Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-29 / 22. szám

1898. május 29.

TOLNA VÁRMEGYE.

5.

— Figyelmeztetés a közönséghe,

Garay ünnepély alkalmára fölállított tr helyekre előjegyzések oly nagy szál érkeznek, logy a vidéki közönség ért ben áll j- .(vekről mihamarább posta ismerőseik tján gondoskodni, mert a 1 lezés napja már nem jutnak tribün üléí a térre ik V, házak ablakai is mind le nak foglalj, a leleplezési hely pedig donnái lesz körülvéve s itt csak a tes tek és fővárosi vendégek foglalhatna! lyet. A bankett jegyekről is okvetlen kell gondoskodni, mert az ünnepély m jelentkezők már nem jöhetnek ligyele Mind a tribün, mind a bankettjegyek A- mer Vilmos könyvkereskedésében kaph Szegzárdon.

— Kivételes nösü.'ési engedélyek. A h

clelmi miniszter a védkötelezettség föntartása nt kivételes nősülési engedélyt adott Máté Gr döbröközi, Müller János szántói, Erlich (Elich- ván gyönk-alsópélpusztai, Csima József kónyii 1 Cseh József decsi, István Mihály agárdi, Ven (Werstroh) Henrik váraljai, Horváth József p jováncai, ifj. Puskás József faddi, Wargalmre- szokolyi lakosoknak.

— Névmagyarositasok. Kurcz J ó i, paksi illetőségű, budapesti lakos vezetéknevétl- ügyminiszteri engedéllyel «Katoná»-ra, Kok Román vasúti mozdonyvezető, dombóvári lakon- lamint gyermekei Román, Sándor, Zsuzsánna, I- bet és Katalin vezetéknevét «Korányidra,»- s z o v á c z János pilisi váltóőr és gyermekei, >s és Róza vezetéknevüket «B á 11 a s z é k i»-rt- Vavricska György vasúti mozdony felvijó dombóvári lakos, valamint kiskorú gyermekei,ia és Györgyike vezetéknevüket «Vas*-ra, Í r László vasúti géplakatos és kiskorú gyerrei, ! Lenke és Kálmán vezetéknevüket «Bányaa,

L ő w y József dunaföldvári születésű, budapesa- kos «Lantos» ra változtatták át.

— Temetkezési segély. A minisztérelnbW. Hajdú Józsefné szül. Burján Julianna d.-szt.'gyyi lakosnak, valamint Plattner Györgyné varsádi l»s- nak férje, mint 48-as honvéd után, 15—15 nt temetkezési segélyt engedélyezett.

— Magyarnyelvyyülolok Kocsolán ívta húzódó, az isteni tisztelet minő nyelven való g- tartása s ezzel egyetemben az Isten házának iló- zése tartja izgatottságban Kocsola község hit.

A bevándorlás, betelepedés folytán számban g- gyarapodott németek nem jó szemmel nézték, gy nyelvükön csak minden harmadik vasárnap, a- csony, husvét, pünkösd másnapján tartatik ;is- teni tisztelet. Az uj év utáni egyik ünnepen, nőn az orgona megszólalásával a magyar ének i elhangzott, a zsúfolt templomban egyszerre felboott a rend, a németek — akár az ördög orra alám- jén füstöt eresztettek volna — egyszerre /mos lárma közöli hagyták el a templomot hogy da vissza se térjenek addig, mig fel nem hangzik elvükön a «Heilig-heilig». Azóta 5 hó elmullol s dacára, hogy ez idő alatt Helyey püspök gons- kodva híveinek ájtatoskodásáról, kiküldötte Hny Gábor kanonokot püspöki biztosi minőségbeiaz ügy megvizsgálására, dacára, hogy a hazaliságól ismert Hetyey püspök bölcs belátása szerint az 1842-ben megállapított jogaikat épségben harta s remek stylü pásztorlevelében híveit az egyetéés, szeretetre buzdította, atyai jósággal ligyelmeztte, hogy miként egyek a hitben, iparkodjanak nyv- ben is egyek lenni, — németjeink templomba m járnak.

