visszavezettetés által felmerült és a gazda által előlegezett költség beszámítható. A közigazga­tási bíróság hatáskörébe cselédügyekben csupán a gazda és cseléd, továbbá a gazda s a gazdasági munkások között, szerződésükből kitolyólag az 1876: Xll. törvénycikk 115. §a alapjám felmerülő vitás ügyek tartoznak, ellenben cselédügyi kihágási, bün­tető és rendészeti ügyek a bíróság hatáskörébe utalva nincsenek. (A m. kir. közigazgatási biróság 1897. évi 1853. sz. határozata.) — A házalási engedélyre vonatkozólag a kereskedelemügyi miniszter 1896. évi 75.854. számú elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy engedély nélküli házalás által elkövetett ki­hágás miatt a házaló kereskedéstől való örökre el­tiltás itéletileg ki nem mondható. Ily kihágás a há­zalási engedély kiadhatása ellen akadályul nem szolgálhat. — Pénzbüntetésnek közmunkára való átváltoztatását — a belügyminiszter 50.074. számú elvi jelentőségű határozata értelmében — minisz­teri rendelettel vagy törvényhatósági szabályrende­lettel megállapitani nem lehet. — Találó a birtokában volt, illetőleg adott dolgokért — a netán később jelentkező tulajdonos visszakövetelési jogainak érvényesithetése végett, -- a belügyminiszter 1898. évi 51.744. sz. elvi jelen­tőségű határozata értelmében — biztosítékot adni nem tartozik. — Kiskorút illető talált pénzösszeg, ha az atya teljesen vagyontalan, árvaszékileg ke­zelendő. Hírek. — Személyi hírek. Perczel Dezső bel­ügyminiszter neje múlt kedden városunkba érkezett D ö r y Pál alispán családjának látogatására s másnap visszautazott Bonyhádra. — Simontsits Béla miniszteri tanácsos és neje Marilla völgyben nyaralnak. — Miniszteri elismerés Bezerédjnek. A földmivelésügyi miniszter abból az alka­lomból, hogy junius haváhan a kubini selyem­gubó raktárt és az újvidéki selyemgombolyitó gyárat megszemlélte és a gubóbeváltásnál követett eljárásról is személyes tájékozást szerezhetett: Bezerédj Pál miniszteri meg­hatalmazottnak, ki közel húsz év óta a se­lyemtenyésztési ügyeket önzetlenül minden díjazás nélkül és nagy sikerrel vezeti, a lá­tott intézkedések célszerű volta és az alkal­mazott közegek buzgó működése fölött a nevezett miniszteri meghatalmazotthoz inté­zett igen meleg hangú iratban teljes elis­merését és köszönetét fejezte ki. — A magyar írók segélyegyletének gróf Széchenyi Sándor, vármegyénk főispánja befizette édes atyja gróf Széchenyi János 200 frtos hagyo­mányát. — Az érdem jutalma. Spányi Antalt, vármegyénk nyugalmazott várkapitányát, ki csak nem rég költözött el körünkből Új­pestre fiához^ Spányi Lajos ottani gyógy­szerészhez, O Felsége sok évi hű és buzgó szolgálata elismeréséül a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. A mindenki ál­tal tisztelt és becsült Spányi bácsi kitün­tetése városunkban őszinte örömet keltett, mert egy igazán fedhetlen jellemű, hazája szabadságáért hősies önfeláldozással harcolt s a közélet munkás tagját érte a királyi kitüntetés. Spányi Antal tudvalevőleg 1848- ban honvédfőhadnagy volt és Szent-Tamás ostrománál bal karján súlyosan megsebesült aminek nyomait mai nap is viseli. A Szeged melletti ütközetben tanúsított hősies maga­viseletéért léptették elő főhadnagygyá, mi­dőn az ellenségtől egy ágyutelepet foglalt el. Szivünkből kívánjuk, hogy a királyi ki­tüntetésnek még sokáig jó egészségben ör­vendezhessen családja és nagyszámú tisz­telői örömére. — Uj albiró. Varjas Ödön, szolnoki tör­vényszéki jegyző, ki előzőleg a szegzárdi törvény­széknél volt aljegyző, a szolnoki törvényszékhez albiróvá neveztetett ki. — Elől' ptetes. A pénzügyminiszter Spehár Alajos szegzárdi kir. adóhivatali pénztárost a Vili. fizetési osztály 2 ik fokozatába léptette elő. — Egyházmgjgyei hírek. Gäbet György Ná- dasdra, Kiss Arisztid Kúrára küldettek ki segédlel- készi minőségben. Éber Géza, kurdi segégle kész, gyeugélkedése folytán fürdőre távozott, ott gyógyu­lást keresendő. — Uj polgári iskolai tanár. A szabadkai községi polgári iskolaszék ifj. Kálmán Károly okleveles polgári iskolai tanárt a mennyiségtani tanszékre rendes tanárul választotta meg. Mindjárt New-Yorktól nem messzire volt egy kalandja. Mert bizony Amerikában, akár mit mond­janak is, még szomorúak a közbiztonsági állapotok. Ki is győzné azt a rengeteg területet