Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-24 / 30. szám

2

TOLNA VÁRMEGYE.

1898. julius 24,

tek száma 1896-ban az egész országban 350 volt, 1897-ben 490. - Az 'üzletrészek száma iSpó-óan ij.8'476 volt, a váltókölcsönok osz- szege 6 / millió, a kötvényekre adott kölcsönök összege j-6 millió, a tartalékalap 124. ezer frt, az üzletrész-befizetések L8 millió, a takarék betétek 17 millió, a tiszta nyereség 170.943 forint.

Tolnavármegyében a szövetkezetek alakulása politikai községi jellegű. Felekezeti csak kettő van: Bátaszéken és Német-Keéren, mindkettő katbolikus. Örvendetes jelenség, hogy a tejszövetkezetek is kezdenek terjedni, amelyek közös istáüókban tenyésztik a jószágot és a tejnemiíeket a székesfővárosban elég jó pénzért értékesítik. Ilyenek vannak: Cikón, Aparon, Uzd-Bor]ádon, Závodon és Grábócon. Kívánatos lenne, ha a szövetkezeteknek ez a neme különösen gyarapodnék. Nem dicsérhető eléggé az a tény, hogy szövetkezeteink még az új szövetkezeti törvény életbe lépése előtt nagy számmal léptek a hazai központi szövetkezet tagjai közé és ez által módot adtak arra, hogy olcsó kölcsönökhöz juttathassák tagjaikat. Nagyon jelentékeny mozzanat gyanánt kell kiemelnünk a Magyar Gazdák Vásárcsarnok-Ellátó Szövetkezetének létrejöttét, melynek célja az, hogy a gazdák termékeit közvetlenül adják el a fogyasztóknak s igy a gazdák részére jobb árakat, a fogyasztóknak pedig jó minőségű s aránylag olcsóbb élelmi cikkeket biztosítson.

Mindezen körülmények örvendetes jelei annak, hogy a kisgazda önmaga is megtalálja a h elyes módot, miképen kell a nehéz ! közgazdasági válságok között boldogulnia.

S.

VÁRMEGYE.

— A törvényhatósági bizottsági tagokra vonatkozólag a m. kir. közigazgatási bíróság 1898. évi 154. sz. Ítéletében kimondotta, hogy az 1886. XXI. t. c. 23. §. h) pontjának azt a rendelkezését, hogy törvényhatósági bizottsági tag általában nem lehet, ki nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt jogerejüleg elitélve volt, az elitélés óta lefolyt időtartamra való tekintet nélkül kell alkalmazni.

— Közigazgatási érdekek meghatározása. A közigazgatási bíróság Wekerle Sándor elnöklete mellett tartott ülésében Nagy-Kőrös város fölebbezése alapján kimondotta, hogy ártézi kutak építése s a kutak tisztántartásának költségei közös közigazgatási, illetve közegészségügyi érdekek. Ellenben a tüzőrségi, aszfalt, téglaburkolási, utcalocsolási költségek tisztán a várost érdeklő bel-’ rendészeti költségek, melyek fedezésére csak a város lakói kötelezhetők. A közös közigazgatási és közegészségügyi érdekek költségeinek fedezésére azonban a külső földek birtokosait is kötelezte a közigazgatási bíróság.

— Oselédbérhátralék törlesztésére a hatósági visszavezettetés által felmerült és a gazda által előlegezett költség beszámítható. A közigazgatási bíróság hatáskörébe cselédügyekben csupán a gazda és cseléd, továbbá a gazda s a gazdasági munkások között, szerződésükből kitolyólag az 1876: Xll. törvénycikk 115. §a alapjám felmerülő vitás ügyek tartoznak, ellenben cselédügyi kihágási, büntető és rendészeti ügyek a bíróság hatáskörébe utalva nincsenek. (A m. kir. közigazgatási biróság 1897. évi 1853. sz. határozata.)

— A házalási engedélyre vonatkozólag a kereskedelemügyi miniszter 1896. évi 75.854. számú elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy engedély nélküli házalás által elkövetett kihágás miatt a házaló kereskedéstől való örökre eltiltás itéletileg ki nem mondható. Ily kihágás a házalási engedély kiadhatása ellen akadályul nem szolgálhat.

— Pénzbüntetésnek közmunkára való átváltoztatását — a belügyminiszter 50.074. számú elvi jelentőségű határozata értelmében — miniszteri rendelettel vagy törvényhatósági szabályrendelettel megállapitani nem lehet.