— Halálozás. L e i t n e r Rezső, Leiter Sándor kocsolai plébános unokaöcscse f. hó 2án reggel hosszabb betegség után 18 éves koráan Kocsolán kiszenvedett.

— Elásta a gyermekét. Újhelyi Éva hanps- pusztai lakos volt ez a kegyetlen anya. Tiltott <e- relmi viszonyt folytatott és amikor megszülte g érmékét, hogy a szégyent elfojtsa, lepedőbe takzta az ártatlan porontyot és a tengeliczi szőlőben elásta. Feljelentették a bűnös asszonyt és most v?s- gálati fogságba helyezték.

— Hálás barátnő. Szili Mari dunaföldúri lakos benső baráti viszonyban volt S t i n g I i ,\ iri ugyanottani lakossal. S t i n g 1 i Mari ezt a baiit- ságot még bensőbbé akarta tenui az által, hogy a Szili Mari tulajdonát a maga részére vindikál a. Ilykép ellopott barátnőjétől három darab aranygyűrűt és azt Stingli Rozi nagynénjének ajándékozta A hálás barátnőt átadták a járásbíróságnak.

— Egy felolvasás következménye. Felolvasást tartottam a minap én — s tárgyamat a nők köréből meritém. — Érdem szerint dicsértem meg, ami jó — s megróttam a rosszat is, ha ez való. — Beszéltem a kis leányról, kinek még — játékul a babaruha jó elég; — és aki a szentegyházba bemenet — a szenteknél nem lát ottan egyebet. — Beszéltem a nagy lányokról, kiknek már — gondolatuk egyéb babaruhán jár. — És akik ha szentegyházban vannak ép, — meglátják a káplán urat, hogyha szép. — Szólottám még idősbb nőkről is, habár — a huszadik évük betelt régen már. —

De akik már túl vannak az ötvenen — e hölgyekről (ne szólj szám, nem fáj fejem) — S mégis másnap, uramfia, reggelre — szobámba hat korosabb hölgy toppan be. — Nem emlékszem, hatot láttam vagy hetet, — de a nyelvük tizenhat is lehetett. — Nem is jöttek, úgy rohantak hozzám be, — azt hittem, hogy szét is tépnek izibe. — Mint a sebzett oroszlán a vadászra, — rám rohantak, véres | boszut kiálltva. — No de végre lecsillapult a nagy zaj — s megkérdhettem hölgyeimtől: mi a baj ? — Megtudtam, hogy nagy boszú szól belőlük, — mert

a minap rosszat mondtam felőlük. — «Ah de kérem .— igy kezdettem szó'ani, — ezért bizony kár volt síkra szállani. — Szólottám a nőkről, de csak azokról, — kiknek kora az ötvenen nincsen túl.» — : Bumm! láttak-e förgeteget, szélvihart? — láttak-e már eget rázó zivatart ? — Dörgött a menny, szórt a villám köröttem — és csak ezer szerencse, hogy mögöttem — nyitva állott egy ajtó, hol usgye ki — s sikerült az irhámat megmenteni. — Nem is mertem haza menni egyhamar, vártam mig az éj sötétje betakar. — Mert mint haliám, niég a napnak folyamán — keresett ily hölgyküldöttség egynéhány. — Másnap ismét, harmadnap is 1 Istenem, — Adj, óh adj egy mentő eszmét énnekem.

— Es lám adott. Kiirtani egy táblára — (Nagy betűkkel, hogy aki jön meglássa) — «Itt e házban lakik egy vén remete, — Akihez csak korosabb hölgy mehet be». — Megtörténik azóta, hogy egy-egy nő — véletlenül házam tája felé jő. — Egy tekin- j tét a táblára és ime: — egyet fordul s tova libben izibe.