csendőrrel ellátni! Mindenki úgy segít magán ahogy tud, s egy az utón valahol feltalált holttest semmi különös emóciót elő nem idéz. Van ott a zsiványoknak kü­lönösen egy fajtája, melyeket trempsnek hívnak s akikkel találkozni veszélyes dolog. Ezek tulajdon­kép vándorló legények, a kik nem munkát keres­nek, hanem a hol lehet rabolnak s ölnek. Elszánt fickók, kik életüket semmibe sem veszik s akik ké- - pesek arra, hogy ötödmagukkal egy személyvonatot megállítsanak s kifosszanak. Egy védtöltésen haladva találkozott négy ilyen legénynyel. Először dohányt kértek tőle, az­tán pénzt s mivel mindinkább tolakodók lettek, elő­vette revolverét mire az egyik kést rántott elő. Ezt közvetlen közelből lelőtte s hamar gépére ug­rott. A többi lőtt utána de nem talált. Szerencsére az ut jó volt, különben nem menekülhetett volna. Mellesleg mondva revolverei angol gyártmányok s a töltés belőlük magától hull ki s époly gyorsan tölthetők. A mi fegyvereinkkel nem sokra ment volna, és sok esetben csak azoknak köszönhette életét. De arra is volt elégszer eset, hogy ő maga kereste fel a trempseket táborukban, ő is ilyennek adva ki magát, mert semmiképpn sem ritka eset az, hogy egy tremps kereken járjon. Egyszerűen lop valahol egyet. Sokat tartott továbbá a földrész messze ben- sejében tartózkodó indián törzsektől is. De ezektől bántódása nem esett. Az utahi sivatag átszeléséhez (1500 km.) egy teljes hónapra volt szüksége, mert kerekét a siva­tagban nem igen használhatta s igy bizony többet gyalogolt mint biciklizett. Egyedüli eledele e sivatagon keresztül csak kétszersült volt, s ezzel is igen takarékosan kellett bánnia, mert természetesen a kerékre egy bizonyos szűk adagokra előirányzott mennyiség volt csak el­helyezhető. Ez a táplálék csak az éhen-halástól men­tette meg; testének súlya mikor S.-Franciskóba ért 80 kilóról 49 kilóra szállt alá, inkább csontvázhoz hasonlított mint élő emberhez. Megmutatta akkori arcképét s képzelni sem lehet, hogy az ember ilyen hihetetlen módon megsoványodhasson s mégis élet­ben maradjon. A fekhely persze mindig a homok volt. Mikor a sivatag vége felé közeledett, távol­ról füstöt látott s csakhamar kivehette hogy a ben- szülöttek egy tanyája felé közeledik. Azonban őt is észre vették de közönyössége az élettel szemben már akkora volt, hogy inkább a bizonyos halált választotta volna semhogy a szenvedéseket tovább tűrje. Menekülésről szó sem leheti, — egy gyalo­gos elcsigázott ember a gyors lovu benszülöttek biztos prédája lett volna. Csakhamar vad táncot jártak körülötte, ő erre a levegőbe lőtt, — ez a békés szándék jele. A benszülöttek sem voltak go­nosz szándékkal s utoljára is megbarátkoztak ; célba lövettek vele s ebbeli ügyessége imponált nekik. ! Utoljára azt akarták hogy lovagoljon velük. Persze nyereg nélkül, olyan vad állatokon csak kitűnő lovas tartlatta volna magát s igy a ló nyakába borulva végezte be kirándulását. A vadak úgy találták, hogy ugyan nem valami kiváló lovas, de jó lődöz s igy elég derék ember mégis, — mert ők meg a bi­ciklit próbálták, de azzal még a legügyesebk lovas se tudott annyira menni, mintő a paripával. Ekkor aztán sült hússal kínálták meg s képzelhetni, hogy mily étvágygyal evett egy hónapi koplalás után. S mert az indián hölgyek is előzékenyek voltak hozzá, amit a vendégszeretet náluk előír, úgy kí­vánni valója sem maradt. Néhány napig tartózko­dott náluk, vadászott, mulatott velük, s miután a Vörös Szarvasbika s a Repülő-Sas, a törzs vénei megölték volna, érzékeny búcsút vett szives vendég­látóitól. S.-Franciskában egy hónapig pihent. Itt a né­met egylet felolvasást rendezett a javára — de a négy rendezőn kívül más közönség ott nem volt. Megtudták, hogy tulajdonképen magyar ember, (verbászi születésű) s igy felmondták a közösséget. De meg tudták ezt a mag} árok is s nyomban kár­pótolták egy másik estély alkalmával s ennek jö- I védelméből Ausztráliába hajózott, ahova 26 nap : alatt ért. Hosszadalmas volna minden élményére s I kalandjára kiterjeszkedni. Elég az hozzá, hogy Ausztráliából Indiába utezott s ezen birodalmat is keresztül karikázta. Itt a benszülöttek nem voltak oly barátságosak s több alkalommal megtámadták. Mutatott is a karján egy csinos lándzskdöfést. Sze-

Next

/
Thumbnails
Contents