Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-05 / 23. szám
8. TOLNAVARTE^YR. 1898. junius 5. Kinek kehiében nem dobog fel a szív ? Ki lelke tűm sejt egy jobb s szebb jövőt, Ha ily gazdáktól miveltetni látja Édes honában a földet, mezőt? Miként a nap, hajnalnak fellegiből, Úgy fejlik az ki ily magvak öléből. A magvak elhintvék, fennáll az oltár, Szép lánggal ég a hotifi áldozat Az istennőnek, melyet Rákosunkon Buzgón lobogtat férfi társulat, — Megesküvén egymásnak s a hazának ; Hogy felviritják földét Hunniának. A lelkesült társak koszorújában Első valál s utolsó egyaránt ; Első, ahol haladni s tenni kellett, Utolsó, hol pihenni kelle tán. S örömmel vallja a gazda-egyesület ; Nem volt jelesb bajnoka még kívüled. A végezet legszebb halállal hit el Ez egyesület s társaid közül, Mert úgy a'aria, hogy szolgálatukban / Érjen halálod, mint intő jelül: Hogy a minél nagyobb e vesztesége, Annál mélyebben foglaljon szivébe. Miként a hattyú, dal között lehel ki, Úgy munka közben ért halálod el, Hattyú magad is, szép ősz fürteidben. De ifjú lángban égett a kebel!*— A hattyú elszállt. szárnya csattogása Soká legyen még lelkünk buzdítása! Deák Szava És Dválc Szavak. Nem halhatta Deák szavait termében az ország, N fájt vata a vesztes a haza rendéinek. Egy, ki nagyot gondolt s nagy rögtön szola deákul S im az egész gyűlés halta deák szavakat. Melyike, mondjátok, volt klnosb elviselésre-. Nem hallhatni amazt, vagy pedig hallani ezt ? i Szegzárdi bordal/ Már ha aztán bor: legyen bor, Hegyi bor, ne szilvalé ! Még a vízből is csak az jó, Mely hegyekből zúg elé ! A lapályra béka menjen, Igya meg bűzös tavát; Hegyre hág fel a szegzárdi, Onnan hozza tűzborát. Mint a legszebb kék leányszem Mint a nyájas, őszi ég, A szegzárdi szőlőfürtnek Szeme olyan tiszta kék ; S hogy már szőlőkorában Ily varázsjátékot űz : Hogy ne volna hát borában, Hogy ne volna égi tűz ! Töltsd pohárba, és csodát látsz! Színe mint a bikavér, S mégis a gyöngy, mely belőle Fölragyog, mint hó, fehér. * Ezt a költeményt Garay Szegzárdon léte alkalmával először Kristofek Ferenc, pincesori présházában szavalta el; a présház jelenleg Steinsdörfer József tulajdona. Es a töke melyen termett, Nemde, oly zöld, mint a rét? Hol leled föl szebben együtt Szép hazánk háromszinét? Ha sűrűn tölt a szegzárdi, Hát ne bánja senki se! Mert hazája színeivel Honszerelmét szíjjá be! Ha szegzárdi borral élne . Minden ember, mint te s én ; Nem rágódnék annyi hernyó Nemzetünk szent törzsökén. Már apáink ős korában Hét országra szólt e bor: Mert különben hegytövén nem Épült volna kolostor .... Béla a dicső király is Itt szűrt legjobb borokat, Kit ma még minden tavaszszal Minden tőke megsirat. Béla király idejében Még magyar volt a magyar; Most ezerfelé szakadva, Tudja isten mit akar! Még a bort sem iszsza most úgy, Mint az ősök idején; Sört iszik vagy kávélével Töltözik most itju, vén. De borunkhoz hűk vagyunk mi, S hűk legyünk szegzárdiak! Mig fölöttünk e mosolygó Sorhegyek virítanak, Melyeket, ha csúcsra szednénk, hígig érne Bartinánk, S mi az égi csillagokkal Poharat koczintanánk. Ide hát, te bazsarózsa! Poharunkba, bikavér 1 Hadd igyuk az áldomást meg, Legelőbb is magadér! Jó barátért másod ízben, Szép leányért azután, — Ki e háromért nem érez, Kutyafejű, vad pogány! S most le, társak, a kalappal, Végre hagytuk a javát: Isten éltesse hazánkat A dicső magyar hazát, Melybe mint gyűrűbe minden Hazafit befoglalunk, Folyjon érte, hogy ha vér kell! Mint foly érte itt borunk. Folyjon a bor, folyjon a vér, Hol dicsőség folynia ! Volt, van és leszen Szegzárdnak Még elég hazaíia! Volt, van és leszen Szegzárdnak Mig le nem dől Bartina, Melylyel honját felköszöntse, Egy pohárka jó bora. Vatta az cftázon Spczscny cyy házában a szonett Szent S/íázton Coronet s fába abaft a szeyéni/t. S a mit a szent a hotdussaf tett, azt ee/if eyész heti Összes het e nsirab tenni a szonett heriib. . . S/ieyhasitá testén a hi váltsáp bo köpenye aj él S hit beta ház vele, az a haza népe vaba ! VARMEGYE. — A vármegyei tisztviselők érdekében a m. kir. közigazgatási bíróság 1897. évi 1801. szám alatt a következő elvi jelentőségű határozatot hozta: Vármegyei tisztviselőnek a szerj vezési szabályrendelet alapján élvezett törzsfizetéshez, mig szolgálati ideje tart, vagy büntető ítélet alapján el nem veszti, oly szerzett joga van, melytől őt sem a főispán, sem a vármegye törvényha- ! tósági bizottsága egyszerű határozattal, vagy saját j kérelmén kívül oly állásra való áthelyezéssel a mely az élvezett illetménynél, illetőleg törzsfizetésnél, kisebb illetménnyel volna egybe kötve, meg nem foszthatja. — Árvapénzek pénzintézeti elhelyezésére vonatkozó közgyűlési határozat hozatalánál szavazott képviselőtestületi tagok érdekeltsége kérdésében — a belügyminiszter 1897. évi 120.035. sz. határozata értelmében — a főügygyel kapcsolatosan a belügyminiszter dönt. Hírek.. — Lapunk legközelebbi száma, mely a szobor leleplezési ünnepségek részletes leirását fogja tartalmazni, holnap — hétfőn — délután rendkívüli kiadásban jelenik meg. — Perczel Dezső belügyminiszter újból tanúbizonyságát adja ama szokszor tapasztalt szives jóindulatnak s érdeklődésnek, a melylyel ő városunk és vármegyénk iránt állandóan viseltetik. 0 nagyméltósága készséggel fogadta el a szobor-bizottság meghívását és temérdek hivatalos elfoglaltsága dacára körünkbe érkezett, hogy személyesen vegyen részt városunk mai örömiinnepén. — Perczel Dezső belügyminiszternek a szobor létesítése körül kiváló érdemei vannak még abból az időből, hogy vármegyénk alispánja volt, mely tiz év alatt (1877—1887-ig) fáradhatlan tevékenységet fejtett ki úgy a szobor-alapra való gyűjtések, mint Garay szülőházának emléktáblával való megjelölése érdekében. Tolna vármegye közönsége őszinte tisztelettel és szeretettel üdvözli a vármegye székhelyén megjelenő kitűnő fiát. — Magyarország belügyminiszterét, ki megjelenésével emeli a mai ünnep fényét és jelentőségét. — Mádi Kovács György táborszernagy, v. b. t. t. mint örömmel értesülünk, a legjobb egészségnek örvend és már megkezdette nyaralását tolnamegyei birtokán, Ger- jenben, hol a nyár nagy részét tölteni szokta. — Fő- és alispánunk. Gróf Széchenyi Sándor valóságos belső titkos tanácsos, főispán a múlt héten két napot töltött városunkban és a hivatalos ügyek elintézése után visszautazott Nagy-Dorogra. — Döry Pál vármegyénk alispánja Cirkvenicáról, hol családjával az őt ért gyászeset óta tartózkodik, folyó hó 8-án tér vissza városunkba. — A mai díszebéd, mely délben /\2 órakor kezdődik a »Szegzárd Szálló« nagy termében, ritka speciálitást és élvezetet fog nyújtani a résztvevő közönségnek. A szegzárdi szőlősgazdák ugyanis a rendező bizottság kérelmére saját termésű valódi szegzárdi boraikkal kedveskednek vendégeinknek» Nagy számban kerültek elő a penészes palackok a pincék féltve őrzött rejte- keiből és a bemutatásra kerülő, fájdalom most csak ritkaságba menő igazi szegzárdi bor ez alkalommal helyt fog állani régi hírneve mellett. Jegyek a diszebédre Antal Ferenc bizottsági pénztárosnál válthatók. Egy teríték ára 5 frt.