— Testvórgyilkos. Hosszú idő óta a legnagyobb gyülölségben élt B e n e Adám tengődi lakos testvérjével, B e n e Jánossal. A haragnak oka kezdetben az volt, ami a testvéreket ellenségekké szokta tenni: az örökség. Ezen aztán látszólag meg- békültek, de B e n e Ádám lelke fenekén örökké ott élt .az undok boszu, a testvérgyülölet vipera mérge. Növelte a haragját még az is, hogy B e n e János rosszul bánt az anyjával. Megunta a sok gyülölsé get és pisztolyt vett magának, gyilkos tervét már hetekkel előbb fontolva, kiszámította. Bemászott a kéményen át János bátyja szobájába és a nyugodtan alvó testvérjére öt halálos lövést tett és mintha mindent jól végzett volna, nyugodtan távozott. — Amidőn a gyilkost vallatóra fogták, a megbánásnak legparányibb jelét sem adta és azt sajnálta, hogy a hatodik golyót nem lőhette ki. — Most vizsgálati fogságban van és nyugodtan várja biráinak Ítéletét.

— Vadász- és sportkedvelők örömmel vették tudomásul azon körülményt, hogy a vadászat, halászat és a modern sportüzé> minden ágához szükségelt különféle áruk, melyek eddig nagyrészt külföldön, s részben ugyan belföldön is, de csak drága pénzen voltak beszerezhetők, most azokat egy jóhirü magyar cég s igazán mérsékelt árak mellett tette mindenki által könnyen hozzáférhetővé. Ugyanis a budapesti Zubek Bertalan és társa cég abból az alkalomból, hogy 27 évig birt egyetem-téri helyiségét a ház lebontása miatt kénytelen volt elhagyni, — üzletét jóval meg- nagyobbitva a IV. kér. niuzeutn körút 29. sz. házba helyezte át és azt a modern kivánalmaknak megfelelően s nagy gonddal egészen újonnan rendezte be; áru raktárát pedig oly gazdagon szerelte föl cikkekkel, angol nyári játékokkal, torna szerekkel stb. stb., hogy ezen speciális üzlet a maga nemében páratlan, s mindenki által megtekintésre érdemes. Üdvözöljük mi is a magyar kereskedelem

■ ily szép és örvendetes haladását.

— Ssrtésvesz. Rácz-Egres községben a sertésvész folyó hó közepe táján fellépett. A közigazgatási hatóság a szükséges zár- és ovóintézkedéI seket megtette.