— Találó a birtokában volt, illetőleg adott dolgokért — a netán később jelentkező tulajdonos visszakövetelési jogainak érvényesithetése végett, -- a belügyminiszter 1898. évi 51.744. sz. elvi jelentőségű határozata értelmében — biztosítékot adni nem tartozik. — Kiskorút illető talált pénzösszeg, ha az atya teljesen vagyontalan, árvaszékileg kezelendő.

Hírek.

— Személyi hírek. Perczel Dezső belügyminiszter neje múlt kedden városunkba érkezett D ö r y Pál alispán családjának látogatására s másnap visszautazott Bonyhádra. — Simontsits Béla miniszteri tanácsos és neje Marilla völgyben nyaralnak.

— Miniszteri elismerés Bezerédjnek.

A földmivelésügyi miniszter abból az alkalomból, hogy junius haváhan a kubini selyemgubó raktárt és az újvidéki selyemgombolyitó gyárat megszemlélte és a gubóbeváltásnál követett eljárásról is személyes tájékozást szerezhetett: Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazottnak, ki közel húsz év óta a selyemtenyésztési ügyeket önzetlenül minden díjazás nélkül és nagy sikerrel vezeti, a látott intézkedések célszerű volta és az alkalmazott közegek buzgó működése fölött a nevezett miniszteri meghatalmazotthoz intézett igen meleg hangú iratban teljes elismerését és köszönetét fejezte ki.

— A magyar írók segélyegyletének gróf Széchenyi Sándor, vármegyénk főispánja befizette édes atyja gróf Széchenyi János 200 frtos hagyományát.

— Az érdem jutalma. Spányi Antalt, vármegyénk nyugalmazott várkapitányát, ki csak nem rég költözött el körünkből Újpestre fiához^ Spányi Lajos ottani gyógyszerészhez, O Felsége sok évi hű és buzgó szolgálata elismeréséül a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. A mindenki által tisztelt és becsült Spányi bácsi kitüntetése városunkban őszinte örömet keltett, mert egy igazán fedhetlen jellemű, hazája szabadságáért hősies önfeláldozással harcolt s a közélet munkás tagját érte a királyi kitüntetés. Spányi Antal tudvalevőleg 1848- ban honvédfőhadnagy volt és Szent-Tamás ostrománál bal karján súlyosan megsebesült aminek nyomait mai nap is viseli. A Szeged melletti ütközetben tanúsított hősies magaviseletéért léptették elő főhadnagygyá, midőn az ellenségtől egy ágyutelepet foglalt el. Szivünkből kívánjuk, hogy a királyi kitüntetésnek még sokáig jó egészségben örvendezhessen családja és nagyszámú tisztelői örömére.

— Uj albiró. Varjas Ödön, szolnoki törvényszéki jegyző, ki előzőleg a szegzárdi törvényszéknél volt aljegyző, a szolnoki törvényszékhez albiróvá neveztetett ki.

— Elől' ptetes. A pénzügyminiszter Spehár Alajos szegzárdi kir. adóhivatali pénztárost a Vili. fizetési osztály 2 ik fokozatába léptette elő.

— Egyházmgjgyei hírek. Gäbet György Ná- dasdra, Kiss Arisztid Kúrára küldettek ki segédlel- készi minőségben. Éber Géza, kurdi segégle kész, gyeugélkedése folytán fürdőre távozott, ott gyógyulást keresendő.

— Uj polgári iskolai tanár. A szabadkai községi polgári iskolaszék ifj. Kálmán Károly okleveles polgári iskolai tanárt a mennyiségtani tanszékre rendes tanárul választotta meg.

Mindjárt New-Yorktól nem messzire volt egy kalandja. Mert bizony Amerikában, akár mit mondjanak is, még szomorúak a közbiztonsági állapotok. Ki is győzné azt a rengeteg területet csendőrrel ellátni! Mindenki úgy segít magán ahogy tud, s egy az utón valahol feltalált holttest semmi különös emóciót elő nem idéz. Van ott a zsiványoknak különösen egy fajtája, melyeket trempsnek hívnak s akikkel találkozni veszélyes dolog. Ezek tulajdonkép vándorló legények, a kik nem munkát keresnek, hanem a hol lehet rabolnak s ölnek. Elszánt fickók, kik életüket semmibe sem veszik s akik ké- - pesek arra, hogy ötödmagukkal egy személyvonatot megállítsanak s kifosszanak.

Egy védtöltésen haladva találkozott négy ilyen legénynyel. Először dohányt kértek tőle, aztán pénzt s mivel mindinkább tolakodók lettek, elővette revolverét mire az egyik kést rántott elő. Ezt közvetlen közelből lelőtte s hamar gépére ugrott. A többi lőtt utána de nem talált. Szerencsére az ut jó volt, különben nem menekülhetett volna. Mellesleg mondva revolverei angol gyártmányok s a töltés belőlük magától hull ki s époly gyorsan tölthetők. A mi fegyvereinkkel nem sokra ment volna, és sok esetben csak azoknak köszönhette életét.

De arra is volt elégszer eset, hogy ő maga kereste fel a trempseket táborukban, ő is ilyennek adva ki magát, mert semmiképpn sem ritka eset az, hogy egy tremps kereken járjon. Egyszerűen lop valahol egyet.

Sokat tartott továbbá a földrész messze ben- sejében tartózkodó indián törzsektől is. De ezektől bántódása nem esett.

Az utahi sivatag átszeléséhez (1500 km.) egy teljes hónapra volt szüksége, mert kerekét a sivatagban nem igen használhatta s igy bizony többet gyalogolt mint biciklizett.

Egyedüli eledele e sivatagon keresztül csak kétszersült volt, s ezzel is igen takarékosan kellett bánnia, mert természetesen a kerékre egy bizonyos szűk adagokra előirányzott mennyiség volt csak elhelyezhető. Ez a táplálék csak az éhen-halástól mentette meg; testének súlya mikor S.-Franciskóba ért 80 kilóról 49 kilóra szállt alá, inkább csontvázhoz hasonlított mint élő emberhez. Megmutatta akkori arcképét s képzelni sem lehet, hogy az ember ilyen hihetetlen módon megsoványodhasson s mégis életben maradjon. A fekhely persze mindig a homok volt. Mikor a sivatag vége felé közeledett, távolról füstöt látott s csakhamar kivehette hogy a ben- szülöttek egy tanyája felé közeledik. Azonban őt is észre vették de közönyössége az élettel szemben már akkora volt, hogy inkább a bizonyos halált választotta volna semhogy a szenvedéseket tovább tűrje. Menekülésről szó sem leheti, — egy gyalogos elcsigázott ember a gyors lovu benszülöttek biztos prédája lett volna. Csakhamar vad táncot jártak körülötte, ő erre a levegőbe lőtt, — ez a békés szándék jele. A benszülöttek sem voltak gonosz szándékkal s utoljára is megbarátkoztak ; célba lövettek vele s ebbeli ügyessége imponált nekik.

! Utoljára azt akarták hogy lovagoljon velük. Persze nyereg nélkül, olyan vad állatokon csak kitűnő lovas tartlatta volna magát s igy a ló nyakába borulva végezte be kirándulását. A vadak úgy találták, hogy ugyan nem valami kiváló lovas, de jó lődöz s igy elég derék ember mégis, — mert ők meg a biciklit próbálták, de azzal még a legügyesebk lovas se tudott annyira menni, mintő a paripával. Ekkor aztán sült hússal kínálták meg s képzelhetni, hogy mily étvágygyal evett egy hónapi koplalás után. S mert az indián hölgyek is előzékenyek voltak hozzá, amit a vendégszeretet náluk előír, úgy kívánni valója sem maradt. Néhány napig tartózkodott náluk, vadászott, mulatott velük, s miután a Vörös Szarvasbika s a Repülő-Sas, a törzs vénei megölték volna, érzékeny búcsút vett szives vendéglátóitól.

S.-Franciskában egy hónapig pihent. Itt a német egylet felolvasást rendezett a javára — de a négy rendezőn kívül más közönség ott nem volt. Megtudták, hogy tulajdonképen magyar ember, (verbászi születésű) s igy felmondták a közösséget. De meg tudták ezt a mag} árok is s nyomban kárpótolták egy másik estély alkalmával s ennek jö- I védelméből Ausztráliába hajózott, ahova 26 nap : alatt ért. Hosszadalmas volna minden élményére s I kalandjára kiterjeszkedni. Elég az hozzá, hogy Ausztráliából Indiába utezott s ezen birodalmat is keresztül karikázta. Itt a benszülöttek nem voltak oly barátságosak s több alkalommal megtámadták. Mutatott is a karján egy csinos lándzskdöfést. Sze-