— A szénkéneges hordók visszaküldése

érdekében a foldmivelésügyi miniszter a következő rendeletet intézte a vármegyei íillokszéra bizottsághoz: «Sajnálattal kell tapasztalnom, hogy a szőlő- birtokosok a raktárakból kikölcsönözött szénkéneg- hordókat számos esetben teljesen indokolatlanul nemcsak hónapokig, hanem évekig is visszatartják és igy dacára annak, hogy a kellő számú szénké- neg hordókkal rendelkezem, mégis hordók hiányában, mivel azok nem a rendes időben szállíttatnak vissza, a szénkénegnek a zalatnai gyárból való elszállítása nehézségekbe ütközik, sőt gyakran teljesen fönnakad. Dacára annak, hogy a raktárak kezelőit ismételten felhívtam, hogy a kikölcsönzött szénkéneg hordókat erélyesen követeljék be és azokat azonnal szállítsák Zalatnára, mégis úgy látszik, hogy e tekintetben vagy a szükséges intézkedések nem tétetnek meg a kellő nyomatékkai, vagy a közönség nem tesz eleget a szénkéneg hordók használatára nézve megállapított feltételeknek, mert a zalatnai m. kir. főbányahivatal jelentése szerint oly kevés szénkéneghordót szállítottak vissza az egyes szénkénegraktárak, hogy hordó hiányában kénytelen lesz a gyár a szénkéneg termelését beszüntetni. Ez okból újra felhívom a bizottságot, hogy a legnagyobb nyomatékkai hasson oda, hopy a kikölcsönzött szétíkéneg hordókat a szőlőbirtokosok szállítsák vissza, esetleg per utján is tegye meg a kellő intézkedést arra nézve, hogy a már régebben kikölcsönzött szénkéneg hordók a raktárba visszaszállit- tassanak. A közönséggel szemben a szénkéneg raktár kezelőségeket kell felelőssé tennem azért, ha szénkéneg hordó hiányában a gyár a szénkéneg termelést illetőleg a szénkéneg szállítást beszüntetni lenne kénytelen. Felkérem a kezelőséget, hogy figyelmeztesse a közönséget, hogy az esetre, ha a hordók pontos visszaszállítása terén a jeleubeni állapot nem fog teljesen megjavulni, kénytelen lennék oly intézkedést tenni, hogy az 1899. év január hó 1-től kezdve csak az a szőlőbirtokos kapjon szénkéneget, ki a szénkéneg árával együtt a hordó árát is megfizeti s hogy újabb szénkéneg csak az esetre szolgáltassék ki, ha az illető szőlő birtokos a nála levő üres hordókat visszaszállítja, vagy az átveendő újabb szénkéneg hordóknak árát szintén megfizeti. Felkérem a kezelőséget, hogy jelentse be folyó évi junius hó 10 ig, hogy jelen rendeletem következtében hány szénkéneg hordót szedett be a szőlőbirtokosoktól és szállította el Zalatnára. Általánosságban is ismételve felkérem a raktárak kezelőit, hogy a közönség és az ügy érdekében a lehető legnagyobb pontossággal és gyorsasággal feleljenek meg a hozzájuk intézett minden felhívásaimnak, mert ellenkező esetben lehetetlen a kellő intézkedéseket megtenni arra nézve, hogy a közönség jogos igényei megfelelő módon kielégittessenek.

— Megvette a lopottat. Schwab András alsónánai lakos folyó hó 24-én Várdombon Huber Ferenc korcsmájában Bárdos Ferenc alsónánai lakostól a legjobb hiszemben négy darab sertést vett 65 frtért. Hazahajtotta őket, de pár nap múlva azzal állított be hozzá a csendőrség, hogy a sertéseket úgy lopták el a gyürüsaljai erdőből I m r ő József falkájából Németh Mihály, P i r i s a Pál és Tolnai Pál kárára. A tettest átadták a hatóságnak.

— Müfog — a kutyának. Eredeti ötlete támadt egy ismert nevű londoni fogorvosnak. Volt egy kedvenc kutyája, kin a kor nyomai ép úgy meglátszottak, mint más halandó teremtményen s igy történt, hogy a derék dog elvesztette összes fogait. De jó gazdánál volt. A fogorvos teljes fogsort készíttetett számára s azt be is illesztette. A kutya eleinte vonított, ugatott, de egy pár nap leforgása alatt megszokta az uj divatot és vígan ha- rapdálta a csontokat.

— Garay János összes munkái, melyek teljes kiadásban 1886-ban jelentek meg Mehner Vilmos kiadásában, diszkiadásban vagy fűzve kaphatók Krátnmer Vilmos jóhirü könyvkereskedőnk

! üzletében.

VIDÉK.

Ozora.

Az ozorai szociális mozgalmak megszűnéséről levelezőnk a következőképpen emlékezik meg :

Ez egyrészt az itteni uradalom főbérlőjének, Gyérei Richard urnák érdeme. Már is sok jót köszönhetünk neki, de ezentúl még több hálára kötelez bennünket. Ugyanis: Gyérei Richárd urnák nagybátyja, uéhaí hevesi Bischitz Mór még az 1896. évben meglátogatta Cho/noky Lajos ozorai főjegyzőt és négyszem közt körül belül ezt mondta: Életem javát Ozorán, Tóthiban töltöttem. így ragaszkodom e községhez. Valami közjótékonysági alapítványt akarok tenni. Megkísérlem, megveszem a 229. nsz. házat a hercegi uradalomtól és a községnek adom, hogy azt kisdedovodának használja